Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-08-06 / 30. szám
Thursday, August 6, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 IK Ü L FÖ L 01 HIRE K | Saigon. — A békepárti buddhista papok vezetője tiltakozott az ellen, hogy My Lai áldozatainak családtagjai semmi segélyt nem kaptak. Egyébként cáfolja Nixont, aki szerint My Lai az egyetlen ilyen incidens volt “Több száz hasonló eset fordult elő a vietnani háborúban” — mondotta. Genf. — Az Egyesült Nemzeteknél tanácsadó “Nemzetközi Jogászbizottság” heveshangu jelentést adott ki Brazilia ellen, ahol “12,000 politikai fogoly szenved a tortúra alatt.” Számtalan bizonyiték van erre, mutatva, hogy a kínzásoknak jelentős szerepük van a kormány politikájában. (Erről már gyakran tudósított e lap is.) Egy fogoly egyetemi hallgató anyja szerint, amikor a rabokat látogatják, egy megcsonkított foglyot visznek a cellába, hogy a megrémült szülők rábeszéljék fiukat az árulásra. Újabban azt az eljárást is alkalmazzák, hogy a vallatottnak a fejét ürülékbe mártják, mig a fulladáshoz közel van, valamint hogy a kisgyermekeket szüleik szeme előtt kínozzák. Divatba jött a nemi szervek összetörése is. Divatba jött Sao Pauloban (hol meggazdagodott magyar emigránsok boldogan élnek) a foglyokat rozsén perzselni. Annyi fegyveres és polgári közalkalmazott kompromittálta magát a kínzásokban, hogy semmilyen erkölcsi nyomás már nem használna ellenük. Brazilia. — A forradalmárok által elrabolt, majd elengedett Elbrick U.S. követ le akar mondani, mivel a brazil kormány titokban hangszalagra vette, hogy elismerte a forradalmárok panaszainak jogosultságát és brutális diktatúrának mondta a rendszert. Ilyen szellemű jelentést küldött Németországba. Buenos Aires. — A hadvezetőség felhívta a püspököket, fékezzék meg papjaik és a katolikus egyetemi hallgatók forradalmi tevékenységét; közülük kerültek ki azok is, akik Aramburu v. elnököt elrabolták és megölték. A haladó papok elitélik Aramburu meggyilkolását, de nem kevésbé azt is, hogy Aramburu, mint elnök, kivégeztette a peronista Valle tábornokot. London. — Megjelentek az utóbbi évek legnagyobb ir—angol írójának, a kommunista Sean O’Casey-nek emlékiratai 6 kötetben. Gyermekkoráról írva O’Casey hevesen támadja a katolikus iskolákat, amelyek szerinte nem tanítottak, csak fegyelmeztek, fenyitettek és butítottak. A teológusokról ezt írja (németül is megjelent); Hogyan süllyedhettek odáig, hogy az ótestamentum vadságát s az ujtestamentum életveszélyes szelídségét a katekizmusok számára megfésüljék? Hogy a háborúkat, a folytonos kizsákmányolást a kínosan szófogadó római, német, anglikán, cári egyházak mint isteni jogot hirdessék? Szerinte a nagy írók: Joyce istenkáromlása, Shaw harapós gúnya, Beckett anarchizmusa az egyetlen méltó felelet minderre. Pnompenh. — Kambódiai franciák tiltakoznak, hogy a csatlós Lón Nol-kormány egyes ottani franciák megalkuvó nyilatkozatait közli. Ezek — mondják —, akik idáig Sihanukat szolgálták, a profitjukat féltő üzletemberek, gyarmati közvetítő-kereskedők és a gyarmati helyzetet visszasóvárgók: főleg pedig antikommunisták. Ezekkel szemben megállapítják, hogy 1970 márc.-ban az ellenforradalmárok elárulták az országot az U.S.-nak és régi ellenségeiknek, Vietnamnak, Thailandnak, Chiang Kai-shek-nek és Koreának; ezzel segítettek az országot elpusztítani és sok kambodiait és vietnamit meggyilkolni, a városokat kifosztani és a népet válogatás nélkül agyonbombázni. New York, N. Y. — A nyugat-német rádió beszámolt a newvorki németekről, akik még mindig (főleg a 86. utcában) savanyukáposztát falnak és un. bajor dalokat bőgnek. Egy nemlétező romantikus Németország képe van előttük, a vándordiákokkal, bőrnadrágos Schuhplattler-táncosokkal, világháborús veteránokkal, Hindenburg elnök tiszteletével és náci zsidógyülölettel. m. Prága—New York: 1965—1970 1968 előtt Csehszlovákiában is sok hibát és bűnt követtek el. Elnyomták a szabadságjogokat, igazságtalan ítéletek alapján kivégeztek sokakat — mig 1968-ban megkezdték a hibák orvoslását, a visszaélések kiküszöbölését. Mikép az gyakran történik, a nyomás enyhülésével erőre kapott az ellenforradalom, mely mindent gyalázott, ami odáig az országban történt. Pedig sokat alkottak a gazdasági életben és a kultúra terén is. Például a hatvanas évek cseh színházai és filmjei elsők között voltak a világon, a klasszikus és az úttörő modern szellemben egyaránt. így világsikere volt a losonci magyar Kádár János “Bolt a főutcában” c. filmjének 1965-ben, Ida Kaminska. a varsói jiddis színház vezetője játszotta a főszerepet; mindenütt őt mondták a film- és színművészet grand old lady-jének. A szentimenta- lizmustól ugyan nem mentes darab mesterien, mély humanizmussal ábrázolta a szlovákiai zsidóság tragédiáját és maradandó hatást tett sok millió nézőre. 1968 óta néhány filmrendező is elhagyta Csehszlovákiát, ahol minden lehetőségük megvolt tehetségük kifejtésére — s ezért talán nem hibáztathatok, hiszen mindig sok filmes vándorolt ki, főleg az U.S.-ba. Ennek filmművészetét javarészt külföldiek alapították. Ma is van még lehetősége számukra művészi és anyagi sikernek, de egyre csökkenő mértékben, mig mind több nehézség és veszély fenyegeti őket. Hollywood lehanyatlott, művészileg kiégett és jelentősége már inkább csak a kísérletező, többnyire csak zavarosan forradalmi filmeknek van amikben külföldiek nehezen tudnának dolgozni. így, akik a szocialista országokból jönnek, sokszor elsősorban csak anyagi sikert keresnek, sokszor — miként az irók is — a hidegháborús külpolitika és kapitalizmus szolgálatába állnak. Ijesztő példája volt ennek a lengyel Polanski család tragédiája. Az otthon művészi munkát végzett rendező itt alantas horror-filmeket gyártott és nejével, a gyönyörű Sharon-nal együtt belemerült Viz után A vízről már mindent elmondtak. A viz az őselem. Rombol, épit, a mélybe húz és feldob. Földünk több mint kétharmad részét viz borítja. Tehát a viz az élet. De milyen? Idilli csónakázás az évek tavirózsái közt, fehér sávot vágó luxushajó kényelme, biztonsága, patak fölé hajló szatmári, szegedi fűzfák szomorú nyugalma vagy. . . Vagy? “Onnan jött, kérem!” Nyárfák sora kéklik a rétek fölött. “Ez nem árvíz volt, hanem vizár!” Sátorlapba bujt diákok esőben száguldó teherautókon. “ Hogy dolgoznak ezek a fiuk hogy dolgoznak!” A viz lehetőséget ad, hogy teljesebb emberré legyen az ember. A görögök barna hajóiból legendák eveztek szét a világon. Hát a vikingek ! Coleridge vitorlái közt tejköd lebegett úgy. ahogy most Penyige fasorát érte el az esti gomolygás. Tehenek vonulnak nyugodt sorokban. Még cuppog a réten a viz. Messze tükröződnek a vízben a fények: a romantika, a realitás, a gyász, az erő, a diadal fényei. Shelley testét a tengernek áldozva égette el rőtszinü máglyán bicegő barátja. Hullámmoraj. A fehérgyarmati állomáson vagonajtók csapódá- sa. Megalkuvást nem tűrő ivlámpák. “Egész éjjel rakodunk. Dől a sóder, a tégla.” A sötétben békaugatás. “Sose hallatszott erre.” Most hallatszik. Mint a figyelmeztető ebek hangja. A leroskadt tetők alatt régi esernyők, faragott tokmánv, gereben, kiszolgált istállólámpa. A szomszédban ott áll a friss téglaház. “Mit mond a Keleti-tenger?” — kérdi Günter Grass egyik versében. Mit mond a magyar tenger, Petőfi zugó árvize? Álljátok-e a próbát vagy sem? Mutassátok meg vagy... Ó, ha nemcsak a végveszélyben lennénk ilyen fegyelmezettek, ilyen áldozatosak! Por, por. Dömperek, daruk. Rozsdarekedt hang. “Uraim, uraim, hol a bamba, akarom mondani, a bandavezér?” “Uraim, mit