Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-08 / 19. szám

Thursday, May 8, 1969. AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Gárdos Emil: Karcolat a nemzedékekről — Lőrinckátai jegyzetek — Nagy fába vágom a fejszét, amikor futó benyo­másaimra támaszkodva foglalkozni kívánok a tár­sadalom egyik égető (mondhatni örök) problémá­jával: a nemzedékek egymáshoz való viszonyával. Még nem is gyorsfényképre törekszem, csupán benyomásokra alapozott és később talán részlete­sebb megvitatást érdemlő karcolatra. Mit észleltem a korosztályok szempontjából Gyetvai János szülőfalujában? Elsősorban igen sok idős személlyel találkoztam, ami csak részben tudható be annak, hogy a kétezer lakosból ők áll­nak legközelebb Gyetvaihoz és a történelmi múlt­hoz. Valóban sok az öreg, hála az átöröklött adottságoknak, a nyugodt életnek, az emelkedő életszínvonalnak, a gyermekekben és unokákban rejlő büszkeségnek. A tiszta feketébe öltözött idős asszonyok és a padsor más részein elhelyezkedő élettársaik talán nem értenek meg mindent, de világosan emlékeznek kiscselédi, mezítlábas,isko­lázatlan gyerekkorukra. A középkorú és fiatalabb korosztály már — ta­lán szubjektív okokból is — nem hivta fel annyi­ra a figyelmemet, ők képezték az ünneplők zö­mét, jó öltözetben, jó hangulatban. A TSZ gya­rapszik, gyermekeik előtt szép jövő áll, a közhan­gulat jó, értelmi és érzelmi szinten haladnak előre és jól élnek, — talán túl jól is. (Eszembe jut a föorvosnő rövid, de velős megjegyzése az emész­tőszervi megbetegedésekről: “neuróz eset nincs, de annál több az ethyl.”) A legfiatalabb 15—25-ös korosztály már előző megjegyzésekben is szerepelt. Egyre többen tér­nek vissza a városból, ahol egyébként magukkal hozott jótulajdonságaikkal szintén kedvező befo­lyást gyakoroltak. Nincs itt “beat” frizura, a szá­zadforduló előtti időkre emlékeztető oldalszakál, sem modorosság; az övéké a jövő, az ország, amelynek megvédését katonai szolgálatuk betöl­tése után is magukénak tekintik. A leányokról, menyecskékről csak annyit, hogy szépek, ünnepi, sőt hétköznapi megjelenésükben nem térnek el a városiaktól és nagyon-nagyon szép gyermekek­nek adnak életet. És most rátérünk a szülőknek és nagyszülőknek (hozzátehetjük, dédszülőknek) legkedvesebb té­májára, a gyermekekre. Kétszázhetvenen tanul­nak 14 lelkes pedagógus vezetése alatt a nyolc osztályos iskolában, egyik szebb, egészségesebb a másiknál. A műsoron körülbelül egyharmaduk szerepelt, pötömnyi első osztályosoktól, a testi­leg és szellemileg meglepően fejlett felsősökig. Érdemes lenne egyenként foglalkozni a müsorsza- mokkal, amelyeknek betanítása, rendezése, ese­tenként megírása a pedagógusok magas színvona­lát is dicséri. Különösen szembeötlő az a természetes, hig­gadt, lámpalázmentes magatartás, amely vala- mennviüket jellemzi. Ez a már óvodában kezdő­dő kollektiv nevelésnek és a kiegyensúlyozott, ká­ros külső befolyásoktól mentes életviszonyoknak tudható be. A, közösségi érzet túllép a tanulás, ill. alkalmi mükedvelés keretein. Az ünnepélyek előkészítése is ezt mutatja. Az iskola vezetése nagyon helyesen a gyermekeket vonta be a kiállítás megszervezésébe. A VI. osz­tály irt a Magyar Szónak emléktárgyakért, az idősebb gyermekek interjúvolták meg a vendége­ket magnetofonon — természetesen a tanító disz­krét, de határozott jelenlétében. Az iskola azonban munkára is tanít. Már