Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-08-22 / 32. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 22, 1968 nyílt varos miért nem szomraton, vagy vasárnap? iHa a németek naponként közölték volna, hány zsidót, szovjet hadifoglyot, kommunistát éheztettek halálra, vertek agyon, gázositottak és égettek el, világfelháborodás fogadta volna az első bejelentést, kétségbeesett tiltakozás és protestálás. De négy év alatt, 1945-ig az emberek fokozatosan belefáradtak volna ebbe, elfásultak volna, látván, hogy az egyik oldalon az elvetemültség, másik oldalon a cinizmus ellen nem tehetnek semmit. Idestova eny- nyi. ideje tart már Vietnam északi felének bombázása (a déli részt már régebb idő óta bombázták) és a tömeges felvonulások, az önfelgyujtások, a hírlapi tiltakozások, a sit-in-ek megritkultak, jócskán el is múltak, az emberek 1,500 napja megszokták, hogy reggel a rádió azzal keltse őket: “we killed ... we bombarded...” Amikor a nácik elpusztították Lidicét, Izrael katonái Deir Jassin falu népét, akkor nagy volt a felháborodás — de minden nap egy Lidice: ezt senki sem bírja el. íAz újságok és a tv sem. Hosszú idő óta megelégszenek már a hivatalos amerikai harci jelentések közlésével, a borzalmak fényképeit elhagyták — est ha ehhez netán még kedvük volna, a saigoni főparancsnokság gondoskodik róla, hogy azt elveszítsék, cenzúrázván és kitiltván az ellenszegülő újságírókat. így mint még Diem korában, megint csak arról olvasunk többnyire, milyen kitűnő ember az a Thieu elnök, milyen nagyszerű katonák a déliek és hogy fejlődik az ország az U.S. védelme alatt. Most például Pleiku város fenomenális fejlődéséről olvasunk (N. Y. Times, aug. 6.) Lakossága két év alatt 25,000-röl 71,000-re nőtt, hála a GI-oknak és a 10,000 (tízezer) prostituáltnak, akik megrohamozták Danangból, Quinhonból és Saigonból. Ott állnak a bárok ajtajában és az egyedül üdvözítő magánvállalkozás üdvére kiabálva, integetve hívják magukhoz az amerikai katonákat a szövetségi hűség nevében. Persze, a hűség áldozatot is követel, májusban 250 polgári személyt gázoltak agyon áz amerikai autók a városban — de legalább megvédik a világot a családot és a házasságot meg- sdmmisitő kommunizmus ellen. A családi szentség mindenekelőtt — és az U.S. parancsnokság tudja e?,t. Most például, az értetlen városi lakosság panaszára azon gondolkoznak, néni kellene-e a 10,000 honleányt (ne gúnyolódjunk, az ő családjuk is enni akar) Pleiku mellé kitelepíteni. De attól tartanak, még azt hihetné a világ, hogy az U.S. parancsnokság eltűri a prostitúciót! Pedig közismert, hogy ném tűri: Saigonban, Pleikuban, Bangkokban, Vien tikneban, Manilában, Hongkongban, Tápéiban, áéhol nem tűri őket! Csak éppen mindenütt ott vannak, ahol a Gl-ok vannak, olyan számban, aminőt még nem ismert a világ. Mert az amerikai keresztény civilizációnak kell az “American way of life” utján az egész világ erkölcsét megtisztítani. Erkölcsös r i ___________ SÜRGETNI KELL A NYUGDÍJ EMELÉSÉT J MINIMÁLISAN 4,000 DOLLÁR KELL EGY HÁZASPÁR MEGÉLHETÉSÉHEZ ■ A Labor Department nemrégen jelentette, hogy - 1966-ban egy nagy városban 4,000 dollárba kerül egy idős házaspár megélhetése. Kisebb községben a'költségek valamivel kevesebbek, ott évi 3,460 dollárból megélhetnek. De a Department azt is 0 eBsmerte, hogy a megélhetés azóta 4.7 százalékkal f emelkedett és hogy évente legalább 180 dollárral 'több jövedelemre van szükség. ' é 1A nyugalmazott házaspárnak 1966-ban 35 száza1 lékkai több jövedelemre volt szüksége, mint 1959- : !Jben, amikor erről a legutolsó statisztikát összeállították. ' Az adatok nyilvánosságra hozatala azonban nem segít azoknak a millióknak, akik egy ledolgozott ‘■élet után öreg napjaikat a