Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-24 / 17. szám

1 Thursday, April 24, 1969 __________AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD AZ UJ MILITARIZMUS David M. Ssoup tábornok, a Marine Corps v. parancsnoka, az 1943-as Tarawa-i ütközet hőse az “Atlantic Monthly” uj számában irt megdöbbentő cikkében megállapítja, hogy az U.S. “militarista és agresszív nemzet lett.” Bizonyítja ezt fegyve­res erőnk nagyságával és felhasználásának 1940 óta gyakori voltával. A régebbi német és japán militarizmus a sovinizmusban és a faji felsőbbség tévhitében gyökerezett, az uj amerikai militariz­mus központja a katonai elit, amely hatalmát a propagandából és a hadnparral való kapcsolatból meríti. Nincs szó ideológiáról — a tábornok sze­rint a hadvezetőség nem hisz úgy a kommunista veszélyben, mint ahogyan azt ők a nagyközönség­gel elhitetik — hanem arról, hogy igazolják a ha­talmas fegyveres szervezet létét. Minden egyes fegyveres erő (Army, Navy, Air Force, Szerk.) az elméleti egyesítés ellenére, saját akció-program- mai rendelkezik, amelynek polgári politikusok nem tudnak ellenállni. Shoup tábornok a katonai vezetőséget felelős­nek tartja a “vietnami mocsárért”, ahol az U.S. vesztesége már nagyobb, mint Koreában volt. És öncsalásnak tartja az a hitet, hogy e pusztító há­ború után a militarizmus növekedése meg fog áll­ni. A 80 milliárdos (büliós) honvédelmi jugger- naut-ban (hindu bálvány, amely halálra gázolta a magukat alája vető vallási fanatikusokat) érdeked ve van a tőke, a munkásság és a Pentagon. Ez a bálvány mindig uj hivatást keres. Ez az a “katonai­ipari komplexum”, amely ellen Eisenhower óvott búcsúbeszédében. Szerencsére, most először van jelentős erő a kongresszusban, amely szembeszáll e katonai szörnnyel. (New York Times, 1969 ápr. 5.) (Megjegyzés: mindig történelmi megtévesztés volt az U.S.-t, mint kifejezetten békés nemzetet le­festeni. Az U.S. mindig hóditó ország volt és a vezető politikusok és teoretikusok világuralmi cél­jaikat sohasem titkolták. Megtévesztő a “defense" szó is; az U.S.-t 150 éve senki sem támadta, csak ő támadott másokat — Petri Harbor esetleges ki­vételével —, a kiadás is több 80 billiónál; más cí­meken is szerepelnek ezzel kapcsolatos kiadások.) WASHINGTON, április 5. — Egyszerre nem lett élvezetes generálisnak lenni. Kínosan látszik ez Washingtonban, ahol négyzetméterenként több ge­nerális van, mint bárhol, Latin-Amerikát kivéve. Ma már az elnök nem áll fel, ha egy generális belép. Az autóbuszban hátul kell ülniök. Ha a weekenden esik, a nép azért is a generálisokat szidja. Az emberek már úgy beszélnek a “military-in­dustrial complex”-ről, ahogy nemrég Rap Brown- ról. Túl sokan gondolják, hogy a vietnami háborút Laurel és Hardy vezetik. A Pentagon lelkesedése az antiballistikus raké­táért a szenátusban gyanút keltett, hogy a gene­rálisok Rübe Goldberggel és dr. Strangelove-val vannak kapcsolatban (a film vad náci tudósa). Már amerikai militarizmusról beszélnek, holott eddig úgy tudtuk, ez csak a gonosz németek, kommunis- ték és Mussolini rögeszméje. Bárhogyan is, szivszaggató a generálisok hely­zete. Itt van Hank tábornok a szomszéd házban. Jó fiú, tipusa a 11 tábornoknak, aki ebben a blokkban lakik. Telefonált nekem: — Hank beszél a szomszédból. — Hogy tudhatom, Te vagy-e az? — Hát mért csapnálak be? — Becsaptál már 