Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-29 / 22. szám

2

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, May 29, 1969.

Kifogni a szelet

Magyarországon is kifogták a szelet a vitorlákból. A harmincas években a Gömbös-kormányt aggasztotta, hogy túl sokan olvasták az ellenzéki náci újságokat. Ezért megalapította a kormánypárti nácisajtót — a Függetlenséget, Esti Újságot stb., amelyek szerkesztősége most a Szabad Európa rádióban hirdet demokráciát a magyaroknak, hogy az az ellenzéki nácikkal, nyilasokkal versenyt uszítson a zsidók, szocialisták, kommunisták, demokráciák ellen, dicsőitse Hitlert, Mussolinit, Francot, a katonai diktatúrákat, de ne támadja a kormányt és az uralkodó osztályokat. Mindkét csoport megtette a magáét, a lelkek mérgezésében, az ehnék butításában, a tények elhallgatásában és hamisításában; az eredmény mutatkozott a zsidótörvényekben, a galíciai deportálásban, a bácskai mészárlásban, a munkaszolgálatosok halálra kínzásában, a kommunisták üldözésében.

1938-ban Imrédy miniszterelnök fogta ki a szelet. A nyilasok nagyon erősödtek, ő tehát erősen jobbra fordította a kormányrudat, megvalósította azok programjának egy részét, a zsidók ellen, a sajtószabadság ellen, a hitleri politika lelkesebb támogatásában. E politika vetése 1944-ben érett be, amikor a közigazgatás, a csendőrség lelkesen szolgálta a német megszállókat, majd Szálasit.

Most á német vitorlákból fogja ki a szelet Kiesinger kancellár (nem tévesztendő össze honfitársával, Kissingerrel, Nixon tanácsadójával; az előbbi náci volt, az utóbbi zsidó, aki a nácik elől menekült ide — de politikájuk azonos). A nyugatiak, főleg az U.S. által sugalmazott német politika nem számolt le a nácizmussal, az újra erősödik a párt- életben, a hadseregben, a sajtóban, sikert vár a parlamenti választásokban. Kiesinger tehát ki akarja fogni a szelet vitorlájukból.

Tehát nyíltabban hirdeti, amit eddig is gondolt, durvábban fejezi ki, ami idáig is politikája volt, hogy versenyezzen a nacionalista, pángermán, náci, eszelős antikommunista, revansista, háborupá- ti, szélső jobboldali választók szavazatáért a nácipárttal. Csúnyábban gyalázza a német demokratikus köztársaságot, követeli annak, valamint a Csehországhoz és Lengyelországhoz csatolt területek visszaszerzését, a német nukleáris haderőt (bár már vannak titokban nukleáris fegyvereik), a “destruktív” (de nem náci) mozgalmak elnyomását, a hadsereg vissza-poroszositását, a polgárjogokat elnyomó szükségtörvény érvényesítését, az európai német hegemóniát, a német befolyást Közép- Kelet-Európa felett, a varsói blokk összetörését, így elméletben már megtette a félutat a hitleri “harmadik birodalomig.” E szélkifogást Németországban is alkalmazták már. A nemzeti szocialistákkal is versenyeztek a német nemzetiek, a junkerek, Hugenbergék, Schleicherék, a katolikus centristák sovinizmusban, militarizmusban, vörös- falásban — de a "Machtergreifung" elsöpörte őket. De nem következik, hogy ma is igy lesz.

Most a német—olasz “tengely” helyében uj tem- gely akar Európán uralkodni: a német—amerikai. Akkor azt mondták, Németország miután elvesztette, megnyerte az első világháborút, ipara — külföldi befektetésekkel és kölcsönökkel — már a weimári rendszerben első helyre került, majd a nácik kiterjesztették uralmát Ausztriára és Csehszlovákiára. Most azt mondják: a második világháborút is megnyerte. Nyíltan hirdetik a németek: mi vagyunk az elsők Európában, nekünk kell vezetnünk. A dollárt, frankot, fontot márkába menekítik, tartalékai megközelítik az U.S.-ét, kivitele is, óriási feleslege van, mig az U.S. kiviteli többlete eltűnt. Versenytársai kidőltek, Anglia gazdasága tovább gyengül, a frankot a tavalyi válság és De Gaulle visszavonulása megingatta. Csak két versenytársa maradt: Japán és az U.S. Ilyen helyzetben nehéz elképzelni erőszakos hatalom-átvételt. Az un. szocialista párt koalícióban van a kereszténypárttal, politikájuk nem különbözik. Kevés a munkanélküli, a munkáshiányt milliónyi külföldi munkás pótolja, a szakszervezetek engedelmesek. Csak a diákok egy része lázong, a munkások a tv-be és a “slick-magazinokba” temetkeznek, meg a sörbe. Miért fenyegetne jobboldali forradalom?

