Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-07-31 / 29. szám
Thursday, July 31, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD KÉZ KEZET MOS A TÁBORNOKOK, A HADISZÁLLÍTÓK ÉS MENDEL NIVENS POTITIKAI KARRIERJE KÖZÖTT ft€TV€GI Ü€VéC hja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Egy kontár hozzászólása Ez a cikk az “Apollo 11” szerencsés visszatérésének a napján —, kutyafuttában — íródik, a tudományosság legparányibb igénye nélkül. Az űrhajózáshoz pontosan annyit konyitok, mint hajdú a harangöntéshez; a figyelmes olvasónak nem lesz nehéz erre rájönnie, hiszen még az űrhajózásban használatos magyar nomenklatúrát sem ismerem — a szakkifejezéseket csak úgy találomra fordítom le angolból... Nem is magáról a rendkívüli sikeres “kirándulásról” akarok beszélni, hanem az azt követő “elővigyázatossági rendszabályokról”, amelyek közé tartozik egy 21 napig tartó vesztegzár is. E vesztegzár (quarantine) feletti töprengésem szülte ezt a kis írást... Ha az amerikai űrhajózási adminisztráció ilyen körültekintő elővigyázatosságot alkalmaz, hogy a holddal való érintkezésből eredő esetleges fertőzést megakadályozza, akkor bizonyosra vehető, hogy az ő tudomásuk (vagy alapos gyanújuk) szerint a holdlátogató igen komoly veszélynek van kitéve, máskülönben a háromhetes vesztegzár aligha volna indokolt. Ezt a feltevést, úgy látszik, az orosz tudósok is osztják. Ez kitűnik abból, hogy ők emberi életet nem is voltak hajlandók kockára tenni a holdra való kirándulással kapcsolatban. Ők tudni akarták a veszély természetét és mértékét, mielőtt embereket áldoznak fel ennek az expedíciónak az érdekében. A Luna 15-nek minden bizonnyal az volt a rendeltetése, hogy mechanikus utón felmarkoljon egy bizonyos mennyiségű hold-talajmintát és azt hozza vissza a földre, de ehelyett az oroszok úgy határoztak, hogy az űrhajó lecsapódjék a hold felületén, körülbelül 400 mérföldnyire attól a ponttól, ahol Armstrong és Aldrin — elvégezvén feladatukat — már-már készülődtek a visszatérésre. Jól jegyezzük meg: a Luna 15 már vígan keringett a hold körül, amikor az amerikai űrhajósok megjelentek a színen és folytatta keringését mindaddig, amíg Armstrong és Aldrin el nem végezték a rájuk bízott feladatokat, köztük a talajminta megszerzését. A Luna 15 csak ennek megtörténte után landolt a holdon. Ezeknek a tényeknek a mérlegelésével próbálom rekonstruálni az orosz tudósok gondolatmenetét ilyeténképpen: “Nyilvánvaló, hogy amerikai kollégáink éppúgy tartanak a fertőzés veszedelmétől, mint jómagunk. Ha nem így volna, nem tettek volna oly nagyszabású — minden lehetőséggel számitó —előkészületeket a fertőzés izolálására. Semmi kétség: ők is képesek volnának talajmintára szert tenni pusztán mechanikus alapon — emberi lények jelenléte és részvétele nélkül — akárcsak mi. De számukra, úgy látszik, presztízskérdéssé vált, hogy amerikai egyén legyen az első, aki a holdra teszi a lábát, másszóval: ők hajlandók voltak három űrhajóst kitenni a fertőzés veszélyének, valamint két másik egyént (az orvost és az asszisztensét), aki velük együtt 21 napot fog tölteni a vesztegzárt szolgáló hordozható lakosztályban. “Mivel az amerikai kollégák tapasztalata ebben a kérdésben — már mint a fertőzés vagy ártalmatlanság kérdésében — három hét múlva úgyis ismeretes lesz az egész világ számára, tehát a mi számunkra is, egyszerűen nincs értelme annak, hogy mi is megkíséreljük a talajminta megszerzését. Ilyenformán az volna a legokosabb, ha a következő eljárásra határozzuk el magunkat: “A Luna 15-öt keringő pályáján tartjuk mindaddig, amig bizonyossá nem válik, hogy az amerikaiak landolása sikerrel járt és a talajminta a birtokukba jutott. Ha ez az igyekezetük nem járna sikerrel, akkor — és csak akkor! — irányítjuk a mi kapszulánkat a holdra, a talajminta felkanala- zására. Ez esetben mi — emberi asszisztencia nélkül — elvégezzük azt, amit ők emberi segítséggel sem tudtak végrehajtani, tehát ismét előttük járunk egy-két orrhosszal a hold titkainak a feltárásában ... “Ha viszont az ő küldetésük eredményes lesz, A katonai-ipari komplexumnak a költségvetés irányítására gyakorolt diktatórikus hatalmát egyre többen vonják kérdőre. A katonái költekezés elleni tiltakozás olyan méreteket öltött, hogy történelmi esemény ment' végbe március 28—29-én Washingtonban, amikor a szenátus és a képviselőház 34 tagja konferenciát hivott össze a kongresz- szusban, hogy megvitassák hogyan és miként lehetne és kellene a költségvetést a polgári szükségletek rég elmaradott hiányainak kielégítésére irányítani. De a hadi üzemek, a militaristák és kiszolgáló politikusaik érdekközössége más irányba húz és igyekszik megakadályozni a költségvetés átirányítását. Az amerikai militarizmus egyik legrégibb kiszolgálója Mendel Rivers, S. C.-i dem. képviselő, a ház Katonai Szolgálatok Bizottságának elnöke. 28 éve tagja a képviselőháznak és ez alatt az idő alatt többet tett a militarizmus érdekében, mint sok generális. Ő lett a katonai-ipari komplexum leghangosabb, legerőteljesebb szószólója. Mendel Rivers tevékenységei révén a South Ca- rolina-i Charleston hadiipari központ lett és a jói jövedelmező katonai megrendelések, mint “égből jövő manna” felvirágoztatták az ottani üzleti életet. Valóságos katonai erődítmény lett a régi, festői kikötővárosból, mely azt is bizonyítja, milyen óriási politikai hasznot lehet huzni a katonai iparral és a Pentagonnal való együttműködésből. A Charlestonban összpontosult hadi intézmények között van a Charleston Shipyard, egy Polaris tengeralattjáró hajótelep, egy tengerészeti fegyverállomás, egy légierő bázis. Ott van a Parris Island Marine Corps repülőállomása és a hadseregnek egy felszerelési raktára és két tengerészeti kórház. Rivers képviselő választókerületén kívül van, de hozzájárul gazdasági jólétéhez a Du Pont Co. kezelésében lévő, 315 négyzetmérföld területet elfoglaló Savannak River Plant, melyben a hidrogénbombákhoz és más nukleáris fegyverekhez szükséges plutóniumot és hasonló anyagokat állítanak elő. Oda özönlenek a hadiüzemek Csupán az alatt a négy esztendő alatt, mióta Rivers a Hadi Szolgálatok Bizottsága elnöke lett. egy egész sereg uj, hadi megrendelésekre dolgozó cég költözött oda: a General Electric Co., az Avco Corp., J. P. Stevens & Co., McDonnell Douglas Corp., Lockheed Aircraft Corp. és a United Aircraft is bejelentette, hogy Charlestonban szándékszik uj helikopter-gyárát felállítani. A helyi kereskedelmi kamara jelenti, hogy a hadiüzemek munkabérei egyedül évi 317 millió dollárral segítik elő Charleston viruló gazdaságát. A hadiüzemek odaözönlése nagyban Rivers képviselő befolyásának köszönhető. Egyes esetekben a Pentagon emberei, vagy a nagyvállalatok vezetői azért építették a gyárakat Charlestonban, vagy környékén, hogy Rivers képviselő kedvében járjaakkor merőben fölösleges és ésszerűtlen lenne, hogy mi a veszélyesség gyanúja alatt álló talajmintát egyáltalán megszerezzük, lehozzuk a földre és kitegyük magunkat a fertőzés következményeinek. Amit mi tudni akarunk — fertőző vagy ártalmatlan-e a hold anyaga? —, azt rövid három-négy héten belül úgyis megtudjuk az amerikai tapasztalat tanulságaiból és ha ez azt mutatná, hogy a hold bosszút áll azokon, akik oda próbálnak behatolni, bármennyire sajnáljuk is amerikai kollégáink lesújtó csalódását, örülnünk kell, hogy mi nem hívtuk ki a sorsot magunk ellen a talajminta ideho- zatalával. Ez esetben nem lesz okunk bánkódni afelett, hogy a Luna 15-öt — dolga végezetlenül — a hold felületére irányítottuk és ott a sorsára hagytuk “Egyszóval: határozzuk el, elvtársak, hogy az amerikai kirándulás sikere esetén mi meg sem kíséreljük a hold-anyagminta megszerzését, mert hiszen amit ennek a révén — komoly kockázat árán — megtudhatnánk, azt minden kockázat nélkül úgyis megtudjuk a következő három-négy hét fejleményeiből; a Luna 15 feladatának — az anyagnak. Nagyon sok esetben Rivers maga, agresszív kijárással eszközölte ki, hogy a hadiüzemet oda- épitsék. Nagy büszkeséggel emlegeti: “Kértem, hogy építsenek egy kis gyáracskát ide.” Az ötvenes évek közepén, amikor a tengerészet vezetői a kongresszus beleegyezését kérték a Polaris tengeralattjárók építéséhez és errevaló pénz megszavazásához, Rivers mindaddig nem támogatta kérelmüket, amig meg nem Ígérték, hogy a Polaris telepet oda fogják építeni. Azért sikerül minden Rivers képviselőnek, mert közeli összeköttetései vannak a katonai vezetőséggel. Nyíltan a katonaság Capitol Hilí-i kijárójának tekinti magát. Egy képviselőházi vita alkalmával 1967-ben azt mondta, hogy “a katonaságnak nincsenek olyan kijárói, mint másoknak. Egyetlen kijárójuk a Hadi Szolgálatok Bizottsága.” Rí vers, sikeres nyomással elérte azt is, hogy a kong resszus helybenhagyta a Cheyenne helikopter programját. A katonaság azonban nemrégen felmondta a Cheyenne szerződéseket azon az alapon, hogy' mechanikai hibái voltak és előálütási költségei az eredeti elfogadott árajánlatnál 50 százalékkal többet tettek ki. Kéz kezet mos Rivers az az ember, aki nem kevesebbet, hanem mindig többet kér katonai kiutalásokra. Mikor a Nixon-kormány sürgette, hogy több pénzt költse nek hadihajókra, Rivers azt mondta, hogy Nixonék nem ajánlottak elég nagy összeget. Nagyon büszke katonai összeköttetéseire és nyíltan eldicsekszik velük. A katonai vezetők pedig szívesen közreműködnek. Múlt nyáron, az előválasztások alatt, ma gasrangu katonák nyilvánosan dicsérték Rivets képviselőt, olyanok is, akik még aktiv szolgálat ban vannak. A katonai szellem másképpen is érezteti hatását Charlestonban. Közhivatali állásokba is elsőbbséget adnak katonai személyeknek és mellőznek olyanokat, akik jobban megfelelnének. Példa erre a helyi nyomorenvhitő program, amelynek fehér többségű vezetősége Ch. S. Campbell ezredest, az ottani katonai municióraktár volt parancsnokát nevezte ki a program vezetésére, annak ellenére, hogy egy fiatal, fekete képzett társadalmi munkás is erre a tisztségre pályázott. Ez nagy elégedetlenséget váltott ki a fekete lakóvidékeken. Még a városi repülőteret is a militaristák kapa rintották meg. Az 1950-es évek elején a város át engedte használatra a Légierőnek a repülőteret, hogy felállíthassák ott bázisukat. A város a repülő térből csak egy kis területet tartott meg, amelyen, a pályaudvar épülete volt. A kifutószalagokat a Légierő átvette s megengedte, hogy civil repülő gépek is használhassák. A városnak most már nagy szüksége lenne az egész repülőtérre, hogy növekvő forgalmát kielégítse, de a Légierő mindeddig nem volt hajlandó azt visszaadni. Ellenzik, hogy a város civil légiforgalma számára építkezzenek és csak katonai célú terjeszkedést hajlandók, engedélyezni. minta lehozatalának — a rizikóját csak akkor vállaljuk, ha az amerikaiak kísérlete valami okból kudarcot vallott.” Ha — Isten őrizz! — az “Apollo 11” útját végső fokon — fertőzés következtében — nem tudományos sikerként, hanem tudományos balszerencseként kell elkönyvelnünk, akkor a világ minden bizonnyal az oroszokat fogja megtapsolni, mert ők nem voltak hajlandók öt ember életét vagy testi épségét és ki tudja: hány száz és ezer más földi halandónak az egészségét kockára tenni — presztízs okából... Ha pedig — amint azt reméljük — a hold-talajminta fertőzésmentesnek bizonyul és kiderül, hogy a. holdon való látogatástól még a hajaszála sem görbül meg senkinek, az orosz tudósoknak nincs okuk sopánkodni, hiszen nem vesztettek semmit, csak azt, hogy nem ők az elsők a hold felületén. Én úgy vélem: ezt a nagy “csapást” majd csak kiheverik valahogy... _______3.
