Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-09-10 / 35. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 10. 1970. Mt Történik, őhazAban Beszélgetés a pozsonyi Madách Kiadó igazgatójával a csehszlovákiai magyar irodalomról A csehszlovákiai magyar szellemi élet egyik legtehetségesebb, legjobban felkészült képviselője Fonod Zoltán. Sok éven át az Uj Szó kulturális rovatvezetője volt, ma a pozsonyi Madách Könyves Lapkiadó igazgatója. Huszonnyolc megjelent mii — Egy éve önállósult a Madách Könyv- és Lapkiadó. Hogyan ítéli meg az azóta eltelt időszakot ? — Az a tény, hogy több mint tiz év után végre ismét önállósult a csehszlovákiai magyar könyvkiadás, mindenképpen pozitívan értékelendő. Lehetőséget kaptunk arra, hogy a nemzetiségi kultúra területén — mely az önigazgatás elveit leginkább igényli — szellemi fórummal gyarapodjunk. A hid, és szerepe Mi a véleménye a csehszlovákiai magyar irodalomról, az “alacsony mérce’’ gyakran elhangzó vádjáról? — A nemzetiségi élet ötven éve alatt kimagasló alkotás irodalmunkban nem született. Azonban olyan egyéniségeket adtunk az egyetemes magyar irodalomnak, mint F'ábry Zoltán, Győri Dezső, Forbáth Imre, Berkó Sándor, és mások, a mozgalomnak a Sarló-szervező Balogh Edgárt, a képzőművészetnek pedig a pályája csúcsán álló Szabó Gyulát, vagy Lőrincz Gyulát, a kommunista művészeket. Az egyetemes magyar irodalomban, bármennyire szerény a szerepünk, irodalmunk mindenképpen gazdagító többlet. Ha mással nem, egy másfajta valóság közvetítésével, s nem utolsósorban azzal a hídszereppel, melyet népeink között betöltünk. Az utolsó évek irodalmi terméséből Ítélve mindenképpen arra következtethetünk, hogy a művészi ábrázolás és valóságszemlélet dolgában egyaránt előreléptünk. “Számon tartanak bennünket” — Az “alacsony mérce” vádjával szemben nehéz védekezni. Ennek oka persze nem az “eleve igénytelenségben” van, hanem a megmásíthatatlan történelmi tényben: nagyon mélyről indultunk. A felszabadulás után jóformán értelmiség nélkül maradtunk, tehát a kibontakozás elősegi- tése érdekében szinte kissé kényszerű kötelességünk is a megértő, s uj müvek születését segítő türelem. — Van-e csehszlovákiai magyar irodalomnak magyarországi visszhangja, s szervesen kapcsolódik-e az egyetemes magyar irodalom- kulturához ? — Hosszú évek után végre elértünk oda, hogy számon tartanak bennünket. Helyzetünknél fogva — s évekbe került, mig ehhez a szemlélethez 'eljuthattunk — mind a csehszlovákiai, mind a magyar irodalomnak részei vagyunk. Helyzetünket egyrészt a valóság, másrészt az anyanyelvi kultúra és hagyományaink határozzák meg. — Az irodlmi müvek visszhangján túl — itt elsősorban a sajtóvisszhangot értem — rendkívül jó kapcsolatot tartunk fenn a magyarországi kiadókkal. s a tavalyihoz hasonlóan az idén is ott voltunk a könyv magyarországi ünnepnapjain. Csaknem minden müvünk eljut Magyarországra, forditásirodalmunk — tehát t cseh és szlovák müvek — pedig több tízezres példányszámban kerülnek a könyvpiacra. Ugyanakkor a közös könyv kiadás keretében évente több mint kétszáz müvet hozunk be a Magyar Népköztársaságból. “Európa nehéz haza” — Helyzetük tipikusan kisebbségi, vagy pedig ivan benne valami rendhagyó, különös ? — “Európa nehéz haza!” — irta több mint harminc éve Fábry