Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-10-29 / 42. szám
Thursday, October 29, 1970, AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 A HÁBORÚ ELHÁRÍTÁSÁT, A NÉPEK KÖLCSÖNÖS MEGÉRTÉSÉT KÍVÁNJUK SZOLGÁLNI Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere beszélt az ENSZ jubileumi gyűlésén. Kivonatok a beszédből — Világos számunkra, hogy az alapokmányban megjelölt cél: “a népek jószomszédokként éljenek egymás mellett, megszabadulva a háború átkaitól”, csak az összes tagállam közös akaratával valósítható meg. Majd igy folytatta: — A második világháború után eltelt huszonöt évben sikerült elhárítani a harmadik világháború sokféle veszélyét, s most a háború végleges kiküszöbölésének a lehetőségei között egyúttal a termonukleáris háború veszélyei közepette - élünk. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét különböző rendszerű országok hozták létre, amelyek a második világháború ideién, a fasizmus elleni koalícióban szövetkeztek a népek szabad és békés jövőjének biztosítására Az ENSZ ellentmondásai azonban mindjárt a születés időpontjában kirobbantak. 1945. junius 20-án írták alá az alapokmányt San Franciscóban, és néhány héttel később — miközben a ratifikációs eljárások voltak folyamatban —, 1945. augusztus 6-án Hirosimára, augusztus 9-én pedig Nagaszakira lehullottak az atombombák. Azóta az ENSZ közgyűlés határozatokat hozott az általános és teljes leszerelésre irányuló tárgyalások alapelveiről, jelentős megállapodások, nemzetközi szerződések születtek a fegyverkezési verseny viszonylagos korlátozásáról. Kétoldalú és sokoldalú tárgyalások folynak újabb megállapodások és szerződések aláírásáról. Mindez a termonukleáris háború állandó veszélye közepette. Időnként tért hódit a közgondolkozásban a hamis feltételezés — mintha a felhalmozott termonukleáris pusztító erő tartósan vagy akár végérvényesen elrettentő és visszatartó hatalom lenne a termonukleáris háború veszélyével szemben. Uj erőfeszítésekre van szükség, hogy elindulhassunk azon az utón, amelyet a Szovjetunió javaslatára az Egyesült Nemzetek Szervezete az általános és teljes leszerelés előkészítésére irányuló elvekben kijelölt. A döntő feltétel a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának javítása. A különleges felelősséggel biró két fő hatalom közvetlen tárgyalásait kellene eredményessé tenni. Ennek útját az egyengetné, ha az öt atomhatalom egymáshoz való viszonya úgy javulna, hogy mind az öten részt vehetnének a fegyverkezési verseny csökkentésére, a termonukleáris háború veszélyének kiküszöbölésére, a háborús konfliktusok okainak megszüntetésére törekvő tárgyalásokban. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia közös felelősségvállalása nélkül nincs megnyugtató nemzetközi megállapodás a leszerelés, a fegyverkezési verseny és a harmadik világháború kérdéseiben. Kulcskérdés: a dél-vietnami koalíciós kormány Mindezt nehezíti — szinte lehetetlenné teszi a mai két fő fegyveres konfliktus — a vietnami háború, amely most indokínai háború lett s a közel- keleti agressziós helyzet. Vannak kevésbé feltűnő akadályok is: Ázsiában a koreai feszültség, Európában a két német állam egymáshoz való viszonya. Mi most Európában — mondotta ezután — kedvező előjelek között törünk előre a béke és a biztonság megszilárdításáért. De tudjuk, hogy Európa kölcsönhatásban van az egész világgal, és viszonyaink aránylag kedvező alakulása nem homályo- sitja el éberségünket a más világrészek más jellegű konfliktusai iránt. így: a délkelet-ázsiai háború felszámolása, a politikai rendezés nemcsak Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek békéjét szolgálná, hanem megkönnyítené az összes többi nagy nemzetközi problémák rendezését is. Ez kedvezően hatna a Közel- Keletre, a Távol-Keletre, Európára, sőt az általános nemzetközi biztonsággal összefüggő minden tanácskozásra, a szovjet—amerikai stratégiaifegyverkorlátozással