Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-10-16 / 40. szám
Thursday, October 15, 1989. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3_ Rácz László: Újabb katonai puccs Bolíviában... Nem régiben egy uj katonai diktátor: ÓVANDÓ generális került uralomra Bolíviában. Az uj “gorilla” neve nem ismeretlen egész Latin-Ameriká- ban. Már öt évvel ezelőtt ő irányította azt a katonai puccsot, mely eltávolította az addigi — demokratikusnak igazán nem nevezhető — polgári kormányt. Az ő segítségével ragadta kezébe BARRIENTOS generális az államhatalmat, hűségesen betöltve az amerikai imperializmus készséges lakájának szerepét. Közvetlen cinkostársa Óvandó generális teljes támogatásával. Bolivia majdnem egymillió négyzetkilométernyi területével és csupán három és félmillió, nagyobb részt bennszülött indió lakosságával, egyike Latin-Amerika természeti kincsekben leggazdagabb országainak. De az ország gazdagsága tulnyo- mórészben csak amerikai trösztök mérhetetlen gyarmati profitját biztosítja. Az ólomban, ónban legdusabb bányák a UNITED STEEL CORP. és PHILIP BROTHERS tulajdonában vannak. Az ország egész kénkitermelését az amerikai SOLMIN CO. bitorolja. A nyerspetroleum kivitelének 90 százaléka a GULFOIL profitját növeli. Több mint egymillió hektár petróleumban gazdag terület kihasználásának jogát pedig a STANDARD OIL biztosította magának korrupt szerződések segítségével. Bolivia egész cukortermelését és kivitelét az amerikai GRACE CO. uralja. A magas fennsíkokon földművelésre alkalmas termékeny földeket viszont, egynéhány bolíviai nagybirtokos tartja az eddigi polgári- és katonai kormányok jóvoltából csorbítatlanul kezében. A kettős féktelen kizsákmányolás eredményeként, a bolíviai indió parasztok és bányászok életszínvonala ma Latin-Amerikában a legalacsonyabb fokon áll. Elég, ha hivatalos adatokat sorolok fel ennek bizonyítására. Az ólombányászok 60%-a akut tüdőbajos. Hogy milyen fokú a tömegéhezés, elég ha hivatkozom arra a statisztikai megállapításra, hogy a dolgozó osztályok évi kenyérfogyasztása fejenként mindössze 23 kiló. (Ugyanakkor a szomszédos országokban majdnem hatszorosa ennek.) A féktelen imperialista és nagybirtokos kizsákmányolás ténylegesen fajkiirtást (genocidiót) eredményez. Bizonyítéka ennek az a további hivatalos adat, miszerint az ország újszülött gyermekeiből a hiányos táplálkozás és borzalmas egészség ügyi hiányok miatt a fele elhal még mielőtt egy éves életkorát elérné. A logikus következménye mindennek, hogy az átlagos életkor Bolíviában mindössze 35 év, pontosan a fele annak, mint az U.S.-ban. A tömegnyomor és tömeghalandóság együttjár a tömegtudatlansággal. Az iskolák hiánya miatt az irni-olvasni- nemtudók — analfabéták — száma a legutóbbi népszámlálás adatai szerint majdnem 70%-a az ossz lakosságnak. Az amerikai imperializmus eme “paradicsomában” természetes, hogy a dolgozó osztályok, elsősorban a bányászok, elkeseredése ismételten sztráj kokban és felkelésekben jutott kifejezésre. Ez a magyarázata egyben, hogy az uralkodó osztályok képviseletének: a mindenkori bolíviai kormányoknak szinte évenként változniok kell, hogy a dolgozó osztályok felszabadulását megakadályozzák. LENIN megdönthetetlen megállapítása szerint minden előfeltétele megvolna tehát annak, hogy Bolíviában a forradalom győzedelmeskedjen. Lenin tézise értelmében: “A forradalom előfeltételeként nem elég az, hogy a kizsákmányolt és elnyomott tömegek tudatára ébredjenek annak, hogy lehetetlen úgy élniök, mint eddig, és változást követeljenek. Hanem az is, hogy a kizsákmányolok ne tudjanak már úgy élni és kormányozni, mint előzőleg. Csak ha az “alsó rétegek” már nem akarják a régit, és a “felső rétegek” nem tudják magukat fenntartani a régi módon, csak akkor győzhet a forradalom.” (Lenin: A baloldaliság, mint a kommunizmus gyermekbetegsége.) A letűnt évtized visszatérő banyász-tömeg- sztrájkjai és az indió parasztlázadások teljességgel bizonyítják a lenini tétel első felének fennforgását. Második felének igazolása viszont az a tény, hogy a boüviai kizsákmányoló osztályok, uralmukat nem tudják a régi módon: — meghamisított “választásokkal” és hazug reform-igéretekkel — fenntartani. Kénytelenek újabb és újabb katonai diktatúrákkal, külön kiképzett zsoldos-csapatokkal, a sztrájkoló bányászok százainak- lemészárlásával és ezreknek bebörtönzésével “kormányozni.” A legutóbbi két év eseményei a Barrientos elhalálozása utáni, idő előtti katonai puccs — az ideiglenes köztársasági elnök: SILES elkergetése — és helyébe az uj véreb: ÓVANDÓ generális államfővé való előléptetése — igazolják, hogy a lenini tétel szerint a forradalom objektiv — tárgyi — előfeltételei Bolíviában adva vannak. De mint a legutóbbi vérbefojtott gerilla-harcok részletei igazolják, egyelőre hiányoztak a szubjektív — személyi — előfeltételek. A forradalmi hős: CSE GUEVARA—ki a kubai győztes gerillaharcokban edződött katonai és elméleti előharcossá — tragikus bizonyítéka ennek az igazságnak. Helyesen ismerte fel Bolíviát, mint a latin-amerikai esedékes forradalom kiindulási pontját. Akcióit is a csak katonai diktatúrákkal kormányozható Argentina- Brazília- és Paraguay-al tőszomszédos bolíviai őserdőkben kezdhette meg De harcosai nem tudtak szerves kapcsolatot teremteni mégcsak a környező indió falvak elkeseredett paraszti tömegeivel, még kevésbé az ipari munkások élcsapatával: a bolíviai kommunista párttal. Elszigetelődve maradtak a dolgozó tömegektől, a lenini tézis alapvető tényezőjétől. Ugyanekkor az amerikai imperializmus lakájai: Barrientos és Óvandó generálisok, a Pentagon és a CIA hathatós katonai és pénzügyi támogatását szervezték meg. Bizonyithatólag tízmillió dolláros költségvetéssel, többezer antigerilla harcokra képAz amerikai nép többsége követeli a vietnami háború azonnali feiszámoiását (Folytatás az első oldalról) Hivatalos "Vietnami Moratórium"-nap New Yorkban John Lindsay polgármester hivatalos “Vietnami Moratórium Nap”-ot rendelt el okt. 15-re. A város Közoktatási Tanácsa engedélyt adott a városi iskolák tanulóinak az “amerikai nép általános békevágyának megnyilvánulásában” való részvételre. A város templomaiban megkongatják a harangokat, melyek 24 órán át zengenek a békét hirdetve. Lindsay polgármester a nap folyamán egyik gyűlésről a másikra megy, kinyilvánítva évek óta hangoztatott véleményét: “véget kell vetni a vietnami háborúnak, mert csak igy tudjuk megoldani a nagy városok égető problémáit.” Ugyanezt teszik a szövetségi szenátorok, mint Muskee, McGovern, Goodell, Kennedy, Mansfield, McCarthy, Percy, valamint a szövetségi képviselők tucatjai, a különböző politikusok; mind csatlakoznak a diadalmaskodó mozgalomhoz. Fűhöz, fához kapkod Nixon Közben Nixon elnök fűhöz, fához kapkod. Tárgyal Rogers külügyminiszterrel, Wheeler vezérkari főnökkel, Bunker vietnami nagykövettel, Lodge- al, az amerikai küldöttség párizsi vezetőjével, elbocsátja a Sorozó Bizottság elnökét, Hershey tábornokot; mindezt azért, hogy leszerelje a duzzadó békemozgalmat. Minden ténykedése azonban csak a háboruelle- nes mozgalom malmára hajtja a vizet. Ma már csak egy mód van a békemozgalom leszerelésére: A BÉKE MEGTEREMTÉSE. Az amerikai nép már nem hisz Nixon Ígéreteiben; most már csupán tettek, az amerikai csapatok azonnali és teljes kivonása Vietnamból elégíti ki az amerikai nép békevágyát. Katonaság a tüntetők ellen Közel tízezer fekete és fehér fiatal nőt és férfit vitt 100 autóbusz a múlt vasárnap az ország legnagyobb katonai kiképző táborának, Fort Dix-nek zett hadsereg mozgósításával, sikerült az alig százfőnyi gerilla-fegyverest megsemmisíteni. Vezérüket: a harcban megsebesült Cse Guevarát bestiális módon legyilkolni, alvezéreivel egyetemben. (Mert Bolíviában a törvény a halálbüntetést nem ismeri, félelmükben a harcképtelen Cse Guevara bebörtönzését sem tartották elégségesnek.) De mint az események utólagosan bizonyítják, a gerilla egyéni akció vérbefojtása, az amerikai imperializmus aktiv segítségével nem oldotta meg a bolíviai válságot. Újabb forradalomtól való rettegésükben, a legújabb katonai puccsal az uralkodó osztályok az évek óta véreb szerepét betöltött Óvandó generális államfői védelme alá helyezték magukat. Ez ravasz taktikával a vérig kinzott dolgozók rokonszenvét akarná megszerezni, de közben “gazdáival”, az amerikai imperializmussal sem akarja összerugni a patkót. Azt hiszi, hogy ami Peruban sikerült szaktársának, a hasonlóképpen katonai puccsal uralomra került VELASCO tábornoknak, azt elérheti ő is. Ámde Peruban a katonai lakájok valóban végrehajtottak néhány anti-imperialista intézkedést. Megszüntették a STANDARD OIL kizsákmányolását jelentős mértékben és hozzákezdettek egy agrárreform végre hajtásához is. De Bolíviában, Óvandó és társai csak “a Green Berets” — zöldsapkások — a CIA és a Pentagon fegyveres segítségével tudják letartani a forradalmi bányászok felszabadulást célzó mozgalmát. Már most kijelentették, "hogy a magántulajdonnak és különösen az amerikai tőkés befektetéseknek semmi oka sincs aggodalomra." Ez az oka, hogy a kizsákmányolt bolíviai ipari munkások és az indió parasztok sorsának megja vulására nincs más remény, mint a forradalom. Mert tudva-tudják, hogy az Ovando-féle újabb katonai diktatúrában a véreb megmaradt, csak az őrv változott... a közelébe. Az autóbuszokból kiszállva, a tüntetők menetben gyalogoltak a tábor felé. Amikor a tábor közvetlen közelébe értek, szuronyos puskával felszerelt katonák állták útjukat. A katonák parancsnoka, Herman Carr ezredes figyelmeztette a tüntetőket: “Törvényt szegtek, ha tovább mentek és kénytelenek leszünk mindazokat letartóztatni, akik megszegik a törvényt.” A tüntetők azonban figyelmen kívül hagyták az ezredes figyelmeztetését és a szuronyos katonák jelenléte ellenére folytatták a menetelést a katonai barakkok felé. Carr ezredes utasításért telefonált feljebbvalójához. Az utasítás mivolta világossá vált, amikor a katonák soraiból könnygáz bombákat lőttek a tüntetők közé. Ugyanakkor a szuronyos katonák előre hatoltak és meghátrálásra kényszeritették a tüntetőket. A fiatalok a Panther Párt, a Katolikus Béke Szövetség és számos más békeszervezet tagjaiból kerültek ki. A tüntetők követelték, hogy a katonai fogságban lévőket bocsássák szabadon, a katonai börtönrendszert szüntessék meg, Huey P. Newtont és Bobby Seale-t helyezzék szabadlábra. Egy katonákkal telt autóbuszból a katonák a “győzelmi jel”-lel üdvözölték a tüntetőket. A Fort Dix kiképző tábor parancsnoka csak 120 foglyot tartott a fogdában; rendszerint több mint 600 a foglyok száma. A tüntetők nagy győzelemnek könyvelték el ezt és azt is, hogy a hadvezetőség nem bízott a helyi katonai rendőrségben és az ország más részéből kirendelt katonai rendőröket állította a tüntetőkkel szembe. i, Tömeggyülés a Bryant Parkban Manhattan kellős közepén, a városi könyvtár mögötti Bryant Parkban, délután 4.30-kor a békét követelők tízezrei jönnek össze. A gyűlésen Goodell és Javíts New York állami republikánus szenátorok, Lindsay polgármester, Rev. Coffin, a Yale Egyetem tiszteletese, Eugene McCarthy szenátor és számos más kiváló személy lesz a szónok. NEW YORK, N. Y. — Whitney M. Young, a konzervatív Urban League elnöke, aki eddig “semleges” álláspontot foglalt el, csatlakozott a “Viefc* nami Moratórium” mozgalomhoz és nyütan, él»« sen követeli a háború azonnali felszámolását
