Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-12-10 / 48. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Dec. 10, 1970. SPORTHÍREK f >~~~ -- -*r--irfí-z-r II. Dózsa—Pécsi Dózsa 5;1 (2:1) Mintegy hétezer néző előtt a Megyeri utón az U. Dózsa váratlanul nagy gólarányu győzelmet aratott, jóllehet több mint ötven percig a pécsiek ellenálltak. Az újpestiek győzelme annál értéke­sebb, mert a sérült Fazekas nem játszott. Du­nai II. gólja (22. perc) után Kocsis egyenlített (25. p.), s a szünet előtt Bene szerezte meg az újabb vezetést csapatának. A 63. percben Hor­váth. a 71. percben Bene góljával már 4:1 volt az eredmény, majd az utolsó percekben a Nagy he­lyére beállt Kellner állította be az 5:l-es végered­ményt. Még ezt megelőzőleg Zsolt játékvezető kiállította Mátét és Noskót. Ferencváros-Dsósgyőr 1:1 (1:0) Diósgyőrött úgy látszik nem csökkent a futball — és a Ferencváros — varázsa: húszezer néző várta a tribünökön a fővárosiak vendégjátékát. A szurkolók nem csalódtak, mert a mérkőzés leg­nagyobb részében változatos játéknak lehettek szemtanúi és a hazaiak örömére a Diósgyőr az utolsó előtti percben elért egyetlen góljával ott­hon tartotta az egyik bajnoki pontot. Az első félidő a Ferencvárosiaké volt, mégis­csak a 42. percben jutottak gólhoz a zöld-fehérek. A i'utinos Novák egy szabadrúgást ügyesen Sző­kéhez továbbított, aki elegánsan lőtt a kapuba (1:0). A második játékrész már kiegyensúlyozott volt, Géczinek is többször kellett közbeavatkoznia, sőt egy alkalommal Novák az üres kapuba tartó labdát a gólvonalról vágta ki. A 89. percben azon­ban a teljes FTC-védelem sakk-matt helyzetbe került: a középcsatár Horváth a jobb oldalra hú­zódva átívelte a labdát Páncsicson és társain, s a második félidőre beállt Sikora ballábas lövéssel, remek góllal bizonyította be, hogy érdemes volt szerepeltetni (1:1). Lezárnak 5 közjóléti irodái NEW YORK, N. Y. — Február elsején lezárnak a város 50 közjóléti hivatalából öt helyiséget. Lind­say polgármester igy óhajt pénzt takarítani, a vá­ros kiadását csökkenteni. A Közjóléti Hivatal 10,000 alkalmazottja tiltako­zik Lindsay e lépése ellen. “Ez csupán azt jelenti, hogy 125,000 férfinak és nőnek messzebbre kell utaznia, ha érintkezésbe akar lépni a Hivatallal, ami sok esetben dupla úti­költséget, $1.20 kiadást jelent, ami egyenlő egy személy napi élelmezési költségével. Ez az intézke­dés megneneziti mind a közjólétre szorulók, mind a hivatal tisztviselőinek helyzetét” — mondotta Victor Gotbaum a szakszervezet elnöke. Szabadlábra helyezték MONTREAL. — A Quebec önállóságáért harco­lók szabadlábra helyezték az 59 napig fogva tartott James Richard Gross angol tisztviselőt azzal a fel­tétellel, hogy azok, akik őt fogva tartották, minden molesztálás nélkül Kubába repülhessenek. Cross fogsága dacára jó karban került vissza családjához. Moszkva. — A Szovjet Kommunista Párt jövő év máreiuáában tartja 24. kongresszusát. ¥éres tüntetések Saigonban SAIGON. — Egy amerikai katona megölt egy délvietnami