isznak? Bort, sört, pálinkát?” Tiltakozás. “Uraim, én őszinte ember a művészi alvilág dekadens botrányéletébe. Hogy nejét, vendégeivel együtt kegyetlenül meggyilkolták, ez tragikus szimbóluma a pénz és luxus vágyától elkábitott disszidens művészek életének. Kádár János komolyabb és emberibb típus. Nyilván nem találta a maga helyét az uj Csehszlovákiában és azt remélte, művészetének itt nagyobb lehetősége lesz. De ami ma itt komolyan veendő irodalom és művészet, az mind kritikus, támadó, többé vagy kevésbé, tisztán vagy zavarosan, de forradalmi. Aki most jött Prágából vagy Budapestről, az ebbe alig kapcsolódhat bele, nem is engednék. Kádár tehát megfilmesítette Bemard Malamud novelláját, “Levine az angyal”-t, amely transzcendentális (égi csodával) vegyitett álrealisztikus képét adja a szegény négerek és zsidók newyorki világának. S ha az iró történetének eszmei alapja zavaros, Kádárnak ez teljesen idegen és a meleg emberiesség, ami a losonci környezetben élethűen hatott, a manhattani slum-ban dilettántizmusnak látszik. Én a darabot nem láttam, csak olvastam komoly bírálóknak nem ellenséges, inkább sajnálkozó kritikáit, hogy ily kiváló rendező, ilyen nagy színésznő nekik idegen, hozzájuk méltatlan keretben bukdácsolnak. Kádár nem piszkolja hazáját, nem adta el magát az ellenségnek, de a problémát neki sem sikerült elkerülnie. Miként a legtöbben — irók, dramaturgok, rendezők, színészek — akik politikai vagy anyagi okból elhagyták szocialista hazájukat — ő sem tudta itt eddig kimutatni igazi alkotóképességét. És meg kell mondani; amerikai irók, művészek szilárd erkölcsi alapon állva küzdenek itt a hazájukban elhatalmasodott erkölcsi züllés s a U.S. politika által külföldön elkövetett bűnök ellen. De aki művész ma a külföldről idejön a “szabadság hazájába”, az ugyanúgy ítélendő meg, mint, aki 1933—1945 között Hitler Németországába ment alkotni. Ebben a légkörben nem, várható idegentől alkotó munka — s ezt a művészeknek az utolsó hat évben történtek után már otthon is tudniok kellett volna. Peregrinus vagyok, tehát sört hozok, üvegben, ha nincs, kannában.” Dőlnek a vályogfalak. Költők döntik für- dónadrágban Van köztük prózairó, sőt egy kritikus is ott sántikál. Szög ment a sarkába szegénynek. Dőlnek a falak. A fecskefészket ügyes kezek áthelyezik a pajtaeresz alá. “Erre jött az ár az állomás irányából, aztán mindenfelől. A kerítés tetején jött be a roham- csónak.” Az öreg Tóth bácsi nézi, hogy bontják le roskatag házát. Az uj szebb lesz, erősebb. Lóbálja a vizeskanna tetejét. A brigádnak fél nap, neki két-három fizetett segítséggel egy-két hét. Áll az öregember kaptákban, ahogy még az első háborúban tanították, előtte cserép, gerenda, mögötte a lebontott régi ház. .. egyre pirosabb arccal, egyre gyorsabban beszél, már hadar.. . “Köszönöm, hogy. . . köszönöm, hogy. . . “Hiába, utolérte a szemérmes férfisirás. Odüsszeusz hajósai, a sósszakállu vikingek tisztelegnek most az evezőkkel, Coleridge árbocaira felfutnak a lobogók. Nem a viz, az ember tiszteletére. A vissza- nyelt s kitörő tragédiák könnyei tiszteletére. És a meghatottságéra is. Mert kevesen szoktak hozzá, hogy önzetlenül kapjanak valamit társaiktól. Az élet áradó s apadó vizei közt, reméljük, ezt is megszokják. Jávor Ottó Washington, D. C. — Kongresszusi bizottság jóváhagyta a postaszolgálat átszervezését. Nyolc százalékos béremelést kapnak a munkások és minden jel szerint 33 százalékkal emelik a postaszolgálati díjazást. • Washington, D. C. — Az árucikkek nagybani ára júliusban 0.5 százalékkal emelkedett. Ez volt a legnagyobb áremelkedés január óta. Ez újabb vereséget jelent Nixon részére az infláció elleni harcban. • London. — Véget ért a 47.000 rakodó munkás sztrájkja. A két hetes harc eredménye: heti 48 dolláros biztosított munkabér.
