Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-11-05 / 43. szám
Thursday, November 5, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD ▼ ▼ ▼ ▼ ▼ KORDA ISTVÁN SZEMIRÁMISZTÓL MARLENE DIETRICHIG (Beszélgetés a történelem asszonyaival) Elhagytam már az időgépet. A Mában barangolok a gondolat helikopterén, s a közelmúlt alakjai tűnnek elém. Arra gondolok, hogy az emberiség néhány évezredes útját megtéve, találtam asszonyokat, akik népeket igáztak le, olyant is, aki szembekerült a kor uralkodó hatalmaival. De, végigpásztázva gondolatban ezeket az asszonyi életeket, egyetlen egyet találok csak, aki a csodával határosán, teste fogyatékosságait győzte le. Dombos, mezsgvés vidéken járok, csupa napsugár. Valamikor itt, a dombok mögött leselkedtek a mohikánok és az irokézek, de akkor még erdő volt itt minden. Uj Anglia. A régies díszítésekkel cifrázott épületek az első települőkre emlékeztetnek. Könnyű megtalálnom Westport városát Connecticut állam telepei között, s a kedves, örökzölddel s szőlővel benőtt, virágillatos kert mélyében lévő épületre is hamar ráakadok. Tekintélyes asszonyság fogad a bejáratnál. — Mrs. Winnifrie Corbelly? — érdeklődöm. Mosolyogva bólint. Az általam keresett asszony utolsó barátnője és kísérője. — Mindjárt bejelentem.. . Elkísér a dolgozószoba bejáratáig, s beszól. — Helen, drága... Vendéged van... Belépek. Ősz hajú, idős asszony fogad Íróasztalánál. Az asztalon Írógép, sajátos, domború Brail- le-jelekkel; kétoldalt könyvek, írások, a vakok jeleivel. — Jöjjön közelebb, uram... Már hallom, amit mond. Ezek a csodás hallókészülékek megkönnyítették életem utolsó szakaszát. Fiatalosan, csengőn kacagó a hangja, s a pillantása is csupa életöröm, nem győzöm nézni ezt a magas értelmet mutató arcot, az Írónő arcát, aki a vak és néma éjszaka zárait törte át. És egyszerre valami rendkívüli kíváncsiság, vagy talán inkább a különleges élmény előérzete kerít hatalmába. Ez az asszony itt, előttem, sajátos fejlődésben vé- gigküzdötte az emberiség egész történetét a káosz homályától a tudatébredésig. Tudom, hogy vak embert hogyan tanítanak és a süketnémák neveléséről is van némi fogalmam. De mi történik azzal, aki süket és világtalan? — Úgy igaz., uram... Kilenchónapos koromban elveszítettem a látásomat és hallásomat is. Akkor éppen, amikor a külvilág első benyomásait Helen Keller szerzi meg az ember. Igazi kis vadállat voltam... Erről legtöbbet boldogult Anne Sullivan szólhatna, az én felejthetetlen első barátnőm. Ö azonban már nem beszélhet.. . Könny ragyog a világtalan szemek sarkában. — Megmentőm volt az a fiatal leány a Perkins Intézetben. Keze, az a meleg, baráti kéz szólt hozzám először, a szeretet nyelvén. És Keller asszony beszélni kezd arról, ami — úgy érzem — minden regénynél érdekesebb és izgalmasabb. Hogyan jelenik meg az ő homályában egy fiatal leánykéz, hogy hirt adjon a külvilágról. —Kezébe vette a kezemet, odavitte az arcához és sajátos jelet rajzolt a tenyerembe. Aztán a szeméhez vitte a kezem, s egy másik jelet rajzolt. Majd az asztalra tette és megint jelzett a tenyeremen. Ez volt az első három jelzés az' első három tárgyról, az arcomról, a szememről s az asztalról. Három ilyen jelzés az első nap, másnap öt újabb. Elhallgat egy pillanatra, maga elé néz, talán újra átélti ezeket az első napokat. — Most tudom már, uram, hogy hősies küzdelem volt Anna Sullivan részéről. . . Küzdelem a megmentésemért. .. Amit ő tett, több volt szokványos pedagógiai rendszernél. Kiragadott az állati tudatlanságból, kezével, az ő áldott, beszédes kezével bevont az emberek világába, fölkeltette az érdeklődésem. Megszemlélem az írások hatalmas tornyait. Láttam már Braille-irást, de ilyen nagy, szinte tökéletes könyvtárat még soha. — 1936-ban az én kedves Annám férjhez ment, s akkor Polly Thompson lett segítőtársam. Az ő támogatásával végeztem el a Radcliff egyetemet, amit vakok