Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-12 / 7. szám
Thursday, February 12, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Száz mérföldes sebességgel száguldó nagy, fekete angol luxuskocsiban ülve Mr. Thomas becsukta elegáns irattáskáját, utána hátradőlt a kényelmes bőrülésen, szivarra gyújtott és elégedetten fújta maga elé a kékesszürke füstöt. Tegnap megkapta végre azt a harminc millió dolláros rendelést, ami miatt hetek óta folytak a tárgyalások közte és a los-angelesi gyár igazgatója között. Azonkívül tegnap John, a kisebbik fia táviratban közölte, hogy a gyár utolsó részlegében is üzembe helyezték az automata gépeket. Tehát neki most nagyon is meg volt az oka arra, hogy elégedett legyen, hiszen a legszerencsésebben alakul az életében minden . Egy pillanatra elmosolyodott. Dehát mikor nem alakult az életében a legszerencsésebben minden? Hiszen huszonöt éves koráig mást sem tett, mint sportolt, szórakozott, udvarolt, meg néha egy keveset tanult. Harminc éves korában átvette a gyárat, mert a szülei egy vasúti katasztrófánál életüket vesztették, két évvel később feleségül vett egy nála tizenhárom évvel idősebb nőt, aki 8 millió dollár hozománnyal rendelkezett és vagyonát, valamint összeköttetéseit a Thomas -vagyon további milliókkal való gyarapítására használtaiéi, s aki után ő tiz évvel később tizenkét milliót örökölt ingatlanban és részvényekben. Közben, 1939 őszén egy évi makacs sztrájk után gyárát átköltöztette West Virginiából New Yorkba, a szemébe nevetve annak az ötezernyi gyülevész hadnak, amely akkor már félig-meddig az éhenhaláshoz közeledett és amelynek családtagjai közül — ahogy később értesült róla — rosszul tápláltság következtében néhányat el is vitt a halál, ő viszont csak nyert a sakkhuzáson, mert jelentős adókedvezményben részesült és igy gyárát újabb befektetésekkel növelhette. Azután jött a második világháború, a koreai háború és már évek óta folyik a vietnami háború; a háborúk pedig a gyáriparnak mindenkor kedveztek. Tehát vállalata tovább erősödött, majd tizennyolcezer munkást foglalkoztató nagyvállalattá nőtte ki magát, azaz ma már vagy huszonnégyezer munkást foglalkoztatna, ha az elmúlt négy év alatt az automatizálás során hatezer munkást el nem bocsátottak volna. És most, hogy az automatizálást befejezték, még legalább ezer embert elbocsátanak. Gyárának automatizálása tulajdonképpen régi álma volt, most hát megvalósult. Erre büszke lesz, mig él. De gyerekei jövőjét illetően is nagyszerűen intézkedett, amikor Henryt a Wall Street egyik bankvezérének egyetlen lányával házasította össze, Johnnak, aki a gyár vezetésében már évek óta vele dolgozik, az egyik nyugati va- sutbáró dúsgazdag leányát szerezte meg. Catheri- net pedig egy déli milliomoshoz adta feleségül. S ő maga most születésének hatvanötödik évfordulóján anyakönyvvezető elé viszi Miss Clara Smithet és esküvőjüket egy húszezer dolláros vacsorán fogják megünnepelni. Utána Clara egy százötven- ezer dolláros briliáns gyűrűt és egy hatvanezer dolláros szőrmebundát kap tőle ajándékba. Azután nászutra mennek, ütjük első állomása British Columbia, majd Palm Springs, Key West, Madrid, Párizs, a Riviéra és Svájc következik. Mindenhol luxushotelek, Szórakozóhelyek, áruházak várják majd őket, ami bizony sok pénzbe kerül. S mit nyújt ez a házasság neki? Nem kevesebbet, mint egy a virulásának teljében lévő harmincéves ezép asszonyt, egy húsz millió dolláros vagyon- társitást, ami a Thomas-név tekintélyét tovább emeli. TTTTTT'TVTTTTTTTTTT KÉT ÉLET Irta: TAKÁCS LAJOS (Cleveland(0.) ajtót, lebotorkált a nyikorgó falépcsőn és elhagyta a házat. De mielőtt nekivágott az északi irányban lévő utcának, egy percre megállt, mintha tájékozódna, hogy merre is induljon, hogy a gazdagok lakta városnegyednek abba a részébe eljusson, ahol Dawsonék laknak. Pedig nagyon is