Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-04 / 9. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 4, 1971 Bocob/aélto* í. Szorongással kezdődött. Hátrahajtott fejjel ültem a széken, és nem tudtam, mi lesz. Furcsa csönd vett körül, odakint sütött a nap. A tükörben láttam, hogy a hátam mögött fehér köpenyes alakok mozognak, hangtalanul. Az egyik kérdezett valamit. Sem a kérdést, sem a választ nem értettem. , — Felkelsz — mondtam magamban — és szépen kisétálsz innen, mielőtt elkezdődne. Még megteheted. De az ösztönnél erősebb volt bennem a szégyenkezés. Nem mozdultam. Vártam, mi lesz. 2. Aztán szappanozni kezdték az arcomat. Csak a kezet láttam. A kéz biztosan szorította a pamacsot, könnyed, rutinos csattogással verdeste a képemhez. Megnyugodtam: nem lesz baj, rendben lesz minden. Fekete hajú lány hajolt fö- lém, mellette egy szőke állt, éppen a borotvát fente. — Gyere — mondta a fekete hajú — a másik felét te csinálod. A szőke közelebb lépett. Gyöngéden dörzsölte a szappanhoz a pamacsot. — Bátran — mondta a fekete — a fülét meg a száját nem kell. A szőke kezében úgy állt az ecset, mint az enyémben a partvis. A szorongás megint feltámadt bennem. Óvatosan érintette az arcomhoz a pamacsot, közben a bal keze mutató- és hüvelykujjával megragadta az orromat. Kiszámított mozdulat volt, nem a hosszas gyakorlás, hanem a szorgos tanulni- vágyás eredménye. Tüsszentettem. — Bocsánat — mondta a lány, és a fülemből egy kendővel kitörölte a habot. 3. Egyre több fehérköpenyes gyűlt körém. Figyelték a műveletet. — Elég — mondta a fekete hajú — rendben van. A borotva fémesen villogva közeledett a jobb fülemhez. — Túlélni — mondtam magamban —, a többi nem számít. Még az se számít, ha egyenként tépdesik ki a szőröd. De a penge simán siklott az arcomon. Néha gyengéden a megfelelő irányba fordították a fejemet. — Alkoholt? — kérdezte végül a lány. — Azt — mondtam. A hangom még furcsán rekedt volt, de már oldódott bennem a feszültség. = Az jót tesz üyettkor.. 4. Mindez a Nívó Fodrásszö- vetkezet Gyulái Pál utcai tanműhelyében történt. A <►gyakornokok-n egészen fiatal lányok. A tanműhely az alábbiakban különbözik egy »igazi* fodrászattól: 1. Ha a szádba megy a hab, elnézést kérnek. 2. Nem kaparják le a képedről a bőrt. 3. De a szőrt lekaparják. 4- Nem beszélnek Fradi- vereségről, mikor torkodon a kés. 5. Nem spórolnak az alkohollal. 6. Nem használnak alkohol helyett Szent István kese- rüvizet. 7. Nem várnak borravalót. 8. Ez nem biztos. 9. Alig van vendég, mert csak a legelszántabbak mernek bemenni. 10. S mindezek ellenére jóval kevesebbet fizetsz. 5. A következő nap délelőttjén, amikor arra mentem, két szőrös férfi állt a bolt előtt. — Fodrász! — mondta az egyik. — Az — mondta a másik — borbély. — Nyitva van. — Nyitva. — Bemenjünk? — Be. Tanköteles korú lányok jöttek, sportszatyorral. Eltűntek a tanműhely mélyén. A két szőrös férfi összerezzent. — Kik ezek? — kérdezte az egyik. — Nem tudom — mondta másik. — Ezek beretválnak? — Ügy látszik, ezek. — Ki is van írva: tanmű hely. — Na, akkor menjünk. — Hát menjünk. És a két szőrös kemény férf tovaballagott az utcán. Pedig — tapasztalataim alapján állíthatom — nyűgöd tan bemehettek volna. Kelle mes odabent minden, a kör nyezet, a hangulat — még beretváíás is. 6. — Aki volt itt egyszer, visszajön — mondták a lányok'— másképp baj lenne, mert fej nélkül nem lehet szakmát tanulni. — Gyávák a férfiak — mondta egy spaniel-frizurás. — Láttam a múltkor az egyiknek remegett a lába, amikor a "székbe ült. Pedig már azelőtt két embert megborotváltam. ö volt nekem életemben a harmadik. — Én már nem félek — mondtam, és hátrahajtottam a fejemet a széken. — Nincs is mitől — mondták, és kitörölték a számból a habot. Kristóf Attila CSAK EGYSZER J£ÉT HETE történt, a Tót Eszti lakodalmán. Illetve már előbb kezdett történni, mikor Tót Ferenc bort keresett a nagy trakta- mentomra, mert az övé nem volt elég. Eladdig keresett, hogy Nádazóhóz is bekopogtatott. — Te Lajos! Nem volna egy kis eladó borod ? — Volna, ha van — felelte Nádazó. — És mivel van, csakugyan van. Akár öt hektó. — Kettő kéne, de jó. Közben Tótnak jut eszébe, hogy ez a Nádazó borügyekben igen huncut férfiú, egyszer — vagy tizenöt éve — oly cifrán rászedte a varjasi kocsmárost, hogy a kövér embert majd megütötte a guta. Hozzáteszi hát még- egyszer: de csak akkor kell, ha igazán jó! Hogy jó-e? Nádazó mosolyog a bajusza alatt. És megy a pincébe, és hoz fel egy hasas korsóval: na, kóstold meg. Tót megkóstolja. Csakugyan jó bor, az ellenség se mondhat rá rosszat. Mire a kancsó kiürül, az e- gyesség is megvan, és Tót ropogós százasokat hagy ott fogadóul. Nádazó a kapuig kiséri, és azt súgja neki, a füléhez hajolva: te Ferkó, olyan jó bor ez, hogy hektója vígan elbír tiz liter vizet. — Nekem eszembe se jut ilyesmi — legyint Tót. Nem is. De mikor több és több vendég i- gérkezik a lakodalomra, mégis eszébe jut. No hiszen, — véli — meg se érződik az a kis viz: meg aztán, ha nem oly mérges a bor, legalább észnél marad a násznép . . . Eladdig győzögeti magát, mignem egészen meggyőződik, és a két hektó borhoz beleereszt a hordóba húsz liter vizet. Azonban a lakodalmasoknak nem igen izük az itóka. Isszák, mért nincs más: de csaT itt-ott dalolgat egy legény, úgy látszik, nincí nóta a Nádazó borában. Hm, — tűnődik Tót, és a biztatás kedvéért poharat ragad maga is, fenékig hörpintve. No de a bor csakugyan gyengécske. Vödörszám ihatná az ember, akkor is inkább mászkálásra, semmint kedvre ösztökél. Lötty ez, — dühöng Tót — na megállj, Nádazó, kitekerem a nyakad: mást hoztál te, nem azt, amit megkóstoltattál velem ! Keresi Nádazót a vendégseregben, és nő benne az indulat. Végre is elcsípi a sarokban. Félrehúzza. Lajos, az anyád! — esik neki — becsaptál! Vinkót hoztál bor helyett! Nádazó szembenéz vele nyugodtan. Hogy ő? Biz ő bort hozott. — De nem! — sziszegi Tót. — Amit nálad ittunk, az más volt. Az bor volt. Olyan jó bor, hogy azt mondtad, elbír tiz liter vizet. — El is — feleli jámborul Nádazó. — De csak egyszer. Tót majd felrobban mérgében. — Hogy hogy egyszer7 Hiszen én csak egyszer tettem bele! — Na látod, ez az — bólogat Nádazó. Te is egyszer, meg már előzőleg én is egyszer: ez pajtás, mindösszesen kétszer. Már pedig én azt nem mondtam, hogy kétszer is elbírja a vizet. Való igaz. Ezt nem mondta. Dobozy Imre PROBATETETEL. i; A MAGYAR TÁRSASKÖR ii :• ^ ^ ^ ;; március 28-án, vasárnap <> <; 1 órai kezdettel ! > |l BANKETTET || ! rendez a Young Women Christian Association j ;; (Eighth Avenue és 51. St.) New York, N. Y. !