Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-23 / 17. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORO Thursday, April 23, 1970. Fodor Erna: MAGYARORSZÁG ÜNNEPELTE A FELSZABADULÁS HUSZONÖTÖDIK ÉVFORDULÓJÁT Már ápr. 1-én ünnepi díszbe öltözött város tagadott bennünket. Igaz, hogy az ünneplés már hónapok óta folyik az ország különböző részeiben aszerint, hogy mikor és hol történt a felszabadulás. Budapest főváros, az ország szive áprilisban ünnepelt. Az ünnepségek 3-án koszorúzásokkal kezdődtek. Ezeken az ország vezetőin kívül a külföldről érkezett vendégek is részt vettek. Megkoszorúzták a nemzeti hősök emlékműveit, valamint a felszabadulási harcokban résztvevő szovjet, bolgár, román katonák emlékműveit. Mindenütt zászlók tették színessé az események színhelyét, s az emlékművekkel szemben a néphadsereg diszegy- ségei sorakoztak fel csapatzászlókkal. Megindult a magyar "subway" Ünnepélyes keretek között adták át a Metró dolgozói a kormányküldöttség, a sajtó és külföldi vendégsereg jelenlétében Budapest uj földalatti vasutját. Április 4-én hajnalban fél-ötkor indult el első Ízben a Metró menetrendszerű járata. Az uj mozgólépcsőket ellepték a néptömegek. E napon a 8-milliós New Yorkban sem utaztak többen a földalattin, mint Budapesten. Mindenki egyszerre akarta látni a szép, uj földalatti vasutat. Kitüntetések a parlamentben A felszabadulás 25. évfordulója alkalmából az ország építésében végzett kiváló munkásság elismeréséül nagyon sokan kaptak kitüntetést. A legmagasabb kitüntetést kapták dr. Balog István c. apát, budapesti templom-igazgató, Erdei Ferenc, Ligeti Lajos, Ortutay Gyula akadémikusok, dr. Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet főszerkesztője, Péter János külügyminiszter, dr. Sik Endre nyu- galm. külügyminiszter,- volt amerikai magyar követ, Veres Péter kétszeres Kossuth-dijas iró. Többszázra rúgott a különböző kitüntetettek száma, akik között egyházi személyiségek, festők, szobrászok, színművészek, ügyvédek, tanítók, orvosok és egyszerű gyári munkások is voltak jelentős számban. A kitüntetettek fogadáson vettek részt az országházban. Rendkívüli ülés a parlamentben Ápr. 3-án, pénteken d.u. rendkívüli ülést tartottak a parlamentben, ahol Kádár János, az MSZMP központi bizottságának első titkára mondott több mint egyórás beszédet. Beszédében az uj Magyar- ország negyedszázados mérlegét vonta össze. Beszélt az ország gazdasági, kulturális, társadalmi felemelkedéséről és a békés egymás mellett élés elvén alapuló magyar külpolitikáról: “Munkánk eredményeképpen — mondotta — megváltozott helyünk a világban. Hazánk tekintélye megnőtt, tisztes helyet foglal el a nemzetközi életben. Szavunk van különböző nemzetközi fórumokon ... Mindent elkövetünk Európa biztonságának megszilárdításáért.” Többek között kihangsúlyozta, hogy “a Szovjetunió volt a magyar nép történetében az első nagyhatalom, amely a mi kis országunkat egyenjoguként kezelte. Nem lehet szavakkal kifejezni annak a sokoldalú támogatásnak nagyságát, erkölcsi, politikai értékét, amelyet a Szovjetunió országunknak, népünknek nyújtott.” Az ország negyedszázados felemelkedéséről szólva Kádár János elmondotta, hogy megkétszereződött a termelőeszköz-állomány, a nemzeti jövedelem évente háromszor olyan gyorsan emelkedik, mint a két világháború között, és ma már majdnem négyszerese az 1938-asnak. A szocialista nagyipar ma 7 és félszer annyit termel, mint az 1938- as magyar tőkés ipar. A kollektiv mezőgazdaság egyharmadával kevesebb embert használva is egy- harmadával többet termel, mint a háború előtti félfeudális magyar mezőgazdaság. A kulturális forradalom eredményeként középfokú és felsőfokú oktatásban négy és félszer annyi fiatal részesül, mint