Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-12-03 / 47. szám
Thursday. December 3, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 EGYRE TÖBBEN ORVOSI BIZONYÍTVÁNNYAL KERÜLIK EL A SOROZÁST Az országos sorozási hivatal, a Selective Service igazgatója, dr. Curtis W. Tarr, az újságíróknak mondotta, hogy a sorozásra kerülő fiatalok között az orvosi okokból alkalmatlanok emelkedő száma “komoly aggodalomra ad okot, különösen, hogy ez egyike a sorozási rendszerben még mindig fennálló egyenlőtlenségeknek.” A dr. Tarr által említett egyenlőtlenségek okát kimutatják a katonaság orvosi statisztikai osztályának alább közölt adatai: • 1968-ban a sorozásnál orvosi vizsgálatra kerülőknek 24.2 százaléka bizonyult alkalmatlannak, fizikai, vagy pszichológiai okokból. A múlt júniusban már 40.7 százalékra nőtt az alkalmatlanok aránya. • A júliusban sorozási orvosi vizsgálat alá kerülők közül a fehéreknek 4.5 százaléka, a feketéknek 32.4 százaléka bizonyult alkalmatlannak. Minden államban a fehér alkalmatlanok aránya jelentősen nagyobb volt a feketékénél. • 1969-ben a Massachusetts-ben sorozásra kerülők 45.7 százaléka, New Yorkban 42.3 százaléka lett katonai szolgálatra alkalmatlan. De Dél-Karolinában és Georgiában az arány 17.9, ill. 27 százalék volt. • Minden egyes statisztikai tanulmányból kitűnik, hogy az orvosi okokból alkalmatlanok aránya egyenes arányban növekszik az orvosi vizsgálat alá kerülők iskolázottsági színvonalával, a katonaság egyik orvosi statisztikusa szerint. Ezek az adatok természetesen nem azt jelentik, hogy a feketék egészségesebbek a feéherknél,hogy a déliek egészségesebbek az északiaknál, hogy az iskolázott fiatalemberek egészségileg rosszabbul állnak, mint az iskolákból kimaradtak, vagy hogy a vietnami háború elleni mozgalom növekedésével egyidejűleg az amerikai fiatalok betegebbek is 'tesznek. Az ország különböző helyein katonai és privát orvosokkal, sorozási hivatalnokokkal, sorozás elleni tanácsadókkal és magukkal a fiatalokkal folytatott interjúk adják meg a választ a fent említett egyenlőtlenségekre. A kérdezettek mind egyetértenek abban, hogy a sorozás előtti tömegvizsgálatoknál azoknak van legnagyobb esélyük kibújni a katonai kötelezettség alól, akik egész életükben rendes orvosi kezelést kaptak és világosan meg tudják magyarázni egészségi állapotú* kát. A sorozásra kerülőket előzőleg értesítik, hogy ha valamilyen betegségük van, hozzanak magukkal erről bizonyítványt. Ritka eset az, hogy valakit alkalmatlannak minősítenek privát orvos bizonyítványa nélkül. Most az a helyzet, hogy az egyetemi hallgatók nem hosszabbíthatják meg felmentésüket azzal, hogy magasabb fokozat elérésére tovább tanulnak. esssssssssssssssssssssssssssssssssssssss Itt bujkált az Egyesült Államokban az elmúlt két hétben Nguyen Cao Ky tábornok, a délvietnami bábkormány alelnöke. Ő és Nixon elnök kéz a kézben azon szorgoskodnak, miként lehetne megaka- dáyozni, hogy Vietnam népe elnyerje önállóságát, függetlenségét és békében éljen és épitse országát. De egyre többen, fizikai alkalmatlanság igazolásával kerülik el a bevonulást, mely sokkal könnyebb, mint börtönbe menni vagy Kanadába, vagy máshova külföldre kivándorolni. A Dartmouth egyetem egyik professzora számítása szerint az utolsó éveseknek 60 százalékát — akik sorozási orvosi vizsgálaton mentek keresztül — katonai szolgálatra véglegesen alkalmatlannak minősítették. Az is előfordul az egyik napon, hogy a Manchesterbe, sorozási vizsgálatra utazó 43 diák közül 34-et találtak alkalmatlannak. A sorozási vizsgálatnál kinek milyen esélyei vannak, nagy mértékben attól függ, hogy az illető milyen társadalmi csoportból kerül ki. Egy orvos, akit nemrégen bocsátottak el két évi szolgálat után, mint katonai sorozó orvost, mondotta: “Ha egy fehér egyetemi hallgató jött vizsgálatra, akinek asztmája, fekélye, vagy pszichológiai baja van, ezt többnyire már évek óta orvos kezeli. Többnyire serdülő korától kezdve jár ahhoz az orvoshoz s az ad neki erről orvosi bizonyítványt. De a tipikus fekete ifjú a gettóból, vagy faluról jön. Lehet, hogy neki is ugyanilyen bajai vannak, de őt soha sem kezelték és mi ezekről a bajokról semmit nem tudunk. A katonai rutin-vizsgálatoknál ezekből nagyon sok átmegy.” Habár ezek a tények megmagyarázzák, hogy aránylag miért több fehér, mint fekete, miért több városi, mint falusi fiatalt találnak alkalmatlannak, azt nem magyarázzák meg, hogy általában miért emelkedik oly hirtelen az alkalmatlannak minősítettek száma. Az interjúban kikérdezettek mind egyetértenek abban, hogy ezt az emelkedést a vietnami háború elleni és ezzel kapcsolatban a sorozás elleni hangulat és mozgalom váltja ki. A valóság az, mondotta Paul Akst ezredes, a New York városi sorozási hivatal vezetője, hogy “sorozásra alkalmatlanok akarnak lenni és megtalálják rá a módot.” Dr. Tarr is azt mondja, hogy a “fiatalok, különösen a diákok, ismerik a szabályokat és felvilágosítást kapnak arra, hogyan kell megbukni az orvosi vizsgálaton.” A sorozási tanácsadók is azt ajánlják, hogy aki KÉSŐI KÖNNYEK... Nagyon sok olyan kubai, aki a szocialista rendszer keretében való életet az önkéntes száműzetéssel cserélte fel, kezdi belátni, hogy mily tragikus hibát követett el, amikor hazáját elhagyta és az Egyesült Államokba jött. Luis Ortega, aki a kunai forradalom előtt jól ismert újságíró volt, most New Yorkban az El Tempo jobboldali spanyol lapnak ir. Az El Tempóban egyik megjelent cikkében Ortega a következőket írja: “Azoknak, akik elhozták gyermekeiket Kubából, nincsen gyermekük, sem hazájuk. Azok, akik Castro katonai sorozásától féltek, most látják gyermekeik Vietnamba való marsolását, akiket az amerikai őrmesterek úgy kezelnek, mint ötöd-rendü embereket. “Azok, akik attól féltek, hogy Castro fogja gyermekeiket megrontani, most láthatják azokat Miami. New York és Chicago utcáin, mint az itteni társadalmi bomlás folyamatának részvevőit, ami nekik ismeretlen.” Gyermekeik a tömeges kivándorlás óta felnőttek és Ortega megállapítja, hogy azok többé nem kubaiak. “Megtörtek minden morális, gazdasági, kulturális, vallási és nyelvi köteléket szüleikkel szemben.” “De amerikaiak sem. Ahova iskolába jártak, a többi gyermek ‘piszkos kubainak’ csúfolták, a tanítók pedig lenézéssel kezelték őket. “Jól beszélnek angolul, de nevük: Gonzales, Martinez vagy Perez. Ez az ország teljes forradalmi faji feszültségben van, ahol az ilyen nevek bűnnek számítanak. Mikor katonai sorozásra kerül, a Gonzalest előbb behívják, mint a Smith-et. “Az Egyesült Államokba jöttek, hogy biztonságot érjenek el. De 1970-ben az Egyesült Államok az egyetlen ország a világon, ahol nincsen biztonnem akar katona lenni, az előzőleg menjen el egy megértő privát orvoshoz vizsgálatra és lehetséges, hogy az felfedez valamilyen fizikai vagy szellemi állapotot, ami az illetőt katonai szolgálatra alkal- kalmatlannak minősiti. Létezik egynéhány orvosi szervezet, melynek keretében orvosok olyanokat vizsgálnak meg'-soro-. zás előtt, akiknek nem volt privát orvosuk. Ilyen szervezetek a Medical Committee for Human Rights és Physicians for Social Responsibility. Az előbbi szervezet megalapítója. Dr. Quentin Young Chicagóban mondotta, hogy szervezete néhány éve kezdte meg a sorozásra kerülők előzetes vizsgálatát és pedig azért, mert mint mondotta “a sorozás elnyomó rendszerében olyanokon akarunk segíteni, akik nem engedhetik meg a privát orvost s ezeknek bizonyítványt adunk az állapotukról.” Ennek az orvosi bizottságnak 30 városban van fiókja és legtöbb orvostagja ingyen ajánlja fel szolgálatait. De, mint dr. Young mondja, a jelentkezőknek túlnyomó többsége mégis fehér. “Sokat mondok, ha azt mondom, hogy a 20 százalékuk fekete.” Már arra gondoltak, olyan szabályt vezetnek be, hogy minden fehér vizsgálatra jelentkezőtől megkívánják, hogy egy fekete fiatalembert is hozzon magával. Hamis bizonyítványt soha nem ádhák; csak valóságos betegségről szólót. A sorozóhivatalok tiszteletben tartják a dr. Young szervezete által adott orvosi bizonyítványokat. A sorozóhivatalok sokszor kételkednek a privát orvosok által kiadott bizonyítványokban, de semmit sem tehetnek, a kezelőorvos véleményét és diagnózisát tiszteletben kell tartaniok. A sorozás előtt álló fiatalemberek/ a legtöbb esetben manapság örülnek, ha az orvos valamilyen kóros tünetet talál rajtuk. Dr. Young a következő esetet mondta el: “Az egyik fiatalember azzal jött, hogy semmi panasza nincs, de szeretné, ha megvizsgálnám, talán találnék valami elváltozást, ami miatt nem vennék be. Először nem találtam semmit, de közben elmondta, hogy egyik nagybátyjának cukorbaja van. Rendesen nem csinálnék glukóz próbát egy 19 éves fiun, de ebben az esetben megtettem és történetesen valóban cukorbajt találtam nála. Még mondtam neki: ‘gratulálok, cukorbajod van.’ Micsoda világban élünk! Az emberek örülnek a súlyos betegségüknek.” ság. Az ország .fiatalságának 30 százaléka elvesztette bizalmát hazájával szemben. A korrupció elterjedt minden szinten. Kábítószerek adják a menekvést és a válságban levő társadalmi rendszer elleni tiltakozásnak egy formáját. “Hallottam kubaiakat mocskos otthonaikban mormogni — félve, hogy a hivatásos anti-castro fülek meghallják:—‘Azt hiszem, hogyha ottmaradtam volna, minden másképpen történt volna. A gyermekek nem gyűlölnének. De legalább tudnám azt, hogy cukor-mezőn vannak, nádat vágnak.’ “Ez borzalmas vallomás” — írja Ortega. “Most már csak egy teendő lehet. Tegyünk a kis kubai nemzetnek szívességet azzal, hogy elvágjuk a további iderohanást a szigetről. Ne legyen több száműzetés. Hagyjuk abba a rokonok ideho- zatalát. Ne Írjunk többé hazug leveleket és ne írjuk paradicsomnak azt, ami valóságban pokol. “írjuk meg a számüzetési életről az igazat. A politikai rendszer, legyen az bármilyen, nem lehet ok egy nemzet szétszóródására. “A tömeges kivándorlás elősegítése bűn volt és mi most közvetlenül láthatjuk a következményeit. A kubai tömeg kivándorlás, az Egyesült Államok és ostoba kubaiak légiójának segítségével megmutatta nekünk a mi fájdalmasan éretlenségünket. “A színes televízió nem kárpótol bennünket hazánkért és gyermekeinkért.” Csou En-laj kínai miniszterelnök fogadta Vaszi- lij Szergejevics Tolsztyikovot, a Szovjetunió uj rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. A fogadáson, a többi között, jelen volt Csiao Kuan-hua külügyminiszter-helyettes, Liu Hszien- csuan, a Kínai Népköztársaság újonnan kinevezett moszkvai nagykövete, Jü Csan, a külügyminisztérium szovjet és kelet-európai osztályának vezetője.
