Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-09-04 / 34. szám

Thursday, September 4, 1969. AMERIKAI MAGYAR SIÓ — HUNGARIAN WORD 3 Indonézia el marja foglalni NYUGAT-IRÍÁN-T Elszigetelt helyein a lakosok a kőkor szakbeli kultúra szintjén élnek Sokatmondó cikket irt a Wall Street Journal riportere, Peter R. Kann Nyugat-lriánról, Uj Guinea területéről. Nincs módunkban ellen­őrizni, hogy a cikkben foglalt népleirások meny­nyiben felelnek meg a valóságnak, de a politi­kai fejleményeket oly leplezetlenül és érdekesen ismerteti, hogy érdemesnek tartjuk a cikk egyes részleteit közölni. Djayapura, Nyugat-lrián, Uj Guinea. — “Né­hány év mint indonéziai tartomány és ez az ország másik Biafra lesz. Persze az is meglehet, hogy egy másik Kongó.” Ezt mondta egy fiatal európai dip­lomata, ennek az óriási, távoli, primitiv földrész­nek a fővárosában, olyan földrésznek, melynek nagy területei még a szó szoros értelmében a Kő­korszakban vannak. Nyugat-lrián az óriási, dél-csendes-óceáni Uj Guinea sziget nyugati fele. Olyan nagy, mint Fran­ciaország, lakosságát 800,000-re becsülik és pá- puaiaknak nevezik. 150 különféle törzsből állnak és ugyanannyi, egymás által meg nem értett kü­lönböző nyelven beszélnek. Ezt a területet jelenleg Indonézia magához csa­tolja olyan módszerrel, amelyet “Szabad Válasz- tás”-nak nevez. A nyomorgó és sok problémával küzdő Indonéziának ennek a kincsekben gazdag országnak a csatolása a dicsőség tetőfokát jelen­tené. De Nyugat-lrián feketebőrü, bennszülött la­kosai politikailag öntudatos részlege számára ez a “Szabad Választás” — demokratikus szertartásai­val és diplomáciai illendőségeivel — nem más, mint az indonéziai ‘sárga kolonializmus’ takarója. Felfedezetlen vadon Sok pápuái számára ez az Indonéziához való csat­lakozás jelenleg hevesen vitás kérdés—ha egyál­talán tudnának róla — éppoly idegen és jelenték­telen lenne, mint a ruhák, kerekek, vagy vas­szerszámok, melyeket aligha, vagy sohasem látnak. A nacionalizmus, kolonializmus, és önrendelkezés kérdése semmit nem jelent ennek a népnek. A lakosság ezen része számára az élet úgy megy to­vább, ahogy évszázadokon át: az emberek sertést nevelnek, ezért feleséget vásárolnak, aki újabb kis malacokat nevel, melyeket újabb feleségekre cse­rélnek be. Szent köveket imádnak és halálos féle­lemben tartja őket őseik szelleme. Madártollakat, kagylókat gyűjtenek, mellyel meztelen testüket díszítik, kőbaltákat élesítenek és madárkarommal végződő fanyilakat készítenek és a szomszédos törzsekkel háborúra készülnek. Valóban hihetetlen, hogy milyen mértékben ma­radt Nyugat-lrián feltáratlan terület, annál is in­kább, hogy az Ember már a Holdra is eljutott. Vannak itt a Mississippi-nél szélesebb folyók, me­lyeknek posványos vizeit sohasem zavarta meg az evező csapása. A bennük tanyázó 30 lábnyi kro- kodüoknak soha sem kellett a vadászoktól félniük. Vannak olyan távoleső, ködbeburkolt magaslati völgyei, amelyekről még repülőgépekről sem tar­tottak terepszemlét. Olyan növények és állatok honosak itt, amelye­ket a tudósok nem ismernek. Határtalan mennyi­ségű ásvány van a földben, melyeknek felfedezé­sére és kihasználására nem kerül egyhamar sor. S ami a leghihetetlenebb, úgy mondják közel 100 ezer fejvadász és kannibál él szétszórtan a hegyi szorosokban és uttalan dzsungelokban, akik soha sem voltak érintkezésben a külvilággal. Más, sok százezernyi bennszülött csak ritkán, vagy csak köz­vetve jön kapcsolatba a civilizációval. De vannak más pápuaiak is, főleg a nagyobb városokban és egyes partmenti területeken, akik öntudatosabbak — ezek saját akaratuk ellen let­tek bábjai a bonyolult eseményeknek, amelyek sorsukat Indonéziához kapcsolják. Az események háttere Nyugat-lrián holland gyarmat volt 1962-ig, ami­kor