Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-08-15 / 31. szám

Thursday, August 15, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Nem siettem. Csak a bélyegeimmel törődtem. Szabad időmben az utcákat jártam, az üzletekben kerestem érdekes bélyegritkaságokat. így a sze­relemre nem igen maradt időm. Osztálykársaim közül azonban már majdnem mindenki volt szerel­mes. Ekkor világossá vált számomra, tovább nem szabad késlekednem. Először is, mert már kényel­metlen, másodszor, mert lassan már nem marad lány nekem. Elhatároztam tehát, sürgősen szerelmes leszek valakibe. De kibe? Igaz, a suliba sok szép lány járt. Hosszú habozás után kiválasztottam Ljusza Tyimoniát. Bizonyítékokat hoztam fel ellene és mellette. Ellene csak egyetlen érvem akadt: Lju- szát nem lehetett szépnek mondani. Lába hosszú és arca mindig piroslokt. Mellette viszont sok érv szólt: először is a szomszéd udvarban lakott, má­sodszor ugyancsak hetedikes volt. Mindezen kívül Ljusza a távolugrás iskolai bajnoka és a legfonto­sabb : még senki sem szeretett bele. Sietnem kellett hát. De mivel kezdjem? Hogyan mondjam el neki? Genykához, legjobb barátomhoz fordultam ta­nácsért, aki fülig beleszeretett már a kövér Zsán- nába. Odamentem hozzá és azt mondtam: — Genyka, én szerelmes vagyok! Genyka végignézett és minden érdeklődés nél­kül válaszolta: — Már éppen ideje. — És most mit csináljak? Éreztem, hogy ég az arcom. — Kibe? — érdeklődött Genyka. — Ljusza Tyimoniába. — Aha. . . Az volt az a lány, aki újévkor szavalt az ünnepségen. Egy olyan hosszú... Igen egysze­rű. írjál neki levelet és hívd moziba. — És, ha nem akar jönni? — dadogtam félve. — Miért ne ? — Genyka szeme tele lett ravasz­sággal. — Ki ne akarna moziba menni ingyen ? — Ingyen? — Ej, te... Természetesen meg kell venned előre a jegyeket. Egy zacskó cukorkát is, a szü­netben pedig hívd limonádét inni. — És mozi után ? —Házakiséred, és a kapuban megcsókolod. — Megcsókoljam? — ennek hallatára minden erőm elhagyott. — Miért, mit képzeltél ? — vert vállon Genyka néhányszor. — Világos — mondtam mindenre elszántan, — Köszönöm! — Milyen szép is az élet, amig nem szerelmes az ember. Most levelet kell írnom, mozijegyet ven­nem. Cukorka, limonádé és mindennek tetejébe még megcsókolni... Titokban reménykedtem, hogy addig nem jutok el. Legjobb lenne, ha Ljusza egyáltalán nem jönne el a moziba. Vagy ne is Ír­jak neki? Azt nem! Már késő visszavonulni. Este bezárkóztam a szobámba. Egyik változat készült a másik után. Az első levél igy kezdődött: “Ljusza! Mikor a nap tüzes aranykorongja ráül a hideg csúcsokra. ..” A második: “Olyan vagyok, mint egy csillag!” Ezeket a változatokat össze­téptem, és a levél végleges formája ez lett: “Sze­retlek! Gyere öt órára a mozihoz. Moziba me­sssssssssssssssssssssssssssssssssssssss SOBEL OVERSEAS CORP. IKKA FŐÜGYNÖKSÉG, U. S. A. I ?10 East 86th Street, New York, N. Y. 10028 (Second és Third Avenuek között) Telefon: 212-535-6490. * Vámmentes küldemények és gyógyszerek MAGYARORSZÁGRA I CSEHSZLOVÁKIÁBA IKKA-TUZEX IBUSZ hivatalos képviselete SZÁLLODÁK FOGLALÁSA — FORINT í UTALVÁNYOK, VÍZUMOK MEGSZERZÉSE LÁTOGATÓK KIHOZATALA mHIHinHHmwiHIWWH—HM! J. MINUTKO: ELSŐ SZERELEM gyünk. Sz. L.” (Ez Sztyepán Lebenyevet jelent.) Másnap tanítás után odaadtam a levelet Ljuszá- nak. Fél ötkor már a mozi széles bejáratánál álltam. Az előcsarnok tele volt lármás emberekkel és én ebben a lármában reménykedtem, hogy szerel­mem. .. nem jön el. Mire azonban az óra kismutatója pontosan a cifra ötöshöz ért és Ljusza még mündig nem jött, kétségbeestem. Már jobb lett volna, ha eljön. De Ljusza nem érkezett. Az óra húsz perccel túlha­ladta az ötöt és én izgatottan járkáltam a mozi előtt. . . Csak fél hatkor ballagtam szomorúan haza... — Na, mi volt? — kérdezte Genyka a követke­ző nap. — Nem jött — keseregtem. — És te szomorkodsz? A lemondás a férfi