Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-09-05 / 34. szám
Thursday, September 5, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Akinek vaj van a fején - ne menjen a napra! Amikor az Egy. Államok kormánya akár diplomáciai nyomással, akár nyilt fenyegetéssel, akár pedig fegyveres erőszakkal beleavatkozik egy másik szuverén országnak a belügyeibe, azon már nem igen lepődünk meg, hiszen 1946 óta az ilyen lépések hosszú sorozatának voltunk a tanúi — mind a mai napig. De amikor Szovjetoroszország, amelynek kormányát hűvös gondolkodás, a mindenkori helyzet alapos latolgatása és — nagyhatalmaknál szokatlan — óvatosság jellemzi, fegyveres erővel bevonul egy szocialista testvérország területére, hogy ott “rendet teremtsen”, bizony meglepődik és meghökken még az az egyén is, aki általában megbízik az oroszok Ítélőképességében és nemzetközi éleslátásában. Az ilyen egyén joggal felvetheti a kérdést: Mi szükség volt erre az extrém lépésre? Miért kellett a varsói egyezmény öt tagjának behatolni a hatodiknak a területére? Miért kellett ehhez a drasztikus lépéshez folyamodni? Nem lehetett volna-e elkerülni a puszta erőfölénynek ezt a demonstrációját? Mi történt volna, ha a csehszlovák haderők ellenálltak volna — amit szerencsére nem tettek? E cikkben tartózkodni fogok mindenféle helyeslő vagy rosszalló vélemény nyilvánításától. Ezzel nem az a célom, hogy ebben a nagyonis komoly helyzetben semlegességet színleljek, már csak azért sem, mert — sietek kijelenteni — a csehszlovák állam megszállása kérdésében senki sem lehet semleges. Vagy helyes és indokolt volt az öt népi demokrácia lépése, vagy pedig helytelen és önkényes, tehát egy könnyed vállrándítással nem lehet napirendre térni felette. De megvallom: e sorok írásakor még nem vagyok eléggé ismerős ennek a drámai fejleménynek a hátterével és vélt vagy valódi okaival, hogy akár tapsolni tudjak, akár pedig pálcát törjek felette. Talán egy-két hét múlva többet tudok a bonyodalom igazi okairól, amelyek még nem kerültek felszínre és egy sokkal tisztább kép alakul ki előttem, amelynek alapján — ha valaki kiváncsi rá — véleményt nyilváníthatok a történtekről. E pillanatban ezt nem tehetem, hiszen információm 99 százaléka az amerikai újságok harsogó Szovjet-ellenes tudósításaira támaszkodik, amelyek egyfelől tendenciózus rosszakarattal és hamisítással, másfelől a valódi tényállás elhallgatásával közelitik meg ezt az eseményt. (Remélem, mire e sorok nyomdafestéket látnak, lapunk, amely az érem másik oldalát megvilágító információhoz közelebb áll, mint én, már kellő perspektívából elemezte ezt a — mi tagadás! — rendkívül nyugtalanító fejleményt.) De ha a csehszlovák krízissel érdemben nem is foglalkozom, e. cikk keretében, nincs semmi, ami visszatarthatna annak a kimondásától, hogy a földkerekség összes kormányai között nincs még egy, amelynek kevesebb erkölcsi joga és oka volna á varsói paktum öt tagjának ezt az egyhangú lépését kritizálni, mint éppen az Egyesült Államok kormányának! Honnan veszi Johnson, Rusk, Ball — et alias — a vastagbőrü ábrázatot ahhoz, hogy egy más ország (vagy országcsoport) felett Ítéletet mondjon, amikor Washington véres-bűzös szennyese még mindig mosatlanul éktelenkedik a világ népeinek szeme előtt?! Hogy’ meri Johnson felöltem az erkölcsbiró tógáját, hogy a Szovjetet és szocialista testvérországait megbélyegezze azért, hogy egy szomszédállamba — nyilván a varsói paktum adta jogukat gyakorolva — bevonultak, amikor Johnson minden komoly ok nélkül (és az O.A.S. -egyezmény tételes tilalma ellenére!) bedobott néhány hadosztály tengerészgyalogost a Dominikai Köztársaság területére és ebből a haderőből még egy őrjáratra valót sem vont vissza addig, mig ki nem erőszakolta, hogy olyan kormány kerüljön a dominikai nép nyakába, amely az ő