jól ismerte az utat, de meg kellett pihennie, mert a gyomrában és hátában erős fájdalmat érzett. Alig tudott lélegzetet venni. Inkább az. ágyban volna most a helye, mint az utcán, de nem maradhatott ágyban, mert ma délelőtt el kell jutnia Daw- sonékhoz, akármilyen nehezen is. Sajnos csak tegnap este tudta meg Mrs. Raytől, hogy a férje már két hét óta az ágyat nyomja szélütéssel és igy nem mehet többé Dawsonékhoz kertet gondozni, amiért minden héten húsz dollárt kapott, ő tehát most elmegy és ha valaki még nem kaparintotta el tőle ezt a heti egynapos munkát, akkor elvállalja. Dawsonék bizonyára örömmel fogadják, hiszen ilyenkor ősszel a kertben mindig sok a tennivaló. S neki, Istenem, milyen jól jönne az a heti húsz dollár a kevés kis nyugdíjhoz, amiből a legjobb beosztás mellett sem futja egyik hónap elejétől a másikig. Pedig a legsilányabb ételeken tengődik, mégis több mint egy éve minden hónapban három-négy napig nincs mit ennie. Mint ahogy most is már a harmadik napja, hogy felbontotta az utolsó kanna kutyaeledelt, s azóta vizen kívül nem volt a gyomrában semmi. A nyugdiját pedig csak valamikor holnap kapja kézhez és ha lefizeti belőle a szobabért, megint csak alig marad néhány dollárja. De vajon nem előzte-e. meg már valaki Dawsonéknál, vagy ha mégis munkába állhat, birja-e az ásót emelni, a gereb- lyét huzni, vagy a füvágógépet tolni gyengeségében? Hiszen mostanában olyan szerencsétlenül alakul az életében minden. Egy pillanatra nedvesség futotta el mindkét szemét és a szájában keserű iz gyűlt. Dehát mikor is alakult az ő életében bármi is szerencsésen? Hiszen már hét éves korában kora hajnalokon újságot hordott ki, délutánonként pedig fogta a cipőtisztító ládikát és a nyakába vette a várost. Tízéves volt, amikor az édesapját halva hozták föl a bányából, 16, amikor eltemették az édesanyjukat, aki öt éven át mosással, vasalással igyekezett megkeresni ötödmagára a szűkösnél is szűkösebb kenyeret. Akkor ő már közel egy éve a bányában dolgozott, de keveset keresett. Édesanyja halálakor, mint családfenntartót és szorgalmas, kitartó munkást, vájárrá léptették elő. Ez nagyobb darab kenyeret jelentett, de egyúttal a pokol legmélyét is, mert a szénporral telt, átforrósodott, gázos levegőben majdnem teljesen meztelenül, néha térdelő vagy félig fekvő helyzetben kellett fejteniük a szenet és amikor a munkaidő leteltével a keskeny vájatból előmásztak, úgy néztek ki, mintha maguk is szénből lennének, csak a szemük fehérje villant ki feketeségükből és mindannyiszor csodálkozva nézték egymást, hogy újra élve kerültek elő a pokol fenekéről. De sajnos nem mindenki, mert a tárnabeom- lások, bányalégrobbanások megkövetelték a maguk áldozatait és szedte áldozatát a szénbányászok rettegett betegsége, a szilikózis is. így minden hónapban öt-hat uj ember lépett a kasba, hogy leereszkedjenek a mélybe és a föld fekete gyomrával megemésztessék magukat. Egy napon az öccseire, Frankre és Johnra is rákerült a sor. De alig léptek a vállalat kötelékébe, máris elbocsátották őket, mert az egyre nagyobb számban üzembe helyezett gépek úgy, mint annyi sok más bányászéból, az ő kezükből is kiütötték a csákányt. Más munkát meg nem kaptak a környéken sehol, igy fogták a vándorbotot, elindultak szerencsét próbálni. Szuzan húga férjhez ment egy clevelandi szabóhoz, igy ő egyedül maradt. De nem birta sokáig, megnősült. Mary is magyar szülők gyermeke volt, árva lány, nagy magányosságukban tehát hamar összemelegedtek és házasságra léptek. Azután jöttek a gyerekek, 1922-ben Helen, 1923-ban Péter, 1924-ben Eugene. Szép, egészséges, életrevaló gyermekek voltak, öröm volt látni őket. Akkor Mary is, ő is úgy érezték, hogy érdemes élni, habár a bányában nehezen és sokat kellett dolgoznia. De a családi boldogság még ezt is feledtette vele. 1930 tavaszán azonban nagy baj történt: lezárt a bánya és egyszerre mintha a nap is lehullott volna az égről, olyan sötétség' szakadt rájuk. Munkát nem kapott sehol, pedig mindent elkövetett, amit ember megtehet, hogy tisztességes utón kenyérhez jusson. Amit a felesége takarítással keresett, az csak a mindennapi sovány élelemre volt elég, de a lakbért nem tudták fizetni belőle; a házigazda kilakoltatta őket és hosszú, hónapokig egy elhagyott garázsban húzódtak meg. Keserves küzdelem árán egy vén házban kaptak szöba-konyhás lakást, de fűtésről, világításról, meleg vízről szó sem lehetett, hiszen nem tudtak fizetni érte. Szegényes ebédjeiket és vacsoráikat petróleumfőzőn készítették el, azon melegítettek vizet s a kemény télben a szoba hideg levegőjét is azzal próbálták egy kissé enyhíteni. Könnyes szemekkel kellett nézniök, hogy gyermekeikről mint szakad le a ruha, meg a cipő, melyek helyett nem tudtak másikat venni. Közben szomorú híreket hozott a posta innen is, onnan is. Frank és John bányaszerencsétlenség áldozatai lettek Michiganban, húgát, Suzant pedig nem sokkal később Clevelandon temették el. így múltak felettük az évek gyászban és nélkülözések közepette, de a vigasztalan fekete éjszakát csak nem akarta virradat követnni. 1936 őszén végre a Thomas-müveknél mégiscsak alkalmazták, mint segédmunkást, az öntődében, ahol hamarosan baleset érte: a kifröccsent olvadt acél egy diónagyságü helyen majdnem csontig égette a lábát. így félévig ismét tétlenségre lett kárhoztatva, majd amikor újra munkába állt, áthelyezték a kovácsüzembe, onnan meg a köszörűsökhöz. De ez az üzem sem volt jobb az előző kettőnél, mert a köszörüport vágni lehetett a levegőben, azonkívül egészségvédelmi és balesetvédelmi berendezések itt sem voltak. A munkások a köszörűgépek. mellett köpték ki tüdejüket, vagy egy- egy letört köszöriikő oltotta ki életüket. Az üzemnek nem volt étkezőhelyisége, a mosdóban nem volt meleg viz, a takaritatlan öltözőben patkányok hancuroztak. A munkabérek az egész gyárban alacsonyak voltak, a követelmények a vállalat részéről túl magasak. A munkavezetők kezéből már csak a korbács hiányzott. 1937 tavaszán a Thomas-müveknél is megalakult a szakszervezet és miután a gyár vezetősége nem volt hajlandó a munkabéreket emelni és az egyes üzemekben uralkodó tűrhetetlen állapotokon lényegesen változtatni, 1938 őszén sztrájkba mentek. Ezután ismét nehéz napok következtek. A tárgyalások során a két fél hajthatatlan maradt. A szakszervezet többször is gyűlést hivott össze és a vezetőség kitartásra buzdította az egyre rosszabb helyzetbe kerülő munkásokat. Az egyik ilyen gyűlésen ő is szót kért, beszédét a gyáros is végighallgatta és látszott rajta, hogy amit hallott, azt sokáig nem fogja elfelejteni. A harc vége az lett, hogy egy év elmúltával a gyár elköltözött New Yorkba, nem törődve azzal, hogy kenyér nélkül maradt ötezer munkásának mi lesz a további sorsa. Igaz, hogy már akkor olyan hírek kaptak szárnyra, hogy a bánya ismét meg(Folytatás a 12-ik oldalon) JÓKAI FILMFESZTIVÁL NEW YORKBAN február 15-én, vasárnap délután </, 3 órai kezdettel a Hunter College Assembly Hall-ban 69th St. a Lexington és Park Avenuek között Bemutatásra kerülnek: EGY MAGYAR NABOB és KÁRPÁTHY ZOLTÁN színes, szélesvásznú filmek I Számozott helyek — Belépődíj $2.50 ; Jegyek kaphatók a Magyar Szó Kiadójában A szegény padlásszoba félhomályában Mr. Kovács még egy utolsó pillantást vetett felesége és gyermekei arcképére, amelyek ott függtek a falon egymás mellett, majd behúzta maga után az nSXS*3ÖS*3öí3^*SSS3ÖS3S3SS3SSSJS3»«3«3SS^^ I PAUUS TEXACO SERVICE 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan 5 £ GAS, OIL, BATTERY, TILE, AUTO PARTS \ \ Telefon: WA 9-9806 — SZŐKE PÁL, tulajdonos J ívwwvwwwvwwvwwvvwwwwwvwv KOCHIS JEWELER DIAMONDS, WATCHES, JEWELRY 18810 Allen Rd. — Melvindale, Mich. John Kochis watchmaker — Tel.: 3-5865
