Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-09-04 / 34. szám
Thursday, September 4, 1969. AMERIKAI MAGYAR SIÓ — HUNGARIAN WORD 3 Indonézia el marja foglalni NYUGAT-IRÍÁN-T Elszigetelt helyein a lakosok a kőkor szakbeli kultúra szintjén élnek Sokatmondó cikket irt a Wall Street Journal riportere, Peter R. Kann Nyugat-lriánról, Uj Guinea területéről. Nincs módunkban ellenőrizni, hogy a cikkben foglalt népleirások menynyiben felelnek meg a valóságnak, de a politikai fejleményeket oly leplezetlenül és érdekesen ismerteti, hogy érdemesnek tartjuk a cikk egyes részleteit közölni. Djayapura, Nyugat-lrián, Uj Guinea. — “Néhány év mint indonéziai tartomány és ez az ország másik Biafra lesz. Persze az is meglehet, hogy egy másik Kongó.” Ezt mondta egy fiatal európai diplomata, ennek az óriási, távoli, primitiv földrésznek a fővárosában, olyan földrésznek, melynek nagy területei még a szó szoros értelmében a Kőkorszakban vannak. Nyugat-lrián az óriási, dél-csendes-óceáni Uj Guinea sziget nyugati fele. Olyan nagy, mint Franciaország, lakosságát 800,000-re becsülik és pá- puaiaknak nevezik. 150 különféle törzsből állnak és ugyanannyi, egymás által meg nem értett különböző nyelven beszélnek. Ezt a területet jelenleg Indonézia magához csatolja olyan módszerrel, amelyet “Szabad Válasz- tás”-nak nevez. A nyomorgó és sok problémával küzdő Indonéziának ennek a kincsekben gazdag országnak a csatolása a dicsőség tetőfokát jelentené. De Nyugat-lrián feketebőrü, bennszülött lakosai politikailag öntudatos részlege számára ez a “Szabad Választás” — demokratikus szertartásaival és diplomáciai illendőségeivel — nem más, mint az indonéziai ‘sárga kolonializmus’ takarója. Felfedezetlen vadon Sok pápuái számára ez az Indonéziához való csatlakozás jelenleg hevesen vitás kérdés—ha egyáltalán tudnának róla — éppoly idegen és jelentéktelen lenne, mint a ruhák, kerekek, vagy vasszerszámok, melyeket aligha, vagy sohasem látnak. A nacionalizmus, kolonializmus, és önrendelkezés kérdése semmit nem jelent ennek a népnek. A lakosság ezen része számára az élet úgy megy tovább, ahogy évszázadokon át: az emberek sertést nevelnek, ezért feleséget vásárolnak, aki újabb kis malacokat nevel, melyeket újabb feleségekre cserélnek be. Szent köveket imádnak és halálos félelemben tartja őket őseik szelleme. Madártollakat, kagylókat gyűjtenek, mellyel meztelen testüket díszítik, kőbaltákat élesítenek és madárkarommal végződő fanyilakat készítenek és a szomszédos törzsekkel háborúra készülnek. Valóban hihetetlen, hogy milyen mértékben maradt Nyugat-lrián feltáratlan terület, annál is inkább, hogy az Ember már a Holdra is eljutott. Vannak itt a Mississippi-nél szélesebb folyók, melyeknek posványos vizeit sohasem zavarta meg az evező csapása. A bennük tanyázó 30 lábnyi kro- kodüoknak soha sem kellett a vadászoktól félniük. Vannak olyan távoleső, ködbeburkolt magaslati völgyei, amelyekről még repülőgépekről sem tartottak terepszemlét. Olyan növények és állatok honosak itt, amelyeket a tudósok nem ismernek. Határtalan mennyiségű ásvány van a földben, melyeknek felfedezésére és kihasználására nem kerül egyhamar sor. S ami a leghihetetlenebb, úgy mondják közel 100 ezer fejvadász és kannibál él szétszórtan a hegyi szorosokban és uttalan dzsungelokban, akik soha sem voltak érintkezésben a külvilággal. Más, sok százezernyi bennszülött csak ritkán, vagy csak közvetve jön kapcsolatba a civilizációval. De vannak más pápuaiak is, főleg a nagyobb városokban és egyes partmenti területeken, akik öntudatosabbak — ezek saját akaratuk ellen lettek bábjai a bonyolult eseményeknek, amelyek sorsukat Indonéziához kapcsolják. Az események háttere Nyugat-lrián holland gyarmat volt 1962-ig, amikor Indonézia (mely maga is 1949-ig holland gyarmat volt) kampányt kezdett, hogy onnan is kiszorítsa a hollandokat. A nemzetközi diplomácia segítségével ezt Indonézia elérte és aláírta az Egyesült Nemzetek egyezményét, amelyben az “ENSZ segítségével és részvételével” szabad választást ad Nyugat-lrián népének, hogy Indonézia kötelékében maradjon, vagy független legyen. Részre nem hajló megfigyelők szerint a következő hét évi indonéziai kormányzatot a baklövések, politikai elnyomások, a gazdasági kizsákmányolás jellemzik. Ugyanezek szerint az ENSZ által jelenleg helybenhagyott és állítólag ellenőrzött “Szabad Választás” raffináltan kidolgozott mechanizmus, amely biztosítja, hogy nem szakadnak el Indonéziától. Az ENSZ utasítása szerint a nagyvárosokban lakó pápuaiaknak egy ember egy szavazat módszerével kellene határozni politikai jövőjük felett és az elszigetelt, primitiv törzseket a törzsfőnök, vagy a községi vezető képviselné. Indonézia ezt félredobta, az indonéziaiak maguk választják ki, hogy ki “képviselje” a népet a törzsfőnököktől kezdve az indonéziaiaknak dolgozó pápuái hivatalnokokig. Ennek előre látható eredménye, hogy a többség gyorsan Indonézia mellett szavaz. A felszín alatt növekszik az ellenállás De ez a látszólagos beleegyezés egyáltalán nem fejezi ki a valóságot. A látogatónak csak meg kell szabadulnia az indonéziai titkosrendőröktől és ha csak néhány pillanatig kell álldogálnia Djayapura piacterén máris óvatos pápuaiak odasompolyognak és fülébe suttogják “merdeka” (szabadság), vagy “OBM” (a titkos pápuái felszabadító mozgalom kezdőbetűi), vagy egyszerűen mondogatják: “Indonézia” lefelé mutató hüvelykujjak kíséretében. Az ott tartózkodó külföldiek, ENSZ-megfigyelők és technikai szakértők szentül hiszik, hogy ha valóban szabad lenne a választás, a pápuaiaknak nem több mint 10 százaléka maradna Indonézia mellett. Nem meglepő, hogy ezt mondják. Polgári szabadságok itt egyszerűen nem léteznek. Múlt áprilisban például néhányszáz pápuái tüntetését, akik békésen vonultak fel az ENSZ hivatala elé “egy ember egy szavazatot” követelve, indonéz csapatok gépfegyvertüzzel törtek le. Az úgynevezett Szabad Választást ellenőrző ENSZ hivatalnokok otthonait és irodáit 24 órán át megfigyelés alatt tartják és ha egy pápuái érintkezésbe próbál lépni az ENSZ-el, letartóztatják, bebörtönzik vagy még rosszabb sors vár reá. A titkos rendőrség annyira figyel mindenkit, hogy az ENSZ személyzet egyik tagját, egy amerikai feketét, akit tévedésből pápuainak véltek, saját irodája előtt letartóztattak. Azt is tudják, hogy az indonéziai hatóságok bebörtönzik, kínozzák és kivégMár Kanada kies szépségű Algonquin Partjában is szennyezettnek találták a folyókat, patakokat a táborozó nyaralók. Ottowában a Rideau- f'olyó fürdőhelyeit a nyári szezon kellős közepén lezárták szennyeződés miatt. Akik látták, azt mond ják, a Rideau-folyónak kávé színe van és kellemetlen szaga messzire elterjed. Kanada északi erdőségeibe és tavaihoz milliószámra mennek minden nyáron a belföldi és a U.S.-beli turisták a friss levegőért és a kellemes fürdőzésért. De már itt is megmételyezte a vizet a terjeszkedő ipari telepekről odaáradó füst és salak. FIGYELEM NEWYORKI OLVASOK! A Magyar Társaskör és lapunk Ügyvezető Bizottsága SAJTÓ-BANKETTET rendez vasárnap, szeptember 28-án, a Palm Casinoban, 85 East 4th Street délután 1 órai kezdettel. Felhívjuk olvasóink és barátaink figyelmét erre a fontos eseményre Ünnepi szónok: LUSZTIG IMRE Finom házilag készült ételek. Részvételi dij $2.50 Legyünk ott mindannyian! zik azokat a pápuaiakat, akik Indonéziával szakítani akarnak. Indonézia politikáját nyíltan kimondta Seowon- do ezredes a pápuái falvak vezetőinek egy gyűlésén két