Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-07-23 / 28. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 23, 1970. Magyarországi mozaik — LUSZTIG IMRE riportja — LX. Nővérem, Rózsi lakásán voltunk és beszélgettünk, mikor csengettek. Rózsi kiment ajtót nyitni, majd pár perc múlva mosolyogva tért vissza és mondta: “Képzeljétek, Pista, a postásunk nagy meglepetésemre ezer forintot hozott, mint külön jutalmat az ország felszabadulásának 25. évfordulói ünnepsége alkalmából.” (Minden olyan nyugdíjas, aki dolgozó éveiben előljárt a munkában, havi nyugdiján felül 1,000 forintot kapott április 4-én.) “Hát itt a postás készpénzben hozza a nyugdíjasoknak a járulékát?” — kérdeztem. > “Persze” — mondta nővérem, a legtermészetesebb hangon. Képzeljük el, mi történne New Yorkban, vagy bármely más amerikai városban, ha a postás készpénzben hozná a nyugdijat??? e Nővérem a Visegrádi utcában lakik. Közvetlen közelében van a Gogol utca. Ebben az utcában, a Visegrádi utca és Váci ut között van egy “talp alatt álló” (kocsma). Bármikor elmentem a kocsma mellett, lett légyen az reggel, délben, vagy este, állandóan tömve volt emberekkel, akiknek vörös, duzzadt arcáról leritt az iszákoskodás. Sajnos sok ilyen “talp alatt álló” van országszerte. De nem is csoda. Olvasom egy magyar közleményben: “Az ember kiváltsága, hogy akkor is tud inni, amikor nem szomjas. A magyar néphagyomány szerint pedig, aki balatoni bort kortyolgatott: büszke, bátor, hős és szerelmes lesz. Ezért már szomjúság nélkül is érdemes balatoni bort inni!” Ez úgy hangzik, mint egy Madison Avenue-i reklám, pedig egy magyar orvos irta. magyar lapban. Akik balatoni, vagy bármely más jó magyar bort isznak mértéken felül, nem annyira büszkék, bátrak, hősök és szerelmesek, mint amennyire munkát rontok, család- és társadalom-rombolók. Ne értsük félre a dolgot, én is szeretek egy pohár jó bort elfogyasztani, különösen baráti körben, jó magyaros étel mellé. Csupán a szeszes italok kelleténél nagyobb mértékben való fogyaszBognár József, a Magyarok Világszövetsége elnöke beszélget az Amerikai Magyar Szó szerkesztőjével vesebb könyvet olvasnak, mint a szocialista országokban. 9 Mulasztást követnék el, ha pár szóval nem mutatnék rá a borravaló-rendszer rákfenéjére. Mindjárt a kezdetben bevallom: én is, hogy úgy mondjam, elősegítettem e káros rendszer terjedését, mert borravalót adtam a szobalánynak, a pincérnek, a liftkezelőnek, a portán dolgozóknak, borbélynak, a taxisofőrnek és ki tudja, m^g kinek. Éppen erről van szó. A szokás olyan elterjedt, hogy magával rántja az embert; adni kell, ha nem akarja, hogy ezek az alkalmazottak furcsa szemmel nézzenek rá. Kárpáti József, a Magyarok Világszövetségének főtitkára beszélget Lusztig Imrével. ?★★**★★*★*★*★★★*★★★★★★*★★★★*★*★★★+★*★*★★*'*•★*★*★*★★★**★********★*★**★★*+*★★***★★★** tása ellen szólalok fel. Úgy vélem, nagy probléma ez az óhazában és előbb-utóbb lépéseket kell tenniök ennek kiküszöbölésére. 9 Két könyv van az Íróasztalomon. Az egyik a “Crazy Ape”, Szentgyörgyi Albert nemrég megjelent könyve, melyet a Philosophical Library adott ki. A könyv 83 oldal terjedelmű. Ára $3.90, adóval együtt 4 dollár és 17 cent. A másik könyv cime: “Tört ágak”, szerzője Ora- vecz Paula. Kiadta: Magvető Könyvkiadó, Budapest. A könyv terjedelme 528 oldal. Ara 28 forint és 50 fillér. (Kevesebb, mint egy dollár.) A könyvek olcsósága természetesen csak egyik oka annak, hogy a magyar nép nagy többsége könyvolvasóvá vált és tömegével vásárolja a könyveket. Érdemes rámutatni, hogy a magyar szocialista népkormány nemcsak a kenyér, a tej, a házbér, a gyermekruha árát tartja alacsony szinten, állami szubvencióval, hanem a könyvek árát is. “Nem lehet csupán kenyérből élni!” Ezt a jelszót a “szabad világ” prostituált irói kovácsolták és a szocialista rendszerre próbáltak ezzel utalni. A tény azonban az, hogy a kapitalista rendszerben viszonylagosan sokkal kevesebben, sokkal keEmlékszem, hogy 1949-ben, a felszabadulás után, amikor első alkalommal hazalátogattam, nagy öröm mel tapasztaltam, hogy a borravaló-rendszer megszűnt. Most, amikor otthon jártam, teljesen változott helyzetet találtam. Már nemcsak a fent említettek várnak és kapnak borravalót, hanem — hogy csak egy- uj kategóriát említsek — az orvosok is. Ők persze nem két, három, vagy öt forintot, h nem ötven, száz forintot és még nagyobb “borr Valót” is elvárnak. Említhetném azonban a temetkezési vállalatok dolgozóit, a telefonszerelőket, a vízvezeték javító munkásokat, a festőket, s számtalan más szakma dolgozóit. Mint minden más, a borravaló rendszer sem változatlan; vagy egyik, vagy másik irányba megy. Vagy egyre kevesebben, vagy egyre többen várnak és kapnak borravalót. Úgy észleltem, hogy rossz irányban haladnak e tekintetben. Nem életbe vágó kérdés ez — mondhatná valaki. Úgy vélem, nem szabad szemet hunyni e társadalmi jelenség előtt. 9 Sokat írtak már a budapesti földalatti legújabb szakaszáról, melyet ottlétemkor adtak át a forgalomnak. Egy mondattal Írhatnám le: a budapesti földalatti MINDEN tekintetben éppen ellenkezője a newyorki földalattinak. A newyorki földalatti piszkos, a budapesti tiszta. Igen ám, mondhatná valaki, a newyorki már régi, a budapesti pedig uj. De a régi földalatti, mely a Népköztársaság Ut alatt szalad, éppoly tiszta, mint az uj. A newyorki földalatti zajos, a budapesti zaj- (Folytatás a 7-ik oldalon) Lusztig Imre elbeszélget Nichta Sándorral és Ausztin Györggyel. ^ r *+******■*■*+****★***★**+**•*•**•''■***★★**** Published weekly, except 2nd & 3rd week in July ly Hungarian Word, Inc. 130 East 18th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ént. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- orrv írre 12 dollar, felpvre $6.51^
