Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-19 / 25. szám
Thursday, June 19, 1969 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD SÍRJUNK, vagy NEVESSÜNK A Csendes-óceán menti Santa Barbara tengerszoros a világ egyik legelbájolóbb pontja volt időtlen idők óta. Strandjain a fürdőzők százezrei élvezték a tenger tiszta, kék vizét. Nemcsak az ország, de a világ minden részéből jöttek a turisták és csatlakoztak a “bennszülöttek”-hez, hogy a tengerpart finom homokjában heverjenek és lehűtsék testüket a tenger tiszta, hüs vizében. A tengerpart közelében pálmafák ékesítették a sétányokat és a virágok minden elképzelhető fajtája paradicsommá tette Santa Barbarát. így volt ez 1969 januárjáig, amikor a Union olajvállalat fúrógépei munkába álltak a Santa Barbara tengerszoros Repetto nevű térségében. 250 láb mélyre fúrtak, mig olajra bukkantak. Kibuggyant az olaj, az olajvállalat részvényesei pedig dörzsölték kezüket megelégedésükben. Naponta 4000 hordó olajat termeltek ki az olajku- takból és ez még csak a kezdet volt. Igen ám, de valami nem volt rendben. Az olaj olyan erővel tört fel, hogy a mérnökök képtelenek voltak levezetni és az olaj kezdett a tengerbe öm- leni. Ez év januárjában NAPONTA 500 hordó olaj öntötte el a Santa Barbara tengerszorost. A gyönyö rü, tiszta viz, a finom homok megváltozott. A piszkos, nyersolaj elárasztotta az egész partvidéket. Olaj fedte a sirályok testét, ezrével pusztultak el a madarak, melyek olyan színessé tették az amúgy is gyönyörű vidéket. Minél több szennyes olaj folyt a tengerbe, annál jobban felháborodtak Santa Barbara lakosai. Szegények, középosztálybeliek, bankárok, kereskedők, ingatlantulajdonosok és ügynökök, feketék és fehérek egyaránt küldték a táviratokat, kérvényeket képviselőiknek, szenátoraiknak, hogy tegyenek valamit, tiltsák be az olajkutak fúrását a Santa Barbara tengerszorosban. Nemcsak Santa Barbara lakosai lázadtak fel, hanem úgyszólván az egész ország gondolkodó népe. Ma Santa Barbara tengerszorosát fertőzik meg az olajáradattal, holnap már San Francisco, vagy Los Angeles, vagy New York, vagy bármely más tengerparti város vizével történhet ugyanaz! Ezt meg kell szüntetni! Ezt meg kell akadályozni! A természet szépsége ellen elkövetett gaztettet nem szabad büntetlenül hagyni! A felháborodás olyan magas fokra hágott, hogy Nixon elnök kénytelen volt bizottságot kinevezni az ügy felülvizsgálatára és javaslatok tételére. A bizottság munkába állt és hónapokig tartó szorgalmas tevékenység után meghozta javaslatát: “Nagyon kockázatos lenne a Santa Barbara tengerszoros fenekén lévő olajat kiaknázatlanul hagyni. Adjunk engedélye a Union olajvállalatnak, hogy annyi olajkutat fúrjon a szorosban, amennyit csak jónak lát. Minél többet, annál jobb.” Sírjunk, vagy nevessünk? A választ erre könnyen megkaphatjuk, ha megtudjuk, hogy a Bizottság elnöke John C. Calhoun, a texasj A.&M. Egyetem alelnöke. Kiváncsiak vagyunk, hogy hány millió dollárt adományoznak az olajvállalatok e “független” Felső Iskola fenntartására?? Felfüggesztettek egy tanárnőt háboruellenes nézeteiért Boston városnak Brookline nevű külvárosában lakik Mrs. Eleanor Sobel, a Somerville-i Northeastern Junior High School tanárnője, akit felfüggesztettek állásából és kihallgatásra idéztek be az iskolaszékre. Az eljárásnak az volt az oka, hogy ráírta egyik tanítványának dolgozatára: “Megérte ez a háború azt, hogy a fivéred életébe kerüljön? Talán jobb lett volna, ha elégette volna sorozókártyáját.” Mrs. Sobel magyarázatképpen irta ezt a dolgozatra, amelyben Sheila McNabb, 12 éves kisleány elkeseredetten irt a háborúról. Bátyja elesett a harctéren Vietnamban és azt irta, nem érti meg, miért égetik el oly sokan a sorozó kártyájukat. Most rendőrök állnak őrt