kibicsaklott texasi ízlésének tökéletesen megfelel?! Nem ő volt az, aki az alkotmányosan megválasztott Juan Bosch ellen fellázadt katonatiszti klikknek a segítségére sietett?! Pedig Dominika korántsem annyira Szégyen és gyalázat A Demokrata Párt konvencióján 1,041 szavazat jutott arra a javaslatra, amelyet McCarthy szenátor és támogatói terjesztettek be a vietnami háború felszámolására. A javaslat ellen 1,567 szavazat volt. Azok a szakszervezeti vezetők, akik delegátusok voltak a konvención, 200 szavazattal rendelkeztek. Ennek a 200-nak 90 százaléka ellenezte McCarthy- ék javaslatát, ami azt jelenti, hogy a Demokrata Párt háborús politikájának jóváhagyásáért lényegében az amerikai szakszervezeti VEZETŐK a felelősek. Vagyis, ha az amerikai szakszervezeti vezetők a konvención McCarthyék békejavaslatára szavaznak, annak elfogadása biztosítva lett volna. Sőt mi több, ez biztosította volna McCarthy, vagy McGovern jelölését. Mert nemcsak a szakszervezeti vezetők 200 szavazatáról volt szó. A szakszervezeti vezetők csatlakozása a béketáborhoz MINŐSÉGI változást hozott volna, vagyis Meany és társainak lépése a pártgépezet maradi vezetőit arra késztette volna, hogy belássák: csupán békeprogramllyen még nem volt az emberiség történetében A gyönyörű város kellős közepén, a fővasutállo- más előtti hatalmas téren katonák és közpolgárok ezrei ülnek, állnak körben. A középen nagy üres tér. A téren fúvós zenekar, mely a ropogósnál ropogósabb népdalokat játssza. A zenére katonai egyenruhába öltözött táncosok férfiak és nők, lejtik a szebbnél szebb táncokat. Minden táncszámot nagy tapsorkán fogad, mind a katonák, mind a civilek részéről. Ilyen előadásért itt New Yorkban öt—-tiz dollárt kellene fizetni és ezért a lakosság nagy részének nem volna módjában azt élvezni. Prágában azonban a lakosság ingyenesen élvezheti a Vörös Hadsereg táncelőadásait. Furcsa hadsereg az, mely ilyen “terrorral” nyomja el a csehszlovák népet. szomszédos az Egyesült Államokkal, mint Csehszlovákia a szóbanforgó népi demokráciák közül négygyei?! Aki elfogadhatónak és igazoltnak tartja, hogy az Egyesült Államok hadereje bevonuljon Dominikába (vagy annakidején Libanonba), az nem találhat semmi néven nevezendő kifogásolni valót az öt népi demokráciának a csehszlovák krizissel kapcsolatos eljárásában. Emlékezetes, hogy a CIA kémszervezet rémülten jelentette a washingtoni kormánynak, hogy 53 kommunista-gyanus egyént fedezett fel a Juan Bosch-t támogató oldalon — ez elegendő ok volt Johnson számára, hogy Dominikába rendelje az amerikai hadiegységeket. Biztosítom igen tisztelt elnökünket — ámbár ő ezt ná- lamnál sokkal jobban tudja! —, hogy Csehszlovákiában nem 53, nem is 530, hanem ezernyi és ezernyi CIA-ügynök, valamint nyugatnémet Gehlen- bérenc működik lázasan annak érdekében, hogy a “nyugati orientáció” (magyarán: ellenforradalom) magvait elhintse a csehszlovák népnek az ilyesmire hajlamos kisebbsége között. Hogy ilyen rétegek igenis léteznek minden népi demokráciában, az nem vitás; és hogy az ilyen rétegek, noha számszerűleg jelentéktelenek, külső segítséggel óriási felfordulást, vérontást és pusztítást tudnak zúdítani ez országra, azt szülőhazánk közelmúlt története (1956) napnál világosabban bizonyítja... Még ha fel is tenném, hogy a Szovjet és társországai egyáltalán vétkesek a csehszlovák válságban, az Egyesült Államok százszorta bünösebb, tehát nem tolhatja fel magát a Szovjet-blokk birájá- ul, mert többrendbeli önkényes, indokolatlan beavatkozásával és inváziójával (és eddig Vietnamot még csak meg sem említettem!) egyszersminden- korra eljátszotta a jogát ahhoz, hogy más országok magatartása felett Ítéletet mondjon! Mégis Washington a leghangosabb az összes habzószáju vádlók között. Ez a viselkedés még annál a trükknél is hitványabb, amikor a zsebmetsző ordít torkaszadtá- ból: “Ott szalad a tolvaj, fogják meg!” mai és békejelölttel lehet megnyerni a választást. A Demokrata Párt vietnami háborút támogató szégyenletes tettéért és Humphrey jelöléséért a felelősség nagy része Meanyékre hárul. Ha a szak- szervezeti vezetők szavazata a tagság véleményét tükrözte volna vissza, akkor az amerikai politikai helyzet egészen más szint öltene. Brüsszel. — A NATO tagországok képviselői gyűlést tartanak, hogy rozoga szervezetüket próbálják felújítani. • New York, N. Y. — A város szállodai alkalmazottainak nagy része hétfőn elhagyta munkahelyét, hogy szakszervezeti gyűlésen vegyen részt. Béremelést követelnek a szálloda-tulajdonosoktól. • Az egyetemi diákok mindenütt az országban egyre nagyobb számban követelik, hogy több beleszólásuk legyen az egyetemi oktatás vezetésébe. Nem bízzák többé a vezetőségre a vietnami háború, vagy a fekete amerikaiak politikai kérdéseinek kidolgozását. Ezt tükrözte vissza Robert Powell 23 éves fatalember elfogadó beszédében, amikor Manhattan, Kansas-ban a National Student Association elnökévé választották. “Kértük, hogy hallgassanak meg, de nem hallgattak ránk. Igazságos elbánást kértünk és anarchistáknak neveztek bennünket. Itt az ideje, hogy megmutassuk, a diákok hatalma mire képes”, mondotta Mr. Powell. De még ezeket is mondta: “Ne parancsoljanak nekünk, hogy miként éljünk. Mi azt magunk határozzuk meg. Majd megváltoztatjuk ezt az istenverte országot és arra késztetjük, hogy álljon fel és cselekedjen helyesen.” • Banmethout, Dél-Vietnam. — Az észak-vietnami haderők három napig megszállva tartották az amerikai “Special Forces” tábort, Duclap közelében. Az amerikai és dél-vietnami katonaság kisegítő csapatai a tábort visszafoglalták, de ugyanakkor Duclapnál egy másik erőd körül az észak-vietnamiak újabb támadásba kezdtek és kemény harcokba kénvszeritették az amerikaiakat. Ami most Csehszlovákiában történik, az tragédiának tekinthető még akkor is, ha az öt országnak megvolt minden joga és oka arra, hogy bevonuljon az országba, mert ez azt jelenti, hogy a viszonyok ott annyira elmérgesedtek és annyira veszélyeztetik az egyensúlyt a Nyugat és Kelet között, hogy a legközelebbről fenyegetett szomszéd- államoknak nem volt más választása, mint bevonulni és az egyensúly érintetlenségét megőrizni. Nem várhattak addig, mig a magyarországi ’56-os tra^ gédia — minden borzalmával — a stratégiailag sokkal érzékenyebb és nyugati oldalról sokkal könnyebben megtámadható Csehszlovákiában megismétlődik. Ne feledjük el: a bosszuszomjas és nem egészen náci-mentes Nyugat-Németország, amelyben hat U.S. hadosztály vendégeskedik, száz és száz kilométeres vonalon határos Csehszlovákiával! Egy olyan “őrségváltás,” amely a lesben álló Nyugatnak rést nyit és ürügyet szolgáltat a Csehszlovákiába való bevonulásra, egyet jelentene egy nukleáris háborúhoz vezető összecsapással! A népi demokráciák okultak a magyarországi ’56-os tragédia leckéjéből. A Szovjet — emlékezzünk csak vissza — 1956-ban kivonta a haderejét az “uj őrség” kívánságára és csak akkor tért visz- sza szülőhazánkba, amikor Nagy Imre felrúgta a varsói paktumot és rádión könyörgött az amerikai hadsereg azonnali bevonulásáért.. . Nyilvánvaló, ha a Szovjet sejtette volna, hogy az “uj őrség” ilyesmire vetemedik, dehogy is vonta volna ki a hadiegységeit Magyarországból. Bizony, sok vérontást és rombolást megakadályozhatott volna, ha akkor veszteg marad... Hát Oroszországnak — úgy látom — semmi kedve sincs ahhoz, hogy Csehszlovákiában az ’56-os magyarországi vérfürdőnek a megismétlését elősegítse. . . De bármi legyen is a népi demokráciák csehszlovákiai szerepének a hátterében, Washington sem vádlójuk, sem birájuk nem lehet. Akinek vaj — rengeteg vaj — van a fején, az ne vegyen napfürdőt! I