1965- ben, ’66-ban, ’67-ben és ’68-ban, amikor azt mond­tad, a sarkon túl vár a vietnami béke. Hogy hihet­nék egy tábornoknak? Azt mondja, átjön, bizonyítja, hogy ő az. — Jó, de gyere a hátsó ajtón, nehogy egy szomszéd meg­lásson. Tényleg ő volt, rossz nap után; kihallgat­ta a kongresszusi bizottság. Senki se köszönt neki, mikor jött. hogy tanúskodjon 800 millió megsza-. vazása érdekében, amely vizipisztolyra kell, ez 20 megaton erővel szórná a vizet 5,000 yardra. A bi­zottság tiszteletlen volt: — Hát mért adjunk ennek a kutatására 800 milliót? — Idáig züllött a helyzet — mondta Hank —, hogy már igy bánnak a szená­tusban egy tábornokkal! De nem ezért jött hozzám. Négy színházjegyet kapott, nem akarunk-e vele menni? — Sajnálom, de a jövő hónapban temetés­re kell mennem. — Egész hónapban? — Persze, naponta van temetés. —Igazán furcsa, 13-at kér­deztem, műidnek temetésre kell menni. Szomorúan ment vissza virágait ápolni. Fiata­lok jöttek arra egy autón, odakiáltottak: Befor­dultál a napokban egy jó sarkon Vietnamban, ge­nerális? Éjjel 3 csillagot és egy vállrojtot égettek el kertjében. De most a szomszédság megköny- nyebbült, Hank-nak uj posztot osztottak ki egy másik államban. Örült is neki, amig el nem olvas­ta, hogy ott a katonák a bírósághoz mentek, hogy háború-ellenes gyűléseket tarthassanak a tábor­ban. Hank már a nyugdíjra gondol, csak szeretné tudni, melyik vizipisztolygyár keres egy generá­list, jó összeköttetésekkel a Pentagonban. Elfo­gadna évi 75,000 dollárt. (Russell Baker, New York Times) Gáz- és baktérium-háboru Nixon elnök a genfi konferenciához, amely a fegyverkezés ellenőrzéséről tárgyal, üzenetet in­tézett; ebben kívánatosnak tartja a vegyi és bioló­giai fegyverek ellenőrzését is. Itt az elnök eltér az U.S. sokévi taktikájától, ami abból állt, hogy e fegyvernemekről mélyen hallgattak. Azt sem lehe­tett megállapítani, mit költenek rájuk, mert a költségek sok fejezetbe voltak szétszórva, semmit­mondó címekkel. Most R. D. McCarthy, New York állambeli kép­viselő kezdeményezésére a Hadsereg — a nyilvá­nosság kizárásával — a kongresszus tagjait infor­málta e kérdésről. A Pentagon titkolózik és ami­kor a halálos gáz Utah-ban 6,000 juhot megölt, hetekig tagadta, hogy felelős a katasztrófáért. Ez a hallgatás és tudatos megtévesztés méltatlan egy szabad nemzethez. Nelson szenátor szerint logikát­lan, hogy a közönség ne tudjon és ne vitázhasson erről, amiképpen a nukleáris fegyverekről vitáz­nak. Itt ugyanúgy az emberiség és Földünk életé- ről-haláláról van szó. McCarthy képviselő kérdezi: gáztámadásra, bak­térium-fegyverekre mi hasonlókkal válaszolnánk? És tervezzük-e olyan eszközök alkalmazását, ami­ket egy ország sem próbált ki? Ha a gáz és a bak­tériumok csak védekezésre valók, miért nem köz­ük, mit csináljanak az emberek idegölő vagy hal- lucinációs gáztámadás esetén? Miféle óvó rend­szabályok vannak e fegyverek kikísérletezése és szálütása esetére? Miért mondottak ezek csődöt Utahban? Pedig sok száz millió dollárt költünk rájuk éven­te és katonák mind erősebben követelik alkalma­zásukat. Már használjuk őket a dzsungel és a ve- temények ellen Vietnamban, s a kommunista csa­patok elkábitására. Mindez sérti az 1925-ös genfi egyezményt. Jöjjenek a napfényre! (New York Times) Hozzátesszük: Genfben eredetileg leszerelési konferenciát akartak tartani, de az U.S. ezt a szót