társadalombiztosítási l:.nyugdíjból tengetik. Készíthetnek tanulmányokat ■ és kiadhatnak adatokat, de itt komoly, sürgős tettekre van szükség. A nyugdij 100 százalékos eme- r lése is csak minimális megélhetést nyújtana. Itt az , ideje, hogy a kongresszus komolyan hozzálásson ennek a fontos kérdésnek a megoldásához. New York, N. Y. — Az év első hónapjában 450-en lelték halálukat kábítószerek használata következ- téfbea. New York városától 60 mérföldre nyugatra fekszik New Jersey állam kis faluja: Johnsonburg. E kis város kültelkén, a Shades of Death Road (Halál Árnyékának Útja) mentén van Michael A. DeCaro- lis farmja. Ide hatoltak be az állami és szövetségi közegek fegyveres erői a múlt hét kedd délutánján, négy órakor. A fegyveres erők vezetője felmutatta a tulajdonosnak Charles F. Paulis bíró felhatalmazását a farm kikutatására. Az állami rendőrök és az FBI ügynökök minden nehézség nélkül nagymennyiségű dinamitra, géppuskára, kézigránátra, aknavetőre, puskára, pisztolyra és munícióra bukkantak a szénakazal alatt és más rejtekhelyeken. A fegyvertárat elkobozták, DeCarolist letartóztatták és vallatni kezdték az amerikai születésű “farmert.” Az első kérdés volt: “Mit tud a közelmúltban elkövetett bombamerényietekről?” “Semmit — jött a válasz. Az én feladatom az, hogy a Castro-ellenes kubaiakat fegyverhasználatra tanítsam, hogy visszatérhessenek Kubába és merényletet kövessenek el Castro és társai ellen.” A KANCELLÁR Emigrációs magyar zsidó lapocskák, világrekord antikommunizmusukat bizonyítandó, szokás szerint gyakran túllőnek a célon és kétségbeesetten próbálják bizonyítani, hogy a kommunista országok nácikat helyeznek a legmagasabb pozíciókba: Természetesen olyan országokban, ahol azelőtt a náci rendszer uralkodott, a volt nácik tömegeit — ha nem követtek el főbenjáró bűnöket és ha büntetésüket kitöltötték — nem lehetett a gazdasági életből kizárni — de a nyugatnémet listák, amikkel bizonyítani kívánták, hogy nem csak őnáluk szerepelnek nácik, ilyeneket keletnémet vezető pozícióban nem bírtak felfedezni; az újságolvasók sem tudnak „ilyenekről. (Az emigrációs hamisításoknak egy feltűnő példája volt, amikor itt egy azóta meghalt, egybéként liberális politikus, akit Magyarországon baloldalisága miatt hidegre tettek, egy amerikai zsidó folyóiratban kimutatta, hogy a magyar kommunizmusban csak nácik érvényesülhetnek.) A világot felháborító igazság persze az, hogy Nyugat-Németországban, valóban, mindmáig, nemcsak a legvadabb nácik, mint a magyar deportálásban Eichmannál is bünösebb Veesenmeyer élvezik szabadságukat és magas nyugdijukat, hanem az aktiv politikusok, miniszterek, nagykövetek, tábornokok, bírák, rendőrfőnökök közismerten nácik voltak, amiképp most az ország elnökét vádolják az elgázositó telepek építésénél vitt fontos szereppel és az ország kancellárját (miniszterelnökét), Kiesingert a náci rádióközpontban viselt tisztjéért. Ezt eddig igyekeztek hivatalosan elhomályosítani, most azonban megidézték a kancellárt, mint a védelem tanúját egy magasállásu egyén bünperében, akit azzal vádoltak (azóta már el is Ítéltek), hogy résztvett 30,000 bulgár és főképp görög zsidónak a haláltáborokba való deportálásában. A vádlott azzal védekezett, nem tudta mi vár a zsidókra és ezért kívánta a kancellár kihallgatását, mert ez is azt mondta, csak 1944 végén kezdett gyanakodni, hogy valami nincsen egészen rendben a zsidók sorsa körül. így is vallott a kancellár — aki pedig a rádió központi hirfelvevő osztályát vezette — és ha az ügy nem lenne olyan szomorú;* Németországban köznevetséget keltett volna. Most az Amerikai Zsidó Kongresszus egyik vezetője, előbbi elnöke, dr. Joachim Prinz, volt berlini főrabbi ezt a vallomást megdöbbentőnek