Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-08-14 / 31. szám
Thursday, August 21, 1969 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1 Rácz László: Saigontól—Bukarestig... Hossza, buktatókkal telve volt Nixon propaganda körútja, mely Ázsián keresztül a Román Nép- köztársaság fővárosába vezetett a múlt hetekben. Mindjárt hozzáteszem, hogy ez teljes külső sikerrel végződött. Mégha számba is vesszük a rendkívüli biztonsági előkészületeket, melyek megelőzték a pár órára nyúlt titkos tárgyalásait Saigonban. Valamint az előzetesen jól megrendezett “meleg” fogadtatást Bukarestben. Mindenképpen szembeötlő a különbség Nixon 13 év előtti rövid latin-amerikai látogatása és mostani, két földrészre is kiterjedő kiruccanása között. Eisenhower alelnökét annak idején, mint a gyűlölt amerikai imperializmus képviselőjét és vad háborús uszi- tót Venezuela fővárosában leköpdösték. Csúfos vesszőfutás után kénytelen volt feladni további látogatási tervét és rögtön hazakullogni. Most viszont diadallal dicsekedett el odahaza, hogy propaganda útja nem várt eredményekkel járt. Ha közelebbről nézzük ezeket az “eredményeket”, mindjárt rájövünk a csalafintaságra. Arra, hogy Nixon mindenütt azt Ígérte, amit kértek tőle. Viszont ezek az Ígéretek homlokegyenest ellenkeznek tényleges politikájával, melyet “az ipari- és katonai komplexum” érdekében folytat. Odahaza — a mind erősebben békét követelő rétegek nyomására — ígéretet tett a piszkos vietnami támadó hadjárat mielőbbi befejezésére. Saigonban viszont megnyugtatta bábkormánya elnökét: Thieu-t, hogy az amerikai fegyveres erők részleges hazahívása csak csalétek. Hogy ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a vietnami nép szabad akarata egy koalíciós kormány vezetése alatt lefolytatandó szabad választások során érvényesüljön. Mert mégha igaz is lenne, hogy e hó során huszonötezer amerikai katonát hazarendelne, marad még a lakájkormány támogatására több mint félmillió amerikai zsoldos. Nem is szólva a felmérhetetlen fegyveres készletekről. bombázó repülőkről és hadihajókról. Akárcsak annakidején a japán imperialisták, Nixon nagyhangon hirdeti, hogy “Ázsia az ázsiaiaké.” Hogy az Egyesült Államok nem akar beavatkozni e földrész vitás kérdéseibe. De közben Thaiföldön — mely évek óta az amerikai légierő- ditmények: a B-52 hadibázisa és ahol ma ötvenezer amerikai zsoldos védi az uralkodó lakáj katonai diktatúrát — Nixon kötelezőleg megígérte, hogy az esetben is, ha Vietnamban béke következne be, az Egyesült Államok eddigi támogatását csorbítatlanul fenn fogja tartani. Indonéziában, ahol a CIA segítségével Suharto katonai diktatúrája több mint százötvenezer kommunistát gyilkolt halomra, ugyancsak azt Ígérte, hogy továbbra is kölcsönökkel és hadiszállításokkal biztosítja majd, hogy ez a népgyilkos rendszer fennmaradjon. “Ázsia az ázsiaiaké”—harsogja álnokul Nixon, de Indiában s Pakisztánban Ígéreteket tesz kölcsönöket s fegyver szállításokat illetőleg. Szövi a háborút a két ország között, kihasználva a fennálló ellentéteket, melyeket csak nemrégiben a Szovjetunió igyekezett kisimítani. Mellét döngetve fogadkozik hazafelé, hogy “nem akar újabb Vietnamokat”, de közben serény külügyminisztere: Rogers, Taiwanban biztosítja Chiang Kai-shek-et, hogy ne vegye komolyan Nixonnak a Kínai Népköztársaság felé irányított békülési ajánlatait. Mert az amerikai hatodik hadiflotta változatlanul a Kinai-tengeren marad, a kínai szárazföld elszigetelését szolgálva. Kirívóbb ellentétet, ígéretek és cselekedetek között, nehezen lehetne találni. Mindez azt bizonyítja, hogy Nixon taktikáját és propagandáját a né- met-náci-idők Hitler-Göbbelsétől tanulta és alkalmazza. Kétkulacsos politikája legszembeötlőbben a kommunista román fővárosban: Bukarestben mutatkozott meg, ahová a kommunista párt és kormány vezetője: Ceausescu meghívására látogatott el. Saj- tótudósitások szerint Bukarest utcáin százezres tömeg éljenezte Nixont, román nemzeti és külön erre a célra az U.S.-ból küldött huszonötezer amerikai zászlót lobogtatva. A kommunista fővárosban egyetlen vörös zászló sem lengett. Még kevésbé hangzott el tiltakozás az amerikai imperializmus vietnami tömeggyilkossága ellen. Bizonyítéka mindez annak, hogy Nixon “lelkes” fogadtatása előre, jól megszervezett akció volt. De mégha elfogadjuk is egyes polgári tudósítók jelentését, hogy előzetesen "az ellenzéki rétegeket eltávolították a román fővárosból" nem titkolhatjuk el véleményünket, hogy a román "baloldali" kommunista pártvezetők és velük együtt a bukaresti dolgozó osztályok súlyosan vétkeztek a nemzetközi forradalmi szolidaritás ellen, amikor a vietnami imperialista tömeggyilkosságért felelős elnököt és az amerikai fegyveres erők legfőbb hadurát ünnepelték. Ahelyett, hogy — mint még katonai diktatúra alatt senyvedő országokban is — tüntettek volna a vietnami piszkos háború ellen és követelték volna az amerikai zsoldosok azonnali visszahívását. Nem csoda, hogy Nixon odahaza a kongresszusnak útja legnagyobb sikerének tüntette fel a bukaresti fogadtatást. Eldicsekedett, hogy ő az első amerikai elnök, aki “a vasfüggöny” mögött megszerezte az Egyesült Államok számára “a keleteurópai szocialista tömegek szeretetét.” Hogy “hidat vert” a román kommunista vezetők segítségével a varsói szocialista tömb felé. Annyi igaz, hogy az imperialista ellenfél nem először próbálkozik azzal, hogy a varsói paktumban egyesült szocialista országok összetartását megbontsa, kiszakítva egyik, vagy másik tagállamot ebből a szövetségből. Szülőhazánkban az ’56-os ellenforradalom idején nemcsak propagandával és pénzzel, hanem beigazoltan fegyverszállításokkal is, azzal a nem is titkolt céllal, hogy Magyarországot kiugrassza a varsói fegyveres szövetségből. Ez a kísérlet — tudvalevőleg a Szovjetunió fegyveres segítsége után — dugába dőlt. Ezért változtatott az imperialista front sikertelen taktikáján. Felhasználja az egyes szocialista országokban megmaradt polgári jobboldali rétegek, de még a dolgozó osztályok egy részében is megrögzött nacionalista érzelmeket, egy magasabb életstandard utáni vágyat. Ezeket fokozni és kihasználni igyekszik. Az imperialista aknamunkát elősegít^, az a körülmény, hogy az egyes országok kommunista pártjaiban,, az átkos sztálini korszak lerázása után, a tisztulási folyamat érthető elgyengülést okozott. A nemzeti visszamaradott elfogultságot fokozni és egyben gyűlöletet szítani a varsói paktum leghatalmasabb és önfeláldozóbb országa: a Szovjetunió ellen, ez az uj imperialista taktika. Ezt a “fellazitási” taktikát alkalmazták a közelmúltban Csehszlovákiában már. Itt a tisztogatás után legyengült kommunista párt vezetősége nem lépett fel kellő eréllyel a “több szabadságot és humanizmust”, valójában azonban több-pártiságot követelő kispolgári és még osztálytudatlan dolgozó tömegek, a még nagyszámban leledző soviniszta rétegekkel szemben. Ezeknek leplezett célja a proletár diktatúra meggyengítése, az áruló szocdem párt újraélesztése és a Szovjetunió elleni mesterségesen szított gyűlölet volt. Tudvalevőleg a varsói paktumban egyesült szocialista országok — a Román Népköztársaság kivételével — fegyveres demonstrációval siettek a meggyengült csehszlovák KP segítségére. Ez hamarosan végetvetett az áskálódó és kívülről élesztett soviniszta propagandának, mely végső eredményben a varsói katonaidiplomácia- és gazdasági szövetség egységét veszélyeztette. Nixon bukaresti látogatása az uj imperialista taktika alkalmazásával hasonlóképpen a varsói paktum fellazítását szolgálta; a lappangó román különállási törekvések és a túlzott román nacionalizmus felszitását. Ceausescu már a cseh válság idejében is kimutatta demonstrativ különállását a varsói paktum többi öt államától. Nixon meghívásával és ünneplésével még nyomatékosabban kihangsúlyozta “nemzeti szuverénitására” hivatkozva, hogy a varsói szocialista tömbtől függetlenül kíván külpolitikai megállapodásokat létesíteni az amerikai imperializmussal. Ugyanakkor, amikor Nixon kitér a leghatalmasabb és katonailag egyenrangú