Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-05 / 10. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 5, 1970. Rágalmazók A TAVASZRA UJ HÁBORUELLENNES TÜNTETÉSEKET TERVEZNEK EZER TONNA BOMBA AMERIKAI REPÜLŐKRŐL Pár nappal ezelőtt az NBC-televizió képernyőjén, a Huntley-Brinkley hirszolgálat folyamán jelentették, hogy 400 amerikai repülőgépről ezer tonna bombát dobtak a Plains of Jars-ra, ahol a laoszi kormánycsapatok és kormány-ellenes csapatok állnak egymással szemben. (Azóta az amerikai bombázók minden igyekezete ellenére a kormány-ellenes csapatok elfoglalták a Plain of Jars egész területét.) E tényről — ismételten — egy árva szó sem jelent meg a lapokban. Józan ésszel nem lehet felmérni ezt a szörnyű bűncselekményt. Ki hatalmazta fel az amerikai repülőket, hogy ártatlan gyermekeket, anyákat és öregeket halomra bombázzanak Laoszban, több mint tizezer mérföldre hazánk határaitól? Mikor üzent háborút a kongresszus Laosznak? Tudtunkkal SOHA. Minden jel arra mutat, hogy az amerikai hadsereg felfokozott laoszi tevékenysége Laird hadügyminiszter saigoni látogatásának tudható be. Mig Nixon elnök képmutató csapatvisszavonásról beszél, addig felfokozza a háborút Dél-Viet- namban, Kambodzsában, Laoszban és a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Egy alberfai törvény elten Évente több száz férfit és nőt, akik különféle elmezavarban szenvednek — egy 1928-as törvény alapján sterilizálásnak vetnek alá, a kanadai Alberta államban. Amennyiben az illetők még fiatalkorúak, úgy a szülők beleegyezését kérik, de ha nem kapják meg a beleegyezést, az állam , hatalmi szóval, akkor is végrehajthatja a műtétet. James Goodwin doktor, a torontói nőgyógyászati (klinika vezetője harcol ez ellen a törvény ellen. Most több olyan nőt megvizsgált, akiket 13 és 16 éves koruk között sterilizáltak és akik arra kérték, tegye őket újra képessé a gyermekszülésre. Természetesen ez most már lehetetlen, a gondos vizsgálat azonban kimutatta, hogy az illető nők szellemi színvonala ugyan elég alacsony, dé semmiképp sem abnormális és általában nem marad a lakosság elég nagy rétegének színvonala alatt. A megvizsgált nők semmiképpen sem nevezhetők betegesen gyengeelméjüeknek. Fiatal fiuk, akiket sterilizálásnak akartak alávetni, elmenekültek az országból, legtöbben az Egyesült Államokba szöktek, ahol még elég jók voltak ahhoz, hogy besorozzák őket katonának. Goodwin doktor most felteszi a kérdést, hogyan vállalhatja egy elmeorvos a felelősséget azért, hogy egy fiatal embert gyengeelméjünek nyilvánít és egy életre megcsonkít azért, mert viselkedésében olyan zavarok vannak, amelyeket felnőtté érése során még bőven levetkőzhet. Ugyanakkor a felnőttek között nagyon sok olyan ember akad, akinek átmeneti, vagy hosszú ideig tartó pszichológiai zavarai vannak, amelyek később gyógyulnak, vagy enyhülnek, de semmi esetre sem vonják maguk után a sterilizálás szükségességét. íPel) A több mint 100 békeszervezetet magában foglaló New Mobilization Committee washingtoni központjában, uj “télvégi és tavaszi háboruellenes of- fenziva” országos megszervezését indította meg. Kétféle módon akarják a háboruellenes mozgalmat. kiterjeszteni. Az egyik az, hogy a tömeges washingtoni demonstrációk helyett mindenegyes városban, helyileg szervezett tüntetésekre koncentrálnak. A másik, hogy a háborúnak a lakosságra gyakorolt következményeit hangsúlyozzák ki, mint a sorozás, a politikai elnyomatás és a magas árak, adók. Békés tömegtüntetéseket is terveznek. Ha egyes helyi szervezetek a hatósággal való szembenállással is tüntetni akarnak, ezeket a fő tüntetéstől távol kell tartani, hogy akik nem akarnak, ne legyenek kénytelenek abban résztvenni. A sorozás lesz a márciusi tüntetések célpontja. Március 16-tól 22-ig “sorozásellenes hét” lesz, melynek március 19-e lesz a kimagasló eseménye. Száz városban terveznek ilyen tüntetést. Az egyik akció, amit a helyi háboruellenes csoportoknak ajánlanak, a sorozóbizottságok irodáinak túlterhelése. A sorozóbizottságok ugyanis a szabályok szerint kötelesek kartotékban megtartani minden levelezést vagy postai küldeményt, amit az ott regisztráltak beküldenek. Ajánlják, hogy tartsanak gyülekezeteket a postahivataloknál és adjanak postára “nagy csomagokat” a helyi sorozóhivatalnak. Tegyenek bele bibliát, vagy más könyvet, vagy hogy naponta levélben jelentsenek egészségi állapotukról. A sorozás elleni tiltakozás más tervezett formái között van a sorozókártyák tömeges visszaküldése, a középiskolákban sorozás-ellenes aktivitások megszervezése. Azt is tervezik, hogy nyilvánosságra hozzák a sorozóbizottsági tagok nevét, akik hadiüzemekben érdekeltek. Az összegyűjtött sorozókártyákat a “New Mobe” a szenátus sorozásról tartandó márciusi kihallgatásán tervezi benyújtani. Az áprilisi tüntetésekben a vietnami háború gazdasági következményeit hangsúlyozzák ki. Április 13-ának hetében a munkahelyeken tartanak felvilágositó szemináriumokat (teach-in). Ápriüs 15-én, az adóbevallások benyújtásának határidején érik el a tüntetések csúcspontjukat. Propagandát fejtenek ki majd a lakosság között, hogy ne fizessenek adót, vagy legalább azt a százalékát tartsák vissza, melyet a kormány a vietnami háborúra költ. Tüntetéseket terveznek nagy részvény- társasági gyűléseken, különösen a nagy hadiüzemek részvényeseinek ülésein. Majd a hadifoglyok feleségeit utaztatták világszerte, hogy részvétet keltsenek az elhagyott asz- szonyok iránt; követelték, Hanoi közölje a fogságban levő amerikai katonák nevét. Amikor azonban az északi kormány valóban több száz nevet közölt, erre piszkolódás volt a válasz, mert nem az őket pusztító saigoni parancsnoksághoz küldték a levelet, hanem derék, bátor amerikai asszonyokhoz, akik a békéért küzdenek. Éppen ezért, a “nagysajtó” amely ordított a nevekért, a megtudott neveket nem közölte. A feleségek pedig, akik igy hirt kaptak férjükről, ezt nem köszönték meg, hanem felháborodtak, hogy “piszkos • békepropagandát” kapcsoltak a levelekhez. Ezek után került most, Nixon beszédének napján, a Szenátus külügyi bizottsága elé annak a tárgyalása, hogyan bánnak az amerikaiak és szövetségeseik — a jelentés szerint együttműködve a délvietnami nép szemetébó'l toborzott rablógyilkos zsoldosokkal — a hadifoglyok egy csoportjával, akiket a pacifikáló CIA mint “vietcong-gya- nusokat“ elfog. Ezekről a sajtó már régóta irta, hogy ellenük a történelem egyik legnagyobb — a náci kivégző osztagokkal versenyző — orgyilkos akcióját hajtják végre; Fulbright szenátor, a bizottság elnöke is mondta, tudomása van róla. Ugyanezen a napon számolt be Nixon — külpolitikai expozéjában — a pacifikáció diadaláról és erről vallott a bizottság előtt egy fekete zakós halálangyal, Colby “nagykövet”, az akció fővezére. Tagadta, hogy ez az akció “ellenterror volna — még ha volt is egy-két törvénytelen emberölés." Ez állt a feb. 18-i N. Y. Times első oldalán — és az ember nem hitt a szemének: hát ha a törvénytelen gyilkosságok” voltak, akárcsak egynéhány, ez nem terror? De a lap 2. oldalára fordítva láttuk, mire céloz a zakós népirtó: Beszámolt, hogy 1969-ben 19,534 “vietcong-gyanusat semlegesítették,” közülük 8,515 fogságba került, 4,832 átpártolt és 6,187- et megöltek. Hogy 1969 előtt és 1970 jan. 1 után mennyit semlegesítettek, azt Colby nem mondta. És hogy valóban mennyit gyilkoltak meg, azt mi nem tudjuk, hiszen idáig mindig lehazudták ezt, amikor az újságok megírták. A hazugsággal köritett orgyilkosság, mint a Dél- Vietnam szabadságát védő U.S. politika gerince tanácstalanná teszi az embert. Lehet-e ilyen vüág- ban élni, ahol a szenátus nyugodtan hallgatja, a közönség közönyösen fogadja, a sajtó elhallgatja vagy 2 sorban írja meg s az elnök dicsőíti a leggonoszabb népü’tást — és rágalmazónak minősiti azt, akinek ez nem tetszik? Mi rosszabb: ha ezek az emberek cinikusan hazudnak, vagy pedig ha már önmagukat annyira megmérgezték, hogy elhiszik maguknak, amit mondanak? Peregrinus 1948-ban az U.S. azok közt a kormányok közt volt, amelyek beterjesztették az Egyesült Nemzetekhez a javaslatot mindenfajta "genocid" (népirtás) eltiltására. Az U.S. küldötte is aláírta a határozatot, de azt a Kongresszus még mindig nem hagyta jóvá. Ideje volna — mondta Nixon elnök —, hogy a paktumot, melyet már 78 nemzet fogadott el, törvényerőre emeljék, mert igy ez ellenfeleinknek, alkalmat ad, hogy “nemzetünket rágalmazzák,” Arra, hogy rágalom-e kifogásolni, hogy az U.S. — amely szövetségeseivel Ítélkezett Nürnbergben a népirtással vádolt német vezetők felett ,-r* még mindig nem Ítélte el a népirtást, könnyű felelni. Arra sem nehéz felelni, rágalmazás-e az U.S.-t népirtással vádolni, miután ezt Vietnamban 6 év óta gyakorolja. De nehéz megérteni, hogy azon a napon tiltakozik az elnök a rágalom miatt (bár helyes, hogy sürgeti a Kongresszust), amely napon a vietnami pacifikáció (megbékítés) van az U.S. politikai előtérben. Hogy jobban értsük, 'rámutatok egyes előzményekre. Évek óta büszkén (va^y felháborodva) jelenti a sajtó, rádió, tv, irodalom, film, hogy a foglyul ejtett északvietnamiakat és délvietnami szabadságharcosokat (akiket itt “viet- cong”-nak csúfolnak) minden emberi képzeletet felülmúlóan megkinozzák, azután megölik, vagy átadják a délvietnami gyilkosoknak, ők — igy jelentették ezt százszor — a szerencsésebbeket rögtön agyonlövik, a pecheseket halálra kínozzák. Az ezt jelentő cikkek, fényképek és filmek csak azóta lettek ritkábbak, mióta U.S. bombázó-pilóták estek Észak-Vietnam fogságába és ott megtorlással fenyegettek, ha az U.S. és szövetségesei ezt a •— szelíd szóval — barbárságot folytatják. A megtorlástól annál inkább lehetett félni, mert az amerikai halálpilóták a hadijog szerint nem hadifoglyok, miután az U.S. nem üzent háborút és hadviselése is — minden nem-katonai cél elpusztítása — ellenkezik-a nemzetközi joggal. Ekkor az U.S. uj propagandához folyamodott. Minden bizonyíték nélkül panaszkodni kezdett, hogy az ázsiaiak nem tudják, hogyan bánnak a humánus és civilizált fehérek a hadifoglyokkal, hivatkoztak a nemzetközi egyezményekre (amiket az U.S. nem irt alá) s a légyből elefántot csináltak; például amikor egy fogoly U.S. tiszt állítólag mereven hajolt meg a látogató újságírók előtt, azzal vádolták Hanoit, hogy “kimosta” a fogoly agyát. Vagy amikor a foglyokat végigvezették az utcán —- Hanoiban nem sok autó van — az ENSZ- nél szégyentelenül tiltakoztak ez ellen. Szégyentelenül és szemérmetlenül, hiszen mindenki ismeri a fényképeket, amelyeken U.S. tankok vonszolják a foglyokat és bekötött szemmel, egymás mögé láncolva vonszolják őket. Kampány a kábítószerek terjesztése ellen NEW YORK, N. Y. — Lindsay polgármester Robert M. Morgenthau volt szövetségi ügyészt nevezte ki a Narcotic Control Commission élére. E bizottság feladata megakadályozni a kábítószerek terjesztését és orvosi kezelést nyújtani a kábítószerektől megfertőzöttek részére. —A/V\eRIKAI —* ’ *3X.€> Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 18th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. £nt. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ba egy evre 12 dollar, felevre 86.50 ‘
