Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-11-12 / 44. szám

Thursday, Nov. 12, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 ******************** EGY AMMERIKAI NAGYVÁROS ARCKÉPE Irta: TAKÁCS LAJOS (Cleveland, O.) ******************** Járom a várost. A párával telt levegőt a tűző nap izzó gőzfürdővé változtatta. Szinte fuldoklik benne az ember. Széles telek közepére épített, ár­nyas fákkal körülvett villa előtt vagyok. A tulaj­donosa egy kilencven körüli öregur, most British Columbia vadregényes szépségű hegyei között nyaral, ahol a nyári átlag hőmérséklet 75 fok, a levegő kristálytiszta, a hotel lakók 2,000 éves gleccserek olvasztott és felmelegitett vizében fü­rödhetnek és esténként fényes éjjeli mulatókban szórakozhatnak. Én persze soha sem jártam British Columbia lukszus nyaralóiban, csak olvastam róluk és ezt pz embert sem láttam soha, de tudom, hogy na­gyon gazdag és hogy az elődei a coloradói arany­bányáknál szendvics árusításával és kávémérés­sel, tehát becsületes utón szerezték vagyonukat, amit aztán az utód, állítólag a legbecsületesebb utón tovább gyarapítóit. Néhány másodpercig nézem a lombok sűrűjé­ben rejtőző villát, azután indulok a munkásne­gyed felé. A hőség már kezd tűrhetetlenné válni, úgy érzem, hogy Cleveland utcáin a pokolban já­rok. Másfél órai gyaloglás után egy kis nyomorú­ságos faház előtt állok meg. Mindössze két szoba, konyha, fürdőszoba van benne. És a telek alig foglal el nagyobb helyet, mint maga a ház. Egyéb ként ebben az utcában a házak olyan zsúfoltan vannak építve, hogy a közöttük lévő feljárón egy autó aligha férne el. A kis faházikó tulajdonosa a küszöbön ül. Arca beesett, a szeme fehérje sár­gás, savószinü, kezei remegnek. Közel egy évszá­zad nyomja a vállait. Az ő elődei is Coloradóban próbáltak szerencsét száz évvel ezelőtt. Aranybá­nyászok voltak. Embertelen körülmények között, 120 fokos hőségben, porban bányászták ki a he­gyek mélyéből az aranyércet, napi 12 órát dol­goztak 2 dollár napi bérért. De 25 centért kaptak egy szendvicset, 15 centért egy pohár kávét és a sótól a petróleumig, a lábbelitől a ruháig, min­Mi érdekli legjobban a nőket? Irodalom, szociális kérdések, gyermeknevelés, divat, kézimunka, főzés... Mindezeket megtalálja a NŐK LAPJÁBAN A magasszinvonalu, érdekes, színes, képes hetilap a férfiaknak is kedvenc olvasmánya AZ ÉVI ELŐFIZETÉSI DÍJ $8.00 (tartalmazza a hajópostai szállítási dijat és az évkönyvet) A NŐK LAPJA és más magyarországi folyó­iratok előfizethetők a következő cégeknél: HUNGARIAN BOOKS AND RECORDS 11802 Buckeye Rd.( Cleveland, O. 44120 New York államban: CENTER OF HUNGARIAN LITERATURE, Inc. 1538 2nd Avenue, New York, N. Y. 10028 KOCHIS JEWELER DIAMONDS, WATCHES, JEWELRY 18810 Allen Rd. — Melvindale, Mich. John Kochis watchmaker — Tel.: 3-5865 dent tízszeres, húszszoros áron. így a napi 2 dol­lár , (ami szép pénz volt abban az időben) ahogy jött, úgy el is ment és a véres verejtékkel kibá­nyászott aranyból sem maradt több náluk, mint amennyi por alakjában a tüdejükre szállt. És az utódnak, aki hosszú munkásélete eredményeként egy kis nyomorúságos faházikót tud felmutatni csupán, nem volt gondja az elődöktől örökölt va­gyon gyarapítására. A párás hőség már szinte fizikai fájdalmat okoz, de még nagyobb fájdal­mat okoz a gondolat, hogy közel egy évszázados életút után egy embernek, önhibáján kívül — eb­ben a hatalmas, szép országban, a korlátlan lehe­tőségek oly sokak által irigyelt hazájában, ahol már újságkihordó fiúból is lett milliomos — csak ennyije legyen. Magam mögött hagyom a kis faházat, öreg la­kójával és hamarosan a négerlakta városrészben rovom az utcákat. Elképesztő látvány tárul elém. Megdőlt házakat látok, amelyeken a rég .lepergett festéket a mocsok és a korhadó fa színe váltotta fel, tetőikbe belekapott a szél és egyik-másikon komlóban lévő kémények eregetik el tégláikat, Sehol egy fa, egy szál fü, egy szál virág, de annál több az eldobált szemét. A közbeeső üres telkeken egy-egy elhagyott autóroncs, ócska tűzhely, hűtő­szekrény, mosógép, vagy hasznavehetetlen bútor­darab éktelenkedik. Az utcákon kivétel nélkül fe­kete arcokkal találkozom. A porban, piszokban, szemétben gyerekek játszadoznak; ha észrevesz- nek, barátságosan üdvözölnek, a felnőttek között már kevesebben akadnak ilyenek, sőt, néha rám­villan egy-egy ellenséges tekintet is, de a legtöbb­je közömbösen megy el mellettem, a faji gyűlö­letnek nyoma sem látszik rajtuk. Inkább elgon- dolkozók, fáradtak, megviseltek. Az egyik utca­sarkon idős asszony és idős ember a fájós lábaik­ra panaszkodnak egymásnak és hiányolják az autóbuszt. Már bizony rám is férne, hogy autóbuszra ül­jek, de sajnos Clevelandban több, mint két hete nincs autóbusz, a CTS sztrájk miatt. Megyek te­hát gyalog tovább, csuromvizes ingben és hala— dók is, hiszen már a dowtown-i részen vagyok. Lélegzetnyi időre megállók egy ékszerüzlet ki rakata előtt, de gyanús külsejű alakok sodródnak mellém, folytatom utamat. Azonban alig teszek husz-huszonöt lépést, erőteljes, egészséges fiatal­ember nyújtja felém a kezét: Sir, give me one dime! — mondja, s dől belőle a pálinkaszag. Un­dorral és gyűlölettel fordulok el tőle. Kiérek a Cuyahoga Riverhez, partján ósdi gyárépületek terpeszkednek, vize sárgás és vöröses szinü, ha innék belőle egy kortyot, az körülbelül annyit je­lentene, mintha lenyelnék egy korty nikotinolda­tot. A Lake Erie partja felé tartok, ott majd egy kissé kipihenem magam és teleszivom a tüdőmet is jó levegővel, de a part még mindig a régi, sze­metes és a homokon az elpusztult apró halak szá­zai fekszenek úgy, ahogyan a vegyi anyagokkal szennyezett tóból a hullámverés kivetette őket. És a jó levegő? Az is van valahol, de minek az nekünk, hiszen ebben a levegőben is egészen jól lehet élni, csak arra kell ügyelnünk, hogy meg’ ne vizsgáljuk az összetételét, mert még arra a meg­döbbentő megállapításra találunk jutni, hogy itt nem is a levegő van telítve fojtó füstgázokkal, hanem füstgázokban van egy kevés kis levegő. A párás hőségben a parton fürdőruhás emberek heverésznek, a szemetes homokba gyerekek tur­kálnak bele kézzel-lábbal. Egy terebélyes fa alatt hippie-pár ül háttal a fatörzsnek támaszkodva. Mosdatlanok, a hajuk fésületlen, a ruhájuk, ke- zük-lábuk mocskos, a nyakukban fából készített, nagyszemü hosszú gyöngysor van. Ahogy elme­gyek mellettük, rám néznek, köszöntenek, a te­kintetük nem árul el rosszindulatot, de az elha­nyagolt külső mégis bizalmatlanságot ébreszt bennem. Utam a Lake Erie partjától vagy fél mérföld- nyire, kétes hirü kocsmákkal tele utcában visz tovább. A nyomortanyákhoz hasonló házak előtt rongyos, maszatos gyerekekkel, slampos nőkkel és néhány tántorgó férfival találkozom. Itt-ott egy-egy elhanyagolt házat látok, betördelt abla­kokkal, máshol eldobált üres söröspalackokat, pá­linkás üvegeket, vagy az elmúlt éjszakából ott máradt emberi piszkot kerülgetek. Az alkohol, vandálizmus és a bűn rettentő ösvényei ezek. A léptemet meggyorsítom, mert a gyomrom keve- reg, azután újabb mérföldeket teszek meg-és HUMOR NUVUWUMAMA/VWVM/VWUUVUVVWUVVfVVWVWVVVVI MESE — ... s amióta elváltak, azóta boldogan élnek. Itt a vége, fuss el véle. GYORSASÁG Feldúlt vevő állít be az üzletbe: — Két héttel ezelőtt vásároltam önöknél ezt az inget. Tessék! Az ujja és a gallérja már foszlado­zik! Az eladó egy pillanatig elmereng, aztán udvaria­san válaszol: — Tessék figyelembe venni, hogy a technika századában élünk. Vannak olyan repülőgépek, me­lyek kétszerié gyorsabbak a hang sebességénél. Kérdem tisztelettel: pont az ingek kopjanak olyan lassan, mint ötven évvel ezelőt?... • Az ismert zeneszerző feleségétől megkérdezi a barátnője: — Nos, drágám, hogy megy mostanában az urad­nak? — Óh, kezd az én Paulomnak nagyon jól menni Képzeld csak, édesem, már a takarékkönyvem szá­mára is szerzett néhány betétet... • A fizikaórán a vizi erőmüvek működéséről akar beszélni a tanár. Megkérdi előbb: — Nos, ki tudja megmondani, hogyan jutnak az emberek a víz révén fényhez? Imre jelentkezik: — Úgy, hogy lemossák az ablakot... KÉT KÉZZEL A közlekedési rendőr megállít egy autót, mert az ifjú vezető csak egyik kezével fogja a volánt —• a másikkal csinos utitársnőjét öleli át. — Mondja, fiatalember — szólal meg a rendőr —, nem volna jobb, ha mind a két kezét használ­ná? A vezető nagyot bólint a rendőrre: — Bizony jobb lenne, de hát akkor, hogy ve­zessek? ... DUPLA VAGY SEMMI Két pszichiáter beszélget. — Hogy mennek az ügyeid? — kérdi az egyik. — Kitünően. Van egy gazdag kliensem, aki tu­dathasadásban szenved. — Mi ebben a kitűnő? — Az, kollégám, hogy mind a két tudatán be­hajtottam a honoráriumot... Én vagyok a legszerencsétlenebb állat a világon — panaszkodik a kenguru egyik bizalmasának. — Miért? — Azért, mert mindenki tőlem kér pénzt köl­csön és én senkinek se mondhatom, hogy otthon felejtettem az erszényemet. most már egy másik városrész tárul fel előttem. Árnyas fasorokkal szegélyezett, tiszta utcákon járok. Az itt lakó embereken látszik, hogy jobb anyagi helyzetben vannak, habár a fokozódó in­fláció őket is egyre több gonddal terheli és a nö­vekvő munkanélküliség feléjük is kivetette sötét árnyékát. De mégis csak rendezett, szép környe­zetben élnek. És jólesik a szemnek látni a gondo­san nyírt pázsitot, a kis virágágyakat, diszbokro- kat, melyek a hozzáépitett garázzsal és cement felhajtóval ellátott házakat körülveszik. Csak akkor éri az embert egy kis csalódás, ami kor egy jól nevelt tizennyolc éves ifjú idegtépő robajt csináló motorjával, vagy kocsijával végig­száguld a házsorok között, vagy egy másik ha­sonló jól nevelt, csupa szívességből teljesen ki­nyitja a hordozható rádióját, hogy hadd élvezze az egész utca Hollywoodban lemezre vett dzsun­gel zenét. A nap már hanyatlóban van, amikor a fáradt­ságtól zsibbadó lábakkal hazaérek. Az áthevült levegőjű lakásban kedvetlenül nézek körül, mert sejtem, hogy milyen éjszaka vár rám ismét. Egy amerikai nagyváros zajos, forró, nyugtalan éjsza­kája. ~‘­1970. julius I S PAULS TEXACO SERVICE 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan 5 GAS, OIL, BATTERY, TILE, AUTO PARTS S ! Telefon: WA 9-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents