Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-19 / 12. szám

Thursday, March 19, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD JL Két legény állott a piacon a gombaárusátor két szögletén. Egyik hórihorgas barna, a másik köp­cös szőke hajú. Mindegyikük lábánál kőkorsó, olykor le-lepisogtak rá. — Mi van abban a korsóban, te ? — kérdezte a barna legényt a szőke. Az visszanézett, szúrós, komor volt a tekinte­te, ami nem is csodálnivaló, mert már vagy egy órája senki sem kérdezte az áruja felől. Azért csak megmondta: — Pálinka. Hát a tiédben? — Abban is pálinka. Csak sokkal finomabb a tiédnél. — Honnan tudod? — A szemed állásából. — Ezt nem értem — csodálkozott el a hórihor­gas. A szőke, kövérkés elnevette magát: — Mert olyan mérgesen nézel, mint aki vackot szopoga­tott reggelire. — Márpedig az enyém eperpálinka! — felelt hetykén a barna. —Az enyém meg dió. Egy darabig ismét hallgattak, vártak, de ve­vőre ugyan hiába. — Van az én pálinkám olyan erős meg zamatos is, mint a tiéd — szólalt meg ismét a barna le­gény. — Csak az a baj, hogy ítéletnapig' sem fog ki­derülni. Mert vásárolnak itt dinnyét, tököt, retket, hagymát, tejet, túrót, almát, kukoricát, csak épp azt nem hallom, hogy eper- vagy diópálinkát ke­resne valaki. — Elég bolondok — mondta a barnahaju. — Mert aki ebből egy kupicányit megkóstol, nem­igen hagyja abba. Olyan ez, mint az arany. — A miénk meg gyémánttüzü dió. A kerek képű szőke megkérdezte: — Nem kínálnál meg a pálinkádból? — Ingyen? Te tán megkínálsz a tiédből? — Hogyan tehetném? Elszámoltatnak otthon minden csepjéről! — Akárcsak engem. A szőke összehúzta a szemét hamiskásan: — Egy árva peták sincs a zsebemben? KÉT KORSÓ PÁLINKA A barna nem akart szégyenben maradni: — öt krajcár tán, ha akad. — Adok én neked kóstolót öt krajcárért — hú­zott elő egy faragott pohárkát a szőke a tarisz­nyájából. így kóstolta meg az édes diópálinkát a fanyar- kedvű hórihorgas legény. — Nem rossz — is­merte el. — De az ereje hol van a miénkétől? — Tudod mit, öt krajcárért én is megkóstol­nám azt a hires eperpálinkát. A barna legénynél is volt egy kis fakupa. Meg­töltötte. — Nesze. .. Az öt krajcár visszakerült hozzá. — Ereje az van — nyelt nagyot a korty után a szőke. — Hanem a zamata mégsem az, mint a miénkének! A legények bosszankodtak, hogy a másik nem akarja elismerni az ő pálinkájukat. — Egy itatra nem könnyű igazságot tenni — mondta ismét csak a szőke legény. — Hanem ha még egy kóstolót tennénk! Csak olyan ötkrajcá- rosat! A barna ráállt. Ivott a dióból, fizetett — s megint üres lett a zsebe. — Nos, most te kóstold a miénket! — Hát, ezt igen-igen nehéz elbírálni — töpren­gett a korty után. — Talán, ha még egy próbát tennénk! Az öt krajcár ide-oda vándorolt a két zseb közt. A korsókban a pálinka szintje meg lejjebb szállt itt is, ott is, a barátság a két legény szivében egyre följebb. Délre már egymás vállát átölelve daloltak, arra vigyáztak csak, hogy az öt krajcárt rendesen beszedjék a másiktól. A pohárra már nemigen együltek. Csak úgy a korsó szájáról kor- tyantották le a kóstolót. — ötkrajcáros korty, te! — kiáltott mindegyik a másikra, ha hosszallotta. — Te komám — rikkantott a szőke legény —, én már nem