és felháborítónak mondotta. Lehetetlenség — állította —, hogy valaki, még Kiesingernél kevésbé magas állásban is, ne tudta volna Németországban, 1933-tól fogva 1944 végéig, hogy mit csináltak a német és az európai zsidókkal. Prinz táviratozott a kancellárnak, ezt mondván: ön és a német nemzet vád alatt áll, hogy már attól kezdve tudták a zsidók sorsát, amikor Hitler először nyíltan bejelentette, mi vár a zsidókra és mit akar elkövetni egész Európa ellen. Nem véletlen, hogy a newyorki sajtó, amely azelőtt naponta idézte dr. Prinzet, ezt a nyilatkozatát elhallgatta. Miért nem szombaton, vagy vasárnap? Harold Crone kis földbirtoka szomszédos DeCa- rolis farmjával. Őt is kikérdezték az FBI emberei. Azt mondta, hogy minden szombaton és vasárnap az autók serege jön a DeCarolis farmra; minden hétvégén kora reggeltől késő estig puskalövések zavarják meg a környék csendjét. Puskaropogást lehet hallani reggel fél hatkor és este hétkor, amikor a teheneket feji. Crone tanúskodása elkerülhetetlenül felveti a kérdést: miért nem hatoltak be az állami és szövetségi közegek emberei a DeCarolis tanyára szombaton, vagy vasárnap? Talán attól féltek, hogy nyakon csípik azokat, akik az utóbbi pár hónapban, a bombamerényietek sorozatát követték el mexikói, francia, stb. konzulátusok és utazási irodák ellen, melyek diplomáciai és kereskedelmi összeköttetést tartanak fenn a kubai kormánnyal? Jó. Elfogták DeCarolist. Elkobozták a farmján talált fegyverkészletet. De a bombamerénylők még mindig szabadon vannak. „ Hogy merényleteiket tovább folytathassák, csak arra van szükségük, hogy a bombákat egy másik fegyvertárból szerezzék be. Nemcsak azért, mert itt ma a németekre semmi rosszat, nem szabad mondani, hanem azért is, mert ki tudja: nemsokára Amerika elnöke és népe nem lesz-e olyan vád alatt, hogy sokkal többet tudtak azokról a németekéhez hasonló szörnyű bűnökről, amiket az amerikai politika követett és követ el ma is, legfőképpen Vietnamban. Fenyegeti ez a vád az amerikai nemzetet és főképp vezetőit: az utóbbiak tudták, mit csinálnak, a nemzet pedig nem tiltakozott ellene kellőképpen és nem igyekezett azt teljes erejével megakadályozni. Protester Harcok Nigériában A biafrai rádió Lagosban lehallgatott adása szerint nigériai csapatok nagyarányú támadást indítottak Port Harcourt körzetében. A rádió szerint harcok folynak Abától nyugatra Elele térségében is, ahol a szövetségi csapatok 70 kilométerre nyomultak előre Owerri, Biafra jelenlegi fővárosa felé, de előrenyomulásukat megállították. Az északkeleti frontról beszámoló rádiójelentés azt állítja, hogy a szövetségi csapatok kudarcot vallottak a biafrai állások bekerítésére tett kísérleteikkel. Lagosi megbízható forrás szerint Adekunle ezredesnek Aba felé előnyomuló alakulatai megpróbálják kivetni az afrikaiakat a frontvonal kiszögel- lésének állásaiból, mert e kiszögellés bevétele feltétele a további északi irányú előrenyomulásnak. Szovjet jegyzék U Thanthoz a rhodesiai rendszer elleni szankcióról A Szovjetunió állandó ENSZ-képviselete szóbeli jegyzéket intézett U Thant főtitkárhoz, s ebben hangsúlyozta: a Szovjetunió alkalmazza a rhodesiai fasiszta rendszer ellen a Biztonsági Tanácsban elhatározott szankciókat. Ezzel szemben Anglia, az Egyesült Államok, a Dél-afrikai Köztársaság, Portugália, a Német Szövetségi Köztársaság továbbra is különféle kapcsolatokat tart fenn a rhodesiai fajüldöző rezsimmel, s ez csak ösztönzést ad e rendszer fennmaradásához. *★**★+★*★*★■*•*★★★+★★★•*★*★*■*•★★•■*★★★**★★*-* Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Work, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5J0. Minden más külföldi ország- ba egy étre 12 dollár, félévre >n 1» IMMtVli iiH' - - *ÁlM