Indonézia (mely maga is 1949-ig holland gyar­mat volt) kampányt kezdett, hogy onnan is kiszo­rítsa a hollandokat. A nemzetközi diplomácia se­gítségével ezt Indonézia elérte és aláírta az Egye­sült Nemzetek egyezményét, amelyben az “ENSZ segítségével és részvételével” szabad választást ad Nyugat-lrián népének, hogy Indonézia kötelékében maradjon, vagy független legyen. Részre nem hajló megfigyelők szerint a követ­kező hét évi indonéziai kormányzatot a baklövé­sek, politikai elnyomások, a gazdasági kizsákmá­nyolás jellemzik. Ugyanezek szerint az ENSZ által jelenleg helybenhagyott és állítólag ellenőrzött “Szabad Választás” raffináltan kidolgozott mecha­nizmus, amely biztosítja, hogy nem szakadnak el Indonéziától. Az ENSZ utasítása szerint a nagyvárosokban la­kó pápuaiaknak egy ember egy szavazat módszeré­vel kellene határozni politikai jövőjük felett és az elszigetelt, primitiv törzseket a törzsfőnök, vagy a községi vezető képviselné. Indonézia ezt félredob­ta, az indonéziaiak maguk választják ki, hogy ki “képviselje” a népet a törzsfőnököktől kezdve az indonéziaiaknak dolgozó pápuái hivatalnokokig. Ennek előre látható eredménye, hogy a többség gyorsan Indonézia mellett szavaz. A felszín alatt növekszik az ellenállás De ez a látszólagos beleegyezés egyáltalán nem fejezi ki a valóságot. A látogatónak csak meg kell szabadulnia az indonéziai titkosrendőröktől és ha csak néhány pillanatig kell álldogálnia Djayapura piacterén máris óvatos pápuaiak odasompolyognak és fülébe suttogják “merdeka” (szabadság), vagy “OBM” (a titkos pápuái felszabadító mozgalom kezdőbetűi), vagy egyszerűen mondogatják: “In­donézia” lefelé mutató hüvelykujjak kíséretében. Az ott tartózkodó külföldiek, ENSZ-megfigyelők és technikai szakértők szentül hiszik, hogy ha va­lóban szabad lenne a választás, a pápuaiaknak nem több mint 10 százaléka maradna Indonézia mellett. Nem meglepő, hogy ezt mondják. Polgári szabadságok itt egyszerűen nem léteznek. Múlt áprilisban például néhányszáz pápuái tüntetését, akik békésen vonultak fel az ENSZ hivatala elé “egy ember egy szavazatot” követelve, indonéz csapatok gépfegyvertüzzel törtek le. Az úgynevezett Szabad Választást ellenőrző ENSZ hivatalnokok otthonait és irodáit 24 órán át megfigyelés alatt tartják és ha egy pápuái érintkezésbe próbál lépni az ENSZ-el, letartóztat­ják, bebörtönzik vagy még rosszabb sors vár reá. A titkos rendőrség annyira figyel mindenkit, hogy az ENSZ személyzet egyik tagját, egy amerikai fe­ketét, akit tévedésből pápuainak véltek, saját iro­dája előtt letartóztattak. Azt is tudják, hogy az in­donéziai hatóságok bebörtönzik, kínozzák és kivég­Már Kanada kies szépségű Algonquin Partjá­ban is szennyezettnek találták a folyókat, patako­kat a táborozó nyaralók. Ottowában a Rideau- f'olyó fürdőhelyeit a nyári szezon kellős közepén lezárták szennyeződés miatt. Akik látták, azt mond ják, a Rideau-folyónak kávé színe van és kellemet­len szaga messzire elterjed. Kanada északi erdő­ségeibe és tavaihoz milliószámra mennek minden nyáron a belföldi és a U.S.-beli turisták a friss le­vegőért és a kellemes fürdőzésért. De már itt is megmételyezte a vizet a terjeszkedő ipari telepek­ről odaáradó füst és salak. FIGYELEM NEWYORKI OLVASOK! A Magyar Társaskör és lapunk Ügyvezető Bizottsága SAJTÓ-BANKETTET rendez vasárnap, szeptember 28-án, a Palm Casinoban, 85 East 4th Street délután 1 órai kezdettel. Felhívjuk olvasóink és barátaink figyelmét erre a fontos eseményre Ünnepi szónok: LUSZTIG IMRE Finom házilag készült ételek. Részvételi dij $2.50 Legyünk ott mindannyian! zik azokat a pápuaiakat, akik Indonéziával szakí­tani akarnak. Indonézia politikáját nyíltan kimondta Seowon- do ezredes a pápuái falvak vezetőinek egy gyűlé­sén két hónappal ezelőtt: “Világosan megmondom, miről van szó. Bárkinek a biztonságát megvédem és garantálom, aki Indonézia mellett van. De azt, aki ellenünk van, követőivel együtt agyonlövöm.” Nyugat-lrián indonéziai katonai parancsnoka, Sar- woe Eddy generális kedélyesen megjegyezte egy látogatónak, hogy ha a pápuaiak meg akarják szakítani kapcsolataikat Indonéziával, “115 miihó indonéziaival állnának szemben. A függetlenség csak álom. Ha nem akarják, hogy sokan áldozatul essenek, jobb lesz, ha ezt most tudomásul veszik.” Indonéziának nincs képessége az ásványokban gazdag Nvugat-Irián kifejlesztésére. Fajilag és val­lásilag Nvugat-Irián népe merőben különbözik In­donézia népétől. Területe annyira elszigetelt, hogy lehetetlenség lenne Indonéziából kormányozni és katonailag sem tudnák hasznát venni. Miért akar­ja mégis Indonézia bekebelezni Nyugat-Iriánt? Diplomata megfigyelők két okot hoznak fel. Elő­ször: ez elfeledtetné az indonéziai tömégekkel a saját problémáikat; másodszor: az indonéz kor­mány fél, hogy ha Nyugat-lrián elszakad, ez Indo­nézia más nemzetiségeit is elszakadásra serken­tené. A polgárháború csirái már megibgamzottak. Má­jusban a felvidéki törzsek nébányezer, főleg nyi­lakkal felfegyverzett felkelőjét indonéz ejtőernyő­söknek kellett leverni (akik aztán a misszionárius tulajdonokat is kirabolták). Ez a felkelés részben helyi panaszokból eredt, de jól volt kitervezve és nyilvánvalóan az OBM “felszabadító mozgalom” tagjai is közreműködtek. A felkelés alatt pápuaiak elfoglalták a rádióállomást és ügyükhöz a világ segítségét kérték. Az elnyomás ellenére a pápuai­ak tovább fegyverkeznek, egyelőre csak helyi fegy­verekkel. Fából készült puskamodellekkel gyakor­latoznak. “De nemsokára igazi fegyvereink lesz­nek és kiűzzük az indonézeket”, mondja az egyi­kük. Nyugat-lrián gazdasága egyre romlik. A volt holland ültetvényeket és üzemeket lezárták. Jává­ból és más szigetekről jövő indonézek maguknak kaparintottak meg majdnem minden betöltendő állást. A főváros kormányépületében pápuaiakat csak padlósöprésre alkalmaznak s még csak autó­busz sofőrként sem tudnak elhelyezkedni. Ha len­ne is pénzük a pápuaiaknak, akkor sem tudnának vásárolni, mert nincs mit. A fővárosban csak az elmúlt évben volt valami eladni való az üzletekben, de a kisebb városokban vagy nincsenek boltok, vagy ha vannak, azok üresek. A kanadai szövetségi és tartományi hivatalok kö­zös programmal kezdeményezést ígérnek a szeny- nyeződés kiküszöbölésére. Az első lépés olyan tör­vénykezés lesz, amely a föld és a levegő természet- védelmét kiterjeszti. Ezek a kezdeményezések nem Ígérkeznek túlságosan hatásosnak, mivel az egyes tartományoknak kell gondoskodniuk a saját ter­mészeti védelmük kiterjesztéséről. A szövetségi kormány csak a helyi tervek összeegyeztetésében játszana szerepet és csak akkor intézkedne, ha a tartományok semmit sem tesznek. Kanadában az iparosodás kifejlődése mindenütt beszennyezi a környezetet. Az Ottawa-folyóba 125 mérföldnyi hosszúságban, Montreál és Ottawa kö­zött például öt nagy papírgyár önti fahulladékat és vegyi salakját, azonkívül 14 Quebec-i és Onta- rio-i község szennyvize is belefolyik. Szigorú törvényekkel és rendszabályokkal kell megmenteni Kanada természeti szépségeit, mielőtt még késő lenne. Egy angol cég kisméretű, hordozható, tv-képer- nyős röntgenkészüléket gyárt, amely lehetővé te­szi az otthon fekvő betegek megvizsgálását. Külö­nösen fontos ez a súlyosan sérült pácienseknél vagy a szívbetegeknél, akiknek a röntgenszobába való szállítása kockázatos lehet. New York, N. Y. — A General Foods vállalat az elmúlt évben 103,390,000 dollár profitot könyvelt el. Nem csoda, hogy az élelmiszer méregdráff' A VÍZSZENNYEZŐDÉS KANADÁBAN IS SÚLYOS PROBLÉMA

Next

/
Thumbnails
Contents