Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-12 / 7. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 12, 1970. Hányadik már a világháború óta? Madagaszkár­ban a franciák 60,000 embert megöltek, mig hü antikommunista szolgájukat tették a szabadságért küzdő nép élére. Szudán arabjai valóságos népir­tást követtek el a feketék ellen, most pedig a nyu­gati hatalmak forralnak összeesküvést az uj balol- dáli rezsim ellen. Algériában kölcsönös öldöklés folyt, de a francia fasiszta tisztek és idegenlégió­juk kegyetlenségei felháborították a világot. Ke­nyában a kisemmizett “bennszülöttek” küzdelmét földjükért a világsajtó Mau-Mau rémhistóriákkal tálalta, holott az angolok sokkal többet öltek meg közülük, mint ők az angolok közül. Angolából 200,000-en menekültek Kongóba a portugálok elől, de róluk nem Írtak 1000 könyvet, mint iíiás 200 ezer — szükségtelen — menekülőről. Belga-Kongó népvezérét minisztereivel együtt ENSZ segédlettel meggyilkolták és híveinek fehér zsoldosok által va­ló mészárlásáról filmeket csináltak. Tunisz ellen a franciák intéztek légitámadást, de miután Bur- giba elnök féken tartja népét, kibékültek. Ghánát tönkretették, hogy egységet hirdető vezérét, Nkru- mát, kiűzzék. Mozambik szabadságharcos vezérét megölték. Tömeggyilkosságok, törzsi harcok több afrikai országban voltak, a rhodéziai és dél-afrikai véres uj-rabszolgaságról pedig naponta lehet ol­vasni. Ez a szabad Afrika, amiért a volt gyarmatosok egymás nagylelkűségét dicsérik? Amelyről a “Rab­nemzetek Parlamentje” hirdeti, hogy Kelet-Euró- pa irigyli függetlenségét? Melynek fejlesztéséért versenyeznek az ENSZ és a nyugati hatalmak? Hát mit higyjünk? Sajnos;-a propaganda ezt is elködösitette, Afri­ka és más volt gyarmatok kérdését, amelyek fel- szabadulása pedig döntő eseménye századunknak; Mey-t nem igaz, hogy ez nagylelkűségből történt! Még"-a háborúban vitatkoztak uj hódításokról. Csak miután elgyengültek és elvéreztek, nem volt erejük a birtokot őrizni, amely mögött ott állt a Szovjetunió, majd Kina; az elnyomottak látták, hogy lehet felszabadulni! Anglia elismerte India függetlenségét s e világrésznyi ország után az egész rendszer nem volt fenntartható. De ezt nem látták be azonnal. Gyilkos háborúkat vittek, Anglia Malayában, Ciprusban, Kenyában, Adenben; Fran­ciaország Indokínában, Algériában, Madagaszkár­ban; Hollandia Indonéziában — mig legyőzték őketjvagy mig belátták, hogy érdekeiket másmó­don jobban megőrizhetik. Mint az U.S. Az U.S. itt a félelem és gáncs nélküli lovagot játszotta, még nyomta is a gyarmatosokat, mond­janak le birtokukról. Mert az U.S. — mióta a Fü- löp-szigeteket kiengedte, újra követte a “nyitott kapu” politikáját, a gazdasági behatolást, ami in­kább kezébe adta a világ nagyrészét .mintha a gyarmatok ódiumát kellett volna elviselnie. így a nyugati féltekén majdnem egyeduralmat gyakorol, a háború után birtokába vette a Cendes-óceánt és a Földközi-tengert. Háttérbe szorította Angliát az arab olajvilágban és átvette annak szerepét, mint Délkelet-Ázsia főhatalma. De a többi sem hagyta magát. Franciaország uralkodik Afrika “frankofon” államtömbjén, hol katonai beavatkozási joga van, Angliának viszony­lag nem kisebbek gazdasági forrásai volt gyarma­tain, mint az U.S.-nak. Belgium visszanyerte gaz­dasági befolyását Kongóban. Mert az uj országok többsége majdnem életképtelen, igy hagyták őket ott uraik és igy vannak ráutalva azok “támogatásá­ra”, amiért nagy árat kell fizetni. 