Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-25 / 26. szám
Thursday, June 25, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 H€TV€GI £€V€C írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. TESTET ÖLTÖTT fl “TITKOS TERV’ Aki az átlagosnál több érdeklődéssel és élesebb szemekkel figyeli Nixon-nak a vietnami hadjárattal kapcsolatos zsonglőrködését, annak nem túlságosan nehéz felismerni és nagyjából felvázolni, mit is tartalmazhatott az a hires “titkos terv,’’ amit a választási kampány alatt állandóan a zsebében hordozott és unos-untalan nagy önbizalommal emlegetett, mint “a háborúskodás felszámolásának” leghathatósabb eszközét, de amit a mai napig — csaknem másféléves kormányzás után — sem hajlandó az amerikai nép orrára kötni. Ha valóban volt neki valamilyen terve, az körülbelül igy festhetett: 1. A CIA-ügynökök lázas aknamunkája, valamint számlálatlan dollármillióknak a megfelelő zsebekben való elhelyezése révén olyan helyzetet teremteni Kambodzsában, hogy az országa semlegességét féltve őrző államfő: Sihanouk — alkalmas pillanatban — kiessék a nyeregből és olyan pro-amerikai diktátort ültetni a helyébe, aki nem- csakhogy nem ellenzi, hanem a legnagyobb hálával elfogadja az amerikai hadseregnek és a “szövetséges” saigon-i hordáknak a beözönlését Kambodzsába. Hogy ilyesmi röviddel Nixon “trónra- lépése” után készülőben volt, azt ma már onnan is tudjuk, hogy az amerikai zöldsapkások (Green Berets) egy alakulata már több mint egy évvel ezelőtt megkezdte egy többezer főnyi, kambodzsai állampolgárokból összeverbuvált, zsoldos brigádnak a rendszeres kiképzését — vietnami területen. Ezek az alaposan kiképzett zsoldosok voltak az elsők, akiket az amerikai parancsnokság harcbave- tett az invázió első napján. 2. Az amerikai népnek — és a világközvéleménynek — az előrelátható felzúdulását leszerelni (vagy legalább is lefokozni) olymódon, hogy az inváziót határidőhöz (jun. 30.) kötött és fölrajzi- lag is limitált (21.7 mérföld) hadműveletként állítjuk be. ígéretet tenni arra, hogy az amerikai egységek a határidőn belül az utolsó szál katonáig visszavonulnak és a saigon-i csapatok is “körülbelül ugyanakkor” fognak eltávozni Kambodzsa területéről. Megnyugtatni a közvéleményt, hogy nem a Sihanouk helyébe tett bábkormány megvédése és megerősítése a célunk, hanem csupán a délvietnami határ közelében rejtőzködő ellenséges erők kitisztogatása. Ezt az elnök azzal is aláhúzta, hogy az uj “kormánynak” — néhánymillió dollár értékű kézifegyveren kívül — semmiféle katonai felszerelést nem ád az amerikai hadvezetőség. . . 3. A propaganda minden eszközének a felhasználásával elhitetni az amerikai néppel, hogy ez a hadművelet okvetlenül szükséges a Vietnamban harcoló hős fiuk életbiztonságának a megvédése, a háború “legöngvölitése” (windig down), valamint a hőn óhajtott béke siettetése érdekében; továbbá •— túlzott vagy hamis jelentésekkel — meggyőzni a birkatürelmű (?) népet, hogy a “nagy tisztogatás” kolosszális sikerrel járt: megérte azt a párszáz amerikai életet, amibe került. . . Ráfogni kisebb- nagyobb rejtekhelyekre, hogy azok nagyszabású, modern felszereléssel ellátott “főhadiszállások és parancsnokságok” voltak, amelyeknek elpusztítása az ellenséget legalább 8—10 hónapra megbénította . .. 4. Ha aztán az amerikai egységek kivonulása után a saigon-i haderő “megmakacsolja magát” és továbbra is Kambodzsában óhajtja megvédeni a hazáját, ahelyett, hogy visszatérne Vietnamba, arról mi — ugyebár? — nem tehetünk, kivált ha a Lón Nol “kormánya” teljes mozgási és cselekvési szabadságot ád a saigon-i “szövetségesünknek” Kambodzsa egész területén. . . Az is nyilvánvaló, hogy ha szövetségesünk csapatai netalán bajba jutnának Kambodzsában, akár az “elpusztított” ellenség feltámadása következtében, akár a kambodzsai “Khmer Rouge” szabadságharcosok sikeres ellentállása révén, nekünk kutyakötelességünk a mi gáláns fegyvertársaink segítségére sietni, mely esetben természetesen a junius 30-i dátum és a 21.7 mérföldes limitáció szükségképpen érvé'Tiszteld Amerikát!” Neves közéleti személyiségek közreműködésével és részvételével bizottság alakult Washingtonban nagy ünnepély rendezésére a Függetlenségi Nyilatkozat évfordulóján, julius 4-én. Az ünnepély jelszava: “Tiszteld Amerikát!” lesz. A rendezőség tagjai között találhatjuk többek között a következőket: J. Willard Marriott, Nixon elnök jóbarátja, többszörös szálloda- és vendéglőtulajdonos, Bob Hope, Nixon elnök barátja, hires komikus, Rév. Büly Graham, Nixon elnök barátja, evangélista, Lyndon B. Johnson, a vietnami háború felfokozásáért elsősorban felelős, volt elnök, Harry Truman, volt elnök, aki Hirosima és Nagasaki bombázását elrendelte és mások. A bizottság tagjai igen tapintatos emberek és máris kijelentették, hogy a tervbevett ünnepség nem lesz “politikai.” Annyira politikamentes lesz, hogy az egész ünnepség alatt szigorúan tilos lesz a következő “politikai” kérdéseket még suttogva is említeni: a vietnami háború, a faji előítélet és faji megkülönböztetés, a diákok forrongása és bármilyen más időszerű kérdés. Ez érthető is, hiszen a régi magyar mondás is úgy hangzik, hogy akasztott ember házában nem illő kötelet említeni. “Olyan sokan beszélnek rosszat Amerikáról — hangoztatja Mr. Marriott, az ünnepély főrendezője —, hogy mi meg akarjuk mutatni, hogy a legtöbb ember ebben az országban szereti Amerikát tökéletlenségei ellenére is.” Az ünnepély a Lincoln és a Washington emlékművek körül fog lezajlani. Lesznek énekszámok, szónoklatok, imádságok. Estére a Walt Disney vállalat rendez látványos előadást. Délelőtt 11 és 12 között az egész országban meg fogják kongatni a harangokat, minden hazafi használni fogja automobilja trombitáját. Tekintve, hogy ez a tülkölés és harangkongatás olyan: szentéletü ember vezetése alatt fog történni, mint a Rev. Graham, esetleges céljuk az lehet, hogy ha eleget fújják a trombitát, a vietnami háború, a faji előítélet, a diákelégedetlenség falai le fognak omlani s U.S. népe boldogan fog bevonulni az ígéret (Lyndon Johnson és Nixon ígérete) földjére, ahol azután nem lesz többé háború, nem lesz faji előítélet, a diákok szorgalmasan tanulni fognak, a keménykalaposok kalapjukat saját fejük védelmére és nem mások fejének betörésére fogják használni. Nincs semmi kételyünk afelől, hogy az ünnepély igen sikeres lesz. Százezrek fognak résztven- ni a gyűléseken és a különböző rendezvényeken. Bob Hope halálra fogja nevettetni a közönséget, Rev. Graham százezreket fog hitbuzgó hazafiságra nyét veszti. . . So sorry! 5. Ugyanakkor a már évek óta amerikai kiképzés alatt álló, amerikai ellátásban és busás fizetésben részesülő thai (sziámi)' zsoldosok ezreit bevetni — a nyugati oldalról — a kambodzsai boszorkánykatlanba; továbbá laoszi — eddig letagadott — hadműveleteinket erősen felfokozni és ilymódon a korábbi vietnami hadszínteret “leszűkíteni” egész Indokína területére. Csak a vak nem ismeri fel ebben a tervben Eisenhower agilis alelnökének (a mai elnöknek) azt a már 1954-ben hangoztatott, kedvenc álmát, hogy egész Indokina az amerikai imperialista erők diktátuma alá kerüljön — tessék-lássék bábkormányok beiktatása mellett.. . Amire a fiatal, ambiciózus alelnök képtelen volt akkori főnökét: Eisenhower-t rábeszélni, azt most, mint elnök, szándékozik mindenáron megvalósítani — jelenlegi főnökére: az amerikai népre rá sem hede- ritve. .. Ha ez volt a kampány alatt oly gyakran hangoztatott “titkos terv,” akkor egész nyugodtan megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy Nixon ezt a tervet nem a kampány idején eszelte ki, hiszen már 16 éve hordozza a szivében... És amilyen szerencsés fíóíás a mi szeretve tisztelt elnökünk, ez a szívügye meg is valósulhat, HA. . . (Az ördög vigye el ezt az utálatos “ha” szócskát — de sok remekszép álom foszlott szét a történelemben, mert belebotlott ebbe az aprócska szóba...!) Nixon-nak nagyszerű esélyei vannak, hogy ez a téríteni, Walt Disneyék túltesznek majd “Hamupipőke és a hét törpe” előadásán. A nagy ünnepségnek egyetlen ici-pici fogyatékossága lesz. Az, hogy semmi köze sem lesz julius 4-éhez. Julius 4-e ugyanis nem vaudeville-nap. Julius 4-e nem a hit-térités napja. Julius 4-e még csak nem is a hálaadás napja. Nixon elnöknek és az őt körülvevő udvaroncoknak illene tudniok, hogy julius 4-e a világtörténelem egyik nagy forradalmi változásának, az amerikai gyarmatok forradalmi jellegű függetlenségi nyilatkozatának évfordulója. Azok, akik kivívták Amerika függetlenségét, nem dugták fejüket strucc-módjára a porba, nem hunyták be szemüket a korabeli társadalom égető problémája fölött, hanem ellenkezőleg, elszántan, szembenéztek és forradalmi eszközökkel végeztek velük. Természetesen meg lehet érteni Mr. Nixon barátainak abbeli törekvését, hogy az általuk rendezett álhazafias ünnepélyen senki ne említse a vietnami háborút, a faji kérdést, a diáktüntetéseket. Hiszen a vietnami háború nem egyéb, mint meg- szentségtelenitése ama eszméknek, amelyek az Egyesült Államok függetlenségét kivivő hazafiak lelkét hevitették. Hiszen az amerikai feketék egyre mélyülő társadalmi harca eleven tanuságtétel amellett, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat bevezető sorai: “minden ember egyenlőnek teremtetett” a mai napig frázis maradt ebben az országban. A tervbevett washingtoni ünnepélyt kiagyaló udvaroncok nemcsak, hogy nem “tisztelik“ Amerikát, hanem megalázzák és lealacsonyítják. Megfosztják értelmétől és jelentőségétől a nemzet legnagyobb ünnepét. Julius 4-ét azok fogják a nemzet és a nap történelmi hagyományaihoz híven ünnepelni, akik ezen a napon is a vietnami háború azonnali befejezéséért, Vietnam népe függetlensége biztosításáért, az amerikai fekete nép egyenjogúsításáért és társadalmunk épp olyan alapvető megváltoztatásáért emelik fel szavukat, mint amilyen alapvető változást 1776. julius 4-e hozott közel két évszázaddal ezelőtt a 13 gvarmat népének. D. DR. SALK NŐSÜL NEW YORK, N. Y. — Dr. Jonas E. Salk, hírneves orvos, aki felfedezte a polió-elleni oltást, feleségül veszi Francoise Gilot 48 éves francia nctt akinek két gyermeke van Pablo Picassótól. hazárd lépése (ő maga is “gamble”-nek nevezte!) sikerrel járjon, HA: 1. az amerikai nép, amely már torkig van az esztelen és erkölcstelen vietnami háborúskodással, elfogadja és jóváhagyja a további, nagyszabású eszkalációt; 2. Laos és Kambodzsa népe ijedten hasravágódik az egyesült amerikai, saigon-i és thai haderők lábai előtt és kegyelemért rimánkodik; 3. Szovjetunió és Kina, valamint más antiimperialista országok ölhetett kezekkel, közömbösen szemlélik a háborús célkitűzések ilyetén kiszélesítését; 4. Sihanouk nem bukkan fel hamarosan Kambodzsa területén, hogy visszakövetelje JUlamíoi jogait és a kambodzsai nép nem sorakozik fel mögötte; 5. a vietnami felszabadító front évek óta hősiesen küzdő harcosai egyszerre csak gyáva nyulakká válnak. . . Ha ez az; öt “HA” nem állna Nixon útjában, egész bátran világgá kiálthatná: “Kész a kocsi — csak rúd keLl bele!” Ahogy én meg tudom Ítélni a helyzetet, a nagy kocsiszakértő megfeledkezett nemcsak a rud- ról, hanem a tengelyről, lőcsökről, kerékagyakról, hámfákról, de még a pántokról is, amik összetartanák az oldalakat a fenékkel. Amit ő olyan akkurátusán kitervezett, az csak üres váza a kocsinak. Ez a kocsi, szemben találva magát egyik-másik; “ha” szócskával, menten összeomlik... • ■ Üzenet Spáring Károlynak: A nekem ajándékozott Spárir.gmedáliát hálásan köszönöm és büszkéit viselem. A “maliciózus” jelző a latin “malicia’* (rosszindulat, rosszhiszeműség) szóból származik.