összefüggő tárgyalásokra is. Az üyen délkelet-ázsiai békés rendezésnek a szükségességét mindenki felismerte. Úgy tűnik, az Egyesült Államokban nincs olyan felelős vezetői kör, amelyik feltételezné, hogy Délkelet-Ázsiában katonai győzelmet arathat. Laoszra, Kambodzsára azért terjedtek ki a hadműveletek, a párizsi tárgyalások azért nem haladnak előre, mert Saigonban az Egyesült Államok kormánya nem engedi érvényesülni a koalíciós kormány létrehozását kívánó törekvéseket. Ez a kulcskérdés ma Délkelet-Ázsiában. A saigoni koalíciós kormány megalakulása után a délkelet-ázsiai események uj fordulatot vehetnek és az uj nemzetközi konferencia jótékony hatással lenne az általános békére és biztonságra is. Izrael ürítse ki a megszállt arab területeket A közel-keleti agressziós helyzet bizonyos fokig függvénye a délkelet-ázsiai viszonyoknak. Az Egyesült Államok vietnami agressziója következtében megromlott általános nemzetközi viszonyok nélkül nem mertek volna az izraeli kormány militaristái támadást intézni 1967-ben az arab országok ellen. Az Egyesült Államok folyamatos délkeletázsiai agressziói bátorítják Izrael kormányát arra, hogy a fokozódó nemzetközi állásfoglalások ellenére halogassa a Biztonsági Tanács 1967. évi határozatának a komolyanvételét, fenntartsa az agressziós állapotokat, sőt újabb támadásokat kezdeményezzen. Izraelnek előbb meg kell szüntetnie az agresz- sziós állapotot, el kell hagynia a megszállt területeket és csak azután áll elő az a helyzet, amelyben Izrael érdemleges tárgyaló partner lehet a rendezés kérdésében. Mindaddig az arab országok az ENSZ alapokmánya értelmében arra jogosultak, hogy fegyveres erővel is készüljenek a terület visszafoglalására. Az arab országok figyelembe véve saját népeik és az egyetemes emberi érdekeket, úgy szeretnének megoldást találni, hogy a politikai rendezést békés utón érjék el. A közel-keleti válság megoldásának alapelveit az 1967. évi biztonsági tanácsi határozat jól foglalja össze. Az alapelvek alkalmazásának az útja akkor nyílik meg, ha Izrael kiüríti az agresszióval megszállt területeket. Ennek a módozatait kellene nemzetközi megállapodásokban tisztázni és a Biztonsági Tanács határozatának min den egyéb rendelkezését ezt követően nemzetközi megállapodásban garantálni. Az elmúlt 25 évben (mutatott rá Péter János) végérvényesen és visszavonhatatlanul felbomlottak á gyarmati rendszerek, s ez a világ történetében uj szakaszt nyitott. Mi, magyarok, ennek sajátságos kedvező következményeit érzékeltük. A hidegháború egyik nagyon éles szakaszában itt, az Egyesült Nemzetek Szervezetében azoknak az országoknak a képviselői, amelyek szerették volna Magyarországot a Szovjetunió ellen irányuló támadások ugródeszkájává tenni, koncentrált hidegháborús hadjáratot folytattak hazánk ellen. Évekig tartottak ezek a kísérletezések. De itt, az Egyesült Nemzetek Szervezetében különösen világossá tette hiábavalóságukat az az uj helyzet, amely az uj tagállamok megjelenésével a figyelmet a mesterkélt hidegháborús problémákról a jelenkori történelem alapvető problémáira terelte. Abban, hogy az úgynevezett “magyar kérdés” lekerült az Egyesült Nemzetek Szervezetének napirendjéről, sok más hamis kérdéssel együtt, fontos szerepet játszott a gyarmati sorból felszabadult országok megjelenése és részvétele az Egyesült Nemzetek munkájában. A Magyar Népköztársaság úgy tekint a fejlődő országok gondjaira, mint az egész emberiség közös problémáira. Ezért minden lehetséges alkalmat felhasznál velük kapcsolatai fejlesztésére és keresi a gazdasági és politikai együttműködés útjait. Az Egyesült Államok felelőssége Az Egyesült Nemzetek Szervezete negyedszázad alatt minden várakozást felülmúlóan szerteágazó lett; mindezek ellenére fő feladata betöltése tekintetében sok a bizonytalanság, a félreértés és a vita. Mindezt legjobban ez a jubileumi közgyűlés jellemzi. Sokan nagy várakozással