Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-08-06 / 30. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 8, 1970. * ' '• VT ’ . ' ‘ , ' Ml 7okT£H(/(*z ÓhAíAbAN NÉHÁNY SZÓ A MAGYAR ERŐDALOMRÓL EGY KÖLTŐ HALÁLÁRA A magyar irodalom kezd világszerte divatba jönni. Legalább is ezt mutatják azok a cikkek, amelyek a nagy világlapok hasábjain jelennek meg, hogy ismertessék a múlt és főleg a jelen sikeres magyar Íróit, költőit. Az első jelentősebb cikk 1962-ben látott napvilágot erről a témáról a New York Times hasábjain. Ez a cikk azért is jelent határkövet ezen a téren, mert az első oldalon közölték! írója inter- jutkészitett a nevesebb költőkkel, Írókkal. Rövid életrajzot is adott többek között Illyés Gyuláról, Benjámin Lászlóról, Német Lászlóról, Juhász Ferencről, Goda Gáborról, Passuth Lászlóról. A napilapi ismertetés, mégha olyan színvonalas lap késziti is mint a New York Times, természetesen nem adhat valóságos képet egy nemzet irodalmi életről, még akkor sem ha egy aránylag kis, 10 milliós nemzetrő van is szó. Csak felületesen érintheti a témát, hogy úgy mondjuk még kostolót sem nyüjthat, hisz a lexikális adatokból, a felületes életrajzból, néhány kötet költemény, vagy regény ciméből az olvasó semmit sem érzékelhet a művész, a szerző kvalitásaiból, stílusa nagyszerűségéből, érdekes meseszövéséből, humorából, hogy csak néhány jellemző dolgot említsünk. Képzeljük el például, hogy mit tudna meg a magyar közönség abból, ha a Magyar Nemzet c. újság közölné, hogy Mark Twain, a neves amerikai iró 1835-ben született, 1910-ben halt meg. Rossz házasságban élt feleségével, kritizálta a közéleti, társadalmi visszásságokat, és megirta a Huckleberry Finn, The Adventures of Tom Saro- yer c. ifjúsági regényeket, és még számos más regényt, elbeszélést, karcolatot ? Szerencsére Mark Twain írásainak túlnyomó része megjelent magyar nyelven, igy a magyar könyvolvasó közönségnek nem kell bemutatni őt, mert könyvein keresztül ő maga mutatkozik be nekünk. Élvezzük nagyszerű humorát, remek stílusát, érdekfeszitő történeteit. Hiába követte tehát a New York Times magyar irodalmi ismertetését más külföldi lapok beszámolója is az említett témáról, nyilván csak az érdeklődést keltette fel iránta. Ez ugyanis a nyugati kontinens számára csak egy távoli, exotikus ország szellemi életét tükrözi. Újabban azonban jelentős változás történt ezen a téren. Most már nem csak az újságok figyelme terelődik irodalmunkra, hanem a kiadóké is. Ez természetesen sokkal több! Ha lefordítják és meg jelentetik az alkotást, a müvet, akkor az önmagáért beszél. Felveheti a versenyt más alkotásokkal. Népszerűvé válhat, ha megüti a világszínvonal mértékét, ha fel tudja kelteni a közönség érdeklődését így, például, nemrég francia nyelven jelent meg a 7 évszázad magyar költészete c. antológia. A legrégebbi nyelvemlékektől kezdve egész napjaink kiváló költőiig, minden irányzat és korszak hangot kapott ebben a hatalmas műben. Nagy vállalkozás volt ez. Garai László, nemrég elhunyt filmvállalkozó jóvoltából, a francia irodalom legjobbjai vettek részt ennek lebonyolításában. Német és olasz nyelven ugyancsak jelentek íneg antológiák, novella gyűjtemények, regény- forditások. Egy néhány magyar regény megjelent angol nyelven is. Komolyabb közönségsikert azon • fi Szülőföldünk rádiémissora Az Észak-Amerikában élő honfitársaink számára Keleti partvidéken: Nyugati partvidéken: helyi idő szerint: helyi idő szerint: 22.30—23.00-ig 19.30—20.00-ig \ a 19.8, 25.2, 30.5, 48.1 méteres rövidhullámon •! A Dél-Amerikában élő honfitársaink számára (riói időszámítás szerint): 20.00—20.30-ig a 13.8, 16.8, 19.8, 25.2, 30.5 méteres rövidhullámon. ban nem tudtak elérni. Nem sikerült áttörniök a nyelvi akadály kínai falát. A mai magyar irodalom alkotásai azonban nem csak az idegen nyelvűek hatalmas tömegei előtt maradnak ismeretlenek, hanem sokszor a külföldön élő magyar anyanyelvűek előtt is. A 30—40 éve távol élő emberek még Petőfi, Arany, Jókai és Mikszáth nevét tanulták meg az iskolákban. Esetleg olvasták müveiket is. Ezekre gondolnak, ha a hazai irodalom jön szóba valami kapcsán. Viszont nagyon valószínű, hogy még az olvasot- tabbak sem hallottak semmit Váci Mihályról, Nagy Lászlóról, Juhász Ferencről, Moldova Györgyről vagy Szabó Magdáról. Csak találomra soroltam fel néhány nevet, mert akár egy egész lapszámot meg lehetne tölteni a mai magyar irodalom művelőinek felsorolásával, és ezzel talán még nem is mondtam sokat. .. Sem ennek az újságnak, sem ennek a cikksorozatnak persze nem ez a célja. A nevek módszeres felsorolása az en- cyklopédiák dolga, vagy az irodalmi tankönyveké. De arról, hogy miről Írtak és írnak a betű magyar mesterei ebben az utolsó negyedszázadban, a felszabadulástól mostanáig, bizonyára szívesen hallanak a külföldön élő honfitársak. Hisz az irodalom, ha színvonalas, akkor visszatükrözi a társadalom életét, gondját-baját, valódi helyzetét. A művészre is hatással van a környezete, ő is a piacról él, ahogy népiesen mondják. Tehát látja, érzi a valódi életet, és akarva-akaratlan, müveibe is beleviszi ezt. Még akkor is, ha első pillanatban úgy tűnik, hogy elefántcsont-toronyban él, elvonatkoztatva magát és témáját a külső világtól. Ez az utóbbi persze még akkor sem igaz, ha ő maga hirdeti és bizonygatja. Gondoljunk pl. Kafkára, akinek legfontosabb regényei; A per, A kastély, vagy novellái látszólag teljesen elszakadtak a való élettől, mintha nem is a maga korában élne. A valóságban müvei nagyszerű korrajzok az Osztrák Magyar Monarchia társadalmi életéről. Azzal a többlettel, hogy nem csak a jelent, hanem már a jövőt is átvilágítják a művész szemének röntgen sugarai. Az iró a korabeli, az első világháború előtti társadalomban felfedezi a fasizmus csiráit, az elembertelenedés, az elidegenedés lehetőségeit. Ugyanígy a felszabadulás idején megjelent könyvek, novellák, versek, hü képet adnak nekünk a 25 éves ellenforradalmi uralom alatt sínylődő ország fellélegzéséről, az újjáépítés lendületéről, a földosztásról és a fasizmus maradványainak eltakarításáról. Azóta egy negyedszázad telt el. Ezalatt az idő alatt számtalan uj probléma vetődött fel, uj terv, uj alkotás született. A lakosság helyzete, körülményei megváltoztak. A változások, a lüktető élet, az események színes forgataga számtalan témát nyújtott az Írás embereinek. Ebből következik, hogy a szépirodalmi alkotások (regények, novellák, drámák, költemények) igen bő termést hoztak. Uj Írók, költők emelkedtek ki az ismeretlenség homályából, uj tehetségeket fedeztek fel. Az uj tehetségek között is különlegesen érdekes Váci Mihály költői pályája. Költőknél szokatlanul későn, 30 éves korában jelentkezik verseivel. Felesége ösztönzésére mutatja be költeményeit a bírálóknak, akik felfigyelnek egyéni hangjára, forradalmi mondanivalóira. Felkarolják, bátorítják. így jelenik meg a