Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-08 / 19. szám
Thursday, May 8, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 írja: Rev. Gross A. László R. D., Th. M. Becsiiiafas (íiszíességes) béke? Valahányszor egy egy számottevő közéleti férfiú (az elnöktől lefelé és a kongres'zuri képviselőtől felfelé) a vietnami háború befejezéséről beszél, sohasem mulasztja el be’eszőni a mondanivalójába az “honorable peace” (tisztességes vagy becsületes béke) fogalmát. De nem tudok visszaemlékezni egyetlen olyan nyilatkozatra, amely csak megközelítőleg is körülírta volna, hogy voltaképpen mit is kell érteni tisztességes és becsü'efes béke alatt. E tekintetben politikusaink a közvéleményt ködös homályban hagyják. . . Mivel engem végtelenül érdekel, hogy az amerikai publikum miképpen interpretálja az “honorable peace” vagy “peace with honor” eleddig tisztázatlan jelentését, megkérdeztem hat amerikai születésű, egyetemi végzettségű, meglehetősen progresszív gondolkodású ismerősömet (külön-kü- lön, nehogy egyik a másikat befolyásolhassa), tulajdonképpen mit is ért ő a szóbanforgó “honorable” megoldás alatt és az eredményt — ami számomra nem is volt túlságosan meglepő — imigyen lehetne összegezni: “Tisztességes vagy becsületes béke alatt olyan megoldás értendő, amely az Egyesült Államok nemzeti büszkeségét, önérzetét és nemzetközi presztízsét (ábrázatát) csorbítatlanul hagyja.” További kérdésemre, hogy vajon az “ellenség” nemzeti érzékenységére és nemzetközi státusára nem kellene-é hasonló tekintettel lennünk, azt a választ kaptam, hogy “egyes részlet- kérdésekben tehetünk bizonyos engedményeket, amelyeket a szembenálló fél a saját népe felé és nemzetközi viszonylatban úgy prezentálhat, mint jelentős, ábrázatmentő (face-saving) vívmányokat.” Töröld le a gúnyos mosolyt az arcodról, nyájas olvasóm—ez nem tréfa! A bennszülött amerikaiak legtöbbje a “peace with honor” frázis alatt azt érti, hogy — tekintet nélkül a háború kirobbanásának a valódi okaira, tekintet nélkül a későbbi piszkos és erkölcstelen fejleményekre, tekintet nélkül más nemzetek önbecsülésére! — az amerikai zászlónak és az amerikai büszkeségnek sértetlenül kell kikerülnie a konfliktusból. .. Az ilyen — teljesen egyoldalú — mentalitás még egy megsemmisítő győzelem esetében is ész- szerütlen volna, mert teljesen figyelmen kívül hagyja a másik oldal létérdekeit, valamint a jog és erkölcs diktálta szempontokat, tehát szinte bizonyosra vehető, hogy az ilyen légkörben megszületett “béke” nem lehet más, mint egy újabb, de véresebb háborúnak a melegágya. Ennyit a történelemből már megtanulhattunk volna! De Vietnamban még a legzabolátlanabb fantáziával sem beszélhetünk amerikai győzelemről. Ha van ott győztes egyáltalán, az semmiesetre sem az Egyesült Államok és “szövetségeseinek” létszám és hadfelszerelés dolgában óriási fölénnyel rendelkező, de hadisikerek tekintetében nem nagyon glóriaövezett, hatalmas ármádiája... Nem habozom kijelenteni, hogy ha az elnök és tanácsadói, valamint az ő irányításukat követő párizsi delegátusok a béke kérdését olyan magatartással közelitik meg, mint amilyent az én privát “közvélemény-kutatásom” során a hat bennszülött amerikai manifesztált, akkor belátható időn belül nem számíthatunk békére Délkelet-Ázsiában! Ilyen alapon még egy a koreaihoz hasonló fegyverszünetet sem tudunk kicsikarni. . . A valóban becsületes és tisztességes békét e so rok szerény Írója körülbelül ilyenformán határozná meg, ha volna szava hangadó körökben: 1. Egy igazán nagy nemzet presztízsén még sohasem esett csorba azért, mert hajlandó volt beismerni egyik-másik tévedését. (Amely nemzet erre a gesztusra nem hajlandó, az én szememben nem valami nagy. . .) Ismerjük be tehát, hogy a genfi egyezmény megszegésében, a Genl’ben oszthatatlannak deklarált Vietnam kettéhasitásában, a sai- goni bábkormány megteremtésében, egyszóval: a vietnami belháboru előidézésében vétkesek vagyunk és jelentsük ki, hogy ezt a ballépésünket most készek vagyunk jóvátenni. Nagy szövetségesek. — Délvietnam hegyi törzsei a nyilat az ameiikai puskával cserélték fel, hogy a zsoldért harcoljanak, de lojalitást csak a törzs iránt és a “Green Berets” (U.S. ellenforradalmi csapatok) iránt éreznek. Amerikai tisztjeik szerint “ők a legnagyobb banditák és bitangok” Vietnamban; zsoldos banda.” (UPI) Prága. — A Közgazdasági Főiskola diákjai tagadják, hogy jobboldali elemek izgattak a Szovjet ellen, vagy az újságok és a rádió. Az ellenszenvet az országnak az öt “varsói” hatalom általi megszállása okozta. (Ez természetesen nem igaz. A megszállás egyik oka volt — amiről az újságokban hónapokkal előbb lehetett olvasni — hogy ellenforradalmárok megkaparintották a sajtót és rádiót, szüntelenül támadva és gvalázva a Szovjetuniót.) Mekong-delta. — Két éve fejt itt ki az U.S. óriási erőt, de senki sem tudja, miért? A fő cél, mennél többet megölni, eközben felbontják az ottani tár- sadalmat. Előbb a “parasztok szivét akarták megnyerni”, most “a Vietcong szivét megtörni.” Márciusban egyetlen hadosztály 3,504 Vietcon- got és szimpatizánst ölt meg, a nyárig még napi 100-at akarnak megölni. “Igaz, hogy a hullaszámlálás csúnya dolog — mondja egy hős ezredes —■ de mi mással bizonyítjuk a sikert?” Ha felfedik a Vietcongot, körülfogják, a bombázók és az ágyuk kásává lövik a területet. “így védjük az amerikai életet.” (Times) Haiti. — Duvalier elnök hős rendőrei egy állítólagos kommunista hadiszállást foglaltak el és 30 kommunistát megöltek. “Világfontosságu” okmányokat találtak. Colombia. — A püspökök a szociális igazságtalanság ellen protestáló papokat eltiltották a prédikációtól, de közülük sokan szembeszállnak a tilalommal. 3,000 diák tüntetett mellettük, követelve, hogy az Egyház nyissa meg kapuit a Marxizmus előtt. 19 pap nyilatkozott az ellen, hogy a nagy- birtokosok kifosztják a parasztokat, az éhség, munkanélküliség, tudatlanság, lakáshiány ellen nem történik semmi, rendőrterror fenyegeti a tiltakozókat. Indonézia “áttelepíti a vörösöket.” — 4,000 kommunistát Szumatrába deportálnak, hogy ott farmmunkával “megjavitsák” őket. így akarják a 25 millió dollár költséget csökkenteni, amibe a kommunista rabok tartása kerül. Vietnam. — “Ha a veszteségi lista alacsony, az azért van, mert a Vietcong nem akar harcolni — mi akarunk” — mondja az U.S. hadvezetőség. Fülöp szigetek. — A Cl A Marcos elnök meg2. Mivel egy olyan saigoni “kormány,” amely a mi akaratunkból jött létre, semmiképpen sem alkalmas arra, hogy a Vietnam déli részén élő nép összessége nevében beszéljen és cselekedjék, tegyük nyilvánossá azt az elhatározásunkat, hogy a jelenlegi Thieu—Ky klikktől megvonjuk a támogatásunkat és nemzetközi felügyelet alatt egy olyan ideiglenes adminisztráció létrejöttét tesszük lehetővé, amely valóban a déli népesség egészének (a szabadságharcosoknak, háboruellenes semlegeseknek, stb.) az akaratát képviseli és visszhangozza. Az ilymódon létrejött kormány aztán — az északi rész kormányával karöltve — végre előkészítheti a teljes Vietnam területén azt a választást, amely a genfi egyezmény egyik kardinális tétele volt és amely választásnak csak egyetlen feladata lehet: eldönteni, hogy az egész ország milyen kormányforma alatt kíván élni. 3. Mivel az amerikai haderő puszta jelenléte az átmeneti idő alatti lépések pártatlanságát nemcsak kétségessé, hanem egyenesen lehetetlenné tenné, jelentsük ki, hogy amint a fentebbi két előfeltételt a másik oldal elfogadja, mindkét félre egyaránt kötelező és ENSZ-ellenőrzés alatt álló teljes fegyverszünetet kötünk és tüstént megkezdjük a vietnami területen lévő hadiegységeink rendszeres buktatásán dolgozik. Amerikai taktika nem engedni egy elnököt két cikluson át — mindig az ellenzéket támogatják, hogy az elnök befolyása ne legven túl nagy. Most Magsaysay v. elnöknek — az U.S. imádójának — a fiát léptetik fel Marcos ellen; ő is imádja az amerikaiakat, könnyen kezelhető egyszerű ember. (DAILY WORLD) Bonn. — A légierő 93. amerikai “Starfighter” gépe lezuhant. Chile. — Camara, Recife (Brazília) érseke, mondta: Ha egy pap vagy laikus a szegényeket segíti, szentnek mondják. De ha belátja, hogy ez nem elég és fel akarja emelni az embereket, akkor “kommunista”. Én nem vagyok az, de ha együtt kell dolgozni és ha a marxisták elfogadják keresztény elveinket, együttműködhetünk velük. Délamerikában a gazdagok erőszaka uralkodik, gazdagságukat milliók nyomora táplálja. De nem hiszem, hogy a guerrillák itt sikerrel harcolhatnak; az U.S. kész minden forradalmi mozgalmat elnyomni. Argentina. — 170 pap szolidárisnak mondta magát Rosario “rebellis” papjaival, Tucuman püspöke is mellettük áll. Tucuman 34 papja tiltakozott a munkásellenes rendörbrutalitások miatt, egy olyan rendszer ellen, amely törvényre emelte az igazságtalanságot. Hat püspök követeli, uj emberek építsenek uj társadalmat, nem akik gazdagok, hanem akik jobbak. Dél-amerika. — Az ENSZ tanulmánya szerint ott 18,600,000 munkás a múlt évben átlag 287 dollárt keresett. 517,000 nagybirtokos átlag-jövedelme 7,195 dollár volt. 83 millió dolgozóból 23 millió munkanélküli. 70 millió a mezőgazdaságban évi 90 dollárt kap. Laos. — 5 franciát meggyilkoltak; a kormány azt állította, a forradalmár Pathet Lao áldozatai voltak. De kitűnt, hogy jobboldali tisztek a tettesek, a gyanút a függetlenség harcosaira akarták: irányítani, j ij Athén. — A katonai junta bitorlásának második évfordulóján Patakos tábornok beszéde szerint ők a magasabb hellén embertípust fejlesztik ki a beteg Európával, az ázsiai barbársággal, a kommunizmussal, nácizmussal, fasizmussal, exisz- tencializmussal szemben, (ők a legnagyobb fasiszták.) Egyébként Onassis 400 millió dolláros befektetési terve 200-ra csökkent, a tőkések nem akarnak jönni, a Litton Co. 400 milliós krétai tervére 2 millió folyt be, a külkereskedelmi deficit nőtt, a turiták száma esett, csak a mind több emigráns hazaküldött pénze segít valamit. visszavonulását, amelynek kölcsönösen elfogadott határidőn belül befejezést kell nyernie. 4. Tekintet nélkül az ezután megtartandó or szágos választás kimenetelére, az osztatlan Vietnam népének a döntését már eleve elismerjük, elfogadjuk és ezt a kötelezettségünket ezultal való ban be is tartjuk. (Nem úgy, mint a‘genfi egyezménnyel tettük!) 5. Előre kijelentjük, hogy a választás után — te kintet nélkül a beiktatandó kormány politikai ér gazdasági arculatára — becsületbali kötelességünk nek tartjuk, hogy egész Vietnam újjáépítésének financiális terheit magunkra vállaljuk — nem jótékonyság örve alatt, hanem azért, mert a felmérhetetlenül nagy károkat a mi illetéktelen beavatkozásunk okozta! Jog, törvény és igazság szerint ez megilleti a kárvallottat: a vietnami népet. Eny- nyit — és még ennél is többet — megtettünk a legyőzött Német- és Olaszországnak és Japánnak, holott azok valóban ellenségeink voltak. A vietnami nép sohasem volt az Egyesült Államok ellensége — ha most az, mi tettük azzá! Nos. ha őszintén keressük a becsületes békét,' ime: az itt körvonalazott béke becsületességéhez nem férhet szó. Az a fajta béke. amely nem foglalná magában a fenti alapeszméket, híján volna a tisztességnek! viéiq m^dsÁiÁjáró^
