Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-25 / 26. szám
Thursday, June 25, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Ki az ellenség? ELSINORE, Cal. — Érdekes levelet olvastam egy Shirley nevű fiatal leánytól a háborúval kapcsolatban. A tisztánlátó Shirley — akit nem ismerek, bár szerencsémnek tartanám megismerni — a szomszédos Hemet-ben lakik és az Enterprise Press Open Forum szerkesztőjéhez irt levelet “Ki az ellenség?” cimen. Ugyanis az Open Forum néhány héttel ezelőtt egy katonafeleség levelét közölte, aki azt irta, hogy mi jelenleg védekező háborút folytatunk, mely még sokáig fog tartani. Sajnos — írja Shirley válaszként — nehéz megjósolni, mikor lesz vége ennek az áldatlan emberölésnek, de az a bizonyos védő erő, mely hazánkat volna hivatva megvédeni, már eddig is 42 ezer halottal és tizezer sebesülttel, nyomorékkal lett kevesebb, nem is beszélve a kétszáz millió dolláros háborús költségről, háborús anyagokban sok millió dolláros veszteségről, mint bombázó repülőgépek, stb. melyek örökre elvesztek részünkre; nem beszélve az inflációról, munkanélküliségről, társadalmi életünk megmérgezéséről, a gyűlölet gerjesztéséről. Ugyanakkor kiölték az emberekből az embert, elprédálták erőinket, úgyhogy ha arra kerülne a sor, hogy tényleg védeni kellene magunkat az ellenségtől, félő, hogy bajba kerülnénk. Azokat, akik tiltakoznak s békét követelnek, sárga kutyáknak nevezik. A sárga kutya elnevezés árulást jelent az ellenség javára. Ezekután felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen ki az ellenség? — kérdezi Shirley. Schubert József Terjesszük a magyar kultúrát LOS ANGELES, Cal. — A Magyar Szó május 28-i számában olvastam Rácz László sorait, melyekből itt idézek néhány sort: “Önfeláldozó olvasótáborunkból egyeseknek lehetnek megszívlelendő javaslatai vagy elgondolásai, a tekintetben, hogyan lehetne édes anyanyelvűnket elsősorban öreg ame- Tikások között vonzóbbá tenni. De ezen felül a tekintetben is, miként lehetne a második, vagy harmadik generációsokat is érdekeltté tenni, hogy az angol mellett szüleik anyanyelvét, mint második társalgási és olvasmányi lehetőséget biztosítsák maguk számára, hogy gazdagítsák képességeiket a magyar irodalom és művészet kincseivel.” Én a Magyar Munkás Otthon könyvtárkezelője vagyok. Tudósítónk kétszer is beirt a szerkesztőségnek, hogy hirdetés legyen állandóan a Magyar Szóban. Most másodszor is beszüntették. Fontosnak tartom, hogy a Magyar Szóban egy állandó hirdetés legyen a könyvtárról, ha a kultúrát, a magyar kultúrát terjeszteni akarjuk. A los-angelesi Magyar Munkás Otthon abban a szerencsés helyzetben van, hogy nagyon szépen felszerelt könyvtárral rendelkezik, melynek nagyrészét a Magyarok Világszövetsége ajándékozta. Sok uj és régi írótól vannak könyveink. A könyvtár rendelkezésére áll mind Los Angeles, mind a környéki magyarságnak és aki nem tartozik egyesületünkbe, az is igénybe veheti. Minden kedden d.u. 2 órától és összejöveteleken nyitva van a könyvtár. Zala Matild Szerk. megjegyzés: Zala Matild könyvtáros kérésének megfelelően keretes hirdetésben fogjuk felhívni a kaliforniai olvasók figyelmét a L. A.-i Munkás Otthon kitűnő könyvtárára. Segíti az árvízkárosultakat és a lapot NEW YORK, N. Y. — Sajnos gyűjteni már nem tudok, mert 85 éves vagyok, de küldök $10-t felhívásukra, ennek felét a Magyar Szó támogatására, felét pedig a magyar árvízkárosultak segélyezésére küldöm. F. Bagdi Beszámolók Nagy érdeklődéssel olvasom lapunk szerkesztőjének beszámolóját és ugyanilyen érdeklődéssel várom Rev. Gross beszámolójának folytatását is. Nemcsak olvassuk ezeket az Írásokat, hanem egymás között meg is vitatjuk, éppen ezért fontos, hogy a megkezdett cikksorozatok folytatódjanak. Az utolsó pár hét betegsége — ha nem is mindig ágyhoz — de a lakáshoz kötött, igy többen telefonon vagy személyesen kerestek fel, s minden esetben szóba került a két cikksorozat tartalma, sőt már akadt egy “jól informált” olvasó, aki azt állította, hogy Rev. Gross beszámoló cikkei azért nem jelennek meg, mert megírta az igazat, hogy vannak akik lazsálnak a munkahelyükön. Az illető kelletA nagyvállalatok sokat panaszkodnak, hogy nagymértékben emelkedtek az apró lopások, csalások és hogy ebből kifolyólag igen sok kárt szenvednek. Egy hetilap nemrégen beszámolt arról, hogy az áruházi titkosrendőrök adatai szerint New Yorkban minden tiz vásárló közül egy ellop valamit. Az üzleti lopások 150 százalékkal emelkedtek I960 óta s ebből országosan 2 milliárd dollár kára van a kiskereskedelemnek, ami miatt 15%-kal magasabbra szabják az árakat. Szomorú képet ad ez az amerikai közönség becsületességéről. De az apró lopásokról szólva elfelejtettek jelenteni azokról a nagyméretű lopásokról, amelyekkel napról napra fosztják, rabolják a közönséget. A megrövidített mértékek, az árut nagyobbnak tüntető, meg- duzzasztott csomagolások, az értéktelen silány áruk, a félrevezető kiárusítások s ezernyi más fogás, melyekkel az emberek zsebbéből kilopják a pénzt. Olyan sokan félnek a betörésektől, hogy egyre nagyobb azoknak a száma, akik nem akarják, hogy nevük a telefonkönyvben benne legyen. Ezért külön kell fizetni, hogy nevük ne legyen a könyvben! Betörők sokszor telefonon hívnak fel egy számot, hogy megtudják, otthon van-e valaki? Azok közül, akik egy időre elutaznak, sokan leakasztják a kagyVÁMMENTES INKA-CSOMAGOK KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a Second Avenue-ről lenül fogadta azt a magyarázatot, hogy Rev. Gross önkéntes, fizetésnélküli munkatársa a lapnak és maga választja meg, hogy ha ideje megengedi, miről írjon, mit tart fontosnak és aktuálisnak. Egyébként nemcsak Magyarországon, de más országokban is akadnak olyanok, akik kisebb, nagyobb sikerrel lazsálnak a munkahelyükön. A szocialista Magyarországon a rendszeres nevelés, a példaadás az, ami fokozatosan megváltoztatja az embereket és ráneveli őket, hogy a rendszeres munka nemcsak az egész közösség sorsát javítja, hanem a saját keresetét is. Vannak természetesen olyanok, akiken nem fog a nevelés. Az ilyenek hamar otthagyják a munkahelyüket, máshová mennek, mert munkáshiány van, de lassan rájönnek, hogy meg kell javulniok. A termelési kimutatásokból megtudhatjuk, hogy nem olyan veszélyes a helyzet Magyarországon a munkateljesítmény terén. A Statisztikai Havi Közlemények c. folyóiratot alkalmam volt tanulmányozni és az 1970 januári és februári számból a következő adatokat vettem ki: az ipar 1966-ban 5%-kal ,1967-ben 7%-kal, 1968-ban 5%-kal, 1969- ben 5%-kal emelkedett. A legjobb eredményt a villamos energia termelés érte el 53%-kal, majd a híradástechnikai ipar jön 46%-kal, a műszeripar ‘ 43%-kal. A textiliparban volt az emelkedés a leggyengébb (3%), de egyetlen iparban sem volt visszaesés. Ez a fejlődés rámutat arra, hogy szülőhazánkat nem kell félteni, s főleg nem kell leváltani a mai vezetőket, akik aránylag fiatalok és jó irányvonalat követnek, ugyanakkor elismert szakemberek is, akiket már a szocialista egyetemek, stb. neveltek. Egyébként a Magyar Szó jun. 4-i számában láttam, hogy Rev. Gross folytatta beszámolóját. Bizonyára még jó pár élvezetes ismertetést kapunk szülőhazánk felől Lusztig szerkesztőtől is. Csak lapunk terjedelme korlátozza őket, hogy részletesen kitérjenek mindenre. Kovács Ernő, Miami, Fia. lót, miáltal a telefon állandóan “foglalt” jelzést ad. A newyorki telefontársaság arról panaszkodik, hogy sokan kilopják a pénzt a nyilvános telefonokból. Selyempapirt tömnek az automata pénz-nyilá- sába, azután időközönként körüljárnak, gyufával kiégetik a papirt és összeszedik a bennrekedt pénzt. Vannak, akik megszerzik valakinek a hitelkártyáját és ezzel telefon party-t rendeznek. Hosz- szutávu telefonbeszélgetéseket folytatnak, dél-amerikai városokat is felhívnak, a hitelkártya tulajdonosának rovására, akik aztán nem hajlandók az ilyen számlákat megfizetni. A legnagyobb bajt a vandalizmus okozza, amikor a nyilvános telefon-állomásokon leszakítják, ellopják a telefont. A lopásokról szólva azonban nem említik, hogy a havi számlán kívül, minden egyes külön telefonkagylóért, ugyanazon a telefonvonalon, havonta 1 dollár dijat kell fizetni egyszer s mindenkorra. A külön kagyló költsége a telefon- társaságnak már többszörösen megtérült, haszonnal együtt, de hosszú éveken át, a végtelenségig kell a dijat érte fizetni. Hol van itt a becsületesség? Ez csak egyik példája annak a sokfajta lopásnak és csalásnak, amelynek a mindennapi ember állandóan áldozatul esik. A telefontársaság most az “információ” szolgálat helyett “telefonszám szolgálat”-ot ad (directory assistance), és pedig azért, mert sokan azt hiszik, hogy nemcsak telefonszámot, hanem bármilyen másféle útbaigazítást kaphatnak. Jellemző az amerikai városok tragikus helyzetére, hogy mi mindennel fordulnak az emberek a telefonhivatal információs számához. Különösen a késő éjjeü órákban, nem telefonszám után érdeklődnek, hanem egyedüllétükre, reménytelenségükre, tragédiájukra próbálnak valamilyen megoldást találni. A kábitó- szerhasználók, az alkoholisták, a betegek, az elhagyottak ilyenkor hívják fel az “information”-t valamilyen tanácsért. Ezért kellett a nevét megváltoztatni. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ. A kis és nagy csalók országa
