Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-30 / 18. szám
AMERIKA« MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Thursday, April 30, 1970. I Irja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M. Jó volt hazamenni... i. Amikor az ember- közelebb jár a hetvenhez, mint a hatvanhoz, nem árt. ha egy-egy nagyobb útra azzal az elgondolással szánja el magát, hogy “bizony, ez lehet az utolsó ilyen kirándulásom az életben. . .” Nem restellem elárulni: én is azzal a kissé szorongó érzéssel keltem útra szülőhazánk leié március 30-án — immár harmadizben az utolsó 10 éven belül —, hogy ezzel a látogatással végképpen lezárul magyarországi zarándoklásaim sora. . . Hálás vagyok a Sorsnak, hogy ezt a harmadik — s valószínűleg utolsó — hazalátogatást számomra lehetővé tette, ha mindjárt azon az áron is, hogy visszafelé való utam folyamán megbetegedtem és megérkeztem után három napig nyomtam az ágyat... Jó volt hazamenni, magyar földön járni, magyar levegőt szívni, tiszta magyar szót hallani. Történetesen otthonidőzésem tiz napja alatt csak egyetlenegyszer: az ünnepi Díszszemle napján (ápr. 4.) volt derült és száraz időjárás, de ennek az egy ragyogó napnak a kedvéért a látogatók, akik végignézhették a hatalmas méretű, kebeldagasztó és szivdobogtató felvonulást, amelyen a különféle katonai alakulatokon kívül nem kevesebb, mint 60,- 000 főnyi ifjúság is résztvett, szívesen elnézték és megbocsátották a máskülönben nem túlságosan vendégmarasztaló kiimát. . . Jó volt hazamenni és megcsodálni a legutóbbi látogatásom óta lefolyt öt év vívmányait a magyar nép életének minden fázisában. Jó volt megfigyelni, hogy a bébicipőben járó “uj mechanizmusnak” máris olyan kézzelfogható és szemmellátható eredményei vannak, amelyek a dolgozók életszínvonalában további fejlődést és emelkedést garantálnak. Jó volt szemügyre venni a szédítő méreteket öltő idegenforgalmat. Nyakra-főre építik odahaza a szállodákat, motelokat, camping-eket, de szinte lehetetlenség lépést tartani a beözönlő külföldi látogatók tömegeivel. Szülőhazánk ma Európa egyik legnépszerűbb üdülőhelye. Az ország természeti szépségekben való gazdagságán kívül nyilván nagy szerepe van ebben a vendéglátó ipar fejlettségének is: az étkezés elsőrangú és meglepően olcsó európai vagy világviszonylatban. Egy kitűnő, négy ötfogásos ebédet vagy vacsorát (nem holmi kis lunch-ot!), egy ital kíséretében, másfél dollárért kaphatsz a legjobb éttermekben. Két-három dollárért lukullusi lakomát csaphatsz. És milyen ‘adagok! Magyarország valóban .az Ínyencek és nagyétkiiek paradicsoma! Jó volt találkozni és elbeszélgetni a magyar közélet kiválóságaival. Erre kitűnő alkalmat nyújtott az Elnöki Tanács parlamenti fogadása, amely szintén április 4-én, az esti órákban zajlott le. Itt módomban volt röviden elbeszélgetni Kádár János első titkárral. Péter János külügyminiszter társaságában. Dr. Bognár József egyetemi tanár, a Magyarok Világszövetsége elnöke, akit éppen e napokban tüntettek ki Kossuth-dijjal a közgazdaság- tudomány terén kifejtett kiváló munkásságáért, bemutatta e sorok íróját — többek között — Lo- sonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének is. Jólesett újra találkozni dr. Bartha Tibor ref. püspökkel, az Elnöki Tanács tagjával, dr. Horváth Ri- chárd kath. pappal, aki hosszú évek óta tagja az országgyűlésnek, dr. Beresztóczy préposttal, az országgyűlés alelnökével, valamint Nagy Józsefné- val, a könnyűipari miniszterrrel és másokkal. (Tollforgató ember meg fogja érteni, hogy számomra az egyik legemlékezetesebb élmény az volt, amikor Lőrincze Lajos, az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének az osztályvezetője; nyilván felismerve fizimiskámat a “Hangfogó nélkül” borítékján lévő fényképemről, odalépett hozzám a Parlament kupolatermében és melegen gratulált “magyar nyelvem tisztaságához, szókincsemhez