a háború előtt. A teljes foglalkoztatottság közepette a reálbérek az elmúlt húsz évben 93 százalékkal nőttek, a társadalombiztosítás gyakorlatilag az egész lakosságra kiterjed. A parlament ünnepi ülésén üdvözölték Magyarországot a külföldi delegációk vezetői és méltatták Magyarország negyedszázados eredményeit. Jubileumi díszszemle Szombaton, április 4-én délelőtt pontosan 10 órakor kürtszó jelezte a díszszemle kezdetét. A honvédelmi miniszter beszéde után felcsendült a magyar himnusz és 12 löveg 25 diszlövése köszöntötte a felszabadulás napját. A katonai parádét mintegy 50,000 budapesti és vidéki dolgozó, meghívott vendég nézte végig a helyszínen. Ott voltak a kormány vezetői, valamint a jubileumra érkezett kormányküldöttségek, külföldi vendégek — köztük L. I. Brezsnyev szovjet, Walter Ulbricht keletnémet, dr. Husak cseh vezetők. A katonai parádét lovas disz-szakasz nyitotta meg. A korhű öltözetben felvonuló lovaskatonák a magyar történelem nagy korszakaira emlékeztettek.: a Rákóczi vezette kuruc szabadságküzdelemre, az 1848-as szabadságharcra, az 1919-es Tanácsköztársaság fegyveres erőinek, valamint a magyarországi ellenállási mozgalom, a partizánharcok hőseinek küzdelmére. A gyalogos diszegység felvonulásával folytatódott a díszszemle, majd a gépesített alakulatok következtek, modern haditechnikát mutatva. A katonai díszszemle záróaktusa a légiparádé volt, amelyen a hangsebességnél kétszerte gyorsabban repülő gépek is résztvettek. A katonai díszszemle után 60,000 budapesti fiatal — köztük 11,000 sportoló — köszöntötte látványos felvonulásban az ünnepi évfordulót: 12 képben és egy záróképben Magyarország elmúlt 25 évének legjelentősebb eseményeit elevenítették fel. Az idei budapesti díszszemlét legjobban, legtömörebben úgy jellemezhetjük, hogy impozáns, újszerű és minden eddiginél nagyobb méretű volt, a résztvevő egységek létszámát és a felvonuló harci technika minőségét tekintve. Jubileumi ünnepség a Világszövetség székházéban Kedves, baráti összejövetel volt a Magyarok Dr. Paul S. Martinnak, az Arizon Egyetem régészének érdekes tanulmánya jelent meg nemrégiben egy tudományos folyóiratban. Ebben a munkájában dr. Martin kifejti, hogy a régen kihalt hatamas emlősöket vándorló embercsoportok irtották ki és most azt ajánlja, hogy legalább a más vidékeken élő hasonló rokonfajtákat telepítsék meg itt azokon a száraz, kiszikkadt vidékeken, ahol a még létező lábas jószágok nem képesek megélni. Dr. Martin felkutatná a kipusztitott állatok közeli rokonfajait, amelyek másutt megmaradtak, mint például Afrikában. Idehozná azokat tenyésztésre és megfigyelésre, hogy szolgáltatnak-e több húst a száraz vidék négyzet-mérföldjéhez viszonyítva, mint a ma ottlegelő szarvasmarhák. A kihalt állatok némelyike fás növényekkel táplálkozott, melyeket a közönséges szarvasmarha nem képes megemészteni. Dr. Martin azt állítja, hogy amikor a Bering szoros természetes hidján Szibériából Alaszkába jöttek emberek, úgy 11,000 évvel ezelőtt, e kontinensen hatalmas csordák voltak a nagyalkatu állatokból; barlangi lajhárok, amelyek a legma- gasabb-zsiráfnál is magasabbak voltak. Ezek a fák tetejéről szedték az élelmüket. Voltak tevék és teveszerii állatok, amelyek meslquit-füvel, kreozot bokrokkal vagy a délnyugat más növényeivel táplálkoztak, ami ehetetlen a mostani legelészők számára. Ezek az állatok szabadon fejlődtek mindaddig, amig a vadászok át nem jöttek a Bering-hidon, amely szabaddá vált a legutolsó jégkorszak után. Ezek a törzsek a nagy mamutokat üldözték s igy azok ki is pusztultak. Az utolsó jégkorszak Világszövetsége Benczúr utcai székházában. A világ majdnem minden részéből özönlöttek a vendégek a 25. évforduló alkalmából Magyarországra. Ausztria