Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-12-11 / 48. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 11, 1969 SÍRJUNK, VAGY NEVESSÜNK? A “haza” fogalma bevésődött tudatunkba, mióta az emberi társadalom megalkotta a nemzetet. A “haza” fogalma azonban mindig mást és mást jelentett a nemzetek különböző rétegei részére. Az országok szegénysorsu lakosai büszkék voltak szülőföldjük folyóinak, hegyeinek, pusztáinak szépségére, kimagasló tudósaikra, költőikre, íróikra. S amikor a “haza” veszélyben volt, rendszerint ők voltak azok, akik vérüket áldozták annak védelmében. Kölcsey Ferenc, a nagy magyar költő ilyképpen irta le a “haza” fogalmát: "Négy szócskát üzenek, vésd jól kebledbe s fiadnak Hagyd örökül, ha kihunysz: A haza minden előtt." Igen, a szegények rendszerint a “hazát” helyezik saját érdekük fölé és amikor a “haza” veszélyben van, életüket áldozzák érte. Ezzel szemben a gazdagok, a gyárosok a saját egyéni érdekeiket helyezték és helyezik előtérbe a “haza” érdekeinek rovására. így volt ez az első és második világháborúban, igy van ez most is az Egyesült Államokban, az erkölcstelen vietnami háborúban. Most került napvilágra — és ez ismételten bizonyítja állításunkat —, hogy a Lionel Corporation, Anaheim, Californiában az amerikai hadiflotta részére gyártott műszerekből 1,403 százalékos hasznot húzott. A “haszon mindenek előtt.” Ez a gyárosok jelszava. “Egy szakadékba tereltük a nőket, gyermekeket, aggokat — és agyonlőttük őket” — mondta Paul David Meadlo, a 20. hadosztály első zászlóalja C századának leszerelt katonája, a songmy-i tömegmészárlásról. Paul édesanyja igy nyilatkozott: “Jó modorú, tisztességes fiút vittek el tőlem és gyilkost adtak vissza.” Paul édesapja igy nyilatkozott: “Ha Calley hadnagy nekem adta volna a parancsot, fegyveremet visszafordítottam volna és minden habozás nélkül szeme közé lőttem volna.” Az 1776-os amerikai forradalom után Svédország volt az első, mely elismerte az uj köztársaságot. Azóta is a legjobb viszony állt fenn a két ország között. Most midennek vége. Nixon elnök elhatározta a goeteborgi konzulátus lezárását. Döntését azzal magyarázza, hogy ez megtakarítást jelent az ország részére. A tény az természetesen, hogy a svéd kormány 45 millió dolláros kölcsön nyújtott a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. Az amerikai hadvezetőség 500 millió dollár költséggel Íróasztalokat és egyéb irodai felszerelést vásárolt, melyből 350 millió értéküt elküldték a hadsereg külföldi támaszpontjaira. Kitűnt azonban, hogy 1.6 millió értékű irodai felszerelés ott áll felhalmozva, mert nincs rá szükség. Kennedy szenátor: Az amerikai katonák és a délvietnami seregek egymillió gyermeket, nőt és öreget öltek s sebesitettek meg Dél-Vietnamban 1965 óta. Nixon elnök: Nem vonhatjuk ki seregeinket Vietnamból, mert attól tartunk, hogy a kommunisták tömegmészárlást okoznak. C-+-9 Ernest F. Holloings, Dél-Carolina demokrata szenátora nagy hűhóval beharangozta és a televízió milliós közönsége szemeláttára meglátogatta az állam néhány éhező családját. Saját szemével látta és tapasztalta, hogy ezrek éheznek az állam határain belül és megígérte, hogy cselekedni fog a helyzet változtatása érdekében. Tíz hónappal később, a CBS-tv képviselői ismét felkeresték ugyanazokat, akiket tiz hónappal előbb Hollings szenátor