Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-08 / 19. szám
Thursday, May 8, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Élt Budában, a hatalmas oszmán birodalom messzi tartománya, a Madzsarisztán nevű volt keresztény királyság fővárosában, a hires és nevezetes Abd’ur-Rahmán pasa székhelyén egy költő. A pasa Íródeákja volt, de ez a foglalkozás csupán sovány napi kenyerét adta; lelke igazi mestersége a lantpengetés volt. Ismerte a hires rumi költő, Ovidijjusz történetét —és itt, e távoli, hideg tartomány székhelyén ö is úgy érezte magát, mint ama boldogtalan régi poéta Tomiban: száműzetésben. Lelke minden ősszel elreppent a fecskékkel, délre, Anatólia és Arábia napsütötte tájaira, és csak tavasz fakadtán éledt fel tetszhalálából újra. Egyik esztendőben korán beszökött Madzsa- risztánba a tél; már december elején olyan volt Buda vára, mint más években január derekán. DiC ÜR LEXIKON I * írja: Schalk Gyula Érdekes, hogy az a hajtóeszköz, amely az ember számára a világűr felé kaput nyitott, sokkal régebben ismeretes, mint bármilyen más motor! Sok évezreddel a gőzgép, a dugattyús motor, vagy a villamos motor feltalálása előtt is ismerte ugyaiiis az ember az eszközt melyet mai címszavunk ' A RAKÉTA címszó alatt tárgyalunk. Régi kínai krónikák szerint a rakétát, melynek eredete az időszámítás előtti időkre nyúlik vissza, tűzijátékokra használták. Ismeretesek voltak a különböző szinü tűzijátékot eredményező rakéták is. Kínából származik az az első írásos emlék is, amely szerint a rakétát* mint fegyvert használták. Ezeket az ősi harci eszközöket “tüzlándzsáknak” nevezték. Lőpor-rakétá-' val hajtott és gyújtó hatású nyilakról már 1130- ban is olvashatunk. ■> Közismert, hogy amikor Schwartz Bertold szerzetes felfedezte a puskaport, akkor ez a felfedezés már csak helyi jellegű volt, mert a kínaiak sokkal előbb használták ezeket az eszközöket. A kínai rakéták hire a XIII. században jutott el Európába, ahol ugyancsak katonai célzattal használták fel. 1500-.ban kísérelte meg Van-hu kínai tudós, hogy egy 47 lőpor rakétával meghajtott repülőgépen felemelkedjék a magasba. Mint ismeretes ez a- kísérlet tragikusan végződött. A hajtóanyag ugyanis egyidejűleg robbant fel s a gép a repülővel együtt megsemmisült. A rakétával a katonai célokon túl hosszú évszázadokon át nem tudtak mit kezdeni. Csak a XIX. század elején jutott a rakéta á tudományos kutatásban is szerephez. Ciolkovszkij (1857—1935) orosz matematikus és fizikus “A világűr feltárása rakétahajtásu űrhajók segítségével” cimü tanulmányával megvetette a rakétarepülés alapjait, ö már sok finom részlettel számolt: figyelembe vette a levegő ellenállását, leírta a Föld feletti és Föld körüli repülések pályáit, lehetőségeit. Ö hozta be a kutatásba mintegy célkitűzésként a hires gondolatot: “Az emberiség bölcsője a Föld, de nem maradhatunk örökké bölcsőben.” Felvetette a folyékony hajtóanyag gondolatát. Főműve a következőkkel zárul: “Az emberiség—mely halhatatlan, mint a világegyetem — egyik Napról a másikra vándorol, megőrzi és szaporítja embertársai számára a szellemi javakat. Az élet végtelen, mint maga a természet, ezért dolgozik mindenki, kutató és feltaláló, kicsiny és nagy, szegénység és nélkülözés, értetlenség és gúnyolódás ellenére is azon, hogy az elvetett mag végtelen, mérhetetlenül gazdag termést hozzon.” A rakétatechnika századunkban érte el fejlődése leglátványosabb szakaszát. A holdkerülő APOLLO-8 űrkabint pályára emelő SATURN V/B-t éppen úgy, mint a SZOJUZ fülkéket útjukra bocsátó óriás rakétákat tekinthetjük e fejlődés pillanatnyilag legmagasabb csúcsának. így a rakéta évezredes gyermekkora után a valóság, a mindennapi élet hatalmas és látványos űreszközévé vált. Nyilvánvaló azonban, hogy a fejlődés iránya nem tarthat a mértéktelen növekedés felé. El fog érkezni az idő, amikor mint minden technikai eszköz esetében itt is megvalósulhat a méretek kivánt mértékig való lecsökkenté se ä teljesítmény vesztesége nélkül. A jövő rakétái minden bizonnyal kisebbek lesznek. SZELIK ÉS fi VEREBEK dergett az egész helyőrség, posztjukon fáztak a janicsárok, a topcsik kezében reszketett az ágyuk kanóc-vesszeje. Még maga Abd’ur-Rahmán, a hatalmas szultán helytartója is didergett fényes palotájában. És unatkozott. Éppen ezért magához hivatta íródeákját, Szelimet, a költőt, s meghagyta neki, hozzon át levéltárából régi krónikákat, hogy e zord estén azokkal mulassa magát. Szelim turbánt húzott fejére, vastag köpenyt vállára, és elindult. A főtéren — aihol régen a keresztény királyok koronázó temploma állott s most a főmecset — egy hatalmas fa tar koronája alatt kellett elmennie. A lombtalan ágakon miriád veréb csipogott élesen, vadul; ők is dideregtek. Szelim, a költő, egyszerre halk koppanást hallott a turbánja tétéjén. Megállt, a föveget lekapta fejéről — és tessék: a selyem közepén ott éktelenkedett a szürke madárpiszők! Szelim szegény ember volt, tehát vad dühvei nézett fel a fára, ahol — úgy érezte — kárörömmel csivognak most a verebek. Legszívesebben Öklét rázta volna feléjük, akkora harag bőszitette. Ám ekkor egyikük, egy kopott, öregecskének látszó veréb nehézkes rebbenéssel ellendült a csupasz ágról, ahol ült, és Szelim vállára reppent. — Csodálkozol ? — kérdezte halkan. — Ne csodálkozzál ! Szelim levegő után kapkodott: azt hitte, dzsinn játszik vele és reszketett. — Te költő vagy — folytatta a veréb. — Igaz? Ne is tagadd! — Nem tagadom — hebegte Szelim. A veréb kacsintott. — Nos hát, te költő, volna egy kérdésem hozzád: hány verset Írtál életedben a fecskékről? Szelim tűnődött, — Hát várj csak, hányat is,.. Legalább húszat. — Kikelet, -mi ? — rikoltott a veréb gúnyosan. — Megenyhül a lég, jő a kikelet, jönnek ismét a mi drága fecskéink, igaz ? A költők szeme meg- harmatosodik a meghatottságtól, és nyúlnak is iróecsetjük után,., igy van? — Mi tagadás — dadogta Szelim —.valahogy így. • • , - - ' , \ ... ■ ' • A veréb vert néhányat szárnyával, és átrebbent a költő másik vállára. —Gyűlölöm, a fecskéket! — kiáltott zordan. — Szép kis népség, mondhatom! A jó, melengető tavaszban mind itt csapongnak, zabáiják a sok zugó bogarat, az édes nyárban itt melegszenek és a tündéri őszt is itt élvezik végig. De aztán jön a »i s LLJ LU UJ IU eh LU 1969. JUNIUS hó 8-án, vasárnap egész nap a Castle Harbour Casino- és Parkban, 1118 HAVEMAYER AVENUE, Bronx, N. Y. (Esős idő esetén zárt helyiség) ★ Finom ételek, italok, sütemények, kellemes szórakozás. — “Forog a kerék'“ Bazársátor. Zene. — Door Prize és szép sorsolási tárgyak Belépődíj előreváltva 75 cent, az ajtónál 90 cent, gyermekeknek díjtalan ★ ÚTIRÁNY: Az IRT Lexington Ave. subwayval a Pelham Bay vonalon a Castle Hill Ave.-ig, onnan 4 block a Powell Ave.-ig, és egy block a Havemayer Ave.- ig. — KOCSIVAL: Az East River Drive-on a Bruckner Böülevard- ra, a Castle Hill Avenue-ig. — 5*5 m 3 nr • m m> m ■ 4M dér: és csomagolnak. Mire a levelek lehullanak, már egvet sem találsz itt közülük... így van? Ha jön a tél, ők szebb éghajlat felé szállnak — nem lesznek bolondók, hogy itt dideregjenek, koplaljanak, igaz? Ahol jó meleg van éppen, ahol sok a zugó, kövér bogár meg a hízott kukac — ott a hazájuk. Aztán ha visszajönnek, mert errefelé is kizöldiil a tájék, hát egyszerre megerednek a könnyzacskók, és buzogni kezd a költői véna... Jól mondom? — Jól — dünnyögte Szelim. —Gyűlölöm a költőket is! — rikoltott fel a veréb. — Mindig csak a fecskék, meg a gólyák... Az a sok önző, érdekhajhászó szajha! És mi? Mi, szürke verebek, akik nem szádunk el, ha jön az első dér?! Akik itthon maradunk, ezeken a tar ágakon, ha a levelek léhullanak, beáll a fagy, és hull a hó — rólunk, a mi hűségűnkről ki ir? Ülünk a kopár fákon, árva testünk didergeti a szúrós hideg, hétszámra .éhezünk, kínlódunk, költő ur, de itthon maradunk, a rosszban, is kitartunk, nem csak a jót learatni szádunk vissza, ha múlik már a zord tél... Rólunk, a mi hűségűnkről ki ir? Bennünket, mikor ünnepelnek? ó, de gyűlölöm a költőket! Megrebbentette szárnyát, fellendült az ágra, de onnét még visszafordult Szelimhez. — Te írtál rólunk valaha is ? No látod! Hát ne csodálkozzál azon, ami a turbánod érte! Vagy tán csodálkozol? Szelim megrázta fejét. És lassan tovább indult, tűnődön, megengesztelt lélekkel. M. 0. H—U—M—O—R Povács nősülési terveket forgat a fejében. — Liliké — mondja' menyasszonyának —,'én halálosan szerelmes vagyok beléd és szeretném, ha a feleségem lennél. A fizetésem kétezer forint havonta. Mit gondolsz, elég lesz? — Nekem igen — feleli a lány. — De miből fogsz megélni te? Kerekes találkozik egy régi pajtásával, akit már évek óta nem látott — Jeggyürüt látok rajtad —- mondja a régi barát. — Ezek szerint nős vagy! — Hát mit gondolsz — vágja rá Kerekes — élvezetből hordom? MAKKEGÉSZSÉGES Tetőtől talpig megvizsgálva páciensét, a fiatal orvos vidáman kiáltja: — Bácsikám, maga egészséges, mint a makk! Meg fogja érni a küencvenedik évét is. — De hisz már pont kilencven vagyok! —- kiált fel rémülten a bácsi. Na látja, bátyám! Mit mondtam? NASZUTON Drágám — mondja a menyasszony a vőlegényének, mikor autójukkal megállnak egy kicsi szálloda előtt —, viselkedjünk úgy a hotelben, mintha már jó pár éve házasok lennénk. — Semmi akadálya, szerelmem — válaszol a vőlegény —, csak nem tudom, hogy fel birod-e hozni a négy bőröndöt az emeletre? HALLOTTUNK KÉT VICCET A londoni háziasszony kedvesen mondja egyik férfivendégének: — önt nem kínálom brandyvel, mert tudom, hogy az Alkoholellenes Ligának az elnöke. — Bocsánat, asszonyom — válaszolja udvarias mosollyal a vendég —, én az Erkölcstelenség Ellen Küzdők Ligájának vagyok az elnöke. — Óh, hát persze — üt homlokára az asszony. — Tudtam, hogy van valami, amivel önt nem szabad megkínálni!... • Két svéd újságírót meghívtak egy nudista estélyre. Mikor megérkeztek, egy meztelen férfi nyitott ajtót. — Nézd — szólt az egyik újságíró —, itt még az inas is meztelen. — Honnan tudod, hogy inas, ha nincs rajta libéria ? — Hát nézd öregem, egv biztos. Semmiesetra sem szobalány... 9