több részéből, Franciaországból, Angliából, Brazíliából és az Egyesült Államokból. Jelen voltak az MVSz vezetői közül Kárpáti József, főtitkár, Korbacsics Pál, helyettes főtitkár, Czidor János, titkár, Kocziha Miklós és Lelkes Lajosné főelőadók, Kazári Zoltán, a Szövetség utazási irodájának vezetője. A hatalmas terem tömve volt a külföldi vendégek mellett a felszabadulás óta hazatért és letelepedett kanadaiakkal és egyesült ál- lamokbeilekkel. Kárpáti főtitkár üdvözölte a megjelenteket és rövid beszédben kifejtette azon óhaját, hogy “szeretné, ha építő kapcsolatok jönnének létre a külföldön élő és a hazai magyarság között, amely a barátságot és békés együttélést fejleszthetné a világ népei között.” Majd az MVSz kitüntetését adta át a következőknek: Lusztig Imre, a Magyar Szó szerkesztője, Weinstock Rózsi, a Nők Világa szerkesztője, Rév, Gross A. László, a Magyar Szó munkatársa, Papp Miklós, a clevelandi Magyar Klub vezetője, Bara- nyi Antalné, a Niagara Falls-i (Ontario) Kossuth Betegsegélyző titkára, Schafer Ádám, a kanadai Uj Szó szerkesztője. Mindannyian köszönetüket fejezték ki az MVSz-nek. Schafer A. kijelentette, hogy tudja, nem annyira neki szól a kitüntetés, mint inkább a kanadai békemozgalom erőinek. Papp Miklós, a meghatottságtól nem tudott szóhoz jutni és helyette felesége köszönte meg a kitüntetést. Majd Bálint András, a Madách Színház tagja “Magyarország messze van” címmel érdekes előadást tartott, magyar történelmi mozzanatokat elevenített fel, különösen a bujdosók életéből. Két levelet olvasott fel Mikes Kelementől, a bujdosó kuructól; József Attila, Ady, Illyés Gyula, stb. írók müveiből is szerepeltek részletek a több, mint félórás előadásban. A közönség tapsviharral jutalmazta az értékes előadást. Utána szendvicseket, süteményeket és italokat szolgáltak fel a vendégek részére. Az ünnepségről Bécsi Ferenc, a magyar televízió munkatársa vezetésével felvételeket készítettek úgy a hazai tv, mint a külföld részére. Bécsi rövidesen magával viszi a felvételeket és Kanadában, majd az Egyesült Államokban bemutatja azokat. végső fázisában a világ más részeiben is kihaltak a nagy emlősök és dr. Martin meg van győződve arról, hogy hasonlóan az emberi vadászatnak lehet ezt másutt is tulaj donitani. Minthogy reménytelen volna újra kitenyészteni a kipusztitott állatfajokat, dr. Martin azfc reméli, hogy a létező rokon-fajokat át lehet telepíteni az, Egyesült Államokba és máshová is. Szerinte az amerikai farmerek annyira hozzánőttek a marhatenyésztéshez, hogy ragaszkodnak a délnyugati fás vidékeknek legelővé való füvesítéséhez. ő azt gondolja, hogy az éghajlat erre nem alkalmas és csak a növényirtó szereket gyártók és a földművelési egyetemek átlagosan gondolkozó gazdászai számára jelentene hasznot. Rámutat arra, hogy a tevék a kiszikkadt földek növényzetén táplálkoznak és először az amerikai kontinensen éltek. Viszont a legtöbb nagy emlős Euráziában fejlődött ki először és onnan vándorolt Amerikába, éppen ellentétben a tevével. Amikor az Egyesült Államok a nyugatot megismertette a tevével, kb. 120 évvel ezelőtt, azok legszívesebben mesquit füvet, kaktuszt éa kreosot bokrot fogyasztottak. A fennmaradt állatfajok — szarvas, antilop, jávorszarvas, pézsmatulok, kanadai rénszarvas, villásszarvu szarvas, hegyi kecske és hegyi birka és bölény — ma mindössze 30%-a a múlt állatvilágának. A vadászattal való kiirtás Afrikában és délke- let-Ázsiában vette kezdetét úgy 50,000 évvel ezelőtt dr. Martin számítása szerint és hamarosan terjedt Kelet-Indián át Ausztráliába, rádió- aktiv karbon mérés alapján Ítélve 25,000 évvel ezeőtt. Áthaladva Eurázián végül néhány ezen* (Folytatás a 12-ik oldalon) HOGYAN TŰNTEK EL A HATALMAS EMLŐS ÁLLATOK?