Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-05 / 6. szám
Thursday, February 5, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 j SÍRJUNK, VAGY NEVESSÜNK? I Westchester megye, amely New York városhoz közel, északi irányban fekszik, többek között arról is nevezetes, hogy területén több jómódú család lakik, mint az ország bármely más megyéjében. A megye legjómódubb városkája Chappaqua, ahonnan minden nap többszáz lakos utazik munkahelyére, a Wall Street-i pénzintézményekbe. Sokan közülük magas állást töltenek be, 50—100 ezer dolláros házban laknak. Többen nemcsak állandó háztartási alkalmazottat tartanak, de inast és sofőrt is. Érdemes elolvasni Chappaqua városka egyik lakosának levelét, melyet a Penn—Central vasútvonal által szolgáltatott közlekedés feletti felháborodásában irt a helyi lapnak, Rockefeller kormányzóhoz intézve sorait. “Nem tudom, mi értelme és eredménye lesz soraimnak, de tudatni szeretném Önt, hogy sem Ön, sem kormányzatának egyetlen tagja nem várhatja, hogy ismét megkapja szavazatomat. “New Yorkban és Westchesterben töltöttem élelem minden esztendejét és most a legteljesebb elégedetlenségemnek kell kifejezést adnom az Ön nemtörődömsége, vagy nem-akarása felett, hogy a New York Penn—Zentral vasutvállalat állandóan romló szolgálatát helyrehozza. “A vasúton fennálló helyzet nemcsak tarthatatlan, megmagyarázhatatlan, de veszélyes. Műiden jel arra mutat, hogy a számtalan felelős polgár által a Public Service Commission tagjaihoz és a New York Penn—Central vállalat igazgatóságához intézett leveleket mellőzték és válasz nélkül hagyták. Lehetséges, hogy mi, a vasútvonal utasai nem tudjuk megjavitani a közlekedést, de módunkban áll megjavitani az állami kormányzatot, mely egyáltalán nem törődik e súlyos helyzettel.” Aláirás: William R. Jonathan, Chappaqua, N.Y. Nem tudjuk, hogy Jonathan ur a gazdasági létra melyik fokán áll, de bizonyára nem tévedünk, ha azt állitjuk, hogy nem tartozik a munkásosztályhoz. Bizonyára egyike azoknak, akik Chappaqua és környékéről a Wall Street-i pénzintézetek egyikében dolgozik. Elérkeztünk tehát ahhoz a ponthoz, amikor nemcsak a munkások állnak szemben a munkáltatókkal, hanem a gazdagok egyik rétege a gazdagok egy másik rétegével. Érdemes elgondolkozni ezen a fejleményen. Mitchell igazságügyminiszter kijelentette: “A legtüzetesebb vizsgálat azt mutatta, hogy G. Har- rold Carswell biró, Nixon elnök jelöltje a Legfelsőbb Birósági tisztségre minden tekintetben megfelel e magas állásra.” Mitchell e kijelentése után felszinre került Carswell 1948-ban elmondott fajgyűlölő beszéde. Amikor ezt az igazságügyminisztérium tudomására hozták, a minisztérium szószólója mondotta: “Sajnáljuk, de erről nem volt tudomásunk.” • A kormány Élelmezési Hivatala döntést hozott múlt év okt. 23-án, hogy a virsli zsirtartalma nem haladhatja meg a súly 30 százalékát. Ez a döntés méltányos és a vevők érdekét szolgálja. Égbekiáltóan magas árat kell fizetnünk a virsliért és a kormányhivatal e döntése — ha azt betartják — legalább megvédi a vevőt, hogy nem zsirt kap, amikor virslit vásárol. A döntést követően a hivatal átirt azokhoz, akiknek feladata a döntések végrehajtása, illetve ellenőrzése, hogy tényleg betartják-e ezen rendeletet a virsli-készitők? A memorandum lényege, hogy nem kell időhatárt szabni e rendelet végrehajtására. Nincs szükség nagy képzelő tehetségre ahhoz, hogy rájöjjünk, hogyan született meg ez a memorandum? A virsli-gyárosoknak nem tetszett az eredeti döntés, hiszen olcsóbb a zsir, mint a hús. Minél több a virsli zsirtartalma, annál nagyobb a haszon. Ez minden bizonnyal a gyárosok kijáróinak (lobbyist) az érdeme. Amikor Abraham Ribicoff,, Connecticut állam demokrata szenátora egy albizottsági gyűlésen Mrs. Virginia H. Knauer (aki a szövetségi kormányban a vásárlók érdekét van hivatva védelmezni), VÖRÖS ÉS FEKETE, AMERIKAI MÓDRA VÉR, SZÉN ÉS A HÁROM YABLONSKI HALÁLA A koporsókat bányászok vitték vállukon a temetőbe, ahol a fagyos földben három frissen ásott sir várta őket. A sírnál az amerikai munkáspapok egyike beszélt, idős ember, aki harminc évvel ezelőtt egy másik hideg téli reggelen összeadta Joseph Yablonskit egy fiatal lánnyal. Margarettel. A környező bányákban szüntelt a munka és a sírnál nagyon sokan voltak. “Ez a gyilkosság — mondta a pap — lezárja a rettegéssel teli hatvanas éveket, és félelemmel tölti el a nemzetet, amely visszataszító háborút viv Vietnamban. Nem véletlen gyilkosság volt, s fülünkben visszhangzanak a Kennedy testvérekre és a Martin Luther Kingre leadott lövések.” Igv történt A gyilkosságra a rendőrorvosok megállapítása szerint december 31-én éjszaka került sor. A tett színhelyén — a Pennsylvania állambeli Clarksville ben egy erdős domboldalon fekvő magányos házban — annyi lövedéknyomot találtak, hogy a nyomozati szervek teljesen bizonyosnak tartják, több gyilkos volt. Amikor január 5-én megtalálták a holttesteket, SZ 50 éves Joseph Yablonski az ágyon feküdt. Néhány méterre föle piszolya és puskája: a vizsgálat megállapította, hogy egyiket sem volt ideje használni. Nyakát, szivét, fejét összesen öt lövés érte: mindegyik egymaga is halálos volt. Feleségét ugyanebben a szobában két lövés érte. A szomszéd szobában az ágyon, hajcsavarókkal a hajában, holtan feküdt huszonhat éves lányuk, Charlotte-ot közvetlen közelről kétszer főbe lőtték. A nyomozásba — a helyi rendőrség mellett — röviddel később bekapcsolódott az FBI is. Első pillanattól kezdve figyelemre méltó volt: a gyilkosok nem tartották szükségesnek, hogy közönséges bűncselekménynek álcázzák tettüket. Egyetlen jelentés sem számolt be arról, hogy a Yablon- ski-házból bármilyen érték hiányzott volna. Korrupció a szakszervezetben Joseph Yablonski csaknem negyven éve — húsz éves koi'a óta — az amerikai bányászszakszervezet alkalmazottja, majd funkcionáriusa volt. Három évtizede egyike volt a szakszervezeti vezetőség tagjainak: ez a funkció évi 23 ezer dollár fizetéssel jár ........Yablonski egy évvel ezelőtt szakított a bányászszakszervezet vezetőivel, amikor harcba indult az elnöki tisztségért, amelyet W. A. Boyle töltött be. A párharc végül Boyle győzelmével végződött: a választás tisztaságát sokan kétségbe vonták. (A hivatalos adatok szerint Boyle 81,100, Yablonski 45,000 szavazatot kapott.) De Yablonski veresége nem tette meg nem történtté mindazt, amit a választási kampány során arról mondott el, hogyan fonódott össze a bányászszakszervezet vezetősége a bányatulajdonosokkal, miképpen korrumpálták nehéz dollármilliókkal e szakszervezet vezetőségét. És Yablonski a veresége után nem adta fel a hrcot. Munkatársa, Trbovich szakszervezeti vezető szerint “olyan dokumentumok voltak a birtokában, amelyek suyosan terhelőek a bányászszakszervezet vezetőire nézve...” Eltökélte, hogy segiteni fog a bányászoknak és azt mondotta, meg kell őt ölniük ahhoz, hogy ettől eltérítsék. Mi indította Yablonskit, a jól fizetett szakszervezeti vezetőt arra, hogy mindent egy kockára téve fel, szembeforduljon Boyle-lal és társaival? ő maga röviddel halála előtt ezt válaszolta: — Régen tudtam az igazat, de amig a gyermekeim nem nőttek fel, addig csak hallgatnom lehetett. —• Bármilyenek voltak személyes indokai, neve és mártírhalála összefonódott a szakszervezeti tagok erősödő fellépésével. Százezer halott Amerikai‘szakértők a közelmúltban olyan európai országokkal hasonlították össze az amerikai bányákat, amelyekben jelentős a szénbányászat: Csehszovákiával, Angliával és Jugoszláviával. Megállapításuk: mindezekben az országokban lényegesen szigorúbbak a biztonsági követelmények, s többet fordítanak balesetvédelemre, mint az Egyesült Államokban. Kevés olyan állam van a világon, ahol a szénhez több vér tapadna, mint Amerikában: huszonkét ország rendelkezésre álló statisztikai adatai arról szólnak, hogy a végzetes balesetek száma csupán Dél-Koreában, Kanadában, Tajvanon és Törökországban nagyobb, mint az Egyesült Államokban. Ebben az évszázadban százezer ember halt meg és 1930 óta másfél millió sérülést jegyeztek fel az amerikai szénbányákban. 1968-ban félmillió tonna bitumenes szén ára 307 emberélet volt. Kilencezer-ötszázán sebesültek meg súlyosan. És senki sem jegyezte fel, hányán lettek tüdőbajosok a szállongó szénpor következtében... A legutóbbi időkig nem volt kötelező semmiféle rendszabály a súlyos tüdőbetegséget okozó szénpor mennyiségének csökkentésére. Az első európai értelemben vett korszerű bányabiztonsági és egészségügyi törvény becikkelyezésére csupán most került sor: történetesen éppen a Yablonski-gyilkosság napján... -‘„JŐ A farmingtoni bányatüz A farmingtoni bányatüz fénye sokakat döbbentett rá a tényekre és az összefüggésekre is. 1968. november 20-án hajnali hat óra harminc perckor Farmingtonban, a nyugat-virginiai bányavároskában nagy erejű detonáció ébresztette az embereket. Az első robbanást a Consolidated bányatársaság kilences aknájában további kilenc követte. Hetvennyolc ember volt lenn a mélyben, hetvennyolc bányász sorsa pecsételődött meg ebben az órában. (Néhány nappal később ott jártam, férjükről beszélgettem a bányászfeleségekkel, akik akkor tudták meg, hogy özvegyek. A robbanás s a bányatüz végzett egy tizennyolc éves fiúval, aki aznap szállt le másodszor a bányába, egy Gouzd nevii bányásszal, akinek még 90 perce hiányzott a nyugdijáig, és Dennis Tolerral, akinek három gyereke volt és annyi adóssága, hogy a műszak végeztével a temetőbe járt sirt ásni.) A bányászok és hozzátartozóik forrongtak Farmingtonban: egybehangzóan elmondották, hetek, hónapok óta jelezték a bányatársaságnak, hogy a gáz erősödik, hogy a robbanásveszély nő. S ezek után, a tragédia másnapján, megjelent Boyle, a bányászszakszervezet elnöke. Első nyilatkozatában gratulált a Consolidated bányatársaság képviselőinek, “mert mindent megtettek az együttműködés és a bányák biztonsága érdekében.” A bányatulajdonosok felelősségéről egy szót sem ejtett. [ (Folytatás a 12-ik oldalon) figyelmét felhívta ezen memorandumra, Mrs. Knauer ezt mondta: “Sajnálom, de nincs tudomásom erről a memorandumról.” • Az ország egyik legismertebb antiszemitája, Gerald L. K. Smith templomot épített Eureka Springs, Ark.-ban. Miután a templom felépült, a hívők nem tudtak odajutni, mert nem vezetett oda járható ut. A szövetségi kormány 182,000 dollárt adott az ut felépítésére. Az “Anti-Defamation Liga” tiltakozó táviratot intézett Nixon elnökhöz, melyben többi között mondják: “Tiltakozunk az adófizetők pénzének ilyen pocsékolása ellen.” • Harminc presbiteriánus tisztelendő felhívást intézett a hívőkhöz: adakozzanak a Fekete Párduc Párt (Black Panthers) letartóztatott és kilenc hónap óta fogva tartott vezetőinek óvadék-költségeire. A társadalom különböző rétegeiből egyre többen sietnek a Fekete Párduc Párt tagjainak segítségére, miután meggyőződtek arról, hogy valóban a fekete nép igazi érdekeit képviselik.