számára létesítettek. Azután sokat utaztunk és Polly volt az én szemem és fülem; a világ kitárult előttem ezer csodájával. S úgy éreztem, ha velem megtörténhetett, hogy hiányzó látásom és hallásom ellenére kiérkezhettem a megismerés napfényes mezőire, akkor nekem is segítenem kell másokat, hogy megtehessék ugyanezt az utat. És Írni kezdtem... Vakoknak, a vakok jeleivel... Először a magam példáját, a magam életét írtam meg. Tétova, tapogatózó kezeivel az asztalon keresgél. Leemel egy könyvet, s ideadja. — Az utolsó munkám. . . A háború ellen. A Braille-iráson kívül sok mindent le is diktáltam gondolataimból. Könyveimet tízezrek olvasták; olyanok is, akik látnak. Akik látnak... Helen Keller öreges hangjából áhitat cseng. Egy ismeretlen, vágyva vágyott, de soha el érhető világ- iránti áhitat. — Igyekeztem hasznossá tenni magamat. Részt vettem nőmozgalmakban, s ha mások által jutott is tudomásomra a világ ezer rezdülése, az én fogékony lelkem is hozzátett valamit. Felém fordítja arcát, mely a holt szemek világ- talansága ellenére csodálatos melegséget, emberséget sugároz. Az ember testvériségét talán soha úgy át nem éreztem még, mint ennek az idős asz- szonynak az arca közelében. Milyen hatalmas láng az emberi lélek. Nem kell csak egy-két segítő kéz, s a legmélységesebb sötétből is napfényt áraszt. NŐI TENGERÉSZ PERE AZ EGYENJOGÚSÁGÉRT Egy férjezetlen női tengerész pert indított az Amerikai Tengerészet ellen, mert elbocsátották a szolgálatból megszakított terhessége miatt. Szerinte ez sérti a nők egyenjogúságát és az ország alkotmányát. Anna Flores, 23 éves mexikó-amerikai nő, aki Pensacola, Fla.-ban állomásozott, azt állítja a Szövetségi Körzeti Bírósághoz beadott kérvényében, hogy a férfi tengerészek nincsenek erkölcsileg olyan szigorú korlátok közé szorítva, mint a nők és ez nem más, mint megkülönböztetés és előítélet a női nemmel szemben. Férfiakat nem dobnak ki a szolgálatból házasságonkivüli kapcsolatok miatt. Nagy jelentőségű lehet e per, mert Miss Flores azt követeli a bíróságtól, hogy tiltsa meg azokat a katonasági szabályokat, amelyeknek nemi megkülönböztetés az alapjuk. Ügyvédje, Charles Morgan, Jr., a Civil Liberties Union tagja, a panaszból osztály-akciót akar csinálni, amelyben Miss Flores VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rcndclcsclcőt MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a Second Avenue-ről minden nőt képviselne, aki a haderőkben szolgál. Anna Florest parancsnoka tanácsára bocsátották el a szolgálatból. “Ha nem igy cselekednénk, az azt jelentené, hogy megbocsátjuk a házasságonkivüli terhességet, ami erkölcsi hanyatlásra vezetne a női tengerészek körében” — mondta a vádló parancsnok. Miss Flores Dallas, Tex.-i lakos John G. Tower texasi republikánus szenátor segítségét kérte. Kérvényében a Szövetségi Bírósághoz a következőket irta: “Habár szolgálatból való elbocsátásom hivatalos alapja teheibe esésem volt, tekintet nélkül arra, hogy van-e, vagy nincs egy nőnek férje, a tény az, hogy sok férfi tengerésznek nemi kapcsolata van olyan nőkkel, akikkel nincsenek házastársi viszonyban. Gyakran nemzenek házasságon kívül gyermekeket, vérbajt szereznek és mégsem bocsátják el őket a szolgálatból.” Majd megjegyezte, hogy a férfi tengerészek nincsenek olyan szigorú erkölcsi szabályoknak alávetve, mint a nők. /Ez előítélet a nőkkel szemben, állítja Miss Flores. Miss Flores még mindig szoros kapcsolatot tart fenn a tengerésszel, aki halvaszületett gyermekének az apja volt és tervük összeházasodni. Amperben vádat emelt a hadügyminiszter, a tengerészeti miniszter, valamint volt parancsnoka és több ma- gasrangu tiszt ellen. A Tengerészet még nem válaszolt a bírósághoz beadott kérvényre és a személyzet nem tett semmilyen megjegyzést ezzel kapcsolatban sem Pensa- colában, sem Washingtonban. ^ SAJAT ÉRDEKEDBEN CSELEKSZEL, HA A MAGYAR SZÓT TERJESZTED! ____5_
