Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-01 / 18. szám
Thursday, May 1, 1969 5 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Tüntessünk Május Elsején! New Yorkban délután 5 órakor a 34. utca és 7 th Avenue sarkán. — Vonuljunk fel az Union Square-re. Követeljük: a vietnami háború azonnali felszámolását. A szövetségi nyugdíj 100 százalékos felemelését. Egyen- joguságot minden polgár részére. Kórházak, lakások, iskolák építését. Az adóteher leszállítását. — Vegyünk részt a különböző városokban rendezett tüntetéseken! WAAMUWMWWUVVWimMWWVWWWVWVUWVUVUWVVWWtfUVUVWVimMWtlWWWVVVUVVWWm^ ................. Vict°r Perlő: PtáL HATHÉ ROVATA | a GAZDAGOK KIBÚJNAK AZ ADÓFIZETÉS ALÓL Az ABM haszonélvezői Tudósok és politikusok nyilatkozataiban, napilapokban és folyóiratokban hetek óta vita tárgyát képezi a “békeszerető” uj elnökünk által programba vett “ABM” — vagyis rakétaelháritó-hálózat rendszer. Nixon elnök fennen hirdette, hogy elmegy Moszkvába és mindent elkövet, hogy megállapodást hozzon létre Amerika és a Szovjetunió között a most megkezdett leszerelési konferencia sikere érdekében. Már évek óta tapasztaltuk, hogy az olyan konferenciáknál, amelyeknek a lefegyverzéssel, atomfegyverek korlátozásával kellene foglalkoznia, mindig akad egy “illetékes fórum”, mely valami módon “annyi borsot szór a levesbe”, hogy elveszi a kedvét a tárgyalófeleknek, hogy velünk egy asztalhoz üljenek. Most pl. elnökünk “szórt borsot a levesbe” azzal, hogy milliárdokat kért a kongresz- szustól olyan védelmi rendszer kiépítésére, amely szovjet, vagy kínai területen robbantaná fel az általuk felénk kilőtt atombombát. Ez nemcsak minket védene meg az atomtámadástól, hanem a szétlőtt orosz vagy kinai bombák és az általunk küldött atom- és hidrogénbombák teljesen elpusztítanák a kiszemelt ellenséget. Az ilyen bombákból olyan készletünk van, hogy 20-szor elpusztíthatnánk az emberiséget minden épitvényével együtt. A halálkereskedők- .Nixon terve nemcsak az egész világon, hanem itt az országban is óriási felháborodást keltett. A tudósok ezrei, józanabb politikusok, maguk a halálra szánt tömegek felháborodva tiltakoznak az őrült terv ellen, mely olyan fegyverkezési versenyt indítana meg, melyhez képest az atom-hidrogén bombák, az űrkutatás, gyerekjáték számba mennének. Még a terv pártolói is tudják, hogy a szovjet tudósok nemcsak hogy meg tudják csinálni azt, amit mi az egész világról megvásárolt tudósainkkal előállítunk, hanem még nagyobb ölőké- pességü fegyverekkel válaszolhatnak. Csakis ilyen visszaütési lehetőséggel tudják az emberiség vérszomjas héjáit visszatartani. így megindul a gyilkoló eszközök gyártásának uj versenye, melyre az államok, jövedelmüknek nagy részét költik, ahelyett, hogy azzal a vagyonnal polgáraiknak soha nem képzelt jólétet teremtenének. Könnyű megállapítani, kik azok, akik népünket ebbe a szerencsétlen helyzetbe kergetik. A Szovjetunió egyetlen emberének sem érdeke az őrült fegyverkezési verseny. Se ott se más szocialista országban nincs munkanélküli, sőt, nagy a munkáshiány. Ha megegyezés jönne létre és ma leadnának a hadiüzemek, akkor ezek azonnal átállná- nak közszükségleti cikkek gyártására. Több hűtőszekrényt, televíziót, házat, bútort, élelmiszert, ruhát, stb. állítanának elő, melyeket a lakosság képes is lenne megvásárolni. Mi meglévő áruinkat sem tudjuk eladni. Nem azért, mintha mindenkinek bőségesen volna mindene, hanem azért, mert sokmillió amerikainak még a