szocialista ellenfele: a Szovjetunióval esedékes leszerelési tárgyalások elől, csak a román túlhajtott sovinizmus és nevetséges nagyzási hóbort vezethet egy kis tagállamot ahhoz, hogy a varsói tömb és annak vezetője: a Szovjetunió feje fölött tárgyaljon Nixonnal a Kelet és Nyugat közti súlya* ellentétek megoldása felől. Az eredmény természetesen kevesebb volt a semminél. Nixon megelégedéssel fogadta az ünneplést, közhelyekkel pótolva konkrét és messzemenő megállapodásokat. Ceausescu üdvözlésére kijelentette, hogy vezérelve “élni és élni hagyni”. Hogy mennyire követi ezt az elvet, bizonyítja a tény, hogy ugyanezen a napon Saigon közelében a hatalmas B—52-es légi erődítmények tizenhét bevetéssel pusztították a hősiesen, szabad életükért küzdő vietnami népet. Csak a klasszikus latin mondást idézem a bukaresti tárgyalások eredményeként: vajúdtak a hegyek és megszületett egy nevetséges kis egér... A tárgya ló felek megállapodtak abban, hogy kölcsönösen egy-egy könyvtárt állítanak fel Washingtonban és Bukarestben és igyekezni fognak a két ország közti kereskedelmi kapcsolatokat kiszélesíteni. A román dolgozókat, csakúgy, mint a többi öt kelet-európai országot a Szovjetunió áldozatkész seregei szabadították fel, felmérhetetlen véráldozatokkal a náci-fasiszta rabságból. Ugyancsak a szovjetállam katonai- és gazdasági ereje teremtette meg a nemzetközi forradalmi szolidaritás alapján, a varsói paktumot. Ez az a gát, amelyen megtörik az újraéledt imperialista front minden ravasz taktikája. Túlzott nacionalizmus, a nemzeti különállás túlméretezett kihangsulyozása a varsói tömbön belül, csak az imperialista törekvések rejtett céljait szolgálják. Majdnem egyidőben a Nixont ünneplő bukaresti cécóval, a Szovjetunió hadiflottájának egy jelentős csoportja baráti látogatásra érkezett Kuba fővárosa: Havanna kikötőjébe. Alig 80 mérföldnyi- re az amerikai imperializmus katonai- és gazdasági központjától: az Egyesült Államoktól. Ez a flottademonstráció érthető figyelmeztetés volt a tekintetben, hogy a varsói tömb — élén a hatalmas Szovjetunióval — éberen őrködik a szocialista kia szigetország: Kuba biztonsága felett. Védelmezi minden imperialista támadással szemben, csakúgy mint Vietnamot. Egyben ragyogó példát adott a nemzetközi forradalmi proletár szolidaritásról is, mely sajnálatosan pillanatnyilag elhalványult Bukarestben. 1969. aug. 9. TflRSÄSfttMSfZTDSITÄS KÉRDÉS: Az orvos ajánlotta férjemnek, hogy egyen tolószéket, amire hat hónapig lesz szűk- égé. Fedezi-e a Medicare ennek a költségeit? FELELET: A Medicare megfizeti a tolószék vá- árlási vagy bérlési költségeit, ha azt az orvos takácsára szerzik be. KÉRDÉS: Az orvos tanácsolta, hogy járó fel- zerelést használjak mindaddig, mig ballábamat íjból használni tudom. Megfizeti-e ezt a Medicare? : FELELET: A Medicare “B” részlege magában óglalja az ilyen felszerelések bérlését vagy meg vásárlását, ha erre orvosilag szükség van. Az orvosi számlával együtt, ennek a költségszámláját is íyujtsa be. SZLOVÁKIAI HÍREK • 1969 januárjában alakult meg a szlovákiai textilipari vállalatok társulása — a Slovakotex — melynek vezérigazgatósága nemrégen divatbemutatóval tarkított sajtóértekezletet tartott Pozsonyban. Az első félévi tevékenységről adtak beszámolót és vázolták azokat a terveket, melyekkel óposolni akarják a textilipar gyengeségeit. A s*ép, divatos öltözködés nem fényűzés ma már, hanem a lakosság — főképpen a fiatalok — természetes társadalmi igénye. Sőt, a jól öltözöttség a^egyre emelkedő életszínvonal- fokmérője. évente kb. 110 millió négyzetméter szigeteiő- antagot készítenek a Párkányi Cellulóz- és Papírgyárban. A közelmúltban Nyugat-Németországból behozott gépekkel eddig már 6 millió négvzetmé- teilpapirlemezt, 500,000 négyzetméter taberoidot és 70,000 négyzetméter sklobitot gyártottak. Ottawa. _ Pierre Elliot Trudeau, Kanada mi- ni^terelnöke jelentette, hogy 25,000 közalkalmazottat elbocsátanak. Ezzel kívánják csökkenteni fi kormány kiadásait és megakadályozni az infláció* folyamatot.
