Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-10-23 / 41. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 23, 1969.-----------------------------------------------------------------\ Könyvekről \-----------------------------------------------------------------/ Fekete szombat (Black Sabbath — Crime Against Humanity, by Robert Katz, New York,). — Az olasz zsidók gyásznapja volt az a szombat 1943 októberben, amikor a németek 1,000 római zsidót összefogtak, hogy Auschwitzba deportálják őket. Erről már többen Írtak, igy Ralph Hochhuth ismert szinmüvében, mely főképp XII. Piuszt támadta. Katz viszont inkább magát az olasz zsidóságot kritizálja, mint amely — teljesen olasszá asz- szimilálódva, abban az országban, amelynek népe, a papság tanításával szemben nem ismerte a zsidó- gyűlöletet — teljes szívvel a fasizmushoz csatlakozott és vélt biztonságában nem volt hajlandó a veszélyt meglátni. Valóban, az olasz hatóságok húzódoztak a zsidók üldözésétől, sőt a német parancsnok sem kívánta ezt. De végül Eichmann le- küldte szakértőit, akik megkapták az igényelt német csapatokat a zsidók internálására. De ezek még mindig nem hitték a veszélyt, igy egy orvos, a táborból cigarettáért kiszökve oda visszatért s akik a vonatról a kúthoz mentek, újra felmásztak a vaggonokba. Még Auschwitzbe érkezve is várták az Ígért munkabeosztást. Pedig maguk a németek is féltek az olasz közvéleménytől és a pápától, persze félelmük alaptalan volt. Megjegyzendő, a római hitközség elnökének — kit a könyv a zsidók félrevezetésével vádol — fia New Yorkban nyilatkozott és tagadta, hogy apja igazi fasiszta lett volna és mulasztás terhelte volna. Funeral Rites (Temetési szertartás, irta Jean Genet, New York). — A hires — némelyek szerint hírhedt — francia drámairó az irodalom ön- fertőző, kannibál, gonosz természete mellett tesz vallomást. Egy bírálója szerint — Leo Bersani — ez a szellem hitlerizmusa. Whitney M. Young: Beyond Racism (Túl a fajkérdésen, New York). — A szerző a legkonzervatívabb fekete testület, az Urban League, vezetője, most már nem elégszik meg általános frázisokkal támogatni a négerek küzdelmét. Látja, hogy az üzletemberek, a szakszervezetek ígéretei üresek, a békés tiltakozás és követelés eredménytelen. A “városok újjáépítése” 400,000 lakás lebontásával járt, helyettük 100,000 épült, amit a feketék nem bírnak megfizetni. S az egyházak még ma is kommunista machinációnak nézik a küzdelmet a jogokért. De ha mindezt látja is a szerző, javaslatai a régi utat követik; például skandináv példára “ombudsman”-okat, népi megbízottakat kíván a panaszok felvételére. De miért volna ezeknek több módjuk a segítésre, mint az eddigi szerveknek? The Politics of Protest (jelentés az “Erőszak okait és meggátlását tanulmányozó nemzeti bizott- ság”-hoz, New York). — Ez az un. Skolnick-riport sem hoz sok újat. Megállapítja, hogy a tömeg tiltakozások kevés erőszakkal jártak és csak az egyetemek s a politikusok butasága váltotta ki őket. És újból kénytelen megállapítani azt is, hogy az erőszakot inkább a rendőrség gyakorolja s a bíróság elfogult a tüntetőkkel szemben, a hatóságok és a “rendfenntartó” közegek javára. Raymond Ruyer: A fogyasztók társadalmának dicsérete (Párizs). — A cim szatirikus, mert a szerző a kapitalizmus öngyilkosságának nevezi a minden fajta fogyasztás minden eszközzel való fokozását. Oliver Statler: Shimoda Story (Párizs). — Az U.S. történetírás romantikus dicsfényt vont azok feje köré, akik a múlt század ötvenes éveiben kereskedelmi és politikai kapcsolatokra kényszeri- tették Japánt. Townsend Harris, aki a kereskedelmi szerződést kötötte, az iró szerint elfogult, ingerlékeny, arrogáns, primitiv