meglátogatott és az eléjük táruló kép azt bizonyította, hogy lényegében semmi sem . változott: egyesek valamivel több élelemmel ren- ' delkeztek, mások viszont még rosszabb helyzetben voltak, mint tiz hónappal előtte. VESZEDELMESED MÉRGEZETT 1 KÖRNYEZETÜNK “Amerika az öngyilkosság útjára lépett", mondja az egyik ekológus Dr. Barry Commoner, a St. Louis-i Washington University professzora és környezetbiológiai központjának vezetője, Los Angelesben beszélt egy kétnapos konferencián, melyet Reagan kormányzó hivott össze, a környezetvédelmi problémák megtárgyalására. Ebben a beszédben dr. Commoner figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok a természet egyensúlyának megbontásában ahhoz a ponthoz közeledik, melyről már nincs visszatérés és egy generáción belül kell intézkednie, hogy erről az öngyilkosságba vezető útról letérjen. Dr. Commoner említést tett Kaüfornia természetes nitrogén egyensúlyának felbomlásáról, a newyorki kikötő baktériai problémáiról, Illinois állam mérgezett folyóiról és egyebekről. “Kalifornia Központi Völgyének gazdagságát olyan áron érték el, amely nem szerepel a farmerek könyvelésében — s ez az állam óriási földalatti viz-állományának nitráttal való megmérgezé- se,” mondotta dr. Commoner. Ez a mérgezés a vegyi trágyázásból ered. Az ivóvízben előforduló túlsók nitrogén nagyon súlyos csecsemő betegséget okozhat. A túlsók nitrogén a San Francisco-öbölt is megmérgezi, mondotta. A Központi Völgy, a középnyugati kukorica vidék és Texas csapadékában is előfordul. Illinoisban pedig minden nagyobb folyót megront a belefolyó műtrágya. A newyorki kikötő állapota is hasonló veszedelmekre utal. “A newyorki kikötőben”, mondotta dr. Commoner, “a baktérium mennyisége 1948 és ’68 között 10—20- szorosra emelkedett annak ellenére, hogy az öbölbe folyó szennyvizet sokkal megfelelőbb eljárással kezelték. Az a lehetőség áll fenn, hogy a csatornákból, vagy a földből a vízbe folyó szennyvíz- baktériumok elszaporodnak az öböl nitrogéndus vizében.” A konferencián jelenlévő természetvédő tudósok úgy vélekedtek, hogy a republikánus kormányzó azért hívta össze a környezettani szakértőket, hogy ebből, a jövő évi ujraválasztási kampányára politikai tőkét kovácsoljon. De 100 fiatal egyetemi diák is jelen volt és részt vett a vitákban. Sok fontos kérdést tettek fel és érdemes javaslatokkal gazdagították a konferencia tudósainak munkáját. SEMMISEMUJA NAP ALATT “A zsidók és a banditák ellenállását csak csapataink éjjel-nappali bevetésben végrehajtott erélyes beavatkozása tudta megtörni. Az SS birodalmi vezetősége kiadta a parancsot a gettó kíméletlen és könyörtelen megtisztítására. Elhatároztam, hogy a hadiüzemekre való tekintet nélkül feldúljuk és felégetjük a varsói gettót. A zsidók sokan elhagyták búvóhelyüket, de legtöbben kiugrottak az égő házak ablakából, összetört tagokkal próbáltak átkúszni a még nem égő épületekbe. A szennycsatornákban nem vol£ kellemes az élet, kiáltások hallatszottak belőlük. A nyílásokba könnygázbombákat dobtunk, kikergettük onnan és foglyul ejtettük a zsidókat. A robbantások is számtalan zsidót öltek meg a kanálisokban és bunkerekben. A fegyveres SS. a rendőrség és a haderő példás módon teljesítette kötelességét”. Stroop német SS dandárparancsnok jelentette ezt 1943 májusban, a fényképes jelentés cime volt: “A varsói gettó nincs többé.” Hát semmi uj? De mégis. A tábornok, felettesei utasítására “kíméletlenül és könyörtelenül” irtotta a zsidókat. Vietnamban, az U.S. hadvezetőség szerint emberies, humánus céllal alkalmazzák a könny- és gázbombákat, hogy a vietnami katonákat és civileket kizavarják a búvóhelyekből és barlangokból a szabadba, ahol azután a B-52-esek, helikopterek, ágyuk, hadihajók, tankok, géppuskák, céllövők, bajonettek és kézigránátok kiirtják őket. És a világháborúban a német irtó-osztagok előbb megásatták az áldozatokkal az árkot, azután belelőtték őket. Milyen nagy különbség, micsoda megható kímélet, hogy az U.S.-tiszttől távol állt ilyen durvaság. Nem ásatott árkot, hanem odakergette a "gook"-okat egy meglevő árok szélére, ott lőtte őket bele, köztük a csecsemőjét szorongató anyát, aki csak ennyit mondott: “No, no!” P. Pang az űrrepülési ipar Annak ellenére, hogy az egész országban a legnagyobb figyelemmel kisérik a holdutazásokat, az űrrepülési ipar kátyúba jutott. Az Apollo-12 és utódainak költségeit, egészen az Apollo-20-ig már kifizették és a velejáró munka legnagyobb része befejeződött. Ezeken kiviil nincs más nagy Űrrepülési program tervbe véve. A North American Rockwell elnöke, J. Leland Atwood azt mondja, hogy “az ember holdralépésének drámája szemfényvesztőén téves képet ad Dél-Kalifornia üripari tevékenységéről. A valóság az, hogy a helyi ipar alkalmaztatása ezen a téren 1966-ban volt a legmagasabb.” Nemcsak az Űrrepülési költekezés redukálása okozza az egyre nagyobb számú elbocsátásokat, hanem az a körülmény is, hogy késlekednek a nagy, kereskedelmi repülők gyártásával. A repülőgépiparban 8.3 százalékkal, a távlöveg és űriparban 7.4 százalékkal csökkent az alkalmazottak száma. Képzett szakmunkások, mérnökök, akik hosszú évekig ezekben a szakmákban dolgoztak, most egyre nagyobb számban keresnek állást és nagyon sokan más téren próbálnak elhelyezkedni. Az elbocsátások sok helyen a vezetőségre is kiterjednek. Az űrrepülési ipar vezetői általában úgy vélik, hogy a vietnami háború befejezése fellendítené az ipart, mert az elhalasztott programokat a honvédelmi minisztérium finanszirazzo. Amit most a háborúra költenek, annak nagy részét újabb Űrrepülési programokra fordítanák. WUUtMAfVUVWUWWUWAW(ÍWVMAIWWWVVVVW KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! Egyre több segélyesekkel lopnak el New York állam ügyvivője, Arthur Levitt jelentette, hogy 1964-től 1968-ig négyszer annyi közjóléti segélycsekket vesztettek vagy loptak el, mint azelőtt. Mindamellett, az államnak kevesebb vesztesége van ebből kifolyólag. Jack R. Goldberg, a társadalmi szolgálatok megbízottja mondotta, hogy mióta komputereket vezettek be, a múlt évi veszteségnek kilenctizedét megtakarítják, mert ezzel az eljárással az elveszett csekkeknek sokkal hamarabb a nyomára akadnak. Ha valaki elveszti a közjóléti csekkjét és bejelenti, azt a jogosultnak újból kifizetik. Ha valaki ilyen módon csalást követ el, arra is hamarabb rájönnek, mert a komputer rövid időn belül megmutatja, hogy a csekket már beváltották. Kérdés, hogy a gazdag adócsalókat is ilyen hamar nyakoncsipik-e a komputerek segítségével? A/v\emKAi ^ _ .yjfctfyifcx.r' Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. ßnt. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ba egy evre 12 dollar, felevre $6.50'