Zoltán. S bár a forradalom nevében vállalt Európa ma is hazánk, érdekeink azóta másként alakultak. Életlehetőségen, kötelesség- maximumon túl ma már ez a morális elkötelezettségünk s küldetésünk összefonódik a szocialista rend érdekeivel és céljaival is. Ez -^-megítélésem szerint — alapvetően más helyzet elé állít bennünket, mint néhány éveizeddel korábban. Még akkor is, ha a nemztiségi kérdés területén sok minden vár még megoldásra. Ez az alapvető különbség elválasztja a nemzetiségi létet a kisebbségi sorstól. — Igaz, életünk még jócskán tele kivétellel, s részben még ma is fellelhető benne a rendhagyó eset. Ha azonban “mi Európát emberségvonatkozásai miatt vállaltuk”, magától értetődő, hogy a “különös” és “rendhagyó” számunkra az, ahol az elkötelező humánummal szemben a széÜemtaposó és emberségtagadó valóság áll. Tehát érthető, hogy irtózunk minden kivételtől s rendhagyótól. A tipikusan emberi és tipikusan szocialista megoldások hívei vagyunk. Erre kötelez múltúnk, jelenünk és jövőnk. Monográfia egy évszázadról így éltünk a Duna mentén Nemrég jelent meg Berend T. Iván és Ránki György monográfiája: Középkelet Európa gazdasági fejlődése a XIX.—XX. században. A kötet rendkívül gazdag anyag felvonultatásával évszázadnyi időt, hét ország gazdasági fejlődését tárgyalja, s vizsgálódását 1945-tel zárja. Izgalmas, aktuális olvasmány, hiszen gazdaságtörténeti oldalról nem kisebb kérdést elemez, mint a keleteurópai népek egymásrautaltságát. Erről nyilatkoznak a szerzők. Demográfiai, külföldi tőke —Arra törekedtünk, hogy megragadjuk az orosz-lengyel-magyar és a balkáni országok fejlődésének közös vonásait, hasonlóságait. Foglalkoztunk a demográfiai növekedéstől, az agrárfej -1 lődésen, az infrastruktúra kiépítésén, a tőkefelhalmozási-finanszírozási, külkereskedelmi kérdéseken át az iparosodás jellegzetességeinek témájával. Vizsgáltuk az állam sajátos gazdasági tevékenységét, a külföldi tőke szerepét. így rajzolódott ki a Dunavölgy országainak sok alapvető fejlődési rokonsága, összekapcsolódása. — A vizsgált országok többségében az ipari forradalom Nyugat-Eurpához képest 50—100 éves késéssel kezdődött. Magyarországon 1881 után egymást követik az ipartámogatási törvények, amelyek adó-, vám- és tarifakedvezmények kel, állami szubvenciókkal előrelenditik az ipart. Meglepően azonos módszereket találtunk a szomszédos országokban: Szerbiában 1893-ban bocsátják ki az első ipartámogató törvényt, Bulgáriában 1894-ben. A modern gazdaság születése e térségben elválaszthatatlan a függőséggel járó külföldi tőke- beáramlástól. Ausztriában a századfordulóig befektetett tőke 35 százaléka eredt külföldről. Magyarországon csaknem a fele. Ezen belül a bankok részvényeinek 55 százaléka, az ipari részvények több mint egyharmada külföldi kézen volt. Romániában az ipari részvények 92 százaléka volt külföldön. Szerbia és Bulgária a századforduló körül már annyira eladósodott, hogy nemzetközi pénzügyi ellenőrzés alá helyezték. összekapcsolódás — E sajátos és hasonló fejlődési jelenségek összekapcsolódásokra vezettek. A földmegoszlás például rendkívül hasonló volt Lengyelországban, Magyarországon és Romániában. Az ipar rokonszerepet játszott az orosz, a lengyel vagy a magyar nemzeti jövedelemben. így az élelmezési ipar a legjelentősebb ágazat volt ezekben az országokban. Az összekapcsolódás másik értelme: az egymás hoz fűződő gazdasági kapcsolatokban található. A modern gazdaság születése idején az Osztrák—• Magyar Monarchiában az osztrák—cseh területek kereskedelmük 70 százalékát Magyarországgál, az utóbbi forgalmának 80 százalékát a Lajtán túli területekkel folytatta. Románia és Szerbia keTELJES KAPACITÁSSAL DOLGOZIK AZ ÉV VÉGÉRE A DUNAMENTI HŐERŐMŰ Az őri: ág jelenlegi legnagyobb erőmüve, a Dunamenti Hőerőmű az év végén már 600 megawatt energiát szolgáltat. A hőenergiát is termelő óriás erőmű utolsó turbináját most szerelik. — Képünkön: Az erőmű épületei a turbinasor felől fr*************************************** reskedelmének háromnegyedét a Monarchiával, a Lengyel Királyság kereskedelmét csaknem 90 szá zalékban az Orosz Birodalom más területeivel bonyolította. I betyárromantika s az idegenforgalom Savanyu Jóskának, az utolsó bakonyi betyárvezérnek még élnek rokonai Veszprém megyében. A betyár tótvázsonyi sírját szinte állandóan friss virág disziti. Ugyanígy ápolják a Hévízhez közeli Gyöngyösi csárda mellett Vakk Illés és Kökes Pista sírját is. A régi betyártörténetek számtalan változatban élnek a környékbeli falvak népének ajkán. Különösen azok a történetek maradtak fenn, amelyek, azt bizonyítják, hogy a betyárok védelmezték a népet a nagybirtokosok sanyargatásaitól. Ausztriában a század elején a ponyvairodalom témáit jórészben még a bakonyi betyárvilág életéből meritette. A betyártörténetek iránti érdeklődés emiatt még ma is nagy; a külföldi turisták szívesen keresik fel a régi betyárcsárdákat. A legrégibb csárdák egyike a vámosi, amelynek épületét néhány évvel ezelőtt az Országos Műemléki Felügyelőség állította helyre. A csárdát fenntartó fogyasztási szövetkezet látványosságot is kínál az ide látogató érdeklődőknek. Szórakoztatásként kosztümökbe öltözött lovasok gyakran “megjátsszák” a hajdani betyártámadásokat. A gyöngyösi csárdában idén nyáron vezetik be a “betyártemetés” szertartását. A vendégek csoportosan mennek ki arra a helyre, ahol a betyárokon egykor rajtaütöttek a pandúrok. Az érdeklődők megismerkednek a pandur-betyárütközet történetével, s majd ennek végeztével, a csárdában megkezdődik a tor: magyaros gulyást, betyár pecsenyét és túrós csuszát szolgálnak fel a vendégeknek. A nagy látogatottságu idegenforgalmi vidéken idén tovább ápolják a csárdák hagyományait. A Somlóhoz közeli dabrokai csárdáról idény könyvet adnak ki. Ehhez a csárdához — a betyártörténetek mellett — hiteles történelmi események fűződnek. Dr. Zákonyi Ferencnek, a könyv szerzőjének levéltári kutatásai szerint, ez a csárda volt a napóleoni hadjárat Pápa-Hurkelőpuszta környéki csatájának egyik főhadiszállása. Az érdekes könyv számos, eddig kevésbé ismert történelmi tényt is napvilágra hoz és részletesen leírja az itteni ütközetet. A Szülőföldünk rádióműsora Az Észak-Amerikában élő honfitársaink számára Keleti partvidéken: Nyugati partvidéken: helyi idő szerint: helyi idő szerint: 22.30—23.00-ig 19.30—20.00-ig a 19.8, 25.2, 30.5, 48.1 méteres rövidhullámon A Dél-Amerikában élő honfitársaink számára (riói időszámítás szerint): 20.00—20.30-ig a 13.8, 16.8, 19.8, 25.2, 30.5 méteres rövidhullámon. ★★★★★★★★★★★★♦★★★★★★~r*******************t