> <; Clark Auditóriumában -jj * * I I I; a Magyar Szó javára. Finom kétfogásos ebéd ;[ | Részvételi dij $5.00 személyenként ;! ! > !! Ünnepi szónok: Deák Zoltán ii SZÉPPROGRAM $ Rezerválásért hívja: ALgonquin 4-0397. j; — Beszélj egy kicsit a fiaddal — adta ki az utasítást tegnap este a feleségem. — Megint csuda dolgai vannak. Szétdúlt egy békés családi tűzhelyet. — A mi Pistink? — Persze, hogy ő! Várj, elmondom sorjában. Délután éppen a vacsorát készítem, amikor be- , állít Kovácsné. Tudod, az a kövér, szőke asszony a negyedik emeletről. A szemei vörösek a sírástól, tördeli a kezeit s reszkető hangon könyörög, mondjam meg, mit tudunk mi a férjéről. — Nem értem — szóltam közbe. — Hát mit tudhatnánk mi Kovácsról, hiszen éppen csak hogy köszönő viszonyban vagyunk. És mi köze az egészhez Pistinek? — Éppen ezért kell beszélned vele. Képzeld, a fiúnk délelőtt megszólította Kovácsnét a Közértben s megkérdezte, nem fogja-e őt a közeljövőben elhagyni az ura? Mit szólsz ehhez? Szegény asszony csak hápogott, meglepetésében. Ez a szemtelen kölyök ekkor megjegyezte, hogyha ez. a szomorú esemény bekövetkezne, ne essen kétségbe, hanem azonnal értesítse őt, és számíthat támogatására. Felhívom figyelmed, hogy ezek a Kovácsék nemrég ünnepelték húszéves házassági évfordulójukat és az asszony még egy csokor rózsát is kapott a férjétől, aki nem iszik, nem dohányzik, rendesen hazaadja a fizetését és tessék! Délután már össze is vesztek, mert Kovácsné szentül hiszi, hogy valami nő van a dologban, mi tudunk róla és Pisti is ezért figyelmeztette őt. Hát csak beszélj a drágalátos fiaddal! Ezzel kivonult a konyhából és otthagyott engem az emésztő atyai gondok közepette. Három rövid csengetés. Ez Pisti egyezményes jele. Megjött az iskolából... — Kezicsókolom. Anyu mondta, hogy Apu beszélni akar velem. — Igen, fiam, ülj csak le. Ügy szólok hozzád, mint férfi a férfihez, és ha nem felelsz őszintén, Ifjabb korunkban többnyire a tapasztalás, később az erő hiányzik, hogy valóban nagyot s az emberiségre nezve hasznost vihessünk véghez s igy múlik el életünk, melynek első felében nem tudjuk, mit kezdjünk erőnkkel,a másikban, mit kezdjünk tapasztalásainkkal. EÖTVÖS két extraméretű fülest kapsz. Mit tudsz Kovács bácsiról, aki a negyediken lakik? — Semmit. — Nem láttad mostanában valami fiatal, idegen néni társaságában az utcán vagy a cukrászdában? — Nem! • — De hát akkor honnan veszed, hogy el fog válni Kovács nénitől? Vagy nem ezt kérdezted tőle ma délelőtt a Közértben? És nem azt mondtad, hogy ez esetben támogatni fogod? Nos? — Igen, ezt kérdeztem. De csak azért, mert kényszerhelyzetben vagyok. — Micsoda? — Igen, kényszerhelyzetben. A második úttörő próbatételben van egy pont, hogy segítsünk az egyedülálló, magukrahagyott embereknek. Pincéből fát felhordani, bevásárolni, levelet postára vinni. Sajnos, a mi házunkban csak két ilyen idősebb asszony van és azok sem magányosak, gondoltam kipuhatolom Kovács nénitől, hátha elhagyja őt nemsokára az ura és akkor segíthetek neki. Apu is mindig azt mondja, ha nem tudok valamit, kérdezzem meg bátran. Hát én megkérdeztem. Ez csak nem bűn? ... — Erre még visszatérünk — szakítottam félbe. — Egy dologra vagyok csak kíváncsi. Miért nem az öreg Berte néninél érdeklődtél előbb, hiszen ő sokkal öregebb, mint Kovács néni, és ő valóban magányosan él? — Ö is számításba van véve — magyarázta türelmesen Pisti. — De csak tartaléknak. Ha Kovácsék nem válnak. Berte néni a hatodikon lakik és azért nekem sem mindegy, hogy a negyedikre, vagy a hatodikra cipelem fel a szenet, meg a fát. . Kürti András RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar. Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva
