Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-13 / 11. szám

2

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, March 13, 1969.

Mondták és Írták

1 Herbert Marcuse, német filozófus, kaliforniai egyetemi tanár, a forradalmár diákok ideálja: — Az egyetemi erőszakos események melegágya az egész amerikai élet, amely az erőszakon alapul. Előrelátható volt ez. A rendszer annyi erőszakot halmozott fel, hogy annak ki kellett robbannia. A tv, a vietnami jelentések, a rendőri brutalitások — további magyarázat felesleges. A háború temérdek támadó ösztönt ébresztett fel a társadalomban. Ha nem készítették volna elő az agyakat, sőt a testeket, a nemzet nem támogatná a háborút, amely szörnyű fegyverekkel pusztítja, égeti a legkisebb, leggyengébb népek egyikét. A diákok erőszakosak, ha megszállják a campust? És a rendőrség, ha megrohanja őket? Nekik monopóliumuk van az erőszakra? Egyik fő baj, hogy nincsenek szabad vita-lehetőségek. A baloldal nem jut hozzá a tömegeket informáló és formáló eszközökhöz, a napisajtóhoz, rádióhoz, tv-hez. A diákok nem fizethetik a ty hirdetéseket, másképpen kell magukra felhívni a figyelmet. (N. Y. Times.)

Nyolc atomtudós, Nyugat-Németországból áttelepült Kelet-Berlinbe: — Patzelt fizikus felismerte, hogy intézetét a nyugatnémet hadsereg ellenőrzi, a NATO-hatalmak segédlete mellett. Wieczo- fek fizikus tapasztalta, hogy bázist alakítanak ki a nyugatnémet atomfegyver-iparnak, ebben döntő szerepe van Dél-Afrikában; telefonon beszélt az ottani atomenergia-hivatallal, odaátról hamisítatlan délnémet dialektusban beszéltek vele. Izrael Negev-i atomközpontjában 50 nyugatnémet tudós dolgozik az atombombán, 250 millió, márkát kaptak Németországtól. (Népszabadság.)

Andrew Kcpkind: — A newyorki tömeglapok szolidan támogatják Izraelt, de mikor egy kis rádióállomás egy néger diák rövid antiszemita versét olvasta fel, kitört a vihar. Amikor a Metropolitan Muzeum katalógusának előszavában, amit egy néger diáklány irt, kritika volt zsidó boltosok ellen, a “Fun City” (ahogy egyesek New Yorkot, ez érdekes várost hívják) a zsidó paranoia téli fesztiválja lett. Kevés zsidó érti, hogy 50 év óta helyzetük mennyire megváltozott: ma mái' az alsó rétegek őket is az elnyomókhoz számítják. Sokan úgy is viselkednek, mint a nem-zsidó fehérek. Ugyanolyan szívósan harcolnak az iskolák integrációja ellen, mint az ir és olasz amerikaiak. Még mielőtt a “fekete antiszemitizmusról” szó volt, egy Connecticut-! modern zsinagógában botrány tört ki, amikor a rabbi egy fekete militánst hivott oda beszélni. Zsidó munkaadók nem bánnak a feketékkel jobban, mint keresztény munkaadók. A faji előítélet úgy beleette magát az amerikai életbe, hogy jóindulatú zsidó liberálisok úgy behódolnak neki, mint a déli szegregációsok. És “fekete antiszemitizmus” nem hasonlítható a feketék elnyomásához. A zsidóknak is vannak panaszaik, de a feketék millió fényévnyire vannak az egyenlőségtől. És a mostani lármának egy súlyos következménye, hogy liberális intellektuelek (amilyenek az “American Jewish Committee” Commentary lapjába írnak) felhasználják az alkalmat a feketék és a fehér radikálisok támadására, növelve a pro-fasiszta hangulatot. (New Statesman.)

Mit ir az amerikai sajtó: — Lehet, hogy rettenetes vérfürdő jön Prágában és máshol, írja Joseph Alsop a Herald Tribune-ban (Párizs). — Palach diák öngyilkossága a döntés felé sodor. A gyászünnep alatt egyetlen provokáció kiválthatja a másik fél reakcióját s a káoszt, írja a Münchener Merkur. — A temetéskor robbanásba sodródott volna az ország, ha a diákok nem adják ki a csendes bánat jelszavát, hirdette a Free Europe. — A szovjet vezetés akadályozza meg a magyar módú megtorlás, tömeges deportálás katasztrófáját, kérlel a Frankfurter Allgemeine. (Népszabadság: A kibic- nek semmi sem drága. Tudjuk, a fentiekből egy’ sem igaz. Prágában nem történt semmi a temetéskor, Magyarországról nem deportáltak senkit 1956-ban.)

