Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-20 / 12. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 20, 1969. EGYSÉGET A FAJGYŰLÖLŐKKEL SZEMBEN ellen sem fajgyűlölő kijelentéséért, vagy cselekedetéért ? Az utolsó hónapok folyamán egyre gyakrabban fölmerült az u. n. “fekete antiszemitizmus” kérdése. E kérdés tisztázására Írjuk az alábbiakat. A New York városi iskolák kerületi vezetésének (community control) meghiúsítása céljából a hatalmi gépezet a “fekete antiszemitizmust” találta fel eszközül a város zsidó vallásu, munkás és liberális rétegeinek megosztására és megrémi- tésére. Felkapott egynéhány felelőtlen és meggondolatlan kijelentést és ezeket fantasztikus méretekre fújta fel. Az igazságot feje tetejére állította. A Polgári Zavargások Kivizsgálására kinevezett Elnöki Bizottság kénytelen volt megállapítani, hogy társadalmunk alapvető problémája a fehér fajgyűlölet. Egyike a Legrendszeresebb tanulmányoknak volt az, amelyet Gary Marx végzett az Anti-Defama- tion. League részére, az 1964-ben, Harlemben, Bed- ford-Stuyvesantban és Rochester, N. Y.-ban lefolyt u. n. “zsidóellenes” zavargások után. Az országos tanulmány, amely feketék kikérdezésén alapult, 1967-ben jelent meg “Tiltakozás és Előítélet” cimen. A néphitnek ellentmondóan a következőket állapította meg: 1. A feketék kevésbé antiszemiták, mint a fehérek. 2. A zsidóellenes, álláspont a feketék között lényegében fehérei lenes álláspont. A feketék nem választják ki a zsidókat bűnbakképpen. 3. A feketék nem különböztetik meg a zsidókat más fehér népi csoporttól. De ha megkülönböztetést kell tenni, a feketék inkább jobb mint kevésbé kedvező álláspontot foglalnak, el zsidókkal, mint más fehér népi csoportokkal szemben. • A rendszer szokásos stratégiáját alkalmazza osztályuralmának fenntartása céljából, amikor szembesíteni igyekszik a zsidóságot a fekete felszabadító mozgalommal. Ebben az igyekezetben Albert Shanker készséges és hasznos eszköz volt a fehér uralkodó osztály kezében. Az uralkodó osztály az, amely az országot jobboldali, pro-fasiszta irányba igyekszik terelni azáltal, hogy viszályt szít éppen azok között, akik legtöbbet szenvednének ilyen megosztástól: a fekete nép, a portorikóiak a fehér szegények, a zsidók és a szervezett munkásság. Első célpontjuk a fekete felszabadító mozgalom. Az antiszemitizmus alkalmazása, mint a nemzeti és faji sovinizmus minden formája, a nagy- üzletvilág érdeke, amely nagy hasznot húz belőle. Ők azok. akik pénzelik a szélsőjobb, fajgyűlölő csoportokat, mint a John Birch Society, a Ku Klux Klan, melyek fekete-gyűlölő, zsidó-gyűlölő és munkás-gyűlölő nyomtatványokat terjesztenek. Ezek azpk, akik fenntartják a munkahelyeken való kizárásokat, akik zsehrevágják a hasznot, ami a gettó lakosság kizsákmányolásából ered.. . • Albert Shanker-nek, a Tanítók Szakszervezete elnökének, a politikája a kerületi vezetés ádáz ellenzése. E politika arra késztette Shankert, hogy összefogjon, nem New York. fekete és portorikói népével, nem a. szülőkkel, akik jobb oktatást kívánnak, hanem a városi Iskola • Tanáccsal és a Tanfelügyelőkkel, tehát a munkaadókkal, a nép ellen. Azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha ellentmondás lenne a tanítók érdekei és a kerületi vezetés között. De ilyen ellentmondás nincs. A kerületi vezetés legjobban szolgálja a tanítók érdekeit is. Shanker politikája fajgyűlölő politika, és