hónappal ezelőtt: “Világosan megmondom, miről van szó. Bárkinek a biztonságát megvédem és garantálom, aki Indonézia mellett van. De azt, aki ellenünk van, követőivel együtt agyonlövöm.” Nyugat-lrián indonéziai katonai parancsnoka, Sar- woe Eddy generális kedélyesen megjegyezte egy látogatónak, hogy ha a pápuaiak meg akarják szakítani kapcsolataikat Indonéziával, “115 miihó indonéziaival állnának szemben. A függetlenség csak álom. Ha nem akarják, hogy sokan áldozatul essenek, jobb lesz, ha ezt most tudomásul veszik.” Indonéziának nincs képessége az ásványokban gazdag Nvugat-Irián kifejlesztésére. Fajilag és vallásilag Nvugat-Irián népe merőben különbözik Indonézia népétől. Területe annyira elszigetelt, hogy lehetetlenség lenne Indonéziából kormányozni és katonailag sem tudnák hasznát venni. Miért akarja mégis Indonézia bekebelezni Nyugat-Iriánt? Diplomata megfigyelők két okot hoznak fel. Először: ez elfeledtetné az indonéziai tömégekkel a saját problémáikat; másodszor: az indonéz kormány fél, hogy ha Nyugat-lrián elszakad, ez Indonézia más nemzetiségeit is elszakadásra serkentené. A polgárháború csirái már megibgamzottak. Májusban a felvidéki törzsek nébányezer, főleg nyilakkal felfegyverzett felkelőjét indonéz ejtőernyősöknek kellett leverni (akik aztán a misszionárius tulajdonokat is kirabolták). Ez a felkelés részben helyi panaszokból eredt, de jól volt kitervezve és nyilvánvalóan az OBM “felszabadító mozgalom” tagjai is közreműködtek. A felkelés alatt pápuaiak elfoglalták a rádióállomást és ügyükhöz a világ segítségét kérték. Az elnyomás ellenére a pápuaiak tovább fegyverkeznek, egyelőre csak helyi fegyverekkel. Fából készült puskamodellekkel gyakorlatoznak. “De nemsokára igazi fegyvereink lesznek és kiűzzük az indonézeket”, mondja az egyikük. Nyugat-lrián gazdasága egyre romlik. A volt holland ültetvényeket és üzemeket lezárták. Jávából és más szigetekről jövő indonézek maguknak kaparintottak meg majdnem minden betöltendő állást. A főváros kormányépületében pápuaiakat csak padlósöprésre alkalmaznak s még csak autóbusz sofőrként sem tudnak elhelyezkedni. Ha lenne is pénzük a pápuaiaknak, akkor sem tudnának vásárolni, mert nincs mit. A fővárosban csak az elmúlt évben volt valami eladni való az üzletekben, de a kisebb városokban vagy nincsenek boltok, vagy ha vannak, azok üresek. A kanadai szövetségi és tartományi hivatalok közös programmal kezdeményezést ígérnek a szeny- nyeződés kiküszöbölésére. Az első lépés olyan törvénykezés lesz, amely a föld és a levegő természet- védelmét kiterjeszti. Ezek a kezdeményezések nem Ígérkeznek túlságosan hatásosnak, mivel az egyes tartományoknak kell gondoskodniuk a saját természeti védelmük kiterjesztéséről. A szövetségi kormány csak a helyi tervek összeegyeztetésében játszana szerepet és csak akkor intézkedne, ha a tartományok semmit sem tesznek. Kanadában az iparosodás kifejlődése mindenütt beszennyezi a környezetet. Az Ottawa-folyóba 125 mérföldnyi hosszúságban, Montreál és Ottawa között például öt nagy papírgyár önti fahulladékat és vegyi salakját, azonkívül 14 Quebec-i és Onta- rio-i község szennyvize is belefolyik. Szigorú törvényekkel és rendszabályokkal kell megmenteni Kanada természeti szépségeit, mielőtt még késő lenne. Egy angol cég kisméretű, hordozható, tv-képer- nyős röntgenkészüléket gyárt, amely lehetővé teszi az otthon fekvő betegek megvizsgálását. Különösen fontos ez a súlyosan sérült pácienseknél vagy a szívbetegeknél, akiknek a röntgenszobába való szállítása kockázatos lehet. New York, N. Y. — A General Foods vállalat az elmúlt évben 103,390,000 dollár profitot könyvelt el. Nem csoda, hogy az élelmiszer méregdráff' A VÍZSZENNYEZŐDÉS KANADÁBAN IS SÚLYOS PROBLÉMA