és szó- íüzésemhez, amit negyven évi külföldi tartózkodás után is sikerült megőriznem.” Hát a “magyar nyelv őrének” ezért a spontán elismeréséért — AZ AMERIKAI NEGYEDSZÁZAD VÉGE Az 1945—70. éveket sokan az U.S. negyedszázadának nevezik. Ez sok mindennel igazolható. A világháborúban minden más nagyhatalom súlyosan meggyengült, az U.S.' annak segítségével csökkentette munkanélküliségét, kiépítette termelő apparátusát, magához ragadta a nemzetközi fizetési eszközöket, segítette szófogadó, büntette engedel- metlen szövetségeseit, egy ideig övé volt az atombomba monopóliuma. Igv az U.S. hatalmas lendülettel indult régi célja felé, a világuralom, megszerzésére. Hozzájárult a gyarmatbirodalmak felbontásához, helyükbe állítva a maga neokolonializmusát. Uralkodó befolyást szerzett a “harmadik világban” és Nyugat- Európa közgazdaságában. Szövetségekbe kényszeri- tette a “szabad világot” a Szovjetunió és Kina ellen, támadó bázisokkal vette körül őket. Elnöki “doktrínákat” hirdetett, melyek szerint az U.S.- nak minden országban be szabad avatkoznia, mindet megtámadhatja. E joggal bőven élt, egyik országot a másik után szállt meg, gyilkos ellenforradalmakat szervezett és a világ csendőrének tekinti magát, akit nem kötelez erkölcsi parancs és nemzetközi egyezmény. Nem is irta alá az emberi jogok védelméről, a háború fékezéséről, a népirtás tilalmáról és a hadifoglyok kíméléséről szóló egyezményeket. Ez a politika torkolt a vietnami háborúba is, amelyben annak minden átkos következménye megnyilvánult. Most van 25 éve annak is, hogy a világ elé tárultak a német nemzeti szocializmus borzalmai, a haláltáborok, a kiirtó osztagok, a hadifoglyok kínzása és kiéheztetése, a rabszolgamunka. És 25 éve nem halkult a felháborodás amiatt, hogy a világ nem vette elejét ezeknek a borzalmaknak, nem akarta akadályozni, sőt még tudomásul is venni őket. 25 éve támadják a németséget, hogy tűrte ezt a politikát, a háború után nemzetközi törvényszék ítélkezett a főbünösök felett és még ma is, -25 év után sorra ítélik el a náci gyilkosokat, Németországban és másutt. És ma, 25 év után, úgy végződik az U.S. negyedszázada, hogy katonái és szövetségeseinek, csatlósainak katonái ugyanazokat a tömeges bűnöket követik el, ugyanazt a népirtás, csecsemő-gyilkolást, fogoly-kinzást, amik felett Nürnbergben az U.S. részvételével ültek törvényt. És ugyanolyan ostoba és hazug érvekkel próbálják a bűnöket védeni a katonák, fölötteseik, védők és a politikusok, amiket Nürnbergben és az Egyesült Nemzetekben egyhangúlag elutasítottak. És ugyanúgy követik az amerikai példát a szövetségesek és csatlósok —> a délvietnamiak, koreaiak, thailandiak. indonéziaiak, újabban kambodzsaiak, ahogyan a német példát utánozták a románok, magyarok és horvátok. De 25 év alatt mégis fejlődött a világ. A nyugati hatalmak, melyek Hitlert a Szovjetunió ellen uszították, előbb azzal védekeztek, hogy nem ismerték fel eléggé a nácizmus gonoszságát, azután hogy nem tudtak a borzalmakról. A német nép is ezzel védekezett. Mindez ugyan nem volt egészen igaz, de kétségtelenül, 1939 előtt sokan nem tudták elhinni, hogy Hitler be fogja váltani népirtó fenyegetését. És a német újságírók és rádiósok nem voltak ott Auschwitzban és Belsenben, Oradourban és az ardeai árokban, hogy tájékoztassák az olvasókat és a hallgatókat. Nem jelentek meg fényképek a kínzásokról, gyilkosságokról s a hullákról. Ma a sajtó naponként, a rádió s a tv félóránként közli a borzalmakat, mintha a világ vidám sörözés mellett élvezte volna az auschwitzi “végső megoldást.” S az emberek többsége, még azok is, akik joggal támadják a német nemzetet, sőt akik maguk is megjárták a haláltáborokat, közönyösen hallgatnak, vagy éppen igazi náci érvekkel magyarázni, kisebbíteni, sőt védeni próbálják a történteket. Itt, a világ szemeláttára, fülehalla- tára folyik a pokoli színjáték — s aki azt hitte, % német nácizmus a világtörténelem leggonoszabb lapja, ma kezdheti nézetét revideálni. Lehet-e valami ennél mocskosabb? Lehet. Mig az Európai Parlament 15 szóval elitélte (Franciaország és Ciprus nem szavazott) a törvénytelen terrorra alapított görög katonai diktatúrát (Görögország tagságát az U.S. támogatása sem bírta megőrizni), az. amerikai flotta tisztelgő látogatáson jelent meg Pireusban és az U.S. megkétszerezte a görög fegyverszállításokat. És mig Kambodzsából a tudósítók óránként jelentik, fényképekkel, egy, a CIA által, az ország nyakára ültetett őrjöngő diktátori csoport rémtetteit, amik semmivel sem kisebbek az SS és az indonéziai ellenforradalmárok gazságainál, az U.S. és csatlósa, a délvetnami bábkormány együtt működik ezzel a terrorista csoporttal és “fontolóra veszi a fegyveres segítséget” (mintha már nem segítették volna ezt idáig is). S a délvietnami “kormány”, amely letagadta, hogy az U.S. az ő polgárait gyilkolja, most közös hadviselést folytat azzal a kambodzsai “kormánnyal”, amely halomra gyilkolja az ott élő délvietnamiakat. Ez az erkölcsi eredménye az U.S. antikommunista negyedszázadának. Peregrinus BtEZSNYEV BESZÉDE 5 LEHM ÜMtEPÉLrEN A szocialista tábor egységét hangsúlyozta Lenin születésének századik évforduló-ünnepségei alkalmával Leonid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára mondotta, hogy a ‘"párt a legnagyobb örökség, amit Lenin a világ forradalmi mozgalmaira hagyott.” Nemcsak a Szovjetunióban jár az építő munka élén Lenin pártja, hanem az egész világon, ahol a dolgozók a szocializmus megvalósításáért küzdenek. “A marxizmus-leninizmus elméletét minden kommunista párt és minden forradalmár magáénak tekinti. . . Lenin soha sem tekintette az orosz forradalmat másképp, mint a világforradalom egyik tényezőjét.” A szocializmus vívmányaival szemben a “modern kapitalizmus ideálok nélküli, jövő nélküli társadalom,” mondotta Brezsnyev. “Ebből ered morális züllése, szellemi sivársága és elképesztő nyárspolgári szelleme, melyet erre a célra megteremtett ál-kulturája táplál.” Brezsnyev különösen kihangsúlyozta a szocialista államok egységének szükségességét: “Ami a Szovjetuniót illeti, határozott állást foglalunk a szocialista internacionalizmus mellett és a szocialista országok közötti jó viszony helyreállításáért bárhol, ahol ez a jó viszony megszakadt.” A kapitalista országok dolgozóiról a szovjet főtitkár a következőket mondotta: “A kapitalista országok dolgozó tömegeinek küzdelme olyan méreteket ölt és olyan heves módon nyilvánul meg, hogy nyugodtan mondhatjuk, egészen uj politikai helyzet kezd kialakulni. A proletárok millióinak militáns akciói adják meg a legjobb választ Lenin, ellenségeinek hazugságaira, akik azt állítják, hogy a kapitalista országok munkásosztálya ‘elvesztette’ forradalmi szellemét.” egymagában véve is — érdemes volt hazalátogatni . ..) Jó volt látni a Csepeli Gépmüvek hatalmas csarnokaiban a nyugati országokba való exportálásra váró gépcsodák egész sorát és elbeszélgetni alkotóikkal: az értelmiségi és fizikai dolgozókkal, akik nagy mértékben hozzájárultak a magyar gépipar olyan mérvű fejlesztéséhez, hogy ma már a világ minden részében keresett és megbecsült cikkek a Csepeli Gépmüvek produktumai. És hasonlóképpen szivmelengető élmény volt egy egész napot eltölteni a Fejér-megyei Besnyő község “Sallai” Termelőszövetségetében, amelynek minden termelési ága, minden háztája és a házak: minden lakója jólétről, elégedettségről és a szocialista termelés sikeréről tesz tanúbizonyságot. Ezek a sebtében idevetett megjegyzések nem tekintendők formális beszámolónak, hanem inkább bevezetésnek az ezután megírandó benyomásaimhoz és megfigyeléseimhez. Amennyire időm és egyéb körülményeim megengedik, részletesebben fogok a látottakkal, hallottakkal és tapasztaltakkal foglalkozni. Addig is csak ennyit: JÓ VOLT HAZAMENNI!