hallani sem akarja, ezért hívják igy: arms control. S Vietnamban a gáz nemcsak kábított, hanem gyil­kolt is, nemcsak katonákat, de civileket is. Kutyából nem lesz szalonna Az Amerikai Magyar Népszava április 2-i szá­mának 10. oldalán a Building Maintenance Em­ployers Association hirdetését olvastuk. Az ablaktisztítók alkalmazói azt mondják a hir­detésben a munkásoknak, hogy nem kellett volna sztrájkba lépniök és ha már mégis sztrájkolnak — immár negyedik hete — itt az ideje, hogy vissza­térjenek a munkába. A munkáltatók nagylelkűen heti tiz doUáros béremelést ajánlanak, csak 17 évig kell dolgozni, hogy négy heti fizetett szabad­ságot kapjanak és a havi nyugdijat 95 dollárról 105 dollárra emelik. “Nincs tehát ok a sztrájk folytatására” — mond­ja a hirdetés. így marad hü az Amerikai Magyar Népszava eredeti elvéhez: pénzért.,. bármit — még sztrájk­törő hirdetést is. Csak azt nem tudjuk, miért nevezik ezt a lapot Népszavának, amikor mindig, minden kérdésben a nép ellenségeinek oldalán áll. Kiváncsiak vagyunk, mennyiért volna hajlandó az Amerikai Magyar Népszava szerkesztője, vagy tulajdonosa — mondjuk — az Empire State épü­let 52. emeletének ablakait megtisztítani? Szuronyok és szúnyogok A régi jó vüágban, amikor csak szuronyokkal ölték egymást az ellenfelek, a halottak száma, vi­szonylagosan, nagyon alacsony volt. Ma már a szurony használata elavult. Modern eszközökkel pusztítják egymást az ellenfelek: ra­kétákkal, bombákkal. Dr. Egbert W. Pfeifer, állattan tudós most tért vissza Vietnamból és beszámolt tapasztalatairól. Elmondta többek között, hogy az amerikai bombá­zókról 2.6 millió 500-fontos bombát dobtak le Dél- Vietnam területére. Minden bomba 40 láb széles és 35 láb mély lyu­kat fúrt a földbe. E lyukak megteltek vízzel és ezekben a szúnyogok százezrei láttak napvilágot. A szúnyogok semlegesek, nem tesznek különb­séget a vietnamiak és az amerikai betolakodók kö­zött: csípik őket és terjesztik a maláriát. Az állattan tudós nem számolt be arról, hogy mennyi amerikai ifjú szenved maláriában és há­nyán haltak meg a betegség következtében. Majd idővel, talán évekkel a becstelen vietnami vérengzés befejezése után, kiszivárog a nagy titok: hányán estek áldozatul a szunyogcsipések által elő­idézett maláriának. ROMÁNIAI HÍREK BEFEJEZŐDÖTT a gyulafehérvári Ardeleana cipőgyár bővítése és korszerűsítése. A gyár uj, nagy kapacitású munkacsarnokkal gyarapodott, s ebben négy szállítószalagot, 149 szabász-, stanco- ló- és más gépet helyeztek üzembe. A korszerűsí­tés nyomán a gyár naponta mintegy 800 pár cipő­vel gyárt többet, mint tavaly. • Bihar megye összes községeiben és falvaiban ünnepélyes keretek között nyitották meg febru­árban a Falusi Könyvhónapot. Az előző napokban minden szövetkezeti üzletbe uj könyvszállitmá- nyok érkeztek: a könyvtárakban kiállítások nyíl­tak. A hónap minden napján volt valamilyen könyvnépszerüsitő rendezvény. Számos értelmi­ségi ment ki a megyeközpontból a falvakba, A Falusi Könyvnap egyik jellemző vonása Bi­har megyében a könyvreklám, a könyvpropagan­da fokozása. A könyvtárosok tanulmányozták a termelőszövetkezetek könyvszükségletét, hogy a szakmai és szépirodalmi érdeklődésnek megfelelő köteteket ajánlhassanak időben a könyvtári alap gyarapításához. Sor került a hagyományos iró-ol- vasó találkozókra is. Generális hanyatlás

Next

/
Thumbnails
Contents