ter­mészetéhez tartozik. Meg kell, hogy magyaráz­za! — mondta Genyka határozottan. — Tanitás után beszélsz vele. Ha akarod, elkísérlek. — Nem. Jobb lesz egyedül. Megmondok neki mindent, határoztam el. Hadd tudja meg újból, hogy szeretem. Néhány óra múl­va, mikor megláttam Ljuszát, oda akartam menni' hozzá. De Ljusza átment a másik oldalra, amikor észrevett, hozzám pedig odafutott a barátnője. — Te vagy az Sz. L.? — kérdezte ravaszul. —« Itt a leveled Ljuszától! Odanyomott a kezembe egy borítékot és elfu­tott. Szörnyen vert a szivem. Levél Tőle! Bizto­san megmagyarázza, miért nem jött. Talán bocsa-» natot kér. Vagy máskor akar találkozni. Lehet, azt írja: ő is szeret engem? A sarokba húzódtam. Remegve nyitottam ki a borítékot. Benne, nagy papíron gyönyörű betűk­kel mindössze ennyi volt: * Hülye vagyok!’ Aláírás nélkül. Magam sem tudom miért, visszafutottam a helyemre. Ezek az alattomos, lelketlen nők! sóhajtottam, majd a zsebkésemmel nagyon nehe­zen belevéstem a padba: “Ljusza — Sztyopa =* szerelem!” Lassan felengedett a szomorúság. Még nem tud­tam, hogy ezzel befejeződött a gyermekkor és el­kezdődött életem uj, eddig ismeretlen része. Fordította: RÉVÉSZ MÁRIA H—U—M—O—R Az éjjeli ápolónő az a személy, aki felébreszti a beteget és megkérdezi, hogy a nappali ápolónő adott-e be altatószert. PINGÁLÓ-ASSZONY Már negyedik napja tartózkodtam a volgéz fő­városban, a távoli Fyrmont-ban, szomorú voltam, kinzott a honvágy, amikor egy hirdető oszlopon azt olvastam, hogy magyar vegyipari kiállítás nyí­lott a Seppelt utcában. Hurrá! Gyerünk, tüstént látogassuk meg azt a kiállítást! Ott, a honi vegyipar termékei között, biztosan megjavul majd a közérzetem, megújul életkedvem. így is történt. Boldogan kószáltam a vitrinek között, csakúgy dagadt a mellem a büszkeségtől, midőn egy-egy vogéz látogató elismerő szavakkal illette a magyar spanyolviaszt, fejtrágyát, kenőolajat, kenőmájast, vagy egyéb márkás vegyipari cikkünket. A hatalmas kiállítási csarnok balsarkában ren­geteg látogató álldogált, közéjük furakodtam, ezek vajon mit néznek? Istenkém, egy sokszoknyás magyar pingáló-asz- szonyt néztek! Kövérkés, barna menyecske, pruszlikban, pillan­gós papucs a lábán, a fején hímzett kendő. Egy kis sámliról ágaskodik a szentem, és tulipá­nokat fest a fehérre meszelt falra. Pingáló-asszony! A pacsirtás magyar falu hírnöke a messzi ide­genben! Most oldalra hajtja a fejét, csücsörít, aztán a tulipánok szárára odakanyarií néhány margaréta­szirmot is. Ejnye, de ismerős igy profilból az arca, de emlé­keztet valakire ez a csücsörités! Nem, ez nem lehet igaz! Mindenesetre kivártam a zárórát, s amikor el­néptelenedett a csarnok, megszólítottam a me­nyecskét: — Mondja csak, lelkem, maga véletlenül nem a Lokvencz Béla a Wesselényi utcából? De bizony, hogy ő volt! Nagyon megörült ne­kem, együtt jártunk iskolába, kért, várjam meg, amig átöltözik, aztán beülünk valahová. Megvártam, beültünk, Béla pezsgőt rendelt és elkezdett panaszkodni. — Rengeteg a strapa! — szögezte le, miközben koccintottunk. — Hogy mást ne mondjak, naponta háromszor kell borotválkoznom! És az a sok ágas­kodás! Gyakran meg is csipkednek. Főleg a déli országokban. — Sokat jársz külföldre? — Csak külföldre járok. Az idén ez az ötödik turném. Nagyon fárasztó. Persze, végeredményben kifizetődik. Ezek a vogézek is majd megvesznek, csak adjam el nekik a papucsomat, pruszlikomat, a kendőmet. Egy-két tucat elfogy belőlük minde­nütt, ez az én mellékesem. — Hogyan lett belőled egyáltalán pingáló-asz- szony? ■— Nagyon egyszerűen. Láttam a filmhíradók­ban, a televízióban, a képeslapokban, hogy a pin- gáló-asszonyoknak mostanában nagy a keletjük; cipelik őket a nemzetközi vásárokra, a legkülön­félébb ipari és kereskedelmi kiállításokra, mint magyar specialitást és kuriózumot. Az induláshoz kibéreltem a jelmezkölcsönzőből a szükséges cuc­cot, beöltöztem, jelