Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-08-13 / 31. szám

Thursday, August 13, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 BRAVE NEW WORLD H€TV€G! VéC írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Kinek adjak igazai? Chicago városának van egy igen tekintélyes, ki­tünően szerkesztett, csaknem százéves napilapja, amely születése óta republikánusnak vallja magát. Az 1968-i elnökválasztási kampány alatt termé­szetesen a republikánus jelölt: Richard M. Nixon fülsértőén nyikorgó szekerét tolta. A lap neve: Chicago Daily News. Körülbelül 600,000 példány­ban jelenik meg, ha tehát minden családban csak két személynek kerül a kezeügyébe, bízvást állít­hatjuk, hogy több mint egymillió egyén olvassa. Ennek a lapnak a “Levelek a szerkesztőhöz” ro­vata nekem kedvenc olvasmányom. Mindig találok benne valami tanulságos vagy mulatságos közle­ményt az olvasók tollából, de olyan elgondolkoz- tatót, amint az alant idézett két levélrészlet, már régen nem fedeztem fel kedvenc rovatomban. Már az is felette meglepő volt, hogy ilyen nyersen szó­kimondó, mondhatnám: goromba levél leközlésére a lap egyáltalán hajlandónak mutatkozott... A “Hétvégi Levél” olvasói előtt nem titok, hogy én nem nagyon válogatom meg a szavaimat, amikor valakibe belekötök, legkevésbé akkor, amikor or­szágunk Legfelsőbb Hadura: Nixon a céltáblám... •De olyan hangot, amilyent ez a két levélíró ütött meg, írásban még én sem használnék, pedig egy kis gorombaságért én sem szoktam a szomszédba menni. . . Az egyik levélíró (nőnemű) ezt a kijelentést te­szi Nixonról: “Nekem még soha senki annyit nem hazudott össze, mint ez az ember.” Néhány nappal később egy himnemü olvasó ezt Írja: “Egész éle­temben republikánus voltam, mégis azt mondom: dobják ki ezt a hülyét (idiot) a Fehér Házból!” A szókimondó asszonyság és a nyersmodoru úriember bizonyára nem sejtették levélírás közben, milyen gyötrelmes lelkitusába taszítják fentidézett szava­ikkal a Daily News-nak legalább egy olvasóját: e sorok íróját. Mert, kérem alássan, nekem megrög­zött szokásom, hogy vita esetén állást foglalok vagy az egyik, vagy a másik oldalon — a semle­gességet a gyávák fedezékének tartom. A lady “hazugnak”, a gentleman “hülyének” (félkegyel­műnek) titulálja a Fehér Ház jelenlegi főbérlőjét és én itt állok egy kissé zavarodottan, nem tud­ván eldönteni, melyiknek adjak igazat. . . Nézzük csak — morfondírozok magamban —, ha figyelembe veszem, hogy Nixon — a “kolosszá­lis sikerrel” járó kambodzsai kampány vége felé — kijelentette ország-világ előtt, hogy a határszé­li “beszivárgás” színhelyének (a Ho Chi Minh dü- lőutnak) időnkénti bombázásán kívül az amerikai haderők semmiféle tevékenységet nem fognak ki­fejteni és hogy a saigoni egységek is az amerikai hadsereggel “körülbelül egyidőben” ki fognak vo­nulni Kambodzsából, akkor a lady-nak kell igazat adnom. Mert Nixon kijelentéseivel szemben a va­lóság az, hogy az amerikai bombavetők napról- napra keresztül-kasul röpdösnek egész Kambodzsa felett, halált és pusztítást zúdítva mindenüvé, ahol északvietnami vagy vietcong harcosokat sejtenek, kevés tekintettel arra, hogy eme buzgalmukban kambodzsai civileket ölnek rakásra és virágzó fal­vakat tesznek a föld színével egyenlővé. Ugyan­csak a nixoni Ígérettel szemben: hat héttel az ame­rikai haderők kivonulása után azt látjuk, hogy a saigoni hordák még mindig Kambodzsában foszto­gatnak, rabolnak és erőszakot követnek el a nőkön és semmi jelét sem mutatják annak a szándékuk­nak, hogy visszatérnek onnan a saját hazájukba. Hát mondom: ha ezeket a dolgokat latra teszem, minden habozás nélkül a levélíró lady nézete mel­lett szavazok... Ugyanakkor azonban eszembe jut, hogy Nixon a tavaly novemberben megtartott, hatalmas wash­ingtoni “Moratórium” tüntetés napján kijelentette, hogy őt az egész cécó nem érdekli, nem kiváncsi az összesereglett többszázezres tömegnek a kíván­ságaira — ő el lesz foglalva a football-mékőzés figyelésével; aztán az is feldereng az emlékezetem­ben, hogy egy alkalommal—nyilvános összejövete­len—a protestáló egyetemi diákokat kollektive “csa PÁRIZS. — A békebarátok illúziója, hogy a “hi­degháború” enyhült. Az teljes erővel tombol és többek között egész áradatát publikálja elpártolt kommunisták vádaskodásának és elsősorban a Szovjetunióból kicsempészett vagy közvetlenül Nyugaton hamisított szépirodalomnak, memoran­dumoknak, cikkeknek és értekezéseknek. Krav- csenko, Marcsenko, Amalrik, Tere, Alliluyeva, Gri- gorenko, Medvedev, Solzenicsin, Bukovski, Yakir után a Szovjetunió egyik vezető közgazdájának, az 1964-ben meghalt magyar eredetű Varga Jenő­nek állítólagos politikai végrendeletét is közölte a világsajtó. Ez súlyosan vádolta a szovjet kommu­nista párt vezetőit. Most Varga özvegye és leánya nyilatkozatot küldtek a párizsi Le Monde-nek, eb­ben az egész végrendeletet durva hamisítványnak minősitik, mondván hogy Vargának évekig tartó betegsége alatt egy mondatot sem volt ereje leír­ni, mindent ők írtak le, de erről a szövegről nem volt tudomásuk; egyébként is, az írás teljesen ide­gen a tudóstól és elképzelhetetlen, hogy ez lett volna a felfogása. Jellemzően a “Végrendelet” előszavát a renegát Roger Garaudy irta. LONDON. — Richard Crossman, aki minisztere volt a lemondott munkáskormánynak, most mint a vezető hetilap, a “-New Statesman” főszerkesztő­je levelet irt Eban izraeli külügyminiszternek, ré­gi küzdő társának, figyelmeztetve őt Izrael milita- rizálásának, poroszodásának s az arabokat elnyomó politikájának a békét és Izrael demokratikus éle­tét fenyegető veszélyeire. (A levél tartalma jobban alá lenne támasztva, ha Crossman és kormánya az U.S.-t is figyelmeztették volna háborús elnyomó politikájának veszélyemé.) SAIGON. — Egy angol újságíró jelentéséből: Tízezernyi gyermek elhagyta családját s az utcán él, mint cipőtisztító, koldus, zsebtolvaj, autórabló és prostituált. Az iskolákat ez nem érdekli, amúgy is túlzsúfoltak s a tanulás a gazdagok privilégiuma. A gyermekek büszkén mutatják karjukon a kábí­tószer-fecskendő nyomát. BUENOS AIRES. — Az ezreket meggyilkolt bra­zil katonai-rendőri “halálbrigád” mintájára itt is szervezkedik a halálbrigád, a CRAS, “a szubverziv elemek kivégzésére.” Mindenkit megölnek a leg- szörnyübb módon — közlik a sajtóval — akik elő­ítélettel vannak a kormányrendszer és vezetői el­len. Uruguayban is erre készül a rendőrség, ezzel függ össze, hogy a “Tupamaro” forradalmi moz­galom harcosai elrabolták az U.S. követségi alkal­mazottját, ki ott a CIA-t s az FBI-t képviseli ősze- rintük és kivégzésével fenyegetnek, ha a kormány nem bocsátja szabadon a politikai foglyokat. (Az U.S. sajtó, amely a My Lai-i és hasonló tömeggyil­kosokról írva, mindig hozzáteszi a jelzőt: állítóla­gos, bár sok gyilkos kényszer nélkül bevallotta tet­tét és azt fényképek és filmek bizonyítják, meg­értéssel ir a délamerikai “bűnözők” halálra kín­zásáról, nem kérdezve, ki bizonyította bűneiket és elitélték-e őket a bíróságok? Ahogyan Nixon sem mondta Manson-ról, hogy “állítólagos’,, "alleged" gyilkos, pedig a bíróság most tárgyalja ügyét.) Mindeme rendőröket az U.S. ellenforradalmi isko­lája képezte ki. REIMS. — Maury érsek döntően fontosnak mon­dotta, hogy a pápa fogadta a portugál gyarmatok szabadságharcosainak vezetőit. Botrányos provo­káció szerinte, hogy amikor minden más gyarmati hatalom gyarmatai függetlenek lettek (legalább vargóknak” (bums) nevezte; továbbá alig néhány nappal ezelőtt — ügyvéd létére — elkövette azt a hétországra szóló balfogást, hogy egy törvényszéki tárgyalás alatt álló bűncselekmény gyanúsítottjait, ugyancsak egy nyilvános gyűlés keretében, eló're vétkesnek (guilty) deklarálta — hát ha az ilyen és ezekhez hasonló, éretlen megnyilvánulásait mér­legelem, akkor a himnemü levélíró véleményével kell megegyeznem. .. Hetekig figyeltem a Daily News “Tisztelt Szer­kesztőség” rovatát, mert biztosra vettem, hogy a lap milliós olvasótáborában akadni fognak fölös számban olyanok, akik a két “rágalmazót” a sár­jogilag), Portugália ragaszkodik elnyomó politiká­jához. RÓMA. — A Jezsuita rend generálisa Arrupe atya, szerint a japán magzatelhajtás súlyosabb tö­meggyilkosság, mint az atombombák ledobása volt Hirosimára és Nagaszakira! MIAMI. — Az Associated Press munkatársa egy politikai nyilatkozatot mutatott ottani polgároknak, véleményüket kérdezve róla. 50 közül 49 szerint az “kommunista förmedvény”, szemét propaganda; figyelmeztették az újságírót, hogy kormányellenes akciójáért a rendőrség kezére adják. Olvasóink ta­lán már sejtik, hogy az 1776. évi amerikai “Füg­getlenségi Nyilatkozatáról volt szó. HARVARD. — Egy Izraelből jött pedagógus sze­rint téves a statisztika, mely szerint az U.S. fel­nőttéinek 8%-a “functionális, analfabéta” (tud ol­vasni, de nem érti); arányuk legalább 50% sze­rinte. LA PAZ. — Bolivia kormánya lemondott, mert benne, miként a hadseregben a jobboldali és a bal­oldali elemek ellentéte súlyosbodott. ATHÉN. — A görög miniszterelnök szerint a hatalom szilárdan a kormány kezében van és nincs szükség a szükségállapot megszüntetésére, az al­kotmány helyreállítására. A londoni konzervatív Sunday Telegraph szerint már nem tesznek ameri­kai kívánságra megnyugtató nyilatkozatokat, me­lyek szerint a rémuralom csak ideiglenes. CON SAN. — Conyers detroiti képviselő, a “vietnami politikai és vallási szabadságot vizsgáló bizottság” tagja szerint ők 1969 nyarán jelentet­ték Kissingernek. Nixon elnök külpolitikai tanács­adójának (ki a náci fajüldözés elől menekült ide) a Con San-i börtön borzalmait: négy más jelentés is ment erről (igy a Vöröskereszté) Nixónhoz, Thieu “elnökhöz” s a vietnami parlamenthez a diákok kínzásáról. Frank Walton, aki az U.S. részé­ről ellenőrzi a vietnami kinzókamrákat, kijelentet4 te, hogy a Con San-i börtön olyan, mint egy ame­rikai cserkésztábor. ANGOLA. — Misszionáriusok jelentései szerint a gyanús “benszülött” tanítókat egymáshoz láncol­va hurcolják kényszermunkára katonai légi kikö­tők építéséhez. j MOZABIK. — A FRELIMO forradalmi mozgalom képviselője szerint Portugália évi 250,000 munkást küld délafrikai bányákba, ahol 20 százalékuk áldo­zata lesz a sok bányaszerencsétlenségnek, Mozatn- bikban a legkisebb kihágás — pl. titkos serfőzés — miatt krokodilvermekbe vetik az elfogottakat. WASHINGTON. — A Képviselőház “ways and means” bizottsága szerint a szövőipari munkások száma 8 év alatt 300.000-el nőtt; nem igaz tehát, hogy a behozatal tönkreteszi az ipart. m Aiáirták a spanyol-amerikai szerződést WASHINGTON, D. C. — Az amerikai hadsereg további öt éven át használhatja a spanyol katonai támaszpontokat, az uj szerződés értelmében. Ennek ellenében az U.S. 300 millió dolláros tá­mogatást nyújt Spanyolországnak és lekötelezi ma­gát a spanyol “védelmi rendszer támogatására ” ga földig lehordják, de a mai napig egyetlenegy ellen-levél sem látott nyomdafestéket benne, pá­dig százat teszek egy ellen, hogy a lap örömmel leközölt volna néhányat, ha ilyen levelek befutot­tak volna. Úgy látszik, a lap olvasói — hozzám hasonlóan — képtelenek eldönteni, melyiknek vau igaza: a lady-nek, aki Nixont hazugnak nevezte, vagy a gentleman-nek, aki idiótának titulálta.. Szokásom ellenére: én magam sem foglalok ál« lást ebben a kérdésben — a végső ítéletet a törtó« nelemre bízom, amely — könnyen lehetséges! ■—« mindkettőnek igazat fog adni... J 1970. aug, •&. j

Next

/
Thumbnails
Contents