ember volt, nem értette a japánokat, alsóbbrendüeknek nézte őket és legfőbb gondja volt, hogy ezek nőket szerezzenek neki. Fred J. Cook: Az ismeretlen FBI. — A hires leleplező könyv magyar fordítása. William H. Whyte: The Last Landscape (Az utolsó tájkép, New York). — Az U.S. szabad területeit és természeti szépségeit megőrizni kívánó szerveMIAMIBAN Ki AKARJÁK LAKOLTATIfl A SZEGÉNYEKET Drága palotákat akarnak építeni a szegény negyed helyén Nagy mozgalmat kezdett a Miami Beach-i öregkornak szervezete, mert a nagy ingatlan-tulajdonosok ki akarják lakoltatni a szegényeket, az öregeket a tengerpartról és fényűző palotákat akarnak építeni a szegény lakónegyed helyén. Egymás után építik a legmesszebbmenő luxussal felszerelt lakóházakat a gazdagoknak, de a szegényekkel nem törődnek. Már eddig is, egymással vetélkedve hirdetik a legdrágább, legpazarabb kiállítású lakásokat s a “Miami Herald”-ban, egész oldalas hirdetésben, mindegyiken túltesz a “The Last Word” nevű kondominium-apartment hirdetés. A hirdetés nagy betűkkel nyomtatott, fél oldalt betöltő cime: “Ha önnek 65,000 dollárja, vagy többje van” s utána többek között felsorolja, hogy milyen lakást kaphat ezért a pénzért. Ha fő fürdőszoba egymaga 28 láb hosszú és privát szauna van benne, valamint külön gőzfürdő és zuhanyozó. “Whirlpool” viz-masszirozó készülék, tornaterem, külön a nőnek, külön a férfinek. “Olyan öltözőszoba, amelyben az ‘Oklahoma’ minden szereplője egyszerre öltözködhet, nem is beszélve a másik két fürdőszobáról, a vendégszobáról, a dolgozó szobáról.” Hatalmas ebédlő, 35 láb hosszú, mélyített nappaliszoba, óriási hálószoba és egy bárral, vízvezetékkel felszerelt alkóvos erkély. Minden lakásnak privát liftje van és természetesen 24 órai biztonsági őrszolgálat. Tengeri fürdő, uszoda, yacht-kikötő és három emeletes kéj hajók állnak a lakók rendelkezésére. “A hajók kártyaszobával, klubhelyiséggel, coctail szobával... sőt még vendégszobákkal is el vannak látva, melyhez szobalány kiszolgálás is jár.” Még sok minden mást is említ a hirdetés, de ízelítőnek ez is elég ahhoz, hogy az olvasó láthassa, mit építenek Miamiban. Hasonló luxusházak építésére fáj a foguk az ingatlanosoknak a Miami Beach-i tengerparton, ahol most nagyobbrészt szegény öregek laknak. Ellenzik azt, hogy a hatóságok olcsóbérü lakóházakat építsenek a régiek helyére. A Miami Herald egyik olvasója tiltakozó levelet irt a laphoz, amelyből idézzük a következőket: “Az önök vezércikke szerint támogatják a közületi lakásépítkezés programját, mégis azt mondják, hogy ‘ezt a már folyamatban lévő privát építkezéssel lehet elérni’.” “A Dade County Welfare Planning Council statisztikája megállapította, hogy South Beach lakosai 80 százalékának a legalacsonyabb nyomor színvonalnál 500 dollárral kevesebb évi jövedelme van. Ezeknek egyike sem engedheti meg, hogy az ‘olcsó’ kondominium lakásokat, melyeket most építenek a South Beach környékén, megvásárolja. “...Az egyik jelentés kimutatja, hogy a Sixth Street-től délre, 1657 család lenne jogosult öregek számára épülő olcsó lakásokra. Mint tudják, az ilyen lakásokat sem a múltban, sem a jövőben nem építik privát vállalkozók. Ezt egyedül csak szövetségi kormány-programon keresztül lehet megkapni. . . “Önök azt mondják: ‘a privát vállalkozás bebizonyítja, hogy képes a leromlott épületeket eltávolítani és a fennálló gazdasági szükségletet kielégíteni.’ “önök ellenzik, hogy Miami Beach felhasználj« a tulajdonában levő üres partvidéket, melyen jelenleg a városi szemeteskocsik parkolnak, az első 474 lakás megépítésére, azokból, amiket a városi tanács nemrég helybenhagyott; ehelyett hajókikötők céljaira ajánlják. Talán a hajókikötő fontosabb a lakosságnak, mint azoknak a családoknak a szörnyű lakásínsége, melyek már 15—20 éve azon a környéken laknak és melyeket ki kell lakoltatni, hogy luxuslakásoknak helyet csináljanak? Hol másutt lehet Miami Beachen. .. még olyan telket találni, amelyen közületi lakásokat lehet építeni?...” Ezért kezdett kampányt az öregkoruak szervezete Mjiami Beachen, hogy megakadályozza a sze- génysorsu öregek kilakoltatását és más szervezetekkel együtt nyomást gyakoroljon olcsó közületi lakások építésére a sokezer nyomorban élő öreg lakosnak. Berlin. — A Német Demokratikus Köztársaság alakulásának 20. évét ünnepelte óriási tömegek és külföldi vezető politikusok részvételével. Miután idáig a Nyugat vagy tagadta ez ország létét (nyugatnémet térképeken igy írják: Közép-Németor- szág) vagy rémeket meséltek nyomoráról, most az uj “német gazdasági csoda” országát látják benne. A 17 milliós( a háborúban elpusztított, nyersanyagban szegény, nyugatról fenyegetett és aláaknázott ország ma a világ 8. ipari hatalma, kulturélete, közoktatása, sportja felülmúlja Bonn országát, színházai világhírűek. Nyugat-Berlinből a zárófalhoz csábították fijuságát beat-zenével s a nyugati sajtó szerint ott 2,000-en tüntettek Ulbricht ellen; de a Monde e számot 200-ra szállította le. 400,000- en vonultak fel az ünnepen. • Mogadisco. — Szomália elnökét Abdirashid Ali Shermarket a rendőrség egy tagja meggyilkolta. A tettest letartóztatták. zetek nem bírják megakadályozni, hogy milliárdok- ért építsenek évente uj utakat, amelyek napi 3000 acre föld felvásárlására, az Unió végzetes elváro- siasodására vezetnek. Svetlana Alliluyeva: Only One Year. — Sztálin leánya uj könyvében miután eleget a Szovjetunió és vezetőinek disszidensekre kötelező gyalázásá- nak, most már — ellentétül — az U.S. gyönyörűségeit ecseteli ihlett szavakkal. Előbb milliomosok palotáiban élt itt, most már Princeton egyetem arany-gettójában saját kastélya van a milliókból, amit nem mint iró, de mint Sztálin lánya, előbbi könyvével keresett (a kiadók ráfizetésével). Hogy mi van hozzá közel Jerseyben: Hobokenben, New- arkon, Elizabethen, Passaicon stb., New York nyomornegyedeiben, Appalachiában, Délen, Uj Mexikóban, Wattsban, a munkanélküliek között, a katonaságban, a börtönökben, azt nem tudja, nem is érdekli; sőt haragszik azokra, akik mindazt kritizálják, amit ő nem is ismer. Ott a pokol- itt a paradicsom: már néhányszor láttuk ezt a hazug és alantas, naiv és ostoba szembeállítást. Robert Travers: The Tasmanians (London). — Bizonyítja, hogy Hitler tehetségtelen utánzója volt a népirtásban az ausztráliai fehéreknek. Ezek Tasmania szigetének (ma Ausztrália egy tagállama) “bennszülötteit” egyetlen generáció alatt az utolsó szálig kiirtották (most szőke teniszbajnoknők és bikinis uszócsodák élvezik ott a napsugaras, vallásos civilizációt). Egy fejezet arról szól, hogyan ölték meg mindazokat is, akiket egy “misszionárius” egy kis szigetre menekített; és hogyan kívánta az angol kormányzó a “vadakat” a haladott brit igazságszolgáltatás áldásaival megismertetni, zetek nem bírják megakadályozni, hogy milliárdok- ért építsenek évente uj utakat, melyek napi 3000 acre föld felvásárlására, az Unió végzetes elváro- siasodására vezetnek. Jeruzsálem. — Dayan, Izrael hadügyminisztere sajtónyilatkozatban azon véleményét nyilvánította, hogy a Közel-keleten csökkenni fog a háborús veszedelem a téli hónapokban és az ismét fellángol a jövő év tavaszán. a/wem kai _ ./J’faffisct.r' í&O' Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10 00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ha eev évre 12 dollár, félévre