évek óta létrehoztak egy “háztájit”, amelyet a gyerme­kek müveinek meg. A tízezer forintra rugó évi jövedelem az övék, amelyet közös (beleértve kül­földi) kirándulásokra és hasonló célokra használ­nak fel. Gyetvai sok büszkeséggel beszélt erről; miközben az élményeikre alapozott ifjúsági re­gény megírásával foglalkozott. Nem tudni, meny­nyire jutott vele, de irodalmi hagyatékából rövi­desen megjelenik “Az én falum” cimü könyv, amely minden bizonnyal hozzá annyira közelálló legfiatalabb nemzedékkel méltón foglalkozik. Bizony sokat haladtunk a régi rossz idők óta. A Fegyverek és Emberek önéletrajzi regény kez­detén a “boldogkátai” iskola tanítója nagyon igyekszik rávenni Kollár szegényparaszt bognárt, hogy tehetséges Jani fiát tovább taníttassa. Mennyi áldozatot, erőfeszítést jelentett a jászvá­rosi gimnáziumban való tanulás, — és milyen dúsan fizetődött vissza a szegény szülők áldozata az egész emberiség javára! • Gyér jegyzetfüzetem alapján készültek el ezek a még riportnak — és még kevésbé szociológiai tanulmánynak — tekinthető karcolatok, amelyek szubjektív hangvételben képet igyekeznek adni Gyetvai János szülőfalujáról és arról a nagy át­alakulásról, amely magában hordja nemcsak egy falu vagy ország, hanem az egész emberiség jö­vőjét. .Jó lenne, ha minél több hazalátogató időt találna ahhoz, hogy lehetőleg csoportosan kirán­duljon Szentlőrinckátára, megtekintse a Gyetvai múzeumot, a róla elnevezett parkosított teret és azt a valóban boldog Kátát, amelyet ő annyira szivén hordott. Az első magyar nyelvű sportújság Magyarországon nemcsak a sportnak van nagy hagyománya, hanem a sport újságírásnak is. Ke­vesen tudják, hogy 112 évvel ezelőtt, 1857 január 15-én jelent meg az első magyar nyelvű sporthir- lap Lapok a lovászat és a vadászat köréből cím­mel. Figyelemre méltó a megjelenés dátuma: a szabadságharc leverését követő Bach-korszak leg­sötétebb időszaka ez, amelyben csak a felszín alatt pislákolhatott az önálló magyar szellemi élet. Ám ugyanilyen figyelemre méltó a lap szer­kesztőjének személye: Bérczy Károly, a kor kivá­ló írója 1848 előtt Petőfi egyik közeli barátja, a Pilvax-beli Tizek Társaságának tagja volt. Nevét különösen műfordításai tették naggyá, s azok kö­zül is elsősorban Puskin Anyeginjének örökbecsű magyarra ültetése. Lapja — címével ellentétben — nemcsak va­dász- és lóverseny-híreket közölt, hanem érdekes útleírásokat, tárcákat, tanulmányokat is. Jelszava ez volt: Fortes creantur fortibus (vagyis bátrak teremtik a bátrakat), amivel arra utalt, hogy a testnevelés ügyének szolgálatán keresztül “a nem­zet megerősödését kívánta előmozditani”. Már a hatvanas években rendszeresen közölte Bérczy lapja az evezősport, a balatoni és dunai vitorlázás hireit. Majd mind több helyet kapott hasábjain a lövészet, az ökölvívás, a korcsolyázás és az atlé­tika. Nagy érdeme volt a magyar sportkifejezé­sek megalkotásában, a sportszókincs gazdagításá­ban is. A lapnak kezdetben 325 előfizetője volt, ez a szám később 500-ra gyarapodott. Gazdag tartal­ma a határokon túl is érdeklődést keltett: Bér- czynek felajánlották, hogy németül is jelentesse meg lapját, ő azonban ezt az ajánlatot visszauta­sította. A lap cime később Vadász- és Versenvlap-ra változott, s e cim alatt egészen 1918-ig jelent meg rendszeresen. Bérczy 1867-ben bekövetkezett ha­lála után másök vették át örökét, majd a nyolc­vanas évektől kezdve, amikor újabb magyarnyel­vű sportlapok tűntek fel, a Vadász- és Versenylap fokozatosan átalakult: ettől fogva kizárólag ló- sporttal foglalkozott. — Alakulásának 250. évfordulóját ünnepelte a békéscsabai evangélikus gyülekezet. Az ünnepsé­gen Káldy Zoltán püspök hirdetett igét, a jubile­um alkalmából fogadás volt a békéscsabai Városi Tanácsnál. Befejezés előtt a Deák-téri mozgólépcső épitése Jó ütemben haladnak a Földalatti Vasút építői a munkálatokkal. A Deák tér alatt befejezéshez közele­dik a csaknem 60 méter hosszú, 3 lépcsősoros nagy- mozgólépcső szerelése. A Deák téri állomás érdekes­sége, hogy a felszínre igyekvő utasoknak két mozgó­lépcső áll majd rendelkezésükre. Az állomásperonról a nagymozgólépcső kövei a kis földalatti szintjéig szállítja az utasokat, s innen egy 20 méter hosszú “mini” mozgólépcsőn juthatnak az utasok a szabadba. Képünkön: A nagymozgólépcső látképe a föld felszín felől Magyar ösztöndíjasok pápai egyetemeken A római Magyar Pápai Intézet ösztöndíjasai különféle pápai egyetemeken kezdték meg, illetve folytatják tanulmányaikat. Magyar hallgatója van például a Gregoriánénak, a Szent Hanzelm egyetemnek, az Accademia Alfonsianak, az Insti- tuto Orientalenak, és a laterani egyetemnek. Az újonnan érkezett ösztöndíjasok a Dante Intézet­ben kezdték meg az olasz nyelv tanulását. Magyar antológia kapta az első arab könyv-dijat Az egyiptomi könyvkiadásban először történt, hogy díjjal tüntettek ki egy megjelent müvet. Az első arab könyvdijat a néhány hónapja napvilágot látott “Szabadság, szerelem” cimü magyar lírai antológia nyerte el. A versgyűjtemény — amely a kairói “Arab író” könyvkiadónál látott napvi­lágot — 350 oldalon 78 magyar verset közöl és1 a Magyar UNESCO Bizottság, valamint a magyar Corvina Kiadó segitégével került kiadásra. Svéd-magyar részvénytársaság alakul A svéd AB Bygging céggel kötött nemzetközi megállapodás alapján a 31. Épitőipari Vállalat Magyarországon próbál ki egy újfajta csuszózsa- lus szerkezetet a svéd Sven Erik Svensson és a magyar Thoma József mérnök közös találmányát. Ez a szerkezet a változó keresztmetszetű magas építmények: tévétornyok, kémények építését gyor sitja. Nemrégiben kezdték meg az előkészületeket Európa legnagyobb hűtőtornyának, a gyöngyös- visontai Gagarin Hőerőmű száz méter átmérőjű és 116 méter magas hűtőtornyának csuszózsalus betonozására. A svéd-magyar találmány az eddigi próbákon igazolta a. hozzá fűzött reményeket. Nemrég Stockholmban a 31. vállalat küldöttsége szerző­dést kötött a svéd céggel svéd-magyar részvény- társaság megalapításáról a csuszózsalus találmány felhasználására. A különböző ügyrendi formasá­gok elintézése után rövidesen hivatalosan is sor kerülhet az első svéd-magyar részvénytársaság, az AB Bvgging-31 Firma Részvénytársaság meg­alapítására. • Befejeződött a vita: marad az érettségi. A magyar közvéleményt az elmúlt években sűrűn foglalkoztatta a kérdés: szükséges-e az érettségi, töröljék-e el, vagy maradjon? A több év óta tartó vitát most a Művelődésügyi Minsztérium vezető testületé elvi döntésével zárta le: marad az érett­ségi. A döntés indokolása az érettségi vizsgát közoktatáspolitikai, pedagógiai és pszichológiai szempontból egyaránt fontosnak tartja, ugyan­akkor azonban az érettségi lebonyolításának to­vábbfejlesztését, javítását, finomítását tartja szükségesnek. I :

Next

/
Thumbnails
Contents