Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-12-10 / 48. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday.' Dec. 10,”1970. HIBÁS KÓRHÁZI FELSZERELÉSEK ÁRAMÜTÉST. MÉG HALÁLESETET IS OKOZNAK Hibás, vagy kellő szakképzettség nélkül alkal­mazott kórházi elektronikus felszerelések évente többszáz embert ölnek meg és ezreket megsebesí­tenek az Egyesült Államokban. Az egyre gyako­ribb ilyen eredetű balesetek miatt a fogyasztókö­zönség érdekeinek képviselői mind nagyobb aggo­dalommal követelnek rendszabályokat a szövetségi kormány részéről. Az aggodalomra alkalmat ad az a körülmény, hogy a kórházi gyógymódokban egyre elterjedteb­ben használják az elektronikus felszereléseket. Ez évben a röntgen gépek és más diagnosztikai, vagy gyogygépek eladása 560 millió dollárt tesz ki. Ilyesmiért a kórházak 1968-ban csak 382 milliót költöttek. Ez a növekedés most még csak kezdeti stádiumban van. Az évtized végére sokmilliárdos nagyüzemmé fejlődik ezeknek a gyártása s már most is több mint 200 nagyüzem foglalkozik ve­lük, beleértve a GE és Westinghouse vállalatokat is. Az elektronikus orvosi felszerelések elterjedése kétségen kívül nagyban elősegíti az orvostudo­mány haladását és a betegek gyógykezelését; ezek­kel sok életet tudnak megmenteni. De használa­tukból komoly problémák származnak, egyrészt a nagy gyorsasággal, hibásan szerkesztett gépek, másrészt a gépeket használó szakképzetlen techni­kusok miatt. Voltak már szörnyű balesetek ilyen felszerelé­sek hibái miatt. Egy középnyugati kórházban pél­dául halálra zúzott egy beteget a radiációs terá­pia gép, mert amint azt a mellére leeresztették, a villanykapcsoló nem kapcsolt ki és nem állt meg idejében. Más balesetek gyakrabban fordulnak elő. Orvosok és ápolónők súlyos elektrosokkot szen­vedtek a szívműködést szabályozó defibrillátorok alkalmazásánál. Magának a jelenlegi helyettes egészségügyi miniszternek, dr. Roger 0. Egeberg- nek is volt már ilyen rossz tapasztalata, amikor kórházi orvos korában egy katétert helyezett az egyik beteg húgyhólyagjába. Ugyanakkor egy má­sik orvos erről röntgenfelvételt készített, valami hiba történt, dr. Egeberg áramütést kapott és vo- naglani kezdett, de komolyabb baja nem történt. A beteg is szerencsére csak nagyon kis sérülést szenvedett. Mivel manapság elterjedtebben használnak ka­tétereket, a testbe lecsapolás céljára elhelyezett csöveket, ezek az áramütés veszélyét növelik, mert a csövek villamosságvezetők lehetnek. Az orvosok szerint, ha az áramütés közvetlen utat talál a szív­hez, a villanyáramnak csak egy ezrede kell ahhoz, hogy a beteget megölje, a bőr felületét érő vil­lanyáramhoz képest. Nehéz pontosan megállapítani, hogy hány halál­esetet okoznak évente ezek a balesetek, de hivata­los körök szerint néhány százra tehetők. A Food and Drug Administration az 1963 és 1969 között kiadott közleményekre alapozva úgy találta, hogy 676 haláleset és több mint 10 ezer sérülés történt ebben az időközben az orvosi felszerelésekből ki­folyólag. A Harvard Egyetem sebészeti professzo­ra, dr. Carl W. Walter szerint évente 1200-an hal­nak meg egyedül kórházi villanyütésekből kifolyó­lag. Ezt a nagy számot dr. Walter kollégái közül sokan kétségbe vonják. Akárhány áldozata is van a rosszul működő kór­házi felszereléseknek, a mentőszerkezetek phila­delphiai ellenőrző intézetének igazgatója, dr. Joel J. Nobel azt mondja, hogy a baleseteknek majd­nem a felét a kezelésnél elkövetett hibák okozzák, vagyis olyanok alkalmazzák ezeket az elektronikus felszereléseket, akik nem értenek eléggé hozzájuk és nincsenek