mint ilyen, arra szolgál, hogy a fehér newyorkiak fajgyűlölő érzéseit tovább szitsa. Ugyanakkor mélységes haragot és ellenséges érzést kelt a fekete és portorikói lakosság körében. Kiélezi az ellentéteket feketék és fehérek között, és különösen feketék és zsidók között. Elvégzi a munkásellenes, fekete-ellenes és antiszemita körökben azt, amit ők maguk nem tudtak volna sikeresen elérni. Ezeket a romló megoszlásokat a nép között ma még egyre jobban elmélyítik. A népet egyre jobban elterelik az igazi ellenséggel szemben való közös küzdelemtől a nagy lármával, amit a “fekete antiszemitizmus” hamis vádjával keltettek. Igaz, hogy a harag és bosszúság a fekete nép között, néhány egyén részéről egyebek közt antiszemita megjegyzésekben talált kifejezést. Természetesen ilyet nem lehet sem elnézni, sem megbocsátani. Az antiszemitizmus semmivel sem kevésbé mérgező, mint a nemzeti és faji bigottság- nak egyéb formái. De ugyanakkor az is igaz, hogy ezt a kérdést túlságosan felnagyították, eltorzították és felfújták, mértéken túl a valósághoz képest. Az “antiszemitizmus elleni küzdelem” cégére alatt rossz- indulatu kampány indult meg a fekete közösség' ellen, amibe bevontak vezető zsidó személyeket és szervezeteket is. Valóságos lincs-hisztéria fej-' lődött ki a fekete nép ellen. Az antiszemitizmus forrása nem a fekete nép. nem ők azok, akik felelősek azért a szennyes antiszemita áradatért, amely elárasztja és megfertőzi az országot. Ellenkezőleg, a fehér hatalmi gépezet, beleértve kisszámú zsidó kapitalistát is tartja fenn a fekete nép elnyomását és abból hasznot húz. Ennek a fel nem ismerése magát az antiszemitizmus elleni küzdelmet fajgyűlölő zsákutcába vezeti A fehér new york-iaknak, akik annyira hajlandók felháborodni néhány fekete antiszemita megjegyzése fölött, meg kell gondolniok, vajon elité- lik-e hasonló felháborodással azt a számtalan sértést, amikkel a feketéket és portorikóikat illetik és amelyeket nap mint nap mindenütt hallani? Méltatlankodnak-e éppúgy, amikor a polgármester Les Campbell és Albert Varai, fekete tanító és igazgató elbocsátását követeli antiszemitizmus vádjával, holott nem állt ki hasonló módon a tanító-sztrájk tartama alatt egyetlen fehér tanító Az antiszemitizmus elleni küzdelmet nem leheti elválasztani a fehér fajgyűlölet elleni küzdelemtől. Ezt a leckét meg kell tanulni, különösen New York zsidó lakosságának, ha nem akarnak a hivatásos antiszemiták csapdájába esni. Jelentőségteljes decentralizálásért és kerületi vezetésért való küzdelemhez szükséges ellenezni a Shanker vezetőség fajgyűlölő politikáját. Ez a vezetőség százezreket költött, hogy a kerületi vezetés támogatóit “extrémistáknak” és antiszemitának bélyegezze. Ők voltak azok, akik a “fekete antiszemitizmus” hamis kérdését felfújták és avval félrevezették és pánikba kergették a zsidó közönséget, hogy aztán ellenezzék a kerületi vezetése elvét. Ez a politika maga volt az, ami elősegítette az antiszemitizmus terjedését. E politika elleni küzdelem során nagyon fontos arra ügyelni, hogy ne a szakszei’vezet ellen irányuljon a küzdelem, hanem a szakszervezeti vezetőség hibás politikája ellen és a fajgyűlölő Shan- ker-féle vezetőség eltávolításáért. • New York lakossága súlyos problémákkal áll szemben. Ezek közt találjuk az iskola krízis, a rettenetes lakásviszonyok, az egekig emelkedő adók, árak és a gettókban egyre fokozódó rendőrt brutalitás és terror kérdését, a fiatalság besoro- zását, hogy gyilkoljanak és gyilkolhassanak Vietnamban. Ezeknek a problémáknak a megoldásához, és ezekért a bajokért felelősek eltávolításán hoz mindé nekfelett szükség van a túlnyomó többség legteljesebb egységére, hogy a maguk kezébe vegyék a társadalmi intézmények vezetését, amelyeket túlságosan sokáig tartottak kezükbe« a kiváltságos kevesek. Tárca Russell Baker: Élelünk egy napja Washington, febr. 19. — Tik-tak, tik-tak, szóit a kandalló órája, Mildred a vese-formájú széken olvasta az újságot. Ernő felakasztotta kabátját, leült a tojás-formájú székébe és elégülten lélegzett. — Nehéz nap volt? — A szokásos. Hazafelé leestek a kocsiról az eső-törlők. —- Szerencséd volt, hogy nem az első kerék esett le. —Erre gondoltam én is, hiszen a kocsi már egy éves. Szerencse fia — Kiraboltak máma ? — Csak kétszer. Először a parkoló helyen, aztán a drugstore mögött ,ahol az -orvosságodért jártam. Szerencse, hogy ott beváltottam a csekket, különben a másik guy-nek semmit se adhattam volna. — És megcsinálták a receptemet? — Hát megcsinálták, de nem volt elég pénz a csekkszámlámon, igy majd azt elküldik idea? ügyvéddel. Majd alá kell Írnod egy pár papirost. — Miféle papirt? — Biztosítékul le kell kötnünk a házat az orvos • ságért. — Ez kedves tőlük. — Ezt mondtam én is, 3 évet engednek nekünk a törlesztésre. Mi újság? Tik-tak, tik-tak. — Mi van a lapokban, Mildred? — Rockefeller örökké fenn akarja tartani a 10% adópótlékot. — Megéri, ha a sok áldásra gondolunk, amit tőle kapunk. — És Mr. Laird azt mondja, öt billió dollárt fizetünk, hogy lelőjj ük a rakétákat. — Nem panaszkodhatunk. A népek sokat fizettek, hogy felhajitsák az atomrakétákat, a legkevesebb, amit tehetünk, kissé többet fizetni, hogy lelőj jük őket. — És ez munkát ad az embereknek. — Nem hiába a milyenk a legnagyobb közgazdaság a Fődön. Tik-tak; tik-tak. —Jaj Ernő, majdnem elfelejtettem. —Hadd találjam ki, valami rossz hir a jövedelmi adóról. — Bizony, azt hiszem, el kell adnom a vasúti plakát gyüjtöményedet és a felesleges cipőidet, ha idén ki akarjuk fizetni. — Hát ha ez megvéd attól, hogy a Viet Gong partra szálljon San Diegoban, ezért még a Martini keverőmet is eladnám. — Azt már rég zálogba adtam Ernő. — Remélem, áldásos szociális célért. Csodás gyermekek — Igen, a gyerekek repüléséért, hogy a San Francisco State Collegében részt vehessenek a zavargáson. — Hát nem nagyszerű gyerekek? — Úgy érzik, valami dinamikusai kell tenniük, hogy jóvátegyék a mi bűneinket ebben a gonosz amerikai társadalomban. Tik-tak-tik-tak. — Mildred, mi az, ami úgy leköt az újságban? — Azt írja, akik úgy élnek, mint te, azok a férfiak korai halált fognak halni szívbajban, vérkeringési zavarokban, tüdő és idegrendszer betegségekben. A jó élet — Jól van, mindig mondtam neked, valamivel fizetni kell, hogy a mienk a legmagasabb életnívó; a kalácsért néhány tojást el kell tömi. Better dead than red, ugye? Tik-tak, tik-tak. — És mit határoztak az uj superhighwayről? — Jó hírek! Nem vezetik végül is a házunkon keresztül. Itt felemelik az úttestet, úgy hogy a házunk a feljáró alatt lesz. — Nagyszerű! Ilyen közel leszünk a haladáshoz, amely országunkat oly naggyá teszi! Tik-tak, tik-tak, Mildred és Ernő hallgatagon figyelték az idő múlását, majd Ízletes vacsorát ettek fagyasztott hamburgert, fagyasztott krumplit és fagyasztott spenótot. (New York Times)
