Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-09-17 / 36. szám

Thursday, Sept. 17, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Ne haragudj, kis Gabi, amiért nem futok utá- ad, hiába szeretnéd. Nyargalnék én szívesen, de •nég mennyire!, ha bíznák a meszesedő csontjaim, s közben a levegőt se kevesellné kitágult tüdőm... Még abban a korban vagy, amikor nem értenéd meg, hiába magyaráznám, hogy a közöttünk levő potom ötvennyolc év is belejátszik a téged oly in­gerlő alulmaradásomba. így van, Gabi, nem mese! Ötvennyolc évvel vagy fiatalabb, mint én, a nagyapád... Nem, nem, rosszul mondtam, én vagyok ötven- ayolc évvel idősebb nálad, s ezt a távolságot, amig élek, nem lehet kurtítani. Majd ha pontot tesznek az életem után és törölnek a különféle nyilvántar­tásokból, akkor minden múló év leharap egyet abből az ötvennyolcból. Hogy e kikerülhetetlen fordulat mikor fog be­következni. szerencsére egyőnk se tudja előre, a jövő titka. Én nem bánnám, ha minél későbben; s ha a nagyapád iránti rokonszenvedet nem támad­ja meg a “szu”, ami éppúgy lehet nemzedéki ellen­tét, mint a vénülésemmel járó értelmi hanyatlá­som kigúnyolása, te se fogod unni az ötvennyolc évnyi korkülönbségünk tartósságát. Ünnepélyesen fogadom: igyekszem majd, hogy ne szolgáltassak okot a megunására. Egyre azonban figyelmeztetlek, kis Gabi, mint az élet egyik gyakori gyakorlatára. Most még mögöttem vagy korban, illetve előtted ,'árok. De ha megállit a szivem csődje, mert el­használódott az évtizedekig szorgalmasan végzett lüktetésben, vagy mert nem bírta az érelmeszesedé sem, esetleg a gyomrom, tüdőm, vesém, májam ki­kihagyó működése okozta terhelést, könnyen elém kerülhetsz, ha vigyázol majd magadra, ha okosan élsz, kiméivé a szivedet és alárendelt szervi tarto­zékait. Igen, Gabi, könnyen elém kerülhetsz, mondom n, de azért ne bízzad el magad. Számolj azzal, hogy esetleg nagyapádat is a hosszú életűek közé sorolja a véletlen. Tételezzük fel, mert szívós ter­mészetűnek hiszem magam, kihúzom a 70. szüle­tésnapomig; ez még nem okoz néked gondot az utolérésben. De ha kihúzom a 80., vagy ahogy én titkolva) szeretném, a 90. születésnapomig, meg­érném az időszámítás szerinti 2000. esztendőt, ez már komoly önfegyelemre kényszerítene, ha elém akarsz kerülni. Márpedig kerülj elém, kis Gabi, hadd álmélkodjék a tiszteletre méltó utókor, hogy végül is többet éltél, mint nagyapád!. .. Sose volt hajlandóságom a filozofálásra, csele­kedni, tenni szerettem inkább, mint elmélkedni. Most mégis a bölcselkedés beszél belőlem, amikor arra intlek, közben vigyázz majd, Gabi, nehogy ügy járj, mint én! Mert amióta az előre nézegetés már nem kötelező számomra és igy jut időm hátra is nézni, a nyugalomba helyezkedésem után esz­méltem rá, hogy évtizedekig áltattam magamat. Nem tudatosan, előre eltökélten, dehogy, csak úgy véletlenül, a jámbor jóhiszeműség dialektikája kö­vetkeztében. Én hosszú esztendőkön át a gondosan elkendő­zött önelégültség bűvkörében éltem. Ezzel nem azt állítom, mintha én mindig elégedett és boldog és vidám lettem volna, mint akinek minden lépése jól sikerült az életben; mintha nem kellett volna sose harcolnom és küszködnöm emberekkel, problé­mákkal, a különböző állami és társadalmi megbí­zatásaimhoz kapcsolódó különböző feladatokkal. Volt belőlük bőven. Ajjaj, de milyen bőven! Meg is koptattak alaposan, olyannyira, hogy alig vár­tam már a felmentésemet (jobban mondva: a meg­mentésemet) jelentő 60. születésnapomat. De nem ilyesmikről van szó! Nem panaszként mondom, Gabi, hogy ráeszméltem: becsaptak. El­lenkezőleg. Dicsekszem vele, hadd nevessenek nagyapádon az rokonai, jó barátai és ismei'ősei, és mindazok, akik már nem tévesztenek össze a színházi rendezővel, se a töltőtolljavitó kisiparos­sal, vagy az i betűvel hosszabb nevű kitűnő ujság- iróval, noha másod nevük eltérő az enyémtől, hogy RÉTESHÁZ CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar­Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva GABIM A PARKBAN Irta: FÖLDEÁK JÁNOS ^**J*M. J*. *.