Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-08-22 / 32. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 22, 1968 nyílt varos miért nem szomraton, vagy vasárnap? iHa a németek naponként közölték volna, hány zsidót, szovjet hadifoglyot, kommunistát éheztettek halálra, vertek agyon, gázositottak és égettek el, világfelháborodás fogadta volna az első bejelen­tést, kétségbeesett tiltakozás és protestálás. De négy év alatt, 1945-ig az emberek fokozatosan bele­fáradtak volna ebbe, elfásultak volna, látván, hogy az egyik oldalon az elvetemültség, másik oldalon a cinizmus ellen nem tehetnek semmit. Idestova eny- nyi. ideje tart már Vietnam északi felének bombá­zása (a déli részt már régebb idő óta bombázták) és a tömeges felvonulások, az önfelgyujtások, a hírlapi tiltakozások, a sit-in-ek megritkultak, jócs­kán el is múltak, az emberek 1,500 napja megszok­ták, hogy reggel a rádió azzal keltse őket: “we kil­led ... we bombarded...” Amikor a nácik elpusz­tították Lidicét, Izrael katonái Deir Jassin falu né­pét, akkor nagy volt a felháborodás — de minden nap egy Lidice: ezt senki sem bírja el. íAz újságok és a tv sem. Hosszú idő óta megelég­szenek már a hivatalos amerikai harci jelentések közlésével, a borzalmak fényképeit elhagyták — est ha ehhez netán még kedvük volna, a saigoni fő­parancsnokság gondoskodik róla, hogy azt elve­szítsék, cenzúrázván és kitiltván az ellenszegülő újságírókat. így mint még Diem korában, megint csak arról olvasunk többnyire, milyen kitűnő em­ber az a Thieu elnök, milyen nagyszerű katonák a déliek és hogy fejlődik az ország az U.S. védel­me alatt. Most például Pleiku város fenomenális fejlődéséről olvasunk (N. Y. Times, aug. 6.) Lakos­sága két év alatt 25,000-röl 71,000-re nőtt, hála a GI-oknak és a 10,000 (tízezer) prostituáltnak, akik megrohamozták Danangból, Quinhonból és Saigon­ból. Ott állnak a bárok ajtajában és az egyedül üd­vözítő magánvállalkozás üdvére kiabálva, integetve hívják magukhoz az amerikai katonákat a szövetsé­gi hűség nevében. Persze, a hűség áldozatot is kö­vetel, májusban 250 polgári személyt gázoltak agyon áz amerikai autók a városban — de legalább megvédik a világot a családot és a házasságot meg- sdmmisitő kommunizmus ellen. A családi szentség mindenekelőtt — és az U.S. parancsnokság tudja e?,t. Most például, az értetlen városi lakosság pana­szára azon gondolkoznak, néni kellene-e a 10,000 honleányt (ne gúnyolódjunk, az ő családjuk is enni akar) Pleiku mellé kitelepíteni. De attól tarta­nak, még azt hihetné a világ, hogy az U.S. parancs­nokság eltűri a prostitúciót! Pedig közismert, hogy ném tűri: Saigonban, Pleikuban, Bangkokban, Vien tikneban, Manilában, Hongkongban, Tápéiban, áéhol nem tűri őket! Csak éppen mindenütt ott vannak, ahol a Gl-ok vannak, olyan számban, ami­nőt még nem ismert a világ. Mert az amerikai ke­resztény civilizációnak kell az “American way of life” utján az egész világ erkölcsét megtisztítani. Erkölcsös r i ___________ SÜRGETNI KELL A NYUGDÍJ EMELÉSÉT J MINIMÁLISAN 4,000 DOLLÁR KELL EGY HÁZASPÁR MEGÉLHETÉSÉHEZ ■ A Labor Department nemrégen jelentette, hogy - 1966-ban egy nagy városban 4,000 dollárba kerül egy idős házaspár megélhetése. Kisebb községben a'költségek valamivel kevesebbek, ott évi 3,460 dollárból megélhetnek. De a Department azt is 0 eBsmerte, hogy a megélhetés azóta 4.7 százalékkal f emelkedett és hogy évente legalább 180 dollárral 'több jövedelemre van szükség. ' é 1A nyugalmazott házaspárnak 1966-ban 35 száza­1 lékkai több jövedelemre volt szüksége, mint 1959- : !Jben, amikor erről a legutolsó statisztikát összeállí­tották. ' Az adatok nyilvánosságra hozatala azonban nem segít azoknak a millióknak, akik egy ledolgozott ‘■élet után öreg napjaikat a