Mrs. Sobel lakása előtt, mert több fenyegető levelet kapott. Az újságíróknak ezt mondta: “Megdönbbentő, hogy az egész ilyen nagy üggyé fejlődött.” Úgy látszik, az iskolákban még mindig lukszus- nak számit, hogy egy tanárnő háboruellenes véleményt nyilváníthasson. GOODWIN VÉLEMÉNYE A PERUI KONFLIKTUSRÓL Richard N. Goodwin, aki annak idején Kennedy elnök egyik segédje volt, hosszú cikket irt a New Yorker május 17-i számában a Standard Oil és Peru kormánya közötti konfliktusról. Juan Velasco Alvarado generális adminisztrációja, mely októberben jutott hatalomra, kisajátította a N. J. Standard Oil alvállalatának, az International Petroleum Corp.-nak birtokait s ezzel tetőpontra juttatta Peru imperialista-ellenes erőinek az olajmonopóliumokkal 50 éve folyó harcát. Az U.S. kormány gazdasági szankciókat alkalmazott Peruval szemben és azzal fenyeget, hogy a Hickenlooper Módosítással élve, teljes gazdasági zárlatot rendel el. Goodwin Peruban beszélgetett a kormány vezetőivel, a legbefolyásosabb családok tagjaival, nagyvállalatok és az U.S. ottani nagykövetségének hivatalnokaival s ezekből nagyon hasznos felderitő tényeket közölt. Latin-Amerikában a földalatti természeti kincsek általánosságban a kormány birtokában vannak. Külföldi vállalatoknak adott koncessziók ezt érvénytelenitik. Egyetlen kivételes esetben, 143 évvel ezelőtt Peru engedélyt adott egy szurokbányában a földalatti kincsek kitermelésére egy gazdag embernek, aki a függetlenségi harcban Boli- vár-t finanszírozta. A 90 éven át kézről-kézre menő bánya körüli tulajdonjogi bírósági harcok és nemzetközi tárgyalások után az engedélyt a Standard Oil kaparintotta meg. Ezalatt a bánya nagyméretű olajteleppé fejlődött ki. Ennek utána a Rockefeller olajtröszt ezt arra használta fel, hogy olyan előjogokat élvezzen, amelyek Latin-Amerikában még U.S. társaságok részére is szokatlanok voltak. Úgyszólván semmi adót nem fizetett. Széliében, hosz- szában lekenyerezett befolyásos embereket s megdöntött kormányokat, amelyek a legparányibb engedményt kérték. Peruban 55 százalékos monopóliuma volt mindennemű petróleum eladására. A vállalat vezetői nem úgy viselkedtek, mint vendégek, hanem mint hódítók. Mire a nacionali- zálás bekövetkezett, “az International Petroleum Corp. (IPC) legtöbb magasrangu hivatalnoka már kinn volt az országból, közöttük sokan sikkasztásért és adócsalásért kiadott bírósági elfogatási parancs elől menekültek.” Mikor egy kiváló perui újságszerkesztő megérkezett az IPC kikötőjébe, Talara-ba, a kikötői okmányoknak “Talara—Puerto Norteamericano” (északamerikai kikötő) címük volt és az étteremben Jim-Crow-t gyakoroltak a peruiakkal szemben. A N. J. Standard Oil-nak négyszer annyi jövedelme van, mint egész Perunak. Vele közösen zsákmányolja ki Perut a Cerro de Pasco vörösrézben, a Grace Lines hajózásban és kereskedelemben, a Chase Manhattan pénzügyekben, ebben az évszázadban úgy, amint más nyugati imperialista hatalmak kizsákmányolták századokkal előbb. De a tömegek a nyomor egyre mélyebb fokára süllyednek. “Négyszáz évvel azután, hogy a nyugati kultúra megvetette lábát, hogy külföldi és privát befektetők oda vonzódtak és a 'Jó Szomszéd Politika’ és a ‘Szövetség a Haladásért’ létesítése után Peru sok szempontból kevésbé fejlettebb, mint az Inca uralom alatt volt. Manapság sziklák és bozótok vannak azon a helyen, ahol valaha jó utak kötötték össze az ország különböző részeit; sivataggá váltak nagy földterületek, amelyek régen csatornázás alatt bőven termeltek és a Sierrában annak a civilizációnak a szétszóródott, elszegényedett leszármazottai laknak, amely termelésre és közös akcióra jól megszervezetten működött.” A perui politikusok még csak papíron létező, alamizsna engedményeket sem tudtak kicsikarni a Standard Oil-tól, hogy “nemzeti büszkeségüket” kielégítsék s megnyugtassák a lakosságot. Az alkudozások minden szinfokán az U.S. kormány a Standard Oil kiszolgálója szerepét töltötte be, gyakran fordult gazdasági megtorlásokhoz és hadi kellékek megvonásával gyakorolt nyomást. Goodwin részletezi azokat a politikai lépéseket, amelyek végül az államosításra vezettek. Formális bejelentés nélkül az amerikai kormány megvont minden “külföldi segély”-t Perutól. Nem hajlandó eladni katonai felszerelést. Felbátorítja az amerikai hajókat, szegjék meg a perui halászati szabályokat. A kormánybankok és az U.S. dominálása alatt lévő nemzetközi bankok nem hajlandók normális hitelt adni Perunak. Minden lépésre Peru ellenlépéssel reagált. Elrendelte az U.S. kezekben lévő bankok nacionali- zálását. A Cerro de Pasco tulajdonában levő nagy gazdaságokat kisajátította és a parasztok között felosztotta. A halászati szabályok megszegőit megbüntette. Távoltartotta Nelson Rockefellert és az U.S. katonai attasékat: az ellenforradalmak hírhedt szervezőit kirúgta. Ha minden időrend szerint történik, a Hickenlooper Módosítás, egyszeri halasztás után augusztusban kerül kivitelezésre. Goodwin nyomatékosan javasolja Nixonnak, hogy tartózkodjon e törvény alkalmazásától. “A segély megvonása és a cukor megvásárlásának megszüntetése nagyon súlyos csapás lenne, amit Peru talán kibírna. Ezeknek az előnyöknek ilyen nyilvánvaló és formális megvonása után más pénzügyi privát vagy közintézetek sem eszközölnek majd befektetéseket Peruban. Ez olyan krízist idéz elő, melynek áldozatai a nyomorgó perui munkások és parasztok lesznek.” De mikor ezeknek az eseményeknek a magyarázatáról van szó, Goodwin veszedelmesen ferdén látja a dolgokat. V. P. rtWEM FIGYELMEZTET: AZ EGYHÁZAK LÉPJENEK AKCIÓBA A FAJGYŰLÖLET ELLEN A katolikusok elutasítják Forman követelését Az Egyházak Világszervezetének londoni gyűlésén George McGovern, South Dakota-i szenátor figyelmeztette a hallgatóságot, hogy fogytán van az idő a privilégiumokat élvező fehér országok és egyházak részére. A faji konfliktusok okainak kiküszöbölésére és felszámolására összehívott konferencián a szenátor kijelentette: “Jó lesz, ha szem benézünk a problémával, mert különben az egyházak jelentéktelen intézményekké válnak.” Harminc országból gyűltek össze teológusok és egyházon kívüliek erre a konferenciára. A washingtoni United Christ-templom fekete lelkésze, Rév. Channing Phillips úgy vélekedett, hogy az egyház a fajgyűlölet ellen akar küzdeni, akkor “az ájtatosság hamis alapjairól” olyan intézménnyé kell változnia, mely nemcsak a szeretet- ben, de az erőben is hisz, olyan erőben, amely az erőszakot sem veti el. Azt is mondotta, hogy a fajgyűlölet ellen nem lehet hatásosan küzdeni mindaddig, amig fel nem ismerik a gazdasági tényezők mozgató erejét. “Amint a kapitalista rendszer borzalmasan eredményes technológiájával újabb nyersanyag forrásokat és piacokat keres, velük együtt fajgyűlölő ideológiákat is kifejlesztett, melyekkel alátámasztja célkitűzéseit... Az amerikai feketék kártérítési követelése elvben, helyes.” • A newyorki római katolikus egyházközösség elutasította a National Black Economic Conference által kibocsátott “Fekete Manifesztót”, melyről James Forman fekete vezető több helyen beszélt s melyben az ország keresztény egyházaitól és zsidó hitközségeitől 500 millió dollár kártérítést követelnek Amerika fekete lakosainak. A katolikus nyilatkozat a feketéket ért évszázados igazságtalanságokért való kártérítést “erősen vitás kérdés”- nek tekintette. New York, N. Y. — A város 850,000 lakosa jogosult Medicaid-re azokon kívül, akik közsegélyben részesülnek. Julius 1-től ezek közül 200,000-en elvesztik jogosultságukat az állami törvényhozók ez évi döntése következtében. _3.
