Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-27 / 13. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, March 27, 1969.

SZILÁRD ALAPOKON ÁLL A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS

PUL HATHÉ MUT«

(Folytatás az 5-ik oldalról)

ges hadiszer nem érkezett meg. Csak a románoktól elvett néhány ágyúval és munícióval tudtunk védekezni. A később érkezett muníció nem felelt meg a mi ágyunk méreteinek.

így ment ez az egész vonalon, a legtöbb helyen felbomlott az egység, s a Tanácskormány augusztus elsején megbukott. De a Szolnok—Csongrád-i katonai csoport, a Vágó hadtest és az én 2-ik hadosztályom, amelyek még fegyelmezettek voltak, parancsot kaptak az ellentámadásra. Az augusztus

2-án hajnalban megkezdett ellentámadással reggelre visszafoglaltuk Szolnokot. De ez már nem segített.

Szakszervezeti kormány alakult, melynek első parancsa az volt, hogy a hadsereg szüntesse be a harcot az egész vonalon és tegye le a fegyvert. A szolnoki 68-as ezred feloszlott, a fiuk hazamentek, a hadosztály többi része fegyelmezetten visszavonult. Szomorúan mentek haza az emberek, utolsó zsoldjukkal, melyet “kék pénz”-ben kaptak meg, hogy legyen mit enniök, mig hazaérnek.

Az árulás dokumentjei

Soha sem történt még hitványabb árulás, mint amellyel a Magyar Vörös Hadsereget és a Tanácsköztársaságot elárulták. Franchet D’Es'perey Födi marsallnak adott jelentésében a csapatok elosztásáról még a következők álltak:

“Az ‘A’ dandár (Soós tábornok) 9,000 főnyi rohamcsapata nagyobbrészt magyar tisztekből áll. E tisztek teljesen megbízhatók, csak nem egészen engedelmesek.” A következő dokumentum Bőhm Vilmos volt főparancsnok, baloldali szociáldemokrata, akkor már Magyarország bécsi nagykövete tevékenységét mutatja:

1. Gregory kapitánynak, Amerika hírszerzőjének jelentése a Bőhm Vilmossal folytatott tárgyalásokról: “Bőhm a magyar hadsereg volt főparancsnoka, a magyar hadsereg legerélyesebb alakja, aki jelenleg- mint magyar követ Bécsben teljesít szolgálatot, meglátogatta az angol katonai megbízottat, hogy megtudja: hajlandó-e az Entent a magyar néppel a kapcsolatot felvenni. Bőhm a következő választ kapta: Először: A kormányhatalmat vállaló diktatúra állhat Haubrichból, Ágostonból és Garamiból. Másodszor: Kun Béla kormányát fel kell oszlatni, a kommunizmust el kell Ítélni. A továbbiakban a diktatúra kormány mellé egy Entent tanácsadó bizottság lesz kiküldve. Bőhm a formulát megfontolta és ideiglenesen elfogadta a többi pontokkal együtt és megbeszéli kollégáival. Ez Gregory kapitánynak az Egyesült Államok külügyi hivatali jelentése a párizsi békekonferencia irataiból:” (The Paris Peace Conference, 1919, U.S. Government Printing Office, VIII. kötet, 311—12. oldal.)

2. A párizsi békekonferencián részvevő nagyhatalmak értekezletén vitatták Bőhm Vilmosnak a magyar proletárhatalom megdöntésére vonatkozó javaslatait.

“Mr. Hoover ^későbbi U.S. elnök) közölte, hogy a tárgyalandó javaslatot Bécsben Bőhm tábornok terjesztette a szövetségesek képviselői elé. Bőhm tábornok kijelentette, ha a szövetségesek őt megfelelően támogatnák és bizonyos Ígéreteket tennének, a maga részéről hajlandó szociáldemokrata kormányt alakítani, melynek ideiglenesen ő lenne a diktátora. Kun Bélát megfosztanák minden hatalmától és a rend helyreállna. Vita indult meg, melyben részt vett Mr. Balfour (angol), Mr. Cle- menceau (francia), Mr. White (angol) és Mr. Coo- lidge (amerikai) és főleg azt vitatták, melyik a jobb megoldás: fegyveres invázió vagy belső erők buktassák meg a kommunista kormányt. Hogy Bőhm a szövetségesek részére megbizható-e, azt Prof. Archibald Coolidge garantálta. Végül a döntést másnapra halasztották, miután megkérdik Foch marsall véleményét. (Ugyanazok az amerikai iratok, mint a Gregory jelentések. VII. kötet, 254 —5-7-ik oldal.)

Másnap újra összeült a szövetségesek konferenciája és egész napi tárgyalásuk azt mutatta, hogy az Entent hatalmak hihetetlenül gyengék, fegyveres akcióra képtelenek voltak. Ha Magyarországon a burzsoázia és most már ha nem is hivatalosan, de a valóságban a jobb és baloldaü szociáldemokraták is egységes ellenforradalmat nem indítanak és a románok elleni offenzivát el nem halasztják, a magyar Tanácskormány fennmaradhatott volna.

A társadalombiztosítási nyugdíjalapok gondnokai évi jelentésükben kimutatták, hogy az intézmény pénzügyei jól állnak. A vagyonalap a bejövő kereseti adókból gyorsabban növekszik, mint a nyugdijjárulék kifizetések. Amellett még a hosz- szulejáratú kalkulációkat arra a konzervativ feltevésre alapozzák, hogy a keresetek a jelenlegi színvonalon maradjanak. Az igy felgyülemlett feleslegből sokkal nagyobb nyugdijakat is lehetne fizetni.

A kongresszus uj ülésszaka minden valószínűség szerint nagycbb társadalombiztosítási nyugdijat fog megszavazni. De ahhoz, hogy lépést tartson az állandóan emelkedő, inflációs megélhetési költségekkel, a nyugdíj lényeges felemelésére van. szükség, amit csak a szakszervezetek, az öregko- ruak egyletei és más népi szervezetek nyomására lehet elérni. Ilyen nyomás nélkül a kongresszus a lehető legminimálisabb nyugdíjemelést viszi majd keresztül.

A szakszervezetek és a kongresszus liberális tagjai az általános szövetségi adó alapokból akarják ezt a programot finanszirozni, melyben olyan mértékben emelnék az öregkori nyugdijakat, hogy azok jobban megfeleljenek a megélhetési színvonalnak anélkül, hogy a keresetekből erre több adót kellene levonni.

A Medicare finanszírozása már nem ad ilyen kedvező képet. Az állandóan emelkedő kórházi és orvosi költségek miatt a kormánynak a Medicare sokkal többe kerül, mint ahogyan eredetileg kalkulálták, vagyis évi 7 százalék helyett 15 százalékkal emelkedtek a kórházi és az ápoló-otthoni költségek. Most a szakértők azt mérlegelik, hogy a Medicare adó felemelésével, ill. az adóemelés korábbi életbe léptetésével, vagy a kereseti adó-alap határának felemelésével szüntessék meg a MediEzen a konferencián jelen volt az olasz kormány képviselője és Foch marsall is. Balfour és Hoover egy nyilatkozatot javasolt, amelyben bejelentik, hogy békét kötnek Magyarországgal, ha az betartja a fegyverszüneti szerződést. Élelmet és más segítséget ígérnek, a románok által megszállt területek kiürítését, ha számukra megfelelő kormány alakul Magyarországon. Foch marsall “azt hiszi, hogy az ott levő román, francia é^ jugoszláv erők elegendők a magyarok leverésébe^”, de az esetleges következményeket meg kell gondolni, ha nem lesznek ott olasz, angol és amerikai erők is. Titani az olasz kormány részéről azt mondja, hogy bármely támadás Magyarország ellen általános sztrájkot idézne elő Olaszországban, igy nem engedhetik meg, hogy bármilyen nagy erőt adjanak az akcióhoz. Clemenceau szerint ehhez Franciaországban is nagyon közel jár a helyzet. Azt választaná, hagyják, hogy Magyarország intézze saját sorsát, katonai beavatkozás nélkül. Mr. Balfour pedig fájlalja, hogy “a gyors leszerelés folytán a hatalmak, amelyek nyolc hónappal korábban világhódítók voltak, most nem tudják akaratukat egy 120 ezer főnyi katonaságu országgal szemben érvényre juttatni.” Clemenceau is hasonlóképpen nyilatkozott, s attól félt, “ha Kun Béla megtudja, hogy a konferencia katonailag tehetetlen, hatásosan tudja kihasználni s akkor a gonoszság elterjed az egész világon.” (U.S. Government Printing Office, YHL kötet, 117—132-ik oldal.)

Még oldalakon át lehetne a nagyhatalmak kétségbeesett tárgyalásairól írni. Kétségtelen, "hogy a három miniszterelnök, valamint Mr. Hoover és Foch marsall egyöntetűen megállapították, hogy

1) képtelenek Magyarország ellen megfelelő katonai erőt összeállítani; 2) hogy Olaszország és Franciaország miniszterelnökei az olasz és a francia, de lehet, hogy még az angol munkásság általános sztrájkjára számíthatnak ilyen hadjárat esetén.

Amit a nagyhatalmak nem tudtak megtenni, azt megtette az ellenforradalmi bandák szabotálása a román fronton harcolók utánpótlásának a megakadályozásával. — Mindez csak azért történhetett meg, mert a Kommunista Párt nem volt jól megszervezve a fontos pozíciók betöltésére, Különösen a hadügyi hivatalokban jobboldali szociáldemokraták és volt katonatisztek ültek.

A bukás után

A Magyar Tanácsköztársaság 133 napi fennállása után összeomlott, de az eszme megmaradt, az

care várható deficitjét. Ezt mindenképpen a dolgozók fizetnék meg.

A kormánynak gondoskodnia kellene arról, hogy törvényekkel szabályozzák a kórházi és orvosi költségeket és a Medicare alapjait ne a dolgozók újabb megterhelésével, hanem a nagyvállalatok és a gazdagok fokozottabb megadóztatásával biztosítsák.

Agnew a!elnök és az infláció

Semmi kétség, hogy az infláció következtében a megélhetés egyre drágul. Nap, nap után többet kell fizetnünk a tejért, a kenyérért, a főzelékért, a husért.

Nap, nap után emelik a házbért, a gazolin árát, a vonat és közlekedés költségeit.

Semmi kétség, hogy az orvosok egyre jobban emelik dijaikat. Ha kórházba kell menni, azért is ■ többet számítanak.

Szóval: mindennek felmegy az ára.

Törvényhozóink belátják ezt és nem akarják, hogy az ország alelnöke, vagy a képviselőház elnöke leszállítsa életnívóját. Ezért megszavazták, hogy Agnew alelnök és McCormick a képviselőház elnöke, fizetésemelést kapjon.

Elvégre is hogyan lehet megélni évi 43.000 dollár fizetésből ebben az inflációs világban?

Fölemelték tehát fizetésüket 43-ról évi 62,000 dollárra. No ebből már tényleg nem kell éhen- halni.

A törvényhozók azonban eddig még semmit nem tettek, hogy'nyugdíjas MUNKÁSOK minimális nyugdiját, a havi 55 dollárt felemeljék.

A Magyar Szó tájékoztat az óhazáról, csatlakozzon Ön is az olvasók táborához!

üldöztetések, a tömeges gyilkosságok, az un. “törvényes” kivégzések, ezrével való bebörtönzések ellenére. Horthy 25 éves uralma alatt egyetlen percig sem volt Magyarország aktiv, harcos kommunista párt nélkül.

Számtalanszor felvetődött a kérdés, érdemes volt-e közvetlenül a hatalmas orosz forradalom után a magyar munkásságnak átvenni a hatalmat egy feldarabolt, éhező országban? A válasz erre határozottan az, hogy egyrészt, nem volt más választásuk, ha nem akarták a Horthy-féle bandita és mágnás uralmat visszaállítani. Másrészt nemzetköziségből fakadó kötelesség volt. Érdemes volt azért is, mert ennek a példája megmutatta, hogy ha eljön az alkalom, a magyar dolgozók újból ezt fogják tenni. A Szovjetunió ekkor már több mint egy éve fennállt,de az orosz munkásság még mindig száz és száz helyen harcolt az ellenforradalmi banditákkal, melyeket az európai . és amerikai nagyhatalmak pénzeltek és szereltek fel. A szovjetnek óriási segítséget jelentett a Magyar Tanács- köztársaság, mert újabb forradalmak kitörésével megrémítette a kapitalista hatalmakat, melyek látták, hogy minden szovjet-ellenes akció forradalmi megmozdulást válthat ki. Ez a 133 nap elég volt ahhoz, hogy az ellenség szeme nem a Szovjetunióra összpontosult s igy a főbb ellenforradahni banditákat felszámolhatta. Hogy ma már számos szocialista ország van és más milliók is ebbe az irányba törekszenek, hogy a nemzetközi imperializmus már nem tehet akármit, az nem kis mértékben a Magyar Tanácsköztársaság érdeme.

Ma, 50 év után, már kevesen vagyunk az akkori harcosokból. A katonai parancsnokok közül csak magam élek, de a mártírok, harcosok emléke örökké élni fog. Amikor tisztelettel gondolunk vissza a Magyar Tanácsköztársaságra, büszkék vagyunk arra, hogy szülőhazánk most is az elsők között van a munkásosztály nagy felszabadító harcában.

Az áruló “baloldaliak”, Kunfi, Bőhm, Rónai és társaik, akik elárulták a Tanácsköztársaságot, akik szították és védték az ellenforradalmi tevékenységeket, dicstelenül végezték életüket. Nem kellettek sem Horthyéknak, sem a szocialista rendszernek, megvetve, elfeledve pusztultak el. Az ő sorsuk megmutatta, mire jutnak a munkásosztály árulói. A munkásosztály megveti őket, a tőkések előbb kihasználják, s ha már hasznavehetetlenek, elejtik őket s a történelem szemétdombján megy feledésbe a nevük.

_8____