társadalombiztosítási l:.nyugdíjból tengetik. Készíthetnek tanulmányokat ■ és kiadhatnak adatokat, de itt komoly, sürgős tet­tekre van szükség. A nyugdij 100 százalékos eme- r lése is csak minimális megélhetést nyújtana. Itt az , ideje, hogy a kongresszus komolyan hozzálásson ennek a fontos kérdésnek a megoldásához. New York, N. Y. — Az év első hónapjában 450-en lelték halálukat kábítószerek használata következ- téfbea. New York városától 60 mérföldre nyugatra fek­szik New Jersey állam kis faluja: Johnsonburg. E kis város kültelkén, a Shades of Death Road (Halál Árnyékának Útja) mentén van Michael A. DeCaro- lis farmja. Ide hatoltak be az állami és szövetségi közegek fegyveres erői a múlt hét kedd délutánján, négy órakor. A fegyveres erők vezetője felmutatta a tu­lajdonosnak Charles F. Paulis bíró felhatalmazá­sát a farm kikutatására. Az állami rendőrök és az FBI ügynökök minden nehézség nélkül nagymennyiségű dinamitra, gép­puskára, kézigránátra, aknavetőre, puskára, pisz­tolyra és munícióra bukkantak a szénakazal alatt és más rejtekhelyeken. A fegyvertárat elkobozták, DeCarolist letartóz­tatták és vallatni kezdték az amerikai születésű “farmert.” Az első kérdés volt: “Mit tud a közelmúltban el­követett bombamerényietekről?” “Semmit — jött a válasz. Az én feladatom az, hogy a Castro-ellenes kubaiakat fegyverhasználat­ra tanítsam, hogy visszatérhessenek Kubába és me­rényletet kövessenek el Castro és társai ellen.” A KANCELLÁR Emigrációs magyar zsidó lapocskák, világrekord antikommunizmusukat bizonyítandó, szokás szerint gyakran túllőnek a célon és kétségbeesetten pró­bálják bizonyítani, hogy a kommunista országok nácikat helyeznek a legmagasabb pozíciókba: Ter­mészetesen olyan országokban, ahol azelőtt a náci rendszer uralkodott, a volt nácik tömegeit — ha nem követtek el főbenjáró bűnöket és ha bünteté­süket kitöltötték — nem lehetett a gazdasági élet­ből kizárni — de a nyugatnémet listák, amikkel bizonyítani kívánták, hogy nem csak őnáluk szere­pelnek nácik, ilyeneket keletnémet vezető pozí­cióban nem bírtak felfedezni; az újságolvasók sem tudnak „ilyenekről. (Az emigrációs hamisításoknak egy feltűnő példája volt, amikor itt egy azóta meg­halt, egybéként liberális politikus, akit Magyaror­szágon baloldalisága miatt hidegre tettek, egy ame­rikai zsidó folyóiratban kimutatta, hogy a magyar kommunizmusban csak nácik érvényesülhetnek.) A világot felháborító igazság persze az, hogy Nyugat-Németországban, valóban, mindmáig, nem­csak a legvadabb nácik, mint a magyar deportálás­ban Eichmannál is bünösebb Veesenmeyer élvezik szabadságukat és magas nyugdijukat, hanem az aktiv politikusok, miniszterek, nagykövetek, tábor­nokok, bírák, rendőrfőnökök közismerten nácik voltak, amiképp most az ország elnökét vádolják az elgázositó telepek építésénél vitt fontos szerep­pel és az ország kancellárját (miniszterelnökét), Kiesingert a náci rádióközpontban viselt tisztjéért. Ezt eddig igyekeztek hivatalosan elhomályosítani, most azonban megidézték a kancellárt, mint a vé­delem tanúját egy magasállásu egyén bünperében, akit azzal vádoltak (azóta már el is Ítéltek), hogy résztvett 30,000 bulgár és főképp görög zsidónak a haláltáborokba való deportálásában. A vádlott azzal védekezett, nem tudta mi vár a zsidókra és ezért kívánta a kancellár kihallgatását, mert ez is azt mondta, csak 1944 végén kezdett gyanakodni, hogy valami nincsen egészen rendben a zsidók sorsa körül. így is vallott a kancellár — aki pedig a rádió központi hirfelvevő osztályát vezette — és ha az ügy nem lenne olyan szomorú;* Németországban köznevetséget keltett volna. Most az Amerikai Zsi­dó Kongresszus egyik vezetője, előbbi elnöke, dr. Joachim Prinz, volt berlini főrabbi ezt a vallomást megdöbbentőnek és felháborítónak