Marcel Niedergang: — A párizsi spanyol emigráció növekszik a spanyol intellektuelekkel és munkásokkal, akik nagynehezen elmenekülnek hallgatásra ítélt országukból. De ezek az emigránsok, akik annyi év óta küzdenek Spanyolország demokratizálásáért, egy jelt várnak a külföldtől:

Ha a csehekért öt perces sztrájk volt Párizsban, mi semmit sem érdemiünk? A francia külügyminiszter madridi látogatása keserű csalódás a spanyol liberálisok számára. (Le Monde.)

Stephen Young szenátor: — A Pueblo kémhajó útja kezdettől fogva szégyenletes volt. Tiz vagy több kémhajónak legénységét, mint civileket a Central Intelligence Agency fizeti. Helms, a CIA igazgatója — akinek működésére árnyékot vet az

U-2 affér és a kubai katasztrófa — viseli a fő felelősséget a szégyenletes kudarcért. (N. Y. Times.)

A párizsi tárgyalás: — Az U.S. delegátus javaslata, hogy katonai kérdéseket tárgyaljanak először, a tárgyalás meghiúsítását célozza. Még ha elismernék, hogy Dél-Vietnamban vannak Hanoi-i kato nák, a Pentagon szerint ezek száma csak 10—15 százaléka volna az ott levő 600,000 amerikainak. A “fokozatos kivonulás” tehát kiküszöbölné az előbbieket, de alig érintené az U.S.-t. Abrams tábornok azonban egyáltalán semmi csökkentést nem akar és a belátható jövőben megszállva akarja tartani DéPVietnamot. Az elnök szerint nem is lehet fegyverszünetet kötni egy gerilla háborúban. (Daily World.)

KÍNOS KÉRDÉSEKET VET FEL A TENGERÉSZETNEK

A PUEBLO ESETE

A katonai kódex túl szigorú a kémkedéshez

A Pueblo parancsnokának é§ személyzetének kihallgatása nagy elégedetlenséget és csalódást keltett katonai körökben. Kénytelen-keletien tudomásul kell venniök, milyen nehéz, sőt lehetetlen helyzetbe hozták a Pueblo parancsnokát a kémhajó elfogatásával kapcsolatban és ezért nem ítélhetik el sem őt, sem legénységét a szigorú katonai kódexek szerint. A katonai kódex egyik paragrafusa kimondja: “Vallatás alatt... nem teszek semmi olyan szóbeli vagy írásbeli kijelentést, mellyel megszegem hazám és szövetségesei iránti hűségemet, vagy mellyel kárt okozok érdekeiknek.”

A Pueblo teljes személyzete mégis a következő nyilatkozatot irta alá: “Alázatosan nyújtjuk be ezt a kérvényt a Koreai Népköztársasághoz, melyben őszintén és bűnbánóan bevalljuk a kémkedés gálád bűntettét a koreai nép ellen és hogy megsértettük szuverén országuk területét...” Az Egyesült Államok kormánya pedig a következő nyilatkozatot mta alá, mielőtt a Pueblo személyzetét sza- badonbocsátották: “Az Amerikai Egyesült Államok kormánya elismeri az ÜSS Pueblo személyzete vallomásának helytállóságát... melyért teljes felelősséget vállal és formálisan bocsánatot kér...” A katonai magatartás kódexét elnöki rendelettel Eisenhower elnök 1955-ben létesítette. Kiképzésnél minden katonát arra tanítanak, hogy ennek a betartása kötelező. De Lloyd Bucher parancsnok és legénysége a kódexet mégsem tartották be. Bucher parancsnok úgy döntött, hogy legénységének élete és biztonsága fontosabb, mint a szigorú

A r c k é p

Fő jellemvonása: durva.

Vannak barátai, akik ilyen jelzővel illetik: udvariatlan, parancsoló, nyers.

Mások viszont igy beszélnek róla: dörzsölködő, makacs, nyakas, hajthatatlan.

Hivatása: ügyvéd, de idejének nagy részét politikára forditja.

1964-ben ö volt Goldwater szenátor fő tanácsadója.

ő volt az, aki Goldwater kampányát tervezte.

Ő volt az, akinek javaslatára Goldwater a “Jogrendszer és a Rend”-et tette kampánya fő jelszavául. F. Clifford White szerint ő az “Arizona Maffia” legbefolyásosabb tagja, őt nevezte ki Nixon elnök helyettes igazságtigymini.szternek.

ő lesz az, aki a szövetségi kerületi ügyészeket kinevezi.

ő lesz az, aki meghatározza az igazságügy- minisztérium irányvonalát.

Amióta a szenátus jóváhagyta kinevezését, sajtónyilatkozatban kijelentette: “Hive vagyok a megelőző letartóztatásnak és annak, hogy a gyanúsított egyéneket fogva tartsuk biztosíték nélkül, ha úgy véljük, hogy szabadlábra helyezésük esetén biint követhetnek el.”

Néha, néha munkaügyi kérdésekkel is foglalkozik, mint ügyvéd, de minden esetben a munkáltatók érdekeit képviseli.

Ez a Nixon-kormány helyettes igazságügy- miniszterének, Richard G. Kleindienstnek arcképe.

kódex betartása, különösen azért, mert még neki sem adták teljesen tudomására, hogy tulajdonképpen mennyi és milyen természetű kémkedés folyik a parancsnoksága alatt levő hajón.

Valószínűleg hozzájárult Bucher parancsnok fogsága alatti magatartásához az a körülmény is, hogy nem lehetett túlságosan meggyőződve saját hazája igazában. Miután a koreaiak kellően megvilágították a helyzetet és megmagyarázták saját országuk elvitathatatlan, szuverén jogait, Bucher és legénysége is valószínűleg belátták, hogy igazuk van s ha igy áll a dolog, nem látták értelmét annak, miért ne írják alá a vallomást. Katonák csak olyan esetben hajlandók “hősök” lenni, hajóparancsnokok .csak abban az esetben mennek a tenger fenekére hajóikkal együtt, ha sziwel-1 élekkel, teljes meggyőződéssel hisznek hazájuk igazságában.

Katonai körökben is kételyek merülnek fel a kódex betartása ü’ánt, melynek egyik szakasza például azt mondja, hogy fogságba esett amerikai katonáknak “mindent meg kell kísérelni, hogy megszökhessenek.” A Pueblo esetében ez biztos halált jelentett volna az embereknek, tél közepén, a zord ázsiai ország belsejében, ahol a biztos menekülésre a legkisebb esély sem volt.

“A kormánynak okvetlen tenni kell valamit a kódex-el, esetleg módosítania kell,” mondotta egy volt hadihajó parancsnok, aki az észak-vietnami partok mentén már szembenézett hajója elfogatá- sa lehetőségével. “Ha holnap elfognának, igazán nem tudom, mit tennék,” mondotta.

A valóság az, hogy a légierő bizalmasan arra oktatja a vietnami bombázó megbízatásokra küldött pilótákat, hogy ne vegyék tekintetbe a kódex azon részeit, melyek az elfogatásnál való ellenállásra és a fogságban a vallomás megtagadására vonatkoznak.

Politikai következményei is vannak a Pueblo- ügynek és a vele kapcsolatos kihallgatásoknak, sok vitára is okot ad. Jonathan Bingham, newyorki demokrata képviselő kérte, hogy Nixon elnök változtassa meg a jelenlegi kódexet úgy, hogy az elfogott katonák akármit aláírhassanak. Azt ajánlja, hogy az U.S. minden lehető diplomáciai és hírközlési módszerrel adja tudtára az egész világnak, hogy elfogott amerikaiak által tett vallomások nem érvényesek. Bingham képviselő azt hiszi, hogy ezzel megkönnyítené az elfogott amerikai kémek helyzetét. A világ közvéleményét azonban nem az amerikai kijelentések irányítják.

/tjf A/V%€RiKAI r

*★*****★**★★★***★**★**★★****•<■*■***•*+*+■*

Published weekly, except 2nd & 3rd week in Jaly by Hungarian Word, inc.

130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397.

Éht. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY.

Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ba egy évre 12 dollar, felevre $6.50v