Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-07-24 / 28. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 24, 1969 Munkás és szakszervezeti hírek • __________ ' ___________________________ó_____________ és költsék a pénzt a diákokra. A jövő évben ai Chippewa indiánokat fogja segíteni. Mr. Boyd 45! éves történelem-professzor és több kiváló egye­tem fakultásának volt tagja, ill. dékánja. LÉNYEGES BÉREMELÉST ; KAP SZÁZEZER ! ÉPiTŐMUNKÁS 100,000 newyorki épitőmunkás kollektiv mun­kaszerződése lejárt. A különböző szakszervezetek­hez tartozó munkások és az Építőipari Szövetség képviselői uj szerződést kötöttek. Az ácsok órabérét $6.49-ről $1.81-el emelik az uj szerződés három éve alatt; vagyis a szerződés harmadik évében az ácsok órabére $8.30 lesz. Ezenfelül a munkáltató minden ácsmunkás egy órai munkája után a jelen $1.42 helyett $2.86-ot fizet be az élet- és betegsegélybiztositási és nyug­díjalapra. Hasonló szerződést kötöttek a kőművesek, a vil­lanyszerelők, a vasmunkások és a többi szakmák­ban dolgozók. Csupán a bádogosok és gőzkazánszerelők vetet­ték el az egyezményt. E két szakmához tartozók nagyobb bért és mellék-kedvezményt követelnek. Követelésük érvényesítéséért sztrájkba léptek. 30 százalékos nyugdíjemelést kap 70,00 nyugalmazott bányász Augusztus elsejétől kezdve 70,000 nyugalmazott bányász havi 115 dollár helyett 150 dollárt kap a bányászok szakszervezetének nyugdíjalapjából. Nem véletlen az, hogy a nyugdíjazott bányászok épp MOST kapják a felemelt nyugdijat. A 110,000 taggal rendelkező szervezetben vezetőségi válasz­tás lesz ez évben. W. A. (Tony) Boyle elnök sze­retné megtartani tisztségét. Pályázik még e tiszt­ségre Joseph A. Yablonsky is, aki a szakszervezet vezetőségébe tartozik és a múltban támogatta Boyle elnököt. Yablonsky látva a tagság elégedetlenségét a je­lenlegi vezetők maradi politikájával szemben, úgy véli, hogy lehetősége van az elnöki tisztség elnye­résére. Ez a magyarázata Boyle nagylelkűségének; a nyugdíj fölemelésének. E lépéssel óhajtja meg­nyerni a nyugdíjasok szavazatát. hírek az autóvárosból Lansing, Mich.-ben törvényt hoztak, hogy 18 éves, beszámítható elmeállapotú egyén intézked­het, hogy halála után testrészeit átültetésre hasz­nálják. Két tanú jelenlétében aláírhat egy egyez­ményt, mely szerint halál esetén a családja ilyen célra átadja a holttestét. • Paul Donelly, a Chrysler Corp. volt ügyvédje feladta 15,000 dolláros fizetését s ingyen szolgál­ja a szegények ügyét. Elegáns irodája helyett most egy rozoga üzlethelyiségben dolgozik Detro­it belvárosában. Társai mind újonnan vizsgázott ügyvédek. Azokat a szegényeket segítik, akiknek nincs pénzük ügyvédi költségre. Donelly, aki 8 gyermeknek apja, azt mondja, nem forradalmár és nem csapták el az állásából, de a mostani mun­kája nagyon érdekli. Nem akarja, hogy fényképe a lapokban megjelenjen, sem reklámra, sem di­AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellé­kelve küldök megújításra $..............-t. Név: ....................................................... Cim: ....................................................... Város: .................................... Állam: , ZÍD Code: cséretre nem pályázik. A fiatalokat akarja segí­teni. Mikor a Chryslernek dolgozott, esténként egyetemre járt és ott hallotta a fiatalok panasza­it. Nem tudott nyugodni, mikor látta, mennyi ba­juk van ezeknek a fiataloknak és nincs, aki segí­tene rajtuk, meghallgassa őket. A Wayne State University hallgatói nem szegények, de most ők is látják a szegények problémáit. Barátkoznak fekete osztálytársaikkal és azt mondják, a gyű­lölet nem bennük, hanem szüléikben van, akik őket is hasonló szellemben akarták felnevelni, • A Michigan-i egyetemen nagy parádéval akar­ták felavatni William B. Boyd uj elnökött, de ő visszautasította azzal az érvvel, hogy a pénzzel, amibe a parádé kerül, inkább a szegény fekete és mexikói-amerikai diákokat segítsék. Levelet irt az egyetemnek, hogy mindenki maradjon otthon Mit jelent a talpalatnyi föld? A teljesen fehér Pontiac város szomszédságában Mrs. Sweeney, 30 éves fekete asszony nem lett volna jogos az iskolaszéki jelöltségre, mert nem földbirtokos, így Mr. Boldwin a szomszédja, 100 éves háza mö­gött és Mrs. Sweeney háza előtt egy négyzetláb» nyi földet eladott neki 1 dollárért s a törvényes hitelesítés még 2 dollárba került. Mr. Baldwin; tagja a Voice of Oakland County Action League polgárjogi csoportnak. Most tréfálnak Mrs. Swee- ney-vel, hogy földbirtokos lett. Három piros tuli­pánt ültet a telkére, mert csak annyi fér el raj­ta, vagy csak éppen rá tud állni a két lábával. Ezzel a háromgyermekes háziasszonnyal történt először, hogy fekete létére földje van fehér ember szomszédságában, összeszorul a szive az ember­nek, ha ezen elgondolkodik. “VÉRSZOMJAS GONDOLKODÁSÚ NEMZET VAGYUNK” - MONDJA AZ ELNÖKI BIZOTTSÁG JELENTÉSE Nálunk növekszik, máshol csökken a háborús szellem Az erőszak használatának megelőzésére és okai­nak felderítésére kinevezett elnöki bizottság je­lentést tett Washingtonban egy évi munkájáról s megállapította, hogy az amerikaiak “úgy tettben, mint gondolkodásban vérszomjasak”. A 13 tagú bizottságot Johnson volt elnök nevezte ki röviddel azután, hogy Robert Kennedy szenátort Los Ange­lesben meggyilkolták. A bizottság feladata volt tanulmányozni az erőszakosság használatának történetét Amerikában és összehasonlítást csinál­ni más országokkal. A 22 fejezetből álló tanulmányt dr. Hugh Davis Graham, a Johns Hopkins Egyetem történelem tanára és dr. Ted Robert Gurr, a Princeton Egye­temen a politikai tudományok professzora veze­tésével végezték és részt vettek benne történé­szek, antropológusok, államtudósok, ügyvédek, pszichológusok sokan közülük maguk Írták az egyes fejezeteket. Ez volt az első eset, hogy erről a tárgyról szé­leskörű tanulmányt végeztek és részletezett do­kumentumokkal mutatták ki, hogy az erőszaknak Amerikában messzire menő hagyományai van­nak; hogy a különböző érdekcsoportok erőszak­hoz folyamodtak céljaik elérésére. De a két pro­fesszor, aki a tanulmányt irányította, a zárszavá­ban kijelentette, hogy ezt a tényt elhomályosítot­ta egy “bizonyos történelmi feledékenység” az amerikai nép részéről. “Jóllehet, minden nemzetnek hajlama van arra, hogy megédesítse múltjának emlékeit”, a nemki- vánt emlékek “kollektiv elnyomásával.” “De úgy látszik, az amerikaiak magas fokra emelték ezt a válogatott visszaemlékezést, mivel a történel­münk folyamán mindig úgy tekintettünk önma­gunkra, mint a jelenkor kiválasztott népére, az Uj Jeruzsálem megalapítóira.” Lehet, hogy ez a kollektív elképzelés az oka an­nak, hogy Amerikában olyan sokan megrendültek a hatvanas évek erőszakos tettein, vérontásain. A jelentés kidolgozói szerint ez volt az ország leg­véresebb évtizede. A legtöbb nyugati ország történelmét is hason­lóképpen a vérontás jellemzi, mondja a tanul­mány, de kérdezik a tudósok, miért van ez igy még ma is az Egyesült Államokban, holott a többi országokban az erőszakos megoldásokhoz való folyamodás csökkenőben van? Az a legelső, leg­szembeötlőbb válasz erre, hogy bizonyos alapvető sérelmek nemcsak hogy orvoslás nélkül maradtak, hanem az utóbbi időben még egyre élesebb formát öltöttek. A különböző érdekcsoportok állandó összeüt­közésben voltak egymással és ellenfeleikkel szem­ben nem haboztak erőszakhoz folyamodni. A sé­relmek és ezeknek erőszakkal való kielégítése olvan lánr *-*• ----“------ •*— lettünk. Valószínűleg ilyen is maradunk mindad­dig, amig nagyon sokan úgy vélik, hogy a társa­dalmi problémáknak az erőszak a végső megol­dása.” Az amerikai függetlenségi forradalom alatt, irta a jelentésben Richard M. Brown, történelem- tanár, mindkét oldal azt a filozófiát fogadta el, hogy a cél szentesíti az eszközöket. Ennek a ha­gyományaiból kifolyólag, “az amerikaiak soha sem vonakodtak a legkegyetlenebb erőszak alkal­mazásától, bármilyen ügy érdekében, amit jó­nak gondoltak.” A jelentés irói azt is állítják, hogy habár ta­nulmányuk Amerikában az erőszakosság jellegére és okaira nagy mértékben fényt derít, “azt még nem tudjuk biztosan, hogyan lehet a polgári bé­két megteremteni és megtartani.” Nem is olyan buta liba az a liba Egy kanadai vad liba minden ősszel, a többi li­bával együtt elmenekült a zord kanadai téltől és lerepült Floridába. Tavasszal aztán szépen vissza­repült Kanadába. Huszonkét évvel ezelőtt egy va­dász célba vette a lassan repülő nagy madarat és beleeresztett egy golyót. A libát a szárnyán talál­ta a golyó, de azért tovább repült, most már még lassabban. Egy milliomos hatalmas farmján, Talla- hasse-hez közel telepedett le. Ez a milliomos min­den télen 5—6 ezer vadlibát etet. Oda repült ez a sebesült liba is. Tavasszal aztán, amikor az egész­séges libák visszarepültek Kanadába, ez a liba ott­maradt. Azóta is ott van. Már floridai lakos lett. Várja ősszel a liba-vándorlást és busán nézi ta­vasszal a libák távozását, de ő marad. Majdnem minden évben egy-egy sebesült liba ott maradt ve­le. Aztán évről évre az öregebb libák is ott ma­radtak. Most már több mint 200 liba állandó lakos lett a libafarmon. Ez azt mutatja, hogy a liba, a buta liba okosabb sokkal több nálánál okosabbnak tartott állatnál. Képzeljük el, hány ember menekülne el a hideg téltől Floridába, ha a repülés nem kerülne pénzbe és egy milliomos étellel, itallal eltartaná. így is, aki teheti, saját szárnyai helyett a repü­lőgépen repül és ha nem is ingyen, de hajlékot keres és enni kérem szépen mindenütt kell, hát az nem is számit. Szóval, nemcsak a buta liba, de az okos ember is, aki vagy beteg, vagy öregszik, bizony lerepül a jó melegbe és sok, nagyon sok ott is ik le. . .. I APRÓSÁGOK I Kovács Erzsi rovata

Next

/
Thumbnails
Contents