mondotta. Le­hetetlenség — állította —, hogy valaki, még Kie­singernél kevésbé magas állásban is, ne tudta vol­na Németországban, 1933-tól fogva 1944 végéig, hogy mit csináltak a német és az európai zsidók­kal. Prinz táviratozott a kancellárnak, ezt mond­ván: ön és a német nemzet vád alatt áll, hogy már attól kezdve tudták a zsidók sorsát, amikor Hitler először nyíltan bejelentette, mi vár a zsidókra és mit akar elkövetni egész Európa ellen. Nem vélet­len, hogy a newyorki sajtó, amely azelőtt naponta idézte dr. Prinzet, ezt a nyilatkozatát elhallgatta. Miért nem szombaton, vagy vasárnap? Harold Crone kis földbirtoka szomszédos DeCa- rolis farmjával. Őt is kikérdezték az FBI emberei. Azt mondta, hogy minden szombaton és vasárnap az autók serege jön a DeCarolis farmra; minden hétvégén kora reggeltől késő estig puskalövések zavarják meg a környék csendjét. Puskaropogást lehet hallani reggel fél hatkor és este hétkor, ami­kor a teheneket feji. Crone tanúskodása elkerülhetetlenül felveti a kérdést: miért nem hatoltak be az állami és szö­vetségi közegek emberei a DeCarolis tanyára szom­baton, vagy vasárnap? Talán attól féltek, hogy nyakon csípik azokat, akik az utóbbi pár hónapban, a bombamerényietek sorozatát követték el mexikói, francia, stb. konzulátusok és utazási irodák ellen, melyek diplomáciai és kereskedelmi összeköttetést tartanak fenn a kubai kormánnyal? Jó. Elfogták DeCarolist. Elkobozták a farmján talált fegyverkészletet. De a bombamerénylők még mindig szabadon vannak. „ Hogy merényleteiket tovább folytathassák, csak arra van szükségük, hogy a bombákat egy másik fegyvertárból szerezzék be. Nemcsak azért, mert itt ma a németekre semmi rosszat, nem szabad mondani, hanem azért is, mert ki tudja: nemsokára Amerika elnöke és népe nem lesz-e olyan vád alatt, hogy sokkal többet tudtak azokról a németekéhez hasonló szörnyű bűnökről, amiket az amerikai politika követett és követ el ma is, legfőképpen Vietnamban. Fenyegeti ez a vád az amerikai nemzetet és főképp vezetőit: az utóbbiak tudták, mit csinálnak, a nemzet pedig nem tiltakozott ellene kellőképpen és nem igyeke­zett azt teljes erejével megakadályozni. Protester Harcok Nigériában A biafrai rádió Lagosban lehallgatott adása sze­rint nigériai csapatok nagyarányú támadást indí­tottak Port Harcourt körzetében. A rádió szerint harcok folynak Abától nyugatra Elele térségében is, ahol a szövetségi csapatok 70 kilométerre nyomultak előre Owerri, Biafra jelen­legi fővárosa felé, de előrenyomulásukat megállí­tották. Az északkeleti frontról beszámoló rádióje­lentés azt állítja, hogy a szövetségi csapatok ku­darcot vallottak a biafrai állások bekerítésére tett kísérleteikkel. Lagosi megbízható forrás szerint Adekunle ezre­desnek Aba felé előnyomuló alakulatai megpróbál­ják kivetni az afrikaiakat a frontvonal kiszögel- lésének állásaiból, mert e kiszögellés bevétele fel­tétele a további északi irányú előrenyomulásnak. Szovjet jegyzék U Thanthoz a rhodesiai rendszer elleni szankcióról A Szovjetunió állandó ENSZ-képviselete szóbeli jegyzéket intézett U Thant főtitkárhoz, s ebben hangsúlyozta: a Szovjetunió alkalmazza a rhodesiai fasiszta rendszer ellen a Biztonsági Tanácsban el­határozott szankciókat. Ezzel szemben Anglia, az Egyesült Államok, a Dél-afrikai Köztársaság, Por­tugália, a Német Szövetségi Köztársaság továbbra is különféle kapcsolatokat tart fenn a rhodesiai fajüldöző rezsimmel, s ez csak ösztönzést ad e rendszer fennmaradásához. *★**★+★*★*★■*•*★★★+★★★•*★*★*■*•★★•■*★★★**★★*-* Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Work, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5J0. Minden más külföldi ország- ba egy étre 12 dollár, félévre >n 1» IMMtVli iiH' - - *ÁlM

Next

/
Thumbnails
Contents