Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-11-20 / 45. szám

1.2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD SPORTHÍREK <MAWt/WWVVVVWVVWVWmMWAAWVWWUWWVMMIM)WWnMVUW(MVWWWtmMWVUVVVVWW(mmnWWW Ferencváros-Komló 1:1 (0:1) Népstadion, 1,650 fizető néző. Vezette Bállá Gy. Nagyon jól. Megfiatalodott, “csikó” csapata vonult ki a zöld-fehér gárda, s a fiatalok, dicséretükre le­gyen mondva, megpróbálták pótolni lelkesedé­sükkel a hiányzókat: Albertet, Szűcsöt és Ráko­sit. Különösen Branikovics, Szőke, Megyesi, Bá­lint és Juhász volt sokat játékban, hiába támad­ták azonban végig szinte az egész első félidőt, gólt nem tudtak rúgni. A lelkes 'bányászcsapat viszont a 12. percben váratlanul vezetést szerzett: szabadrúgás után Kótai középre emelt és a felugró Solymosi II. ot lépésről a kapu bal oldalán fejelt. (1:0.) A gól után különösen nagy volt a Fradi nyo­mása, Szőke háromszor is óriási bombát zúdított kapura, Erdősi azonban minden alkalommal szen­zációsan hárított. Szünet után — nem kis meglepetésre — a Komló romahozott egy darabig, majd újra egy kapura játszott a Fradi. Fölénye olyan nagy volt, hogy sokszor még Novák is, aki egyébként kitűnő teljesítményt nyújtott, sőt a magabiztos Páncsics is az ellenfél tizenhatosán tartózkodott. Levegőben lógott a bombameglepetés: a kiesés ellen harcoló Komló pontot, vagy esetleges pon­tokat szerez a múlt évi bajnok ellen! Végülis pontszerzés lett a játék vége. öt perccel a befe­jezés előtt ugyanis nagy kavarodás támadt a bá­nyászok kapuja előtt és végül Füsi 12 méteres lövéssel kiegyenlített (1:1). Lantos Mihály, a bányász csapat edzője így is kimondhatatlanul boldog volt. Ez az egy pont va­lóban az életet jelentheti. MTK-Eger 5:1 (2:0) Hungária ut, 1,500 néző. Vezette: Katona — kielégítően. Úgy látszik, nagyon siettek az MTK-játékosok, mert fél kettő előtt néhány perccel elkezdődött a mérkőzés — mindjárt MTK-góllal. Az első kék­fehér akció során Takács kiugrott, lövése kipat­tant a kifutó Landiról, a jobbösszekötő helyén tanyázó Kunszt elé. A fiatal meghazudtoló rutin­nal Ívelte a labdát a kintragadt kapus és a meg­dermedt védők fölött a kapu jobb felső sarkába (1:0). A 22. percben, egy összecsapásnál Salánki meg­sérült, s öt perccel később az újonc Koritár állt be. A 40. perc hozta a másdik MTK-gólt. Török kiugrott, lövése kipattant Landiról, s a szemfüles Kunszt ezúttal sem hibázott (2:0). Szünetben cserét határozott el az Eger, s amint a második félidő első akciója bizonyította, jól cserélt Szusza edző. Az újonnan beállt Kovács Gy. Lakinger beadását kapásból vágta Hajdú há­lójába (2:1). Nem sokáig örülhettek azonban a vendégek a tiszteletgólnak, mert három perccel később, egyé­ni akció után Takács lőtt gólt, s a 63. és a 65. perc szintén hazai gólt hozott. Előbb nagyszerű cselek után Becsei talált a hálóba, majd egy le­pattant labdát Takács rúgott kapura, s a labda a bal kapufáról pattant a hálóba (5:1). Az utolsó 25 percben már nem született újabb gól, de a hazaiak ekkor is nagy fölényben játszot­tak, s tetszetős akciókkal, jól irányzott lövéseik­kel többször is tapsra ragadtatták a didergő szur­kolókat. Ausztráliába utazik a Ferencváros labdarúgócsapata Ausztráliai meghívás futott be az egyik legnép­szerűbb magyar labdarugóklub, a Ferencváros el­nökségéhez. Azt ajánlják a zöld- fehéreknek, hogy december végétől február elejéig tiz mérkő­zést játsszanak a távoli földrészen, amelynek lab­darugósportja most van feljövőben. Az ausztrá­liai labdarugósport vezetőit éppen csapatuk jó szereplése indította arra a gondolatra, hogy a vi­lágbajnoki selejtező-csoportban Japánt és Dél- Koreát is megelőző válogatottjuk számára kitűnő játékpartnert keressenek. A Ferencváros még a sérült Albert nélkül is számottevő ellenfél az ausztráliai labdarugóegyüttesek számára. Egy kis ünneplés is vár a Ferencvárosra az ausztráliai magyarok részéről. Köszönteni akar­ják a népszerű zöld-fehéreket abból az alkalomból, hogy hetven esztendeje, az Üllői ut egykori hires Gutgesell vendéglőjében alakult meg az egyesü­let, a múlt esztendőben pedig huszadszor nyerték meg a magyar labdarugóbajnokságot. Az ausztráliai sportpályák tribünjein is fel­hangzik majd a lelkes biztatás: Hajrá Fradi! VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐN Magyarország labdarugó válogatottja Budapesten 3:2 (2:0) arányban legyőzte Dánia csapatát. Ez az ered­mény több szempontból is örvendetes. Egyrészt azért, mert a magyar csapat ezzel visszavágott a Koppenhágában júniusban elszenvedett 2:3 ará­nyú vereségért. Másrészt azért, mert több sérült “nagyágyú”, mint Albert, Göröcs és Dunai II. a gólkirály, távollétben egy erősen megfiatalitott együttes érte el. És tegyük hozzá: kitűnő játék­kal. Végül — ami a legfontosabb — a győzelem elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a magyar válo­gatott versenyben maradjon a mexikói VB dön­tőjébe való bejutásért. Most ugyanis az a hely­zet, hogy ebben a selejtezőcsoportban Csehszlo­vákiának 9 pontja van, Magyarországnak 7, de a KÜLÖNÖS NÁSZÚT (Folytatás a 9-ik oldalról) — Minek magának ez a négy fa? — Fűteni. — Arra másik nem is jó? — De nekem megegyezésem van. — Mutassa. Az ember kényszeredetten fölnevetett. — Ez a rész nem is a Kovácsé — mondta a Ka­tona. — Tavaly is innen vágtam. — Ez a rész a mienk. Akkor tavaly is a mien- kéből vágott. Mindig a szélsőket? — Nem — hunyászkodott meg az ember, — tavaly csak ritkítottam. — Hát akkor az idén is csak ritkítson. Nem tudta itt senki pontosan megmondani, hol kezdődik a másiknak a része, a gazdák is úgy vol­tak, ha éppen vágni jöttek, igyekeztek elkerülni a maguk részét. Az a nagy irtás, ahol a gaz nőtt, ahol éjszaka átvágtak, az is úgy jött létre, hogy elhirelődött: az egyik meghalt gazdáé, akinek az örökösei Pesten laknak. De hát kár volna ilyen irtásokkal telelyuggatni ezt a kis erdőt, amikor akad itt ferdén nőtt fa, sürü, elvadult rész, iga- zitanivaló úgyis elég. Különösen a szélén! Ki lá­tott már olyant! A szélső fát akkor is meg kell hagyni, ha az egész erdőt kivágják. — Na látja — mondta a Tóth fiú —, van itt fa elég. — Csak nem akartam a máséhoz nyúlni. Hát megismeri, melyik a magáé? Mondjuk ez, jó lesz? • — Ez jó — hunyorított az ember. Mikor átfázva hazaértek, az apjuk nem akarta beengedni őket. Aztán a feleségével való rövid pusmogás után rájött, hogy mégiscsak ajtót kell nyitni és beengedni legalább a lányt. Ha már az utón nem volt velük, legalább most még mentsen a helyzeten, amennyit tud, különben ezek képesek Jesznek a nyárikonyhában vagy a színben lefe­küdni, vagy ami még rosszabb, elmennek valaho­va, a mai világban biztosan találnak szállást, ak­kor aztán vége mindennek, nemcsak hogy össze­állt a fia evvel a faluszéli Talpalló lánnyal, de még milyen szégyenletes körülmények között. Thursday, November 20, 1969 magyar válogatottnak még játszania kell Íror­szág ellen. • Több magyar labdarugó-csapatnak a nemzet­közi kupaküzdelemben is helyt kell állnia. A Rába ETO már megkezdte szereplését az Európai Vá­sárok Kupájában: Győrött 3:2-re kikapott a spa­nyol Barcelonától, s bár még a visszavágó hátra van, a magyar csapatnak aligha van esélye nagy­nevű ellenfelével szemben. A Csepel a Közép-Euró pai Kupában az osztrák Wackerrel Innsbruckban játszotta első mérkőzését: l:2-re kikapott, de-ez a hátrány még behozható a hazai visszavágón. Skkal nagyobb figyelem fordul a Bajnokcsapa­tok Európa Kupájában sorra kerülő Leeds Uni- ted-Ferencváros novemberi kettős találkozó felé. Remélhetőleg a Fradi visszavág angol ellenfelé­nek, amely idén tavasszal elütötte őt a Vásárvá­rosok Kupájának megnyerésétől. • BALSZERENCSÉSEN SZEREPELTEK A MA­GYAR VIVŐK az októberi havannai világbajnok­ságon: hosszú időn után először történt meg, hogy egyetlen aranyérmet sem sikerült szerezni­ük. Mindössze két II. helyezést (dr. Kalmár Já­nos — kard egyéni, párbajtőrcsapat) és háro^i III. helyezést (dr. Bakonyi Péter — kard egyéni, kardcsapat, női tőrcsapat) szereztek. Ezzel a ma­gyar vivósport a nemzetek pont versenyében az V. helyezéssel volt kénytelen beérni a Szovjet­unió, Lengyelország, Románia és Nyugat-Német- ország mögött. • A MAGYAR ATLÉTIKA UJ IZMOS TEHET­SÉGE a diszkoszvető Tégla Ferenc, aki 62,90 mé­teres eredményt ért el, s ezzel jelenleg ötödik az európai ranglistán ebben a számban. Tégla még csak 22 éves. Beengedte hát a didergő fiatalokat, de nem volt hely. Állt a piruló lány a lámpafényben, az idegen- ségben, most látta először leendő anyósát. Miskán kivül még négy fiú volt a Tóth családban, most álomból ébredten csodálkozva meg vigyorogva lestek ki a dunyha alól, csak a legkisebbik aludt édesdeden. Tóthnénak mindig az volt a vágya, hogy csak egy szem lánya legyen, hétszer szült és mindig csak fiút, megmaradt belőlük ez az öt. Mondták az ismerősök, ne féljen, lesz még neki nem egy lánya, hanem öt is. Hát most itt az első, ez is úgy, hogy az ura be se akarja engedni. Egy kis batyuval, no hiszen attól a familiától többre nem is számíthatnak. És átfázva. Jézus, Máriám, csak valami bajuk ne legyen. A kis Talpalló Zsuzsánna megszépült ebben a riadalomban. Motyóját még nem merte letenni, állt Miska mellett, mosolyogni próbált, de szája még igy is mintha kissé csücsörített volna. — Na, gyere, galambom, biztosan megfáztál. — Tóthné az ágy alól lapos priccsfélét húzott elő, rossz kabátokat dobott rá. — Maga meg ne bá­mészkodjon, hanem fújja el a lámpát — mordult az urára és helyet mutatott a kislánynak maga mellett az ágy belső részében — Aludjatok. A két férfi ott feküdt szorosan egymás mellett közvetlenül az ágy előtt, majdnem az ágy alatt. Miska csakhamar egyenletes mély húzásokkal szu szogni kezdett, de az öreg sokáig morgott, hol a fiának a könyöke nyomta az oldalát, hol a kabát csúszott le róla. Pedig titkon büszke volt erre a betyárra. Bombák robbantak Bombák robbantak New Yorkban: az RCA, a General Motors, a Chase Manhattan Bank és a bíróság épületében. Vannak, akik azt mondják, hogy a tettesek is­meretlenek, mások azt állítják, hogy a vietnami háborúból visszatért leszerelt és idegletörésben szenvedő katonák lehetnek a tettesek; megint má­sok szerint — mint ahogy a nácik a Reichstagot felgyújtották, hogy a kommunistákat vádolhas­sák — úgy a szövetségi hatóságok rendezték a robbanásokat, hogy a békét követelőket vádol­hassák a gaztettel. Az FBI lettartóztatta John D. Hughey 3d-t, George Demmerle-t, Jane Alperte-t és Samuel Joseph Melville-t, akiket a bombázással vádolnak.

Next

/
Thumbnails
Contents