legszükségesebbre sem telik. Milliók szégyenletes patkányfészkekben laknak, ruházkodásra nem költhetnek, mert nem dolgoznak, vagy keve set keresnek, ami a puszta megélhetésre sem elég. Ha a hadiüzemek itt leállnának, újabb milliók kerülnének a nyomorgók sorába. De nem ezek az ABM haszonélvezői, nem ezek húznak hasznot a népek egymás elleni uszításából. Sokkal magasabban kell keresni azokat, akik abból nagyon jól élnek. Pl. a gyilkolás nagy mesterei, a Pentagon tábornokai számára a leszerelés nemcsak mesterségüket tenné feleslegessé, hanem megfosztaná őket attól is, hogy ha nyugdíjba mennek, minden szaktudás nélkül a hadiüzemek igazgatói lehessenek, — Hatodik közlemény — Az újságokban nem hirdetnek rablási és csalási tanfolyamokat. De nagyon sok hirdetésben ajánlják, hogy 100 dollár beküldése ellenében 100 különböző adókibuvóról adnak tanácsot. Az egyetemek kérik meggazdagodott egykori növendékeiket, hogy adományozzanak az egyetem javára, mondván, a számla 70 százalékát Uncle Sam fizeti meg, adólevonások révén. Ügyvédek és könyvelők százezrei abból élnek, hogy kiszámítják a gazdagoknak s részvénytársaságoknak, hogyan bújhatnak ki a legtöbb adófizetés alól, azonkívül, hogy az adóhivatali vitáknál is közbenjárnak érdekükben. Az adócsalás ma terjedelmesebb és szemérmetlenebb, mint valaha. Aligha akad olyan gazdag, aki annyi adót fizetne, amennyit a törvény előír. Mind az adótörvények, mind az adóbehajtási szokások olyan furfangosak, hogy mindez teljesen “törvényes” keretek között történik. De az egész mégis színtiszta csalás — méghozzá osztályjellegü, melyben a kapitalista osztály kirabolja a dolgozó osztályt. Ugyanennek a törvénynek és végrehajtásának a következménye, hogy a dolgozókból nyomják ki a meg nem fizetett adókat, amint ezt e sorozat egyik korábbi cikkében kimutattuk. Januárban Joseph W. Barr akkori pénzügyminiszter figyelmeztetett egy “adófizető-lázadás” veszélyére, ha nem szüntetik meg a sokmüliárdos adókibuvókat.-c- lÍfe . ' A legfontosabb egyéni adókibuvók A gazdag egyének leggyakoribb adókibuvói a következők: — A tőkenövekedés. — A gazdagok 1967-ben bevallottan 28 milliárd dolláros tőkenövekedést ismertek el, de adókat a redukált ráta szerint nagyjából csak 14 milliárd dollár után fizettek. — Nem birtok, hanem farm. — A gazdagok a vidéki birtokaikat “farm”-oknak nevezik és az ottani fényűző életük költségeit “farm veszteségek” néven könyvelik el. A többszörös milliomosok közül 1967-ben 101-en jelentettek egyenként 75,000 dollárt kitevő “farm-veszteség”-et. — Kibúvás üzemi költségek címén. — Erről az óriási tételről nincs statisztikai kimutatás, de számításom szerint a gazdagok, fényűző megélhetési költségükből legkevesebb 15 milliárd dollárt üzemi költségek címén tüntetnek fel. Ezekkel kétszeresen kerülik el az adófizetést: egyrészt a gazdag egyénnek, másrészt a vállalatnak, jelent adómegtakarítást. — Fantasztikus összegeket vonnak le, vagy nem tüntetnek fel jövedelmükből “jótékony célú adakozás”, adómentes kamat, olajtelep kimerülése és sok más címen. Egy munkás, akinek naponta a munkahelyére és vissza 40 mérföldet kell autóznia, egy “megveszekedett krajcárt” sem vonhat le az adózandó jövedelméből. De a vezérigazgató, aki yachtján az egész világot beutazza és közben meglátogatja gyártelepeit, éjjeli mulatóhelyeken tartva “konferenciákat,” százezer dollárt vonhat le ezért a kéjnagy fizetéssel. Jelenleg ezt kapják jutalmul a nagy hadianyag rendelésekért. Jellemző kimutatást üt Drew Pearson és Jack Anderson arról, hogy kik húznak nagy hasznot az ABM-ből — nemcsak gyártásából, hanem tervezéséből is: A Telephone & Telegraph Co. 775 millió 927 ezer dolláros, a McDonnell-Douglas Co. 1,100 millió dolláros szerződést kapott a Pentagontól és még külön 2g4 millió dollárt a kutatásaiért. A utazásért. A munkás, a fia egyetemi oktatására nagy nehezen összekuporgatott néhány ezer dollárból adó- kedvezményként semmit nem vonhat le. De a vállalati vezető, aki néhány milliót költ az egyetem megvásárlására és ellenőrzésére, ezt mind levonhatja adó alá eső jövedelméből. Az egymillió dollár, vagy ennél nagyobb jövedelműek. adófizetésükből 1967-ben egyénenként átlagban $352,790-t vontak le. A félmillió és egymillió közötti jövedelműek ugyanígy $125,660-t vontak le. A dolgozók többsége nem képes a maximális, standard $l,000-nál többet levonni. De az $l,000-nál több adólevonások összesen több mint 30 müliárd dollárt tettek ki. . , A milliomosok nem 70%-ot, hanem 25 %-ot fizetnek 1967-ben egymillió dollárnál nagyobb jövedelmű. 21 adófizető és százezer dollárnál nagyobb jövedelmű 381 adófizető nem fizetett adót. Bármenynyire megdöbbentő ez a tény, ez még nem minden. Az olyan javaslat, hogy például a gazdagok, kötelesek legyenek jövedelmüknek 20%-át minimális adóban fizetni, nem más, mint névleges engedmény, mely a kincstárnak nem jelentene sokkal több adóbevételt. A legfőbb probléma nem abból áll, hogy néhány száz milliomos nem fizet adót, hanem abból, hogy sok százezer müloiyos nagyon kevés adót fizet. A szövetségi jövedelmi adó .hivatalos legfelső határa 70%. (a 10%-os gó.tad^bevonása előtt), melyet egyének 100 ezer dolláron felüli, házastársak 200 ezer dolláron felüli jövedelem után fizetnek. A pénzügyminisztérium számítása szerint a 100 ezer dolláron felüli jövedelemmel rendelkezők 1967 ben a valóságban jövedelmüknek csak 28.2 százalékát fizették adóban. Azonkívül, a jövedelem emelkedésével az adóráta csökken! A 100 ezer — 500 ezer jövedelműeknél ez 29.2%, az 500 ezer — 1 millió jövedelműeknél 26.1% és az 1 millión felüli jövedelműeknél csak 25.1% volt. S mi több, a pénzügyminisztériumi számok nem foglalják magukban a gazdagok teljes jövedelmét. Kihagyják belőle az üzemi költségszámla jövedelmét. Évről évre a gazdagokból egyre több kerül a vagyonosság eme legmagasabb régióiba-és fokozatosan egyre kevesebb adót fizet! A'dolgozók nyögnek a sokmilliárdos adótöbblet miatt, amitől .megkímélik a gazdagokat. javaslatok Seymour Halpern (R., N.Y.) és Henry S. Reuss (D., Wis.) képviselők hasonló javaslatokat pyujtc.í- tak be az adókibuvók megszüntetésére, amelyek 15, ill. 9 milliárd dollárral többet hoznának a kincstárnak. A pénzügyminisztérium is “adóreformot” indítványoz, mely csak egyenlőbben osztaná meg a gazdagok között az adót, de teljes adóösszegüket nem emelné. A pénzügyminisztériumi javaslat olyan függeléket is tartalmaz, mely a gazdagok maximális adóját 70%-ról 50%-ra redukálná. Ez ellen határozottan tiltakozni kell. Martin-Mariette Co. 393 milliós rendelést kapóit és 172 milliót kutatásokra. A GE kapta a legnagyobb megrendelést, mely 1,488 millió dollárt tesz ki és ráadásul, kutatásokra még 573 milliót kapott. A Sperry-Rand-nek “csak” 447 millió jutott és a kutatásokért “csak” alig több, mint 109 millió. Hasonló mesébe illő összegű megrendeléseket kaptak a Hughes Aircraft, a Radio Co. of America és még sok más, hasonló vállalat. (Folytatás a 12-ik oldalon)
