Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-24 / 17. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 24, 1969. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Mi! láttam Izraelben? CHICAGO, Dl — Mivel tagja vagyok az Amal­gamated Clothing Workers Union chicagói lokál­jának, az általuk rendezett körúton én is részt vet­tem. 1969 február 20 és március 13 között volt a körút, Izrael és Olaszország meglátogatására. 24 napig tartott. Chicagóból egyenesen Izraelbe men­tünk, jet repülővel. Három unokaöcsém került oda, akiket soha nem láttam. (Hitler kiirtotta csa­ládomat, köztük anyámat is, aki már akkor 89 éves volt.) Nagy öröm volt őket megismerni, de mivel csoporttal mentem, igy nem tudtam velük sok időt tölteni. Izrael még fiatal ország, minden modern és szép, az emberek igen barátságosak és jókedvüek. Vol­tam egy kibutzban és láttam, milyen szépen dol­goznak közösen és a hasznot egymás között fel­osztják, igazi szocialista módon. Nagy étteremben együtt esznek, van olyan hely is, ahol 400-an ül­nek le az asztalokhoz egyszerre. A tagoknak három szobás lakásuk van, a gyerekekre felügyelők vi­gyáznak. Sok helyen jártam már, de ilyen szép gyerekeket még nem láttam. Jeruzsálemben megnéztük a hires helyeket, el­mentünk Bethlehembe, láttuk Ráchel sirját, majd Jerikót és a Holt-tengert. Kimentünk a gyönyörű Kennedy Emlékműhöz, majd kirándultunk Hebron- ba, Beershebába és Massadába. Voltunk Haifában, láttuk a kiásott várost Ceasareanál, majd Tel Aviv- ba mentünk. Megnéztük a várost és az összes ér­dekes látnivalókat a környéken is. Márc. 9-én hagytuk el Izraelt és Rómába men­tünk. Ott is volt alkalmunk körülnézni, mert két napig időztünk. Onnan Párizsba repültünk és más­nap visszajöttünk az Egyesült Államokba. Mindaz, amit láttam vetekszik az itteni látniva­lókkal, sőt talán még szebbek. Nagyon kellemesen éreztem magam és sokat tapasztaltam ezen az utón és főleg alkalmam volt családom még élő tagjaival megismerkedni. Charlotte Berki A szuggesztió ereje Beteg vagyok már hónapok óta, betegségem ti­tokzatos és fárasztó, nem tudok elaludni és rend­szerint elalvás előtt szivem erősen kezd dobogni, lélegzetem kihagy. Napközben a legegyszerűbb teendők kihozzák ezt a légzési zavart és minden ok nélkül fuldokolni kezdek. Amellett, hogy már régen mindenféle komoly organikus bajaim vol­tak (cukorbaj, szívbaj), minden munkámat úgy vé­geztem el, mintha soha semmi bajom sem lett volna. MEGJELENT Rev. Gross A. László történelmi jelentőségű könyve: “HANGFOGÓ NÉLKÜL” Huszonöt esztendő (1943—1968) alatt megjelent válogatott Írásaiból. 231 oldal Ára: $2.50 Rendelje meg azonnal az alábbi szelvényen AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Kérem küldjék meg részemre Rev. Gross A. László uj könyvét. Mellékelek érte $2.5Q-t Név: .................................................................. Cim: .................................................................. Város:..................................Állam:................ Zip Code:.............. Nem vagyok hipochondriás. Csakis pár éve hagytam abba a pipázást, teljesen önszántamból. Egy éjjel hirtelen nagy fájdalmat éreztem a szi­vem körül és sehogysem tudtunk orvost kapni, aki megvizsgált volna. A feleségem dolgozik (én mint festő csak ma­gamnak dolgozom, itthon és igy nem számitok élő­lénynek a-mi gazdag Amerikánkban), ő be van biz­tosítva az irodáján keresztül egy csoportos orvos- biztositó által, amibe én is betartozom. Orvosom igen derék amerikai, évek óta isme­rem és ő is ismeri bajaimat, mindig elég lelkiis­meretesen vizsgált meg, ha hozzá mentem. Az utolsó évben igen felgyülemlett a munkája, talán a Medicair bevezetése hozhatta a változást. Nincs már ideje beszélgetni, nyugodtan előirja a gyógy­szert, amit be kell szednem és megmondja, hogy mikor jöjjek újból. A drága gyógyszereket megren­deltem és bizony nem használnak semmit. Megkér­tem az orvost, hogy ajánljon egy szivspecialistát, aki talán tud segíteni. Ajánlott is egyet, aki a biz­tosítónak az orvosa. Egy hétig kellett várnom, amig fogadott. Elő­szobája tele volt betegekkel és amikor végre reám került a sor, bevezettek egy szobába, ahol le kel­lett venni‘a kabátomat, ingemet. Végre bejött az orvos. Megkérdezte, hogy “na, mi a baj?” Nem volt időm elmondani, félbeszakított a telefon, ki­hívták — amikor visszajött, meghallgatta a szive­met és nagyjában a históriámat, előirt 3 gyógy­szert s azt mondta, hogy 2 hét múlva jöjjek vissza. Most már 6 különböző gyógyszerem volt. Közben, ami addig sohasem fordult elő — nem tudtam elaludni, állandóan altatószert kellett be­vennem, hogy pár órát tudjak aludni. Ez az álla­pot hónapokig tartott és néha úgy éreztem, hogy ütött az utolsó órám. Két amerikai orvosom nem adott választ arra, hogy mi a bajom, az előttem felgyülemlett gyógy­szerek még sötétebb színekben mutatták betegsé­gemet. Hirtelen eszembe jutott egy nagyszerű magyar orvos, aki anyósomat kezelte sokáig. Bronxban van virágzó praxisa, igen nagyra tartják, mint kiváló progresszív embert és orvost. Felhívtam. Már jó­indulatú hangja is megnyugtatólag hatott reám. Elmondtam neki bajomat. Azt mondta, lehetséges, hogy allergikus természetű. Felolvastam neki gyógyszereimet, azt mondta, ezek mind jók, csak nem együtt. Megkérdeztem, hogy kilábalok-e eb­ből a nyavalyából? Azt válaszolta, hogy ha majd az idő megváltozik és végre megjön a tavasz, üljek ki a Central Parkba és jobban leszek. S bízzak job­ban magamban! Amikor a ielefonását befejeztük, máris jobban éreztem magam. Valahogyan eltűnt a sötétség, a kétely, ami főleg attól jött, hogy mindkét orvos annyira el volt foglalva a pénz utáni rohanással, hogy nem volt idejük velem beszélni és megma­gyarázni, hogy mi a bajom. Zilzer Gyula Ovasóink véleménye Rev. Gross könyvéről TORONTO, Ont. — Megkaptam Rev. Gross könyvét és $3-t küldök érte. Többet szeretnék kül­deni, mert a könyvben lévő értéket nem lehet megfizetni. Husvétkor vendégeink voltak és nem felejtettem el dicsekedni nekik a könyvvel. Meg is rendelték, itt küldöm címüket és a könyvek árát. Tovább fogok dicsekedni ezzel az értékes könyvvel, amiből sokat lehet tanulni. Ilyen Írónak örökké kellene élni. M. Minka • ELSINORE, Cal. — Kérem küldjenek egy Rév. Gross könyvet a megadott magyarországi címre; jó lesz ezt ott is olvasni, mert még nagyon sokan vannak, akik azt gondolják, hogy minden arany, ami fénylik. Rev. Gross kedvenc ű’óm volt és lesz is. Helen Pio+rowski PORTAGE, Pa. — Megkaptam Rev. Gross köny­vét, amely igen jól jött részemre, mivel két éve voltam látogatóban Magyarországon, ahol nagy vi­tám volt egy református pappal, aki második uno­katestvérem. Ezen a nyáron ismét szándékszom hazautazni. Ezt a könyvet elviszem magammal, hogy bizonyítsam neki, én milyen papok utján haladok az általános emberiség jobb jövője érde­kében. A. Nagy • LINCOLN PARK, Mich. — Rev. Gross könyvét én is megkaptam. Amikor majd több időm lesz, próbálok eladni belőle, amennyit csak tudok mind­azoknak, akiknek a Magyar Szó nem jár és nem volt alkalmuk Rev. Gross Írásait olvasni. Én min­den cikkét kivágva őrzöm. Majd kérek annyi pél­dányt, amennyit el tudok adni. Addig is szívélyes üdvözletemet küldöm Rév. Grossnak és mindazok­nak, akik a könyv kiadásával járó munkát elvégez­ték és az anyagi áldozatot meghozták, hogy a könyv megjelenhessen. (Az Ur világossága fényes- kedjék a Rev. Gross tolla hegyén továbbra is.) Sparing Károly • MIAMI, Fia. — Megkaptam Rev. Gross értékes könyvét. Cikkeinek nünden betűjét elolvastam és igen sok érdemes cikket megtartottam. De a sok ide-odautazás folytán igen sok elkallódott, s ami megmaradt, az is megsárgult, eltöredezett. így al­kalmam van az értékes Írásokat most könyvből elolvasni. Jó gondolat volt, hogy e prófétának az Írásait könyvbe foglalták. Mellékelek érte öt dol­lárt. Gajdos Mihály HÍREK AZ ABTAVÁROStÓL A harmincas években harcoltunk az ellen, hogy az iskolákban katonatisztképző tanfolyamot tart­sanak. Most újból megindult a harc ellene. Sok helyen már megszüntették és a diákok más egye­temeken is követelik ennek a katonai tanfolyam­nak az eltörlését. Azt mondják, nincs szükségük e gyükolásra, háborúra tanító tantárgyra. A háború csak a muníció gyárosok érdekét szolgálja. • Pontiac, Mich, tűzoltóinak a sztrájkja véget ért, de eredmény nélkül. Visszakényszeritették őket a munkába azon az alapon, hogy mint városi alkal­mazottak, nincs joguk sztrájkolni. A múlt hónap­ban a tűzoltók háromszor próbáltak sztrájkolni magasabb fizetésért. A szemétszedők, a városi iro­dai alkalmazottak is kivonultak. Grosse Point-on és Harper Woods-on az autóbusz sofőfök nagyobb fizetésért, túlóra fizetésért, baleset- és betegség­biztosításért, nyugdíjért sztrájkolnak. Dearborn, Mich.-ben a szemétszedők három heti sztrájk után kénytelenek voltak újból munkába állni. Orville Hubbard polgármester és a város vezetői sztrájk­törőket vettek fel és a város parkjában halmozták fel a szemetet. A háziasszonyok is oda hordták ki a szemetet. 91-en jelentkeztek a hirdetésre sztrájk­törőnek, de csak nyolcat vettek fel. Ezekkel és a felügyelőkkel hordatták el a szemetet. • Detroitban 9 társadalmi munkást felfüggesztet­tek állásából, mert tiltakozott amiatt, hogy egészen fiatal bűnözéssel gyanúsítottakat az utcán letartóz­tatnak, aztán gyilkosokkal, alkoholistákkal, elme­bajosokkal tartják őket hónapokig fogságban. Egy gyanúsított 13 éves fiút 45 napig tartottak igy. Vád nem volt ellene. Azokkal is barbár módon bántak az idősebb bűnözők, akiket hosszabb időre javítóintézetbe küldtek. Akármilyen enyhe kihágás ért megkinozták őket. Most a városi hatóságok el­csapással fenyegetik a tiltakozó társadalmi munká­sokat. Rose Pavloff Washington, D. C. — Kambódia és az Egyesült Államok között megindultak a, tárgyalások a két ország közti diplomáciai kapcsolat felvételével kapcsolatban. • Minot, N. D. — Az árvíz North Dakotában 15 ezer, South Dakotában 4.000, Minnesotában 3,100, Iowában 700 és Wisconsinban 700 családok űzött el lakóhelyéről. • New York, N. Y. — A Liberális Párt Lindsay polgármester újraválasztását támogatja a novem­beri választásokon.

Next

/
Thumbnails
Contents