is emlékszem a mi diópálinkánk izé­re, csakis a ti eperpálinkátokat tudom! — Ez ám a különös, hogy én meg a ti diópálin­kátokkal vagyok úgy! — No, van még abból a jóféléből? — Akad. ötért. — Ide vele! — Hát a tiédből? — Jut abból is. Ötért. — Próbáljuk meg. Ittak. Testvéri egyetértésben. Még örüPek is, hogy nem kell vevő után nézni, ott van hely­ben. örülnek majd otthon, hogy egy cseppig el­adták a finom pálinkát. Kora délután történt, hogy a barna legény már hiába akart egy kis kóstolót vásárolni a barátjá­tól, üres volt a korsó. S ő is hiába lötyögtette meg a maga korsóját, nem adott többé hangot. Egyszerre fogyott ki a két edényből az itóka. Eb­ből is kiviláglik, milyen becsületes volt a két le­gény. — Akkor hát indulhatunk hazafelé — mondta a barna. Igen ám — kaparászott a zsebében a szőke —* csak egyet nem értek: hogyan lehetséges, hogy az apám finom diópálinkáját egy cseppig eladtam, mégsincs érte egy petákom se! — Mert elittad! — válaszolta bölcsen a barna. — Miért, te talán nem ittál? — Ittam én is, csak a pénzemre vigyáztam —. villantotta föl az öt krajcárt a barna legény. — De már ez nem igazság. Azt az öt krajcárt, úgy illenék, felezd meg velem! — Miért felezném? S hogyan felezném? Ha még négy krajcár volna! De ötöt? Szóra szó. A nagy barátságból pörlekedés, a pörlekedésből verekedés, a verekedésből két egy­más fején összetört korsó lett. S az öt krajcár szanaszét hullott a piactér porában, ahol a két legény hengergőzött egymás hajába ragadva. Vidor Miklós LÁNCREAKCIÓ Seneca egy eb. Fajtáját tekintve tacskó, be­osztását nézve szobakutya. Pillantnyilag a sarok­ban iil és nyüszit. Véges kutyaeszével képtelen felfogni, hogy hü pajtása, a hatéves Gábor, miért verte meg, amikor egyetlen beléje sulykolt regla­ma ellen sem vétett. Szemrehányóan néz és ab­bahagyja a töprengést. Újra megállapítja, hogy az ember rendkívül kiismez'hetetlen és bonyolult, még akkor is az, ha csak hatéves. Hogyan is jö­hetne rá, hogy ezúttal egy számára teljesen isme­retlen vezérigazgató miatt tépték meg. Ezt ő nem tudja, mint ahogy az a bizonyos vezérigaz­gató sem sejti, hogy miatta ilyen igazságtalan­ság esett egy kutyán. Ennek a vezérigazgatónak az öltözködésnél elszakadt a cipőfűzője, és ettől rendkívül ideges lett. Reggel gyanútlanul bement hozzá egy osztály- vezető. Pont kapóra jött: — Vegye tudomásul, hogy a jövőben nem fo­gom tűrni az ilyen felelőtlen munkát! — förmedt rá az igazgató, majd lehordta a sárga földig. Az osztályvezető reszketett a dühtől, persze csak amikor elhagyta a vezér irodáját. Vissza­térve a szobájába, meglátta, hogy a titkárnője éppen a száját ruzsozza. —Mit gondol, mi ez? Kozmetikai szalon? — támadt rá és hamarosan a titkárnőről minden ki­derült, csak az nem, hogy rendes ember. Aztán bement a szobájába és miután dühét levezette, nyugodtan nekiállt a reggeli lapok böngészésének. A titkárnőt a vőlegénye hivta telefonon. — Hogy aludtál mókuskám ? — búgta a szerel­mes ifjú. — Abbahagyhatnád ezt a hülye gügyögést — KOCHIS JEWELER DIAMONDS, WATCHES, JEWELRY 18810 Allen Rd. — Melvindale, Mich. John Kochis watchmaker — Tel: 3-5865 HUMOR zenditett rá a szerelmes ara és öt perc alatt ki­osztotta a szóhoz sem jutó vőlegényt, aki