egyetemi diákot. Mikor ennek hire terjedt, ezrek vonultak az utcára, követelték az amerikai katona kiadását, vietnami törvényszék elé állítását. Véres összeütközésre került sor, a tünte­tők és a kirendelt rendőrség között. Detroit, Mich. — Egyezmény jött létre a Ford autóvállalat és az autómunkások szervezete között. Lényegében azonos ez az egyezmény az autó­munkások és a GM vállalat közti egyezménnyel. Sztrájkba lép 500,000 vasúti munkás WASHINGTON, D. C. — Nixon elnök fel­szólította a kongresszust: hozzanak törvényt, mely 45 napra megtiltja a vasúti munkások sztrájkját. C. L. Dennis a vasúti hivatalnokok szerve­zetének elnöke kijelentette: “törvény, vagy nem törvény, szerda éjjel 12 órakor sztrájkba lépünk, ha addig nem jutunk egyezményre a vasut-vállalatokkal. A vasut-bárók oly vál­tozásokat követelnek, mely a munkások ezrei­nek munkáját veszélyeztetné.” Elrabolták a svájci nagykövetet RIO DE JANEIRO. — A brazil Nemzeti Felsza­badító Szövetség tagjai elrabolták Giovanni Enrico Buchert, Svájc nagykövetét. November 10-e óta a hatóságok letartóztattak több mint 5000 egyént abban a hiszemben, hogy ez­zel megakadályozzák a további “diplomata-rablá­sokat.” A “diplomata-rablók” követelik a politikai fog­lyok szabadonbocsátását. Hátat fordítanak Nixonnak WASHINGTON. D. C. — Nixon elnök által kine­vezett különböző tisztséget betöltő feketék egyre nagyobb számban mondanak le állásukról. Hir érkezett, hogy James Farmer a közjóléti miniszter helyettese is beadta lemondását. Rawalpindi. — A pakisztáni parlamenti válasz­tásokról jött első jelentések arról számolnak be, hogy a baloldali pártok jelöltjei nyerik el a 300 tagú törvényhozó testület többségét. MÁS IS TANULHAT BELŐLE! "LAPODAT SEGÍTED. HA HIRDETŐINKET TÁMOGATOD!" HAZAFELÉ (Folytatás a 9-ik oldalról) Carl gyorsan felült. — Hány óra? A háziasszony megállt az ajtóban. — Már rég megebédeltünk -— válaszolta. — Fél hét, hétre járhat. — Hét óra? — Cárinak elakadt a lélegzete. — Elmulasztottam az autóbuszt! — Melyiket ? — A négyórásat. — Hát azt bizony alaposan elmulasztotta — mondta a háziasszony. — Alkohol és menetrend ellensége egymásnak, fiatalember. — Dohogva levonult, nyitva hagyta Cárinak az ajtót. A telefon! Carl felpattant. Émelvgett, bizony­talanul állt a lábán. Összekapta fürdőköpenyét, és lebotorkált a lépcsőn. A telefon! Gyöngeség sza­ladt végig az erein. A telefon! Megígérte anyjá­nak, hogy nem iszik. Az anyja azt mondta, hogy az apja . Carl nem emlékezett az apjára. Réges- reg meghalt. És most anyja is. .. egy szó mint száz, hét órakor reges-rég otthon kellett lennie, ott kéne ülnie az ágya mellett, és kezét fogni. Egy órája otthon lehetne. Most meg az édesany­ja. . . ki tudja.. . Felvette a kagylót. Hangja az ijedtségtől re­kedten.» érdesen szólt: — Halló... Igen, én vagyok, Carl... Igen, Mrs. -Ros si ter. . . — Carl, aranyom, vártunk a hatórás busszal. A férjem eléd ment a kocsival, hogy fölvegyen, azt gondnkuk, ugv hamarabb ide érsz.j Carl, aranyom. — TcshélÚ Mrs. Rossiter!