Nem tudjuk, forradalomnak nevezhető-e ami

fenyeget. Nem első eset, legkevésbé Németországban, hogy a gazdasági-katonai erővel együtt nő az étvágy, a hódítás vágya, lényegében az imperializmus törvénye alapján, amit ott Berlinben elemzett legmélyebben Luxemburg Róza. A nacionalista, militarista, kapitalista célok összeszövődnek. A hadsereg izmait feszíti, tisztikara újra a wilhel- minusi és a hitleri ideálokat vallja, vezetőségében még mindig sok a régi náci. Készül az uj “keresztes hadjáratra” Kelet felé, hogy visszaállítsa Nagy- Németországot. Ipara berendezkedett a legnagyobb arányú exportra, külföldi piacait biztosítania kell és befektetései világszerte gyorsan növekednek. Azok a korlátok, amiket a békeszerződések a német fegyverkezés és nagyhatalmi politika ellen állítottak fel, már rég ledőltek, a gazdaságiterritoriális terjeszkedés vágya nagyobb robbanással fenyeget, mint 1933 után. De a kormányzó pártok idáig ezt némileg visszaszorították, mert a szövetségesek is féltek tőle és mert olyan, náluk sokkal erősebb hatalommal kerültek volna szembe, amely 25 évvel ezelőtt már összetörte őket. Itt van a bel- és külpolitikai veszély: a tapasztaltabb, felelős kormány és pártjai szembekerülnek a tömegeket felizgató szélső jobboldal tulkövete- léseivel és ahelyett, hogy erélyesen szembe szállnának vele, a szavazatokért folyó harcban (de a saját párttagjaik nyomása alatt is) kifogják annak vitorláiból a szelet, versenyre szállnak vele a demagógiában — amerikai támogatásban bízva.

Mert mindezek a fejlemények az U.S. európai

I

JELEHTÉS CHILÉBŐL I

Irta: BALASSA ANDOR

Ugyanazon a napon, amikor Franciaország elnöke lemondott, tragikus körülmények között elhunyt Bolivia elnöke Barrientos tábornok, aki sajátmaga vezette helikopterével egy vidéki földmunkás szindikátus kongresszusára repült. Mikor éppen leszállni készült, beleakadt egy magasfeszültségű áramvezetékbe, aminek következtében a helikopter lezuhant és utasa szörnyethalt. Eleinte szabotázsra, vagy merényletre gyanakodtak, de az utólagos vizsgálat kimutatta, hogy ezen feltevések nem helytállóak.

Az elhunyt elnök — bár többé-kevésbé diktató- riális hatalommal rendelkezett — népszerűségnek örvendett a dolgozó rétegek, különösképpen a földmunkások körében, akik anyagi helyzetének javítására számos intézkedést hozott. Ezek azonban meglehetős ellenszenvvel viseltetnek az ideiglenes utód, az alelnök Lius Adolfo Eiles Salinassal szemben. Ugyanis az alkotmány rendelkezése értelmében az elhunyt elnököt mandátumának lejártáig elnöki hatáskörrel az addigi alelnök helyettesíti, helyesebben ő veszi át az elnöki funkciókat. Azonban ellentétben az U.S.-ben fennálló rendelkezésekkel, az újdonsült elnök a következő választásokon sem, mint elnök, sem mint alelnök nem jelöltetheti magát. így funkcióját 1970 augusztusában át kell adnia a megválasztott utódnak.

Megtarthatja-e vajon elnöki pozícióját Siles Sa- linas anélkül, hogy az országot ki ne tegye komoly zavargásoknak, esetleg forradalomnak? A helyzet elég bizonytalannak tűnik fel, mivel a földmunkási szakszervezetek főtitkára: Salvador Vasquez egy gyűlésen Cochabambában, a földmunkások székhelyén kijelentette, hogy Óvandó generálist, a fegyveres erők főparancsnokát tartják az elhunyt elnök politikai vonala folytatójának. Ilyen értelmű paktum áll fenn a katonaság és a földmunkásság között. Tehát ő elvárja ennek az egyezségnek a betartását, aminek következtében nem ért egyet azzal, hogy Siles Salinas legyen az elnök.

Hivatalos kormánykörökben igyekeznek az elhangzott kijelentésnek nem tulajdonítani komoly jelleget és ezt magánvéleménynek tartják, amit a főtitkár a vezetőség előzetes hozzájárulása nélkül nyilvánított. Most már a legalitás fenntartása két lényeges tényezőtől függ. Elsősorban, hogy a szindikátusi vezetőség milyen állásfoglalást vállal. Topolitikájának folyományai és ennek befolyását megerősíti az amerikai tőke székfoglalása az ország kulcsiparágaiban. Nehéz pontosan szétválasztani a világpiacokért (és magáért a német és az amerikai piacokért) folyó küzdelemben a német és amerikai tőkét. Az Egyesült Államokba irányuló német export-hadjárat termékeinek jó része az amerikai vállalatok német gyáraiból vagy érdekeltségeiből ered, viszont a németeknek hatalmas dollárköveteléseik vannak az U.S.-al szemben. De az összeszövetkezés, amiképp az lenni szokott, nem válságmentes. Németországban is mind hangosabb a tütakozás az amerikai tőke behatolása ellen és az attól független vállalatok egyre hevesebben versenyeznek a külföldi piacokon az amerikai (miképpen a japán, olasz, angol és francia) stb. tőkével. Az angol, francia, amerikai tőke korábbi behatolása Németországba nem vette elejét a konfliktusnak, sőt hozzájárult annak kitöréséhez. S amikor az egyre rohamosabb kapitalizálódás és technizálódás folyamán összeütköznek a vállalkozások gazdasági érdekei (minden nemzetközi tröszt dacára), akkor ezzel párhuzamosan erősödnek a nacionalista áramlatok, legkivált ott, ahol — mint Németországban — azokat a nemzeti szocialista szellemi méreg még ható ereje, a revánsvágy, a militarista tradíció táplálják. Mintha a harmincas évek elején volnánk: tehetetlen aggodalommal látjuk, hogyan táplálja az amerikai imperializmus német társát és immár vetélytársát, eszelős antikommunista dühében —, hogy azután esetleg újra önmaga is összeütközésbe kerüljön vele. Már kezdik is ott a nácizmus szelét kifogni a náci-vitorlákból és a kormánypárti vitorlákat hajtani vele.

Peregrinus

vábbá, hogy egyetértve Vasquez elgondolásával, merik-e vállalni egy esetleges polgárháború előidézését? Másodsorban ki kell várni milyen magatartást tanúsít az érdekelt Óvandó tábornok, aki eddig is a jövő évi választások legesélyesebb várományosának bizonyult. Jelöltsége eddig ugyan nem nyert hivatalos formát, de a közvélemény előtt ez nyílt titok volt. Kérdés, hogy vállalja-e az alkotmány megsértését, amikor minden reménye megvan rá. hogy egy év múlva törvényes körülmények között elérheti megválasztását.

A környező államok, igy Chile sem látna szívesen (mivel ez ország az alkotmányos állapot legfőbb pillére Dél-Amerikában) forradalmi megmozdulást a szomszédságában. Ez kifelé is kihatással lehetne és előre nem látható nemzetközi bonyodalmakat idézhetne elő.

•

Nagy sikerrel mutatkozott be Santiagóban az egy havi vendégjátékra ideérkezett magyar állami cirkusz. Többezer ember kisérte figyelemmel lélegzetét visszatartva a vakmerő bravurmutatványo- kat. Bámulatos ügyességről és felkészültségről tettek tanúbizonyságot különböző számokban az equi- libristák. Az állatprodukciók is komoly tetszést arattak. így a bicikliző csimpánzok, az égő karikán átugró párduc, az oroszlánok és két hatalmas dán kutya mutatványai. Közbe-közbe az ötletes humoru bohócok, minden durvaság mentesen, tiz hangszeren játszva csaltak mosolyt a nagyszámú nézőközönség ajkára. Nehéz és igazságtalan volna kiemelni a szereplő művészek közül egyik, vagy másik mutatványát, mert ahányan voltak, mind a legjobbat produkálták. Amerikai turnéra jöttek, Chilét megelőzve Argentínában szerepeltek. Innen a kontinens többi államaiba mennek és valószínűleg az U.S.-ba is eljutnak. Érdemes megnézni őket.

—M—HB—B—

^ a/wem kai ^ 0

Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc.

130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397.

Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY.

Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre

S5.50. Minden más külföldi ország.... .... „„ ►«tTBADÍsfr.?i?ílcOUNCÍL4

ba egy erre 12 dollar, felevre $6.50^