40 kisebb-nagyobb országot kanyaritottak ki a kontinensen, a gyarmatosok kénye-kedve szerint, aszerint, hogy ők hogy osztották be volt területü­ket és ezek nagyrésze oly szegény, fejletben és gyér lakosságú, hogy egyedül nem élhet meg — de a tőkés hatalmak, beleértve az U.S.-t, féltéke­nyen vigyáznak, hogy egyesülésüket megakadá­lyozzák és őket szolgáló elnökök, hivatalnokok, ka­tonák és komprádor-burzsoázia vezesse azokat. Itt álltak a kezdet kezdetén, politikai életből kizárt népeikkel, iskolák, orvosok, ipar és saját kereske­delem nélkül — és most már volt uraiknak azzal sem kellett törődniök, van-e mit enniök? összebo­ronáltak különböző törzseket, amelyek között idá­ig szították az egyenetlenséget, hogy könnyebben uralkodhassanak felettük és az általános nyomor­ban ezek egymás közt versenyeznek a kisszámú megélhetési lehetőségekért és pozícióért. S ha a nyugati hatalmak egymással versenyeznek nyers­termékeik kiaknázásáért, könnyű egymás ellen uszítani őket, miután a gyarmatos uralom alatt is egyes csoportok viszonylag kedvezményes hely­zetben voltak. így élesedtek ki Nigériában is a törzsi- és osztályellentétek, amiket vallási különb­ségek is fokoztak — és igy harcoltak ott egymás ellen a feketék harcbavetésével angolok, franciák és amerikaiak. Mindezt természetesen a nép szenvedi meg — és mi, akik látni véljük, ki viseli ezért a felelős­séget, együtt érzünk vele. A népet belevitték egy szörnyű belháboruba, és még most, a vég után is megdöbbenve látjuk, hogyan jönnek onnan egy­másnak ellentmondó hírek a helyzetről — a külön­böző érdekcsoportok sajtója és rádiója részéről. Lesz alkalom erről alaposabban beszámolni; most a sürgős feladat, enni adni az éhezőknek, orvos­ságot a betegeknek, helyreállítani a gazdasági éle­tet. Ha el is ítéljük a hatalmak Afrika-politikáját, részvéttel vagyunk minden szenvedő és üldözött iránt, Vietnamban, Dél-Afrikában, Rhodéziában és Nigériában. Peregrinus BE AKADJÁK TILTANI A HÁBORUELLENES KÁVÉHÁZAKAT Katonai kiképzőtáborok közelében az ország kü­lönböző vidékein nyolc, önkéntesek által fenntar­tott, háboruellenes kávéház működik már hosszabb ideje. Egyike ezeknek a “Shelter Haíf”, a Tacoma, Wash.-i Fort Lewis katonai bázis környékén. Ebben a több mint egy éve fennálló kávéházban a falakat békefélirat'ök, plakátok, a békemozgalom vezetői­nek képei díszítik. A Fort Lewis táborban 35,000 katonát képeznek ki, akik közül hétköznap estén­ként néhány tucat, de szombat és vasárnap estén­ként száz, százötven katona is ellátogat ide, fehé­rek, feketék egyaránt. A hétvégi estéken eleven zenét szolgáltatnak és filmet mutatnak be. A kö­zelben lakó fiatalok közül is sokan odamennek. Miért látogatják szívesen ezt a kávéházat a ka­tonák, ahol szeszes italokat nem szolgálnak fel, csak kávét, teát és szódaféléket, fogylaltot s szend­vicseket. Többféle oka van ennek. Az egyik az, hogy ez nem költekezésre berendezett hely, mint más, katonák által látogatott mulatóhelyek. A má­sik ok, hogy mindenki szabadon nyilváníthatja a véleményét. A terem közepén egy dobogó van, ar­ra bárki felléphet, előadhat, vagy szónokolhat. Le­het, hogy nem hallgatják meg, de senki sem tiltja meg. Van akivel a katonák kibeszélhetik magukat és van akinek aggodalmaikat elmondhatják. Az egyik katona, aki már vietnami szolgálaton FELFEGYVERZETT FEHÉREK TÖBBSÉGBEN VANNAK A POLGÁRI ZAVARGÁSOKBAN A Columbia Egyetem társadalmi kutatásokkal foglalkozó intézete, a National Institute of Mental Health finanszírozásával, kiegészítő tanulmányt végzett a polgári zavargásokról, mely a következő tényeket állapítja meg; v* Többnyire a zavargásokban letartóztatott fehérek a “kívülről jövő bajcsinálók” és nem a le­tartóztatott feketék. A letartóztatott fehérek aránytalanul nagy számban az alacsonyabb társadalmi-gazdasági ré­tegekből kerülnek ki és éppoly mértékben munka- nélküliek, éppoly mértékben van rendőrségi priu­szuk, mint a letartóztatott feketéknek. A tanulmány azt is megállapítja, hogy a nyo­mortanyákon előforduló zavargások legfőbb indító okai az ottani lakosok kilátástalan élete, mely a rendszertelen és jelentéktelen munkából, a rossz keresetből és a munkanélküliségből ered. A ta­nulmány készítői arra a megállapításra jutottak, hogy a kitöréseket a gettókban inkább a feketék saját sorsukkal való elégedetlensége, mint a fehé­rekhez való viszonya indítja meg. A tanulmányt 1964-től 1967-ig, 39 különböző zavargásban letar­tóztatott 17,000 személy életkörülményeinek ana­lizálásából állították össze. Kitűnik, hogy az ese­tek túlnyomó többségében nem kívülről jövők szitják a zavargásokat, valamint, hogy háromszor annyi fehér férfit tartóztattak le a fegyvertörvé­nyek megszegéséért, mint feketét. Még ennél is jobban szembeötlik, hogy habár a zendülésekben letartóztatottaknak csak 11 százaléka fehér, a lö­völdözésért és lesből támadásért letartóztatottak 40 százaléka fehérekből állt. A sajtóban közölt hírekből a közönség teljesen hamis képet kap a gettók életéről, az ott előfor­duló zavargásokról. Ez a meglehetősen tárgyilagos tanulmány kell, hogy sok tévhitet eloszlasson eb­ben a kérdésben. volt, most mint lelkiismeretbeli ellenálló próbál elbocsátást kapni a katonaságtól. Ha ezt elutasít­ják, újból Vietnamba kerül, ahol már egyszer megsebesült. Sokat gondol arra a katonára, aki őt lelőtte. Nem haragszik rá. “Őszintén remélem, hpgy él és jó egészségben van”, mondotta. .A kávéházban egy másik katona is a vietnami háborúban vett részt és megelégelte az ottani 'ta­pasztalatokat. “Azelőtt azt hittem, igazunk Van. De' az embernek oda kell mennie, aztán már senki sem gondolkodik ugyanúgy. Most tisztességes bé­kéről beszélnek. Az egyetlen tisztességes dolog, amit tehetünk, hogy kimegyünk onnan.” Egy fekete katonának más panaszai is vannak. Nem engedik meg, hogy néhányan együtt legye­nek. Egyszer egy helyiségben több fekete katona összejött. Valaki megmondta a parancsnoknak, aki kijött és megtiltotta nekik, hogy több mint hat vagy hét katona találkozzon, mert “abból könnyen zavargások lehetnek.” De most be akarják tiltani a békésen működő háboruellenes kávéházakat. A katonaság azt mond­ja, hogy a Shelter Half aláássa a hadcsapatok mo­rálját és fegyelmét. Ezért bírósági utón akarják megtiltani, hogy a katonák a kávéházat látogassák. A south-carolinai Fort Jackson melletti Columbiá­ban működő hasonló kávéházat január közepén már lezáratták, azon az alapon, hogy “rendbontó” szerepet játszik (public niusance). Mind a Shelter Half ügyvédje, mind az Ameri­can Civil Liberties Union ügyvédei azt mondják, hogy a kávéház ellen megindított akció törvény- ellenes, mert semmi bizonyítékot nem tudnak fel­mutatni arra, hogy ott törvénybe ütköző dolgok mennének végbe. Vannak, akiknek az a vélemé­nyük, hogy ha nem adnak törvényes módot a kato­náknak, hogy véleményüket nyilvánítsák, akkor el­fojtott érzelmüket militáns ellenállással, esetleg szabotálással fejezik majd ki. A/VNGRíKAI ^ , Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. fint. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ba egy évre 12 dollar, felevre $6.50 Afrikai tragédia

Next

/
Thumbnails
Contents