Magvető Könyvkiadónál Ereszalja c. verskötete 1955-ben. A lapok és folyóiratok kritikái igen kedvezőek voltak. A szerző ezután már nagyrészt az alkotásnak szentelhette tehetségét. Ebben az időben Váci a Tankönyvkiadónál dolgozott szerkesztői beosztásban. Itt ismertem meg még 1952-ben. Gyakran elbeszélgettünk az irodalomról, a politikai élet eseményeiről. Meglepően széles látókörrel rendelkezett. Sokat olvasott, kiválóan ismerte a külföldi irodalom jeles alkotásait is. Minden érdekelte. Az Ereszalja után sorra jelentek meg müvei: Bodza, (versek.) "ÉGIGÉRŐ" HÁZ ÉPÜL ANGYALFÖLDÖN A Váci utón, az Árpád híddal szemben felhőkarcoló épül. Az “égiiférő” ház a főváros egyik legmagasabb épülete lesz. — Képünkön: Az “égigérő” ház ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★I* 1959. Mindenütt otthon. (Versek) 1962. A zse- zse-madár (Tanulmányok, cikkkek, vallomások.) 1960—64. A szegények hatalma. (Versek.) 1964. Kelet felől. (Versek.) 1965. Akác a forgószélben. (Válogatott versek.) 1966. Eső a homokra. (Versek.) 1968. Közben számos cikke, elbeszélése, riportja jelenik meg a Népszabadságban és más lapokban, folyóiratokban. “Ezentúl több prózát fogok írni” — mondta nekem még ez év elején. “Hamarosan meg is jelennek tőlem novellák és esetleg egy hosszabb lélegzetű irás is. — Valószínűleg regényre célzott. A harcos humanizmust képviselte mindenütt Kubától Vietnamig, ahol csak megfordult és járt, hogy elvigye a magyar nép bátorító együttérzését a függetlenségükért, szabadságukért harcoló embereknek szerte a világon. A Gellért szálló presszójában beszélgettem vele legutóbb. Tele volt alkotási kedvvel. De élénken érdekelték a kül- és belpolitikai események is. Nagy figyelemmel és odaadással hallgatta meg az egyéni panaszokat is. Komolyan vette országgyűlési képviselői mandátumát. A Gellért presszói beszélgetés alkalmával csak futólag említette betegségét. Tüdeje volt gyenge. Ezt még a múlt örökségének tartotta. A szegény alföldi nép körében dúló tbc ,a nyíregyházi vasutas fiát sem kímélte. Fiatal tanító korában fedezték fel nála. Másfél évig volt az ország legjobb tüdőszanatóriumának a lakója. Kigy ógy itották. Nem sejtett, hogy a veszély most más oldalról leselkedik rá. Szinte szimbólumnak tekinthetjük, hogy ez az uj hangot, uj irói magatartást teremtő alkotó 1961 óta az Uj írás szerkesztő bizottsági tagja volt, majd szerkesztője lett ennek a nemcsak nevében eredetit hirdető folyóiratnak. A szerkesztői munkakör fokozottabb feladatokat rótt rá. Mások munkájáért is felelős lett. De ez sem csökkentette alkotó tevékenységét. Még nem elég c. versében igy fejezte ki ars poeticáját, költői, emberi hivatását: “. .. És nem elég akarni: de tenni, tenni kell! A jószándék kevés! Több kell: — az értelem! Mit ér a hűvös ész ?! Több kell: — az érzelem! Ám nem csak holmi érzés, de seb és szenvedély, keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj!” Maga elé tűzi ezt a szép és nagy feladatot. A maga programjának teszi meg ezt az 1959-ben irt versét. E szerint próbált valóban élni és alkotni. Igen nagy figyelmet szentelt a külföldi magyarság sorsának. Élénk érdeklődéssel kisérte az amerikai magyarok szellemi, kulturális, társadalmi (Folytatás a 7-ik oldalon) Akik pénzbeli segitséget óhajtanak nyújtani az árvízkárosultaknak, adományaikat a Magyar Vöröskereszt nemzetközi segély csekkszámla 235—90171—8501 sz. számlára küldhetik, bármely amerikai bank utján.