emel­lett művezető volt egy gyárban. A derék vőle­gény éppen letette a telefont, amikor Sipeki sza­ki lépett hozzá, és közölte, hogy nyersanyag hí­ján leállnak a gépek. — Akkor leállnak. Mi vagyok én? A maguk dajkája? Hát köteles vagyok én úgy ugrálni, ahogy maguk fütyülnek? — harsogta és olyan helyre küldte Sipeki szakit, amely már kívül esik a gyár területén. Ettől meg is könnyebbült és be­ment az irodájába, hogy egy szép szerelmes leve- letirjon menyasszonyának. Sipeki az első ipari tanulót felpofozta. A srác tehetetlen dühében rányujtotta a nyel­vét a portásra. Mire a portás megtorolhatta volna a szemte­lenségét, a srác már messze járt, igy dühében a következő távozó munkást, egy bizonyos Keme- csei Ágostot, bevitte a kuckóba és tetőtől talpig megmotozta. Szerencséje volt, mert Kemecseinek nem tetszett az ügy, igy kioktathatta a portás jogaira és a dolgozó kötelességeire. Kemecsei dult-fult. A buszon egy férfi a lábá­ra lépett. — Nem tud vigyázni, maga állat?! — dörögte. — Állat a maga nagynénikéje! — válaszolt a férfi, és ezt követően köcsönösen kimerítették a becsületsértés minden lehetséges változatát. A férfi, miután leszállt az autóbuszról, keresett egy Közértet, ahol valamelyik eladó kitöltheti a dühét. Karbucsek Jenőné eladót érte az a meg­tiszteltetés, hogy a zaklatott férfi alaposan le­szidja. Az ingerült vevő távozása után Karbu- csekné három szalámivéget csempészett bele egy vevőnek, Babanyecz Gusztávnénak a felvágottjá­ba, hogy megbosszulja a rajta esett sérelmet. Babanyeczné csak otthon vette észre, hogy mi történt. Visszamenni már nem volt kedve, de nem is mehetett volna, mert a férje, Babanyecz Gusz­táv hazatért. Éppen ezért az asszonyka a férjén vezette le a dühét, és különböző megjegyzéseket tett rá. Hamarosan önfeledt orditozás verte fel a ház csendjét. Babanyecz nyugodt ember volt, de a megjegyzések annyira felingerelték, hogy ép­pen egy dísztárgyat keresett, amit a falhoz vág­hat, amikor megérkezett a játszótérről Gábor, a hatéves fiú, magával vonszolva Senecát az egy­éves ebet, — Hogy nézel ki? Mint egy disznó! Majd adok én neked! Minden héten elnyüsz egy nadrágot — kiabált az atya, és máris csattant a pofon. Gábor sírva menekült és tehetetlen dühében jól elagyabugyálta Senecát, de ezt az olvasó már tudja. Lám, ha reggel nem szakad el az a nyavalyás cipőfűző, hány embernek lett volna szebb napja és egy kutyának sem kellett volna csalódnia az emberekben. Bizony mondom nektek, erősebb cipőfűzőket kellene gyártani... ő. F. VIZSGA Ketten beszélgetnek a hivatalban. — Szereted a buta nőket? — Dehogy. — És akik állandóan vihognak? — Azt sem. — És akik nem tudják tartani a szájukat? — Nem. — Akkor mi a fenét akarsz a titkárnőmtől. SZOKATLAN A megrögzött agglegény is beadja a derekát, megnősül. Három hónap múlva megkérdezik tőle: — Nos, hogyan szoktad meg a házasságot? — Nehezen. A feleségem a konyhában mindig az utamban áll, amikor főzni akarok. PAULS TEXACO SERVICE 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan i GAS, OIL, BATTERY, TILE, AUTO PARTS Í Telefon: WA 9-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos ! :^VVV*VVVVVV^VV**,V*X%XXXXV*VVV%VVVV**,

Next

/
Thumbnails
Contents