+.*. *.*.*. J*. mily illúzió dajkált engem a legkeservesebb köz­érdekű tusakodásaim közepette is; hogy velem szü­letett szerénységemet mindig megdupláztam, ha annak említésére került sor, hogy én, az egykori egyszerű könyvkötő munkás, lám, kivé és mivé lettem... Nem tagadom, néhányszor én is elméláztam sorsom alakulásán, sőt voltak pillanataim, amikor magamnak is alig hittem el, hogy az lettem, aki va­gyok; különösen akkor, ha érzékelnem adatott az előttem mindig bonyolult indítékú népszerűséget és közismertséget, akár a hétköznapok egyszerű emberei részéről tapasztaltam, akár az állam- és pártvezetés egyes tagjai adták tanujelét. Nem, igazán nem csoda, hogy a csúcsokra jutott ember illúziójában éltem eddig, és őszintén meghatód­tam, amikor nem is oly régen hajdani munkástár­saim meglepően szép számban körülfogtak, ölel­gettek és paroláztak velem. Ez mind igaz, kis Gabi, de ha már rájöttem a csalóka igazságra, téged se tévesszen meg a nagy­apád körül gyűrűző szeretet és megbecsülés; hogy amikor bármerre megyünk, nagyapa és unokája párban, műidig rám köszönnek, néhány szóra meg­állítanak, s hol igy, hol úgy, de érdeklődnek egész­ségi állapotomról, személyi körülményeimről és jövendő terveimről, egyszer el-elcsodálkozva, oly­kor aggódással, néha az elmúlott éveken hümmög- ve, sopánkodva. Ismétlem, mindez ne tévesszen meg, kis Gabi, s még akkor se, ha a jóleső érdek­lődésből végül neked is annyi jut, hogy nemegy­szer azon szorongok magamban, hátha a kiválasz­tottság önteltséget fakasztó hiedelmét plántálják majd szöszke fejedbe. Mert a hiedelem nagyon veszedelmes, Gabi, ta­pasztalatból mondom. A kiábrándulás többször csattanója, mint nem. De nem minden kiábrándulásból lesz dráma. Az enyémből se az lett, hanem mosolyogtató jó érzés, szivet melengető elégedettség. S hogy mégis res­telkedve járok hónapok óta a világban meg veled is, Gabi, itt a parkban, ez azért van, mert levetkőz­tetett embernek érzem magam; mint akiről leci- bálták a kabátját és nadrágját, és lenge alsóban hagyták a nyilvánosság porondján. Ez a vetkőztetés, a csúcsokra jutás hiedelmének szétfoszlatása teljesen váratlanul ért, és nem egy­szerre, hanem ütemezetten, hogy e divatos mód­határozóval érzékeltessem. Azzal kezdődött, hogy véletlenül összetalálkoz­tam egyik hajdani szaktársammal. A harmincas évek elejéig együtt nyomorogtunk a munkanélkü­liségtől, s az életösztönön kívül csak a szakszerve­zet tartotta még bennünk a lelket. Vagy másfél évtizede nem beszéltem vele, igy őszintén meg­örültem neki. Kiderült, hogy már nyugdíjban van, de hetek óta roppant mérges, mert a szive állítólagos rakon­cátlankodása miatt egyelőre nem újították meg az autóvezetői jogosítványát és ezért felette kockáza­tos a maga vezette autójával járni horgászni a Csepel-szigeti Kis-Dunára, holott hosszú évek óta ez a legkedvesebb szórakozása. Rögtön együtt éreztem vele, de aztán mégis, sürgős dolgomra hivatkozva, gyorsan elváltam tő­le, nehogy megkérdezze, nekem milyen márkájú autóm van és merre furikázgattam már világot látni. Nesze neked, Jánosi — morogtam magamban. — Ha a vágógép mellett maradsz, ma te is a saját autódon járhatnál horgászni... Ezt követően, úgy három hét múlva, rám telefo­nált egy nő, ifjúságom egyik Mancija, akivel együtt tanultuk a könyvkötőmesterséget, de akit legalább 35 éve még csak nem is láttam. Hát per­sze hogy megilletődve hallgattam kedves örvende­zését azon, hogy hajdani tanulótársának mármint nekem, mennyire magasba iveit a sorsom, s hogy mindig emleget, ha nyomtatásban olvassa a neve­met. Érthető, hogy megragadtam az alkalmat, s én meg az ő sorsáról érdeklődtem őszinte kíváncsi­sággal. A válasz lényege: második házasságával ért csak révbe; üzletük, műhelyük és összkomfortos lakásuk van a XIII. kerületben, nyaralócskájuk a budai Dunaparton, Acquincum szomszédságában, és természetesen autójuk is; azzal látogatják vi­déken katonáskodó fiukat. Ezek után egyszeriben nevetségesnek éreztem, hogy “magasba iveit sorsom” eredményeként én viszont nem tudtam többet mondani, mint azt, hogy már nem lakom Soroksáron, hanem a lágy­mányosi uj házak egyikében, harmadik éve féláron utazom a honi vonatokon, és van néhány kitünte­tésem, irodalmi dijam, és egy-két lexikonban, tankönyvben előfordul a nevem... Félreértés ne essék, semmiféle irigység nem bujtogat, amikor a véletlen szeszélyéből akaratla­nul életem latolgatására kényszerültem; nem a ke­serű csalódottság panaszkodik belőlem, csupán ön­becsülésem túlzott mérvének töredelmes beisme­rése. S ilyen megjózanodás után nehezen hiszik el, hogy mindezek ellenére mégis elégedettséget ér­zek. Mert ha lelepleződött is “magasra iveit sor­som” anyagi kopársága, mint életem egyik sajátos jellemzője, az azért kárpótló elégtétellel tölt el, hogy az én közérdekű munkálkodásom is hozzájá­rult hajdani poletártársaim autójához és nyaraló­jához. Az ellen, sajnos, már keveset tehetek, hogy a mai közfelfogás szerint a saját autó és nyaraló magasabbra karátozza az egyes ember társadalmi rangjának minőségét, mint az enyémet és a hoz­zám hasonlóakét. i De száz szónak is egy a vége, kis Gabi, s ha most talán még nem érted is meg pontosan nagyapád lepottyanását élete önképzelte és hitte magasából, majd megérted később. És remélem, megbocsátó- an veszed tudomásul, hogy a minap még államfők, miniszterelnökök, miniszterek és hírneves tudósok művészek személyes barátságával is hivalkodó, de most élete eredményességét önkritikus fanyalgás- sal summázó nagyapád azért nem volt haszontalan ember; nem volt még akkor se, ha meszesedő csontjai és kitágult tüdeje miatt nem birt már versenyt futni veled a parkban, de annak őszintén örült, ha szöszke fejed megsimogathatta, miközben te boldog igyekezettel dohánnyal tömted a pipá­ját. .. ÜDVÖZÖLJÜK AZ 1971-ES MAGYAR NAPTÁRT! Készül az Amerikai Magyar Szó 1971-es naptára, mely színes, tartalmas és tanulságos lesz, mint az előző években. Kellemes szórakozást nyújt majd olvasóinknak a naptár olvasása, képeinek tanul­mányozása. Örökítse meg nevét Ön is ebben a MAGYAR NAPTÁRBAN, küldje be üdvözletét az alábbi szel­vényen. Ugyanakkor rendeljen a naptárból több példányt saját maga és ismerősei, rokonai részére. Az 1971-es Naptár ára $2.50, külföldre $3, posta- költséggel együtt. Kérjük olvasóinkat, hogy küldjék be üdvözletü­ket a Kiadóhivatalba lehetőleg nov. 11-e előtt. Amerikai Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Kérem helyezzék el nevemet az 1971-es NAPTÁRBAN és ezért mellékelem adomá­nyomat $ ...............összegben. Kérem nyomtassanak részemre ................. példányt az 1971-es naptárból, hogy terjeszt­hessem ismerőseim körében. Ezért mellékelek $...............-t. (A naptár ára U.S. és Kanadá­ban $2.50, külföldre $3.00) Név: ..................................................................... Cim: ...................................................................... Város: ....................................Állam: ................. Zipszém:................... KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents