Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-09-11 / 35. szám

Thursday, Sept. 11, 1969. AMERIKÁI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 HérvéGi£€Véc írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Újkori Jónás szerepében Fel van jegyezve a Bibliában, hogy az Ur el- küldé Jónás prófétát Ninive hatalmas városába a következő utasitással: “...Kiálts ellene, mert go­noszságuk felhatolt elémbe.” Jónásnak ez a ké­nyelmetlen és kockázatos megbízatás nem igen volt Ínyére és a legkülönfélébb módon igyekezett kibújni alóla. Hogy ez az igyekezete sokkal ké­nyelmetlenebb és kockázatosabb helyzeteket tá­masztott számára (köztük egy óriási hal gyomrá­ban való háromnapos lakozást is), mint az eredeti utasítás végrehajtása jelentett volna, az most mel­lékes. A lényeg az, hogy amikor az utasítás má­sodszor is elhangzott, Jónás — bizonyára nagyon kelletlenül — bejárta a város egyharmadának az utcáit és nagyhangon prófétába: “Még negyven nap és elpusztul Ninive!” Csodálatosképpen a ha­talmas város minden lakosa, kicsinye-nagyja, a ki­rálytól a koldusig, egytől-egyig bünbánatot tar­tott, “kiki megtért az ő gonosz útjáról” és remeg­ve leste, mit hoz a negyvenedik nap... Jónás próféciája nem teljesedett be, mert az Ur — lát­ván a város őszinte megtérését — megkegyelme­zett Ninive népének... Vélnéd: Jónás szívből örvendezett e fordulat fe­lett, ahogy az az Ur minden jóravaló szócsövéhez illett volna... Dehogy is! Jónás a szó szoros értel­mében “rosszallta” ezt a döntést és “meghara- guvék.” Vajon miért? Nyilván azért, mert a ninivei nép szemében az ő prófétai tekintélye súlyos csor­bát szenvedett, hiszen az, amivel ő fenyegette a várost, nem következett be. Ez kérem alássan: ábrázatvesztés, még pedig a javából! Jónás any- nyira elkeseredett efelett, hogy “kiváná magának a halált és mondá: Jobb halnom, mint élnem!” Mindazonáltal Jónás valahogy túlélte ezt a prófé­tai hiúságán esett súlyos sérelmet... Én afféle “kifordított” Jónás vagyok. Engem nem kell unszolni, hogy prófétáljak — kéretlenül is megteszem, még pedig elég gyakran. És amikor valami veszedelmes fejlemény bekövetkeztét jö­vendölöm meg, én volnék a legboldogabb, ha csapnivalóan rossz prófétának bizonyulnék. A po­kolba a prófétai reputációval! Szívesebben elvise­lem, ha száz esetben ábrázatot vesztek prófétai szerepemben, mint azt, ha csak egyetlenegyszer is bekövetkezik az a gonoszság, amit megjövendö­lök. Bár minden esetben az történne az én prófé­ciáimmal is, ami a Jónáséval történt — bár ne következne be egyetlen egy sem! Jónás talán nem tudta, de a valóság az, hogy ő volt az Ótestamen­tum legkülönb prófétája — ha a sikert tekintjük a legjobb mértékzsinórnak —, mert hiszen neki si­került elhárítani a Ninivére váró teljes pusztu­lást! Szent irigységgel tekintek Jónásnak erre a prófétai sikerére: bár nekem is megadatnék, hogy valami gonosz éppen azért nem teljesedik be, mert eleve "kiáltottam ellene ...!" Vagy kilenc hónappal ezelőtt e rovatban “szem­ügyre vettem az uj elnököt.” Elmondtam róla, hogy véleményem szerint nagyon konfundált, té­tova és bátortalan kormányfő lesz, aki legtöbbször nem fogja tudni, mi legyen a következő lépés. Nem sok reményt fűztem a vietnami háborúskodás beszüntetésének vagy lényeges lecsökkentésének ama “csodatervéhez,” amelyet kortesbeszédei köz­ben a belsőzsebében hordott. Erős volt a gyanúm, hogy ez a “terv” csak olcsó kortesfogás volt, sem­mi egyéb. Kilenc hónap eltelte után nem nehéz megállapítani, hogy e terv akkor még meg sem fo- gamzott az uj elnök agyában, hiszen kilenc hónapi terhesség után a kisdednek már meg kellett vol­na születnie... De még nyomát sem látjuk a vár- va-várt csecsemőnek! Ha volt ilyen terv, abortusz áldozata lett... Megjövendöltem, hogy “az uj el­nök nem nagyon fog idegenkedni a mammutválla- latok becézésétől (hiszen ezeknek a gavalléros tá­mogatása nélkül képtelen lett volna előteremteni a választási kampány sokmilliós költségeit!)” és tegnap David Kennedy pénzügyminiszter a szená­tus pénzügyi bizottsága előtt fehérházi gazdája ne­vében azzal a hallatlan követeléssel állott elő, hogy Oberammergau. — A bajor faluban tízévenként adják elő a parasztok a hires Passziót, amit régóta vádolnak azzal, hogy zsidógyülöletet éleszt. De bár a vatikáni zsinat elitélte, hogy Krisztus haláláért a zsidókat vádolják és 2000 év múltán ezért utó­daikat is bűnösöknek tartsák, a rendezők úgy dön­töttek, hogy nincs idő a szöveg megváltoztatására. A polgármester szerint: a Biblia igy van Írva, nem másíthatjuk meg. De a volt náci polgármester, aki Hitler engedélyével rendezte a játékot, elismeri, hogy a szöveg antiszemita. 550,000 jegyet adtak el, egymillió jelentkezőt eultasitottak. Hányán utaztak külföldre: NDK ................ 1963 239,000 1967 1,500,000 Csehszlovákia 1962 182,000 I960 1,964,000 Lengyelország.. I960 216,000 1966 949,000 Magyarország.. 1957 136,000 1964 1,485,000 Bulgária .......... I960 60,000 1 967 201,000 DéS-Afrika. — Az uj Gestapo egyre hatalmasabb. Az összes néger és szines szervezeteket feloszlat­ták, feketék és indiánok vezetőit bebörtönözték, kivégezték, internálták vagy kiüldözték. Vezéreik, Mandela, életfogytiglan ül, Sobukwe is rab, 6 év­vel büntetésének kitöltése után. Fehér és szines rabokat más-más börtönökben, táborokban tarta­nak, 6 hónapig eljárás nélkül mindenkit fogságban lehet tartani, a brit kormány követeli, hogy egy alattvalóját vagy állítsák bíróság elé, vagy enged­jék ki. De ma már életfogytiglan internálni lehet bárkit. A fehérek nagyrészét mindez nem érdekli, alig tudnak róla. Az afrikaiakat nem illetik az al­kalmazottak jogai. A bíróság előtt tilos a hatósá­gok ellen vallani. A püspök. — Defregger bajor kát. püspök, aki rangját úgy kapta, hogy elhallgatták a Vatikán elől, a világháborúban agyonlövetett 17 olasz pol­gárt, most újra jogi vita középpontjába került. Az államügyészről, aki szerint nem lehet ellene eljárást indítani, kimutatták, hogy náci vérbiró volt. Brazília. — Espirito Santo állam fővárosában újabb 11 holttestet találtak, azokét, akiket a rend­őrség titkos gyilkos-osztagai megkinoztak és meg­öltek Vietnam. — Az elvándorlás — a gazdagoké és az összeharácsolt tőkéké—tovább tart. A spekulán­sok eladják üzletüket, gyárukat, egyrészt a bizony­talan jövő miatt, másrészt a növekvő adók miatt és mert a vámcsalásásokat a hatóságok megnehezí­tik. Észak-Korea. — Az Agence France-Presse je­lenti: A fővárosban, Pjongjang-ban az érkezőket túláradó barátsággal fogadják, a vámosok kedve­sen üdvözlik őket, az utcán a lányok hajlonganak előttük. A hivatalokban a titkárnők teát hoznak, azután kihátrálnak a szobából. A város bővelkedik parkokban, fűben, fában, szobrokban. A forgalom erős, Kinával ellentétben rengeteg a jármű. Sok­kal jobban öltözöttek, mint Kínában, sokkal több nő viseli nemzeti öltözékét, mint Dél-Koreában. A szállodai személyzet fáradhatatlan. Az U.S. és Dél- Korea politikusait bohócoknak tekintik. Pjong- jangnak másfélmillió lakosa van, azt mondják, re­pülőgépeken kívül mindent gyártanak maguknak. Pedig a háborúban csak két épület maradt ott épen. Az egyetem területe 75 acre. Bonn. — A Stern magazin közölte, hogy megkap ta az U.S. európai vegyi, biológiai s atomháborúi tervének motókópiáját. Közölte a lélektani háború terveit is. Ez előkészület az “unconventional war- afre”-ra (szabálytalan háború). A lap szerint Wend- land tábornok a német kémszervezet h. parancs­noka lopte el a tervet, mert megborzadt tőle, az­után öngyilkos lett. Szudeták. — Bemutattak egy keletnémet- csehszlovák dokumentációs fűmet, amelyben Wai­ter Becher nyugatnémet kereszténypárti képviselő, a szudétanémetek politikai vezetője kijelenti: In­kább pusztuljon el egész Csehszlovákia, semhogy Karlsbadot Karlovy Varynak hívják. A szudétané­metek évente felvonulnak Nümbergben, mint va­laha Hitler nácijai, hallgatják “minisztereik” re- vansista beszédeit; Becher magát “miniszterelnök­nek a száműzetésben” nevezi, a közelmúltban so­kat járt Csehszlovákiában, ott beszédeket tartott. Monte Carlo. — A Baroda-i maharadzsa elvált felesége, a “maharani” (férje a világ második leg­gazdagabb embere volt) már szerényebben kényte­len élni. Még megvan versenyistállója, kincsestá­ra, krémszínű Rolls-Royce-a, de házi személyzeté­nek száma már csak kb. 10, ha jól emlékszik. Reg­gel 6-kor fekszik le, déli 3-kor kel, akkor jön a masszőz, a telefon, a bankár, a főlovász, a fodrász, Ő és fia állandóan el vannak foglalva. Tel Aviv, — 10,000-en, javarészt Csehszlovákiá­ból, tüntettek a szovjet megszállás ellen. (Paleszti­na, Jeruzsálem megszállása ellen nem tüntettek.) Belgrad. — Andrei A. Gromyko, a Szovjetunió külügyminisztere öt napi látogatásra a jugoszláv fővárosba érkezett, ahol tárgyalásokat folytat Mar- kő külügyminiszterrel. a Kongresszus által óriási szótöbbséggel megszava­zott egymilliárdhétszázmilliós adókönnyebbitést vegyék vissza a közepes keresetű egyének százez­reitől (akiknek azt a Kongresszus szánta) és adják oda a “szükségben szenvedő” korporációknak.. . Az ember haja égnek áU az ilyen vakmerő köve­telés haűatára... De ez még nem minden... Ugyanabban a cikkemben a következő próféciát is megkockáztattam: “Közgazdasági téren — tudjuk — Nixon olyan szakértők befolyása alatt áű, akik az infláció meg­fékezése érdekében kívánatosnak tartják egy ide­iglenes recesszió (enyhébb depresszió) mestersé­ges előidézését, az ennek nyomában keletkező ma­gasabb munkanélküliséggel. Arra számítanak ugyanis, hogy az ilymódon előállott munkanélkü­liség elvenné a szakszervezetek kedvét a további béremelések követelésétől — és a nixon-i közgaz­dászok elsősorban a “magas” béreket okolják az inflációs folyamatért. Tegyük fel, hogy ez a törek­vésük sikerrel jár (ahelyett, hogy boomerángként visszaütne!) — valójában mit jelent ez? Azt, hogy a nagyszabású lakásépítési program ismét halasz­tást szenved, mert — ugyebár? — nem nagy tu­domány kell annak a kiszámításához, hogy ország­szerte folyó, hatalmas építkezések és a mestersé­gesen előidézett recesszió nem férnek meg egy­mással! Az építkezések tehát elmaradnak —" Elnökünk az elmúlt héten — az ország 50 kor­mányzójának a gyűlésén és a részvevők szájtátó megrökönyödésére — bejelentette, hogy a további infláció megakadályozása érdekében elrendelte a szövetségi kormány által terbevett építkezések 100 százalékos felfüggesztését és a kormány, valamint a helyi hatóságok (államok, városok) között — kooperációs alapon — kontemplált építkezések 75 százalékos lecsökkentését... Hogy ez a döntés közgazdasági szempontból milyen súlyos megráz­kódtatást fog előidézni, annak kiszámítását a szak­értőkre bízom, de hogy szociológiai hatásában mi­lyen végzetes következményekkel fog járni, annak kiszámításához nem kell nagy szakértelem. Mert mint mondottam kűenc hónappal ezelőtt irt cik­kemben: “belföldi viszonylatban nincs nagyobb és sürgősebb feladat, mint a botrányosan elhanya­golt, szennyes, bűnt és betegséget sarjasztó gettók­nak a likvidálása és tisztességes emberi hajlékok millióinak a megteremtése az amerikai városok szivében.” Ez pedig egyszerűen kivihetetlen a szö­vetségi kormány nagyszabású, hathatós támoga­tása és a helyi hatóságok élénk közreműködése nélkül... Elnökünk úgy véli, mivel ez a forró nyár elmúlt súlyos zavargások nélkül, a gettó né­pe belenyugodott áldatlan sorsába? Téved! Ha ez a nép becsapottnak érzi magát, van benne elegen­dő tűz és erő, hogy a telet is képes “forróvá’' tenni... s| Irigylem a bibliai Jónást. Egyszer már én is sze­retnék “rossz” próféta lenni! m^^^kdjáróP

Next

/
Thumbnails
Contents