-— Az anyád... '—Tessék. Mrs. Rossiter? —- Anyád meghalt. Éppen most. Úgy gondol­tam, jobb, ha megtudod, hátha még nem indultál el. Úgy gondoltam talán. . . Carl egy pillanatig nem hallotta, mit mond Mrs. Rossiter a. telefonba. Aztán annyit értett, hogy valamit kérdez, és most megismétli a kérdést. — Jerry fölmehetne érted Chicagóba, és lehoz­hatna kocsin még ma este. Akarod, hogy fölmen­jen érted, minthogy holnap reggelig nincs autó­busz?-— Ha megkérhetném. Mrs. Rossiter... Vagy nem! Inkább mégse! Egv-két dolgot még el kell intéznem, mielőtt hazamegyek. A bankba is be kell néznem. Föltétlenül. I)e holnap reggel az első busszal lemegyek. Az elsővel Mrs. Rossiter! Ko­rán reggel otthon leszek. — Szomszédaid vagyunk és barátaid, Carl. Ugye tudod, ez is a te otthonod, gyere egyenest hozzánk. — Igen, tudom, Mrs. Rossiter. Köszönöm. Oda megyek. Felrohant a lépcsőn, magára kapta a ruháit. El kell mennie, ki, ki az utcára! Teste égett. Ä tor­ka kiszáradt. Felkapta a borosüveget és elolvasta a cimkéket. Jó bor! Csúszik, melegíti a torkát. Csak gyorsan, mielőtt a háziasszony észreveszi. Gyorsan! Mrs. Dyers nem értené meg. miért siet. Vajon egyedül halt-e meg? Gyorsan magára kap­ta a kabátját, és leszáguldott a lépcsőn. Odakinn sötét volt. Az utcai lámpák sötétben világítot­tak, mint máskor. Vajon egyedül halt-e meg? Az utcasarkon kocsma volt, ablaka homályosan sár­gállott. Carl sosem járt még benne, de most be­ment. Most már ihat, amennyit akar. Egyedül, otthon egyedül! Vajon egyedül halt-e meg? A kocsma rideg volt, barátságtalan, mint egy pajta, A wurlitzer rekedt hangú slágert-játszott. A masina mellett barna bőrű nő álldogált, és mái gábau dúdolta a dalt; haja sötéten göndörödött elő kicsiny fehér sapkája alól. Carl a -bárpulthoz lépett. A csapos végighuzta törlőrongyát a pulton az uj kuncsaft előtt. — Mi lesz ? — kérdezte. — Adjon valami italt — mondta Carl. — Whisky jó lesz? — Jó. — Nem rendelne kettőt ? — kérdezte a göndör- hajú nő. — Dehogynem. Két whiskyt kérek — mondta Carl. — Mi lelte? Hisz rázza a hideg! — kiáltott fel a nő. — Fázom — válaszolta Carl. — Ittál? — kérdezte a nő közelebb lépve. — De nem olyan a szagod, mintha whiskyt ittál volna. — Nem is azt ittam — válaszolta Carl. — Ha­nem bort. — Úgy, szóval kevered az italt, mi? Nem bá­nom! De ha ez a borral kevert whisky megárt neked, öcsikém, akkor haza kell vigyelek magam­hoz. —■ Haza? — kérdezte Carl. —Haza bizony, haza, hozzám. Te meg én, egyedül, hazamegyünk. — És átkarolta Carl vál­lát. • . — Haza? — ismételte Carl. — Haza hát, öcsikéin! Haza, énhozzám. — Haza? — akarta volna ismételni Cári, de hangja elcsuklott, zokogás rázta meg az egész testét. Feje előrebukott a bárpultra, a karjára. Sirt. A csapos meg a nő hüledezve nézték. Aztán a nő megszólalt, szelíden, gyengéden: — Részeg vagy, fiacskám! Gyere no, szedd ősz sze magad. Hazaviszlek. Nem is magamhoz, ha­nem tehozzád, ha igazán haza akarsz menni. Szőllősy Klára fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents