Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-02 / 1. szám

Thiu'sdav. January 2. 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Ax ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. az autóbuszvezetők kirablása, hogy már nem haj­landók a jelenlegi körülmények között dolgozni. A Brotherhood of Railroad Trainmen a tagság nevében azt az ajánlatot tette a Repid Transit Co.-nak — amit egyébként a legjobb akarattal - sem lehet “rapidnak” nevezni — hogy a helyzeten, mely a buszvezetők életét is veszélyezteti, úgy se­gítsen, hogy nyerje meg az utasokat arra, hogy; aprópénzzel szánjanak fel az autóbuszra. Utazási dijaikat egy fel nem törhető acélládába dobnák, mint azt jelenleg is teszik, így a vezetőnek neai kellene pénzt kezelnie és ezáltal nem volna pénjs a birtokában. És ahol nincs, ott még a jó Is teán sem vehet. ) Cincár Gyula, Los Angik« A legjobb napiár MIAMI, Fia. — Forgatom, forgatom 1969-es naptárunkat: egy-egy cikkét elolvasom, másokba csak belekóstolok. Valósággal Ízlelgetem, észre sem veszem, hogy már órák óta nézegetem. Va­lóságos kényszert érzek arra, hogy az idei naptár névtelenségbe bujt szerkesztőjének gratuláljak, hogy megköszönjem neki, hogy a 45 év alatt olva­sott naptárok közül az idei nemcsak a legjobb, legtartalmasabb—már nem is lehetne jobb—ha­nem a naptár külalakja is ehhez igazodik. A jó öreg Gellért Hugó igaz művészettel megrajzolt fe­dőlapja méltóan képviseli a naptárban levő gon­dolatokat és ezt kiegészíti a nyomdai kiállitás is. A naptár összeállítója valóban ismeri olvasóin­kat minden egyes cikk érdeklődésünk körébe tartozik. Ez az itteni Írógárdától természetes is. De a magyarországi politikai és kulturális írások kincsestárából merített cikkek tárgyai is mind olyanok, amelyekkel az amerikai magyar olvasók­nak már régen kellett volna első kézből megis­merkedniük. A magyarországi szakszervezetek (mindegyik egy-egy ipari szervezet) tevékenységei, az uj gaz­dasági reformok, a Hazafias Népfront programja mind nagyon fontosak. Az egészségügy, az oktatás kérdéseiről csak izelitőt kaptunk. Röviden, de hozzáértéssel ezeket is bátran fel kell vetni, más magyarországi kérdésekkel együtt, nemcsak a jö­vő évi naptárban, hanem lapunkon keresztül is, minden héten. Meg kell ismertetni ezeket az ol­vasótáborral. Külön meg kell emliteni, hogy a magyar mun­kásmozgalom két kiemelkedő eseménye is helyet kapott az idei naptárunkban. Ezek nemcsak Ma­gyarországon, hanem a világtörténelemben is ki­magasló események voltak. Az egyik egy részlet a nagy Októberi Forradalom-ból, ahol a magyar hadifoglyok nagy szerepet játszottak és amelyről egész könyvtárra való könyvek jelentek meg a Szovjetunióban. Százezernél több magyar hadifo­goly csatlakozott az orosz dolgozókat segítő In­ternacionalista Hadsereghez, végigharcolva az orosz polgárháborút. A nagy Szovjetunió szélié­ben hosszában szobrok, emléktáblák hirdetik a magyar internacionalisták hősiességét; városokat, gyárakat, stb. neveztek el róluk. Ezeknek az internacionalistáknak a vezetői vol­tak azok, akik visszatérve Magyarországra, 1919- ben az orosz dolgozók mintájára segítettek meg­alapozni, ha rövid időre is, a világon a második tanácsköztársaságot. Ennek a magyar dicsőségnek az 50 éves évfordulóját ünnepük most tavasszal