tisztában a használatukkal járó veszé­lyekkel. Sok kórházban nincsenek biztonsági vil­lanyvezeték kapcsolók a falakban, melyek a há­romágú biztonsági villanydugaszokat befogadnák. De nagyon gyakran a felszerelés maga hibás. Az egyik newyorki kórház tudományos orvosi felsze reléseinek ellenőre mondotta, hogy az általuk át­vizsgált elektronikus kezelő vagy vizsgáló gépek­nek 30—40 százalékát a beteg vagy az orvos biz­tonsága szempontjából veszélyesnek találják. Dr. Nobel is hasonló adatokat említ és azt állítja, hogy a gyárosok nem gondolnak arra, milyen helyen használják majd a felszereléseket és nem veszik számításba, hogy egyetlen rövidzárlat egy operá­ciós teremben a beteg életébe kerülhet. “Uj tech­nológiát kell kifejleszteni a kórházak szükségle­teire”, mondotta dr. Nobel. “A gyárosok természe­tesen hangosan hirdetik, hogy ők ezen fáradoznak. Ez azonban pénzbe kerül és igy sajnos a haszon­lesés leggyakrabban útjában áll a fejlődésnek,” mondotta. Élelmes és erőszakos ügynökök is hozzájárulnak ahhoz, hogy orvosok sokszor megvesznek hirdetett, de eléggé ki nem próbált felszereléseket. Mind Kennedy, mind Johnson elnökök javasolták — eredmény nélkül — az orvosi felszerelések árusí­tásának szövetségi ellenőrzését. Az egészségügy­minisztérium illetékes bizottsága szeptemberben ajánlotta, hogy jogosítsák fel a kormányt az orvo­si felszerelések árusításának ellenőrzésére, a mes­terséges szivet, a közönséges mankót és az elektro­nikus felszereléseket is beleértve. De távol van még az az idő, amikor ebből valóságos és hatásos törvény lesz. Lopkodják a hitelkártyákat iramúkra megy a veszteség, amit a hitelkártya tolvajok okoznak Bankok, olajvállalatok, áruházak és más, nagy, kereskedelmi üzemek jelentik, hogy az általuk ki­bocsátott hitelkertyák eltolvajlása következtében évente sokmillió dollár kárt szenvednek. A wash­ingtoni Riggs National Bank hitelszolgálati osztá­lya ez év első kilenc hónapjában több mint egy­millió dollárt vesztett a tulajdonosaiktól ellopott hitelkártyákból kifolyólag. A múlt évben ez a vesz­teség lényegesen kevesebb volt. A Federated De­partment Stores, különböző városokban levő több áruház tulajdonosa, ilyen lopásokból eredő 700 ezer dollár veszteséget jelentett az elmúlt évben, több mint kétszer annyit, mint az előző évben. Az Ohio Standard olajvállalat igazgatója, H. B. Loo­mis szerint “a hitelkártyákkal elkövetett csalások Ajafcványszerü méreteket öltöttek.” A vállalat a : hitelkártya-tolvajok ellen különleges megbízatású testületet állított fel, melynek működése átlagban három naponként egy tolvaj letartóztatására ve­zet. 15 nagy olajvállalat hitelkártya lopásokból ki­folyólag a múlt évben közel 23 millió dollárt vesz­tett, az előző évi 14 millióhoz képest. . Mi történik azokkal, akiknek a nevére a hitel­kártya szól? A bankok és más vállalatok, a nagy versenyzés miatt általában, az elvesztett összeg legnagyobb részéért nem tartják a tulajdonost fe­lelősnek, csak bizonyos összeget vonnak le a szám­lája rovására feltéve, ha az illető bizonyos időn belül értesíti a hitelkártya elvesztéséről a vállala­tot. Egyes államokban törvények mentesítik a fe­lelősség alól az ellopott hitelkártyák tulajdonosait, így a veszteséget nagyjából a vállalatok maguk viselik. Ha mindezek ellenére mégis egymást licitálják túl a hitelkártyák kiadásában, önkéntelenül is fel­merül a kérdés: mennyi hasznot hoz a hitelkártyák kibocsátása és terjesztése ezeknek az üzleti intéz­ményeknek? A válasz magától adódik: valószínű­leg nagyon nagy hasznot hoz a veszteség ellenére is, mert különben megszüntetnék, vagy erősen korlátoznák a kiadásukat. A valóság az, hogy a ; forgalomban lévő hitelkártyák száma fantasztikus méreteket ölt. A BankAmericards tulajdonosainak 1 száma például jelenleg 31.6 milliót tesz ki, majd­nem kétszeresét az 1968. évi 16.7 milliónak. Az országban 300 millió hitelkártya van forgalomban, vagyis több mint minden férfi, nő és gyermek számának megfelelő, mondja Eugene Gold, New York Brooklyn kerületének ügyésze, aki 50 hitel­kártya-csalási ügyben a vádat képviselte. Sokféle módon jutnak a tolvajok a hitelkártyák­hoz. Néha kilopják a címzett levélszekrényéből, s ez különösen akkor volt könnyű, amikor feltűnő, színes borítékban küldték ki ezeket, és rá is nyom­tatták: “Figyelem, ez a boríték az ön hitelkártyá­ját tartalmazza.” Újabban a Federal Trade Com­mission megtiltotta a kéretlen hitelkártyák kikül­dését, mert nagyon sok illetéktelen kezekbe ke­rült. Most kérelemre, ajánlott levélben, egyszerű borítékban adják postára. Mulatóhelyekén óvat­lan pillanatban is kilophatják a kártyát a tulajdo­nos zsebéből, különösen olyan helyén, ahol le is vetkőzik. Az ellopott kártyák továbbítására és né­ha körmönfont felhasználására már szervezetek is vannak s ezek néha egyes kereskedőkkel is együtt­működnek. A hitelkártyákat sokan azért kedvelik, mert nem szeretnek sok készpénzt magukkal hordani. A rablások, fosztogatások elterjedésével nem ok­talan ez a félelem. De a pénzügyi és kereskedelmi világ szakértői jól tudják, hogy a hitelkártyák bir­tokolása végeredményben impulziv vásárlási ösz­tönnek való engedést segít elő, azzal a meggondo­lással, hogy “bár nincs pénzem, mégis tudok vásá­rolni, majd elküldik a számlát”, stb. Akinek a mai világban egyáltalán van pénze na­gyobb összegű vásárlásokra, az jobban teszi, ha folyószámlát nyit és csekkel fizet, amit ott hely­ben a vásárlásnál állít ki, vagy az eladó nevére kiállítva ad postára. A csekkeket is-el lehet lopni, de az nem olyan egyszerű, mint a hitelkártyák el­lopása és könnyebben nyomára akadnak a tolvaj­nak. V. K. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! Sötét színben látja a helyzetet WASHINGTON, D. C. — Róbert Thompson an­gol “gerilla háború szakértő”, aki Nixon elnök megbízásából helyi vizsgálatot folytatott Dél-Viet- namban, azzal a jelentéssel tért vissza, hogy az amerikai hadsereg képtelen letörni a szabadság- harcosok politikai gépezetét. “Nagyon sötét színben látom a helyzetet — mondja Sir Thompson —, és ez a helyzet csak rósz szabbra fordul, amint az amerikai seregeket kivon jak.” Fölemelik a hadi kiadásokat BRÜSSZEL. — A “NATO” államok hadügyminisz­tereinek ülésén elhatározták, hogy az európai or­szágok egy milliárd dollárral többel járulnak hozzá ez évben a kiadások fedezéséhez. Az Egyesült Államok kormánya; hárommilliárd dollar költséggel 300,000 amerikai katonát tárt a NATO országokban, főleg a Német Szövetségi Köz­társaság területén. Hajlandó letenni a biztosítékot NEW YORK, N. Y. — Aretha Franklin hirneves énekesnő kijelentette, hogy hajlandó 100,000 vagy 250,000 dolláros biztosítékot letenni, Angela Da­vis szabadlábra helyezésére. “Rendzavarás vádjával engem is letartóztáttak Detroitban. Tudom: börtönben lenni rémes. Ezért minden lehetőt el kell követni Angela kiszabadí­tására” — mondotta Miss Franklin. A/WC RII KAI M*qre/acr' &zcy Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 18th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült illám okban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ^g$355g^.84 ba egy evre 12 dollar, felevre $b.5b

Next

/
Thumbnails
Contents