tekintettek a 25-ik közgyűlés jubileumi tanácskozása elé és sokat vártak attól is, hogy a jubileumi ülésszak idején alkalmat kapnak a tagországok kormányai sok vitás kérdés személyes megbeszélésére és a megoldások előkészítésére. Az előjelek szerint a várakozásokból nem minden valósul meg. Vannak, akik ezért sajátságos felelősséget hordoznak. Ha az Egyesült Államok kormánya a mostani időszak előtt és alatt nem foglalkozott volna az úgynevezett erőpolitika restaurációjának a kísérletével, akkor a jelenlegi ülésszak több és nagyobb eredményekhez vezethetett volna. Péíer János ezután megemlítette, hogy az ENSZ tagországok száma 1945-ben 51 voit, most 125. Viszont jelentős államok képviselete hiányzik. — Hiányoljuk a Kínai Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, a koreai és a vietnami nép képviseletét. Dr. DuBois és Paul Robeson az ünnepeltek között 1969 márciusában 50 fekete művész és iró megalapította Bostonban a Feketék Művészeti és Irodalmi Akadémiáját, melynek a napokban tartott első bankettjén nyolc fekete férfit és nőt avattak fel az Akadémia Pantheonjába. Azért kapták ezt a kitüntetést, mert mint az Akadémia elnöke dr. Eric Lincoln mondotta, “kiváló és folytonos hozzájárulásukkal gazdagították a művészeteket és az irodalmat.” A newyorki Hilton Hotel Sutton báltermében tartott banketten 600 vendég jelent meg. Az ünnepély folyamán a szónokok különös megtiszteltetésben részesítették az itt látogató Mrs. Shirley Graham DuBois Írónőt, dr. W.E.B. DuBois marxista történész és szociológus özvegyét, akinek hires néhai férjét is az Akadémia halhatatlanjai közé avatták. Mrs. DuBois csak az előző este érkezett meg Kairóból. Ideutazását az igazságügyminisztérium először nem engedélyezte, az írónő ismert baloldali érzelmei miatt, de később mégis engedélyt adtak neki a látogatásra. Dr. DuBois mellett a halhatatlanok Pantheonjába avatták Carter G. Woodson történészt. Henry O. Tanner festőművészt, Lena Horne színésznőt, a Trinidad-i C.L.R. James iró-történészt, Diana Sands színésznőt, Paul Robeson énekest, Amiri Baraka szerző-költőt. James kivételével mindegyik kitüntetett amerikai születésű. Az ünnepélyes alkalom főbeszédét Richard Hatcher, Gary, Ind. fekete polgármestere mondotta el. Beszédében felköszöntötte Mrs. DuBois-t és méltatta férjét, aki “az elsők között hívta fel figyelmünket arra, hogy milyen fontos helyet foglal el a művészet és a kultúra a fekete amerikaiak életében.” Darthmouth 3 éves orvosképzést vezet be A Darthmouth Egyetem orvosképző intézete hároméves teljes doktorátusi programot vezetett be. Az egyetem elnöke ezt a kezdeményezést “az egész ország részére jelentős kihatásu”-nak nevezte. Mivel az egész országban nagy az orvoshiány, ezzel a gyorsított kiképzési programmal próbálják megoldani az egészségügy országos krízisét. A Darthmouth Medical School 1797-ben alakult és egyike Amerika legrégibb orvosképző intézeteinek. 1914 óta kétéves előkészítő programja van az orvosképzés terén. Ennek elvégzése után a hallgatók más orvostani intézetekben fejezik be négy éves tanulmányaikat és kapják meg a doktorátust. Az uj programban valamennyire sűrítik a tananyagot és a 10 hónapos tanévet egy hónappal megtoldják, igy 3 év alatt teljes doktorátust adnak. Az első évben az alapvető orvosi tudományokat tanítják. A második év első felében a klinikai gyógykezelés elveit, a második felében egyrészt a klinikai gyakorlatot mutatják be, másrészt a növendékekkel orvosi kutatásokat végeztetnek. A hallgatók a harmadik évi tanulmányaik folyamán orvosi vizsgálatokban és sebészeti műveletekben segédkeznek és a klinikán felügyelet alatt a betegekkel foglalkoznak, éppúgy, mint az orvosok a gyakorlatban. Fawzi az uj miniszterelnök KAIRÓ. — Sadat elnök dr. Mahmoud Fawzi 70 éves diplomatát nevezte ki miniszterelnöki tisztségre, melyet az Arab Szocialista Unió 150 tagil Végrehajtó Bizottsága egyhangúan jóváhagyott.