szerte a világon, mindenütt, ahol egy szebb jö­vőért harcolnak. Kovács Ernő Uj primadonnák “Dem Mimen flicht die Nachwelt keinen Kranz” (a színésznek az utókor nem fon koszorút), mond­ta Schiller, a nagy német költő. Szomorú, de még szomorúbb, hogy az öregedő primadonnákat már életükben uj sztárok szorítják ki a színpadról. Az emigráns magyar aréna szereplői is rezignál- tan tapasztalják. A 44-esek csendőr-költőjét nem tüntetik ki uj amerikai diszpolgárságokkal, nem fogadják őt egyház-fejedelmek és afrikai állam­fők. Ä 47-eseket nem fényképezik, mint a világ­demokrácia bajnokait Csang-Kai-shek, Batista, Trujillo Singman Rhee követeivel. Az 56-osok trockista intézetét nem fizetik amerikai pénzzel, nem adják ki naponta uj könyveiket hőstetteik­ről, ritkán hívják meg a békés egymás mellett élés ellen szónokolni. Uj a magyar füleknek idegen hangzású cseh neveket harsognak most, hogy Liehm, Mnacko, Sejna Sik, Sviták, Loebl, Tigrid. Vichniak, Gold- tücker, Kohut; őket alkalmazzák a Nyugat anti- kommunista intézeteiben az ő leleplező könyveiket adják ki lázas sietséggel, őket hívják meg Prince- tonba,, a Central Intelligence Agency által ala­pított “szabad kultúra” társaság tanácskozására.. Hát a magyar szabadsághősökkel már nem törő­dik senki9 Pedig hol vannak ők a magyar tenoristáktól! Nem énekeltek áriákat a jégre tett 150 ifjúról, kézzel kilőtt szovjet tankokról, kürtott csecsemő­otthonokról, nincs Mindszentyjük, akiről 5 ezer .könyvet írhatnának, nem produkáltak a bakonyi gerilla-harcokhoz hasonló szenzációkat, 63 ezer “szí bériai deportáltat”; azt se hirdetik, hogy a cseh kormány ki akarja a cseh népet irtani. Ők csak a tervgazdaságot kritizálják, Amerikát dicsőítik (amit nem ismernek), tőle várják, hogy megvaló­sítja az igazi csehszlovák demokráciát (ahogyan már megvalósította Argentínában, Boüviában, Brazüiában, Colombiában, Congóban, Dominiká­ban, Ghánában, Guatemalában, Guyanában, Habi­ban, Indonéziában, Iránban, Koreában, Laosban, Libériában, Maliban, Nicaraguában, Panamában, Paraguayban, Peruban, Portugáliában, Saudi Ará­biában, Spanyolországban, Thailandban, Vietnam­ban.) Ezek az uj emigráns-sztárok javarészt komoly emberek, de még nem tudják, mi vár rájuk itt kinn, mire akarják, őket felhasználni, mit kell majd mondaniok, irniok, ha nem akarnak eltűnni a balfenéken, hogy uj emigráns-csillagok vegyék át szerepüket. Exile Hirek a nyugati partokról Los Angeles és környéke leszavazta azt a pro- poziciót, amely a Rapid Transit kiépítését szor­galmazta. Nem azért, mert nem szeretnék, hogy a minden irányban 100 mérföldre kiterjedő L. A. környék ne legyen jobb és gyorsabb közlekedési eszközökkel ellátva, hanem mert a különböző adók­kal megterhelt lakosság már képtelen több adó­terhet a nyakába venni. A propozició újabb for­galmi, jövedelmi, ingatlan, gazolin, cigaretta, stb. adót helyezett kilátásba. A lakosság azt is tudja, hogy ez az egészség terén is segítene, mert az autók füstködét redu­kálni lehetne, ha kevesebb autót használnának, különösen a központból távolabb lakók. Nem tudom, hogy az illetékesek tudatában van­nak-e annak, hogy a 7 éves vietnami háború FÉL­ÉVES költségével ezt a hálózatot minden irány­ban és mind a száz mérföldön ki lehetne épiteni anélkül, hogy ez azonnali terhet jelentene L. A. és környéke polgáraira. A pénzösszeget kölcsön lehetne venni a szövetségi kormánytól és annak­idején a Rapid Transiton utazók millióinak uta­zási dijából kamatostól vissza lehetne fizetni azt ország kincstárába. Vagy ez talán nem tetszene a bankároknak, vagy más spekulánsoknak? A ha­talmas pénzösszeg mikénti elköltésében óriási kü­lönbségek vannak. A Rapid Transit örök időkre haszonnal járó befektetés volna és a lakosság ér­dekét szolgálná, a vietnami háború viszont soha vissza nem térő vagyon, emberi élet és ingatlan elpocsékolása. Mikor fogunk már egyszer feléred- ni? Mikor adjuk még erősebben jelét annak, hogy a hatalmas, gazdag Amerika nem jó helyen költi el mérhetetlen vagyonát, mert a Rapid Transiton kívül kórházaink, nyomortanyáink, iskoláink, stb. stb. országszerte sok pénzt igényelnek. A Los angeles-i autóbuszokon annyira elterjedt Jókívánságok Kanadából Niagara Falls, Ont. Kellemes karácsonyi ünne­peket és boldog, békés uj esztendőt kívánok ugf,' a belső munkatársaknak, mint az egész olvasótá­bornak. De ez kétszeresen vonatkozik a külmun- katársakra, akik iparkodnak színesebbé, tartaL masabbá tenni a lapot. Jó munkát továbbra is Cselényi József j APRÓSÁGOK Kovács Erzsi rovata Semmi sem uj a nap alatt. Még a legostobább, legnevetségesebb, legaljasabb világraszóló dolgok is megismétlődnek. Szinte hihetetlen, de igy van. Ott ülnek Párisban a világ nagyobb és kisebb országainak hivatalos képviselői, hogy megbeszél­jék a vietnami háború befejezését és végre-vala- hára megkössék a békét. A tárgyalás hosszú hetek óta folyik, de nem arról, hogy milyen bekéfeltéte- lekkel kössék meg a szerződést, nem arról, hogy addig is, amig az úgynevezett béketárgyalások folynak, szüntessék be az egymás gyilkolását, ha­nem arról, hogy: MILYEN FORMÁJÚ ASZTALHOZ ÜLJENEK LE. Már már úgy látszott, hogy megegyeznek a patkó alakú asztalban, de újabb nehézségek jöttek: NEM TUDJAK HOGYAN ÜLTESSÉK A DE­LEGÁTUSOKAT! Ha nem volna tragikus, nevetni lehetne rajta. Ha nem tudnánk, hogy amig az a kis mitugralsjS Ky azon veszekszik, hogy kit, hová ültessenek, addig száz és száz katona hal meg naponta. Ameri­kai és vietnami. De miután semmi sem uj a nap alatt, ez az őrültség sem uj. Már egyszer megtörtént, amikor a koreai háborút próbálták befejezni és akkor is hetekig tartott, amig megegyeztek abban, hogy milyen formájú asztalhoz ültessék a delegátusokat. Akkor kerek asztalhoz ültek, hogy senki ne mond­hassa, hogy ő ül az asztalfőn. Nem voltam biztos benne, hogy jól emlékszem erre, de megtaláltam az Apróságok cimii kis könyvem 151-ik oldalán. El lehet azt hinni, hogy hadvezérek, diploma-; ták miniszterek, ilyen kicsinyes, aprólékos dolog­gal töltik a drága időt, a helyett, hogy egy lócán ülve is azt néznék, hogy lehet a legsürgössebben, elintézni, hogy ez a törvénytelen, kegyetlen hábo­rú végetérjen? Nagy kár, hogy engem nem kérdeznek meg. Én elültetném ezeket a diplomatákat, hadvezéreket. Úgy elültetném azt a kis Ky tábornokot,— miut a krumplit. Jó mélyre. A többit is, ki hogy érdemli. VÁMMENTES IKKA-GSOMAGOK «“““S!!™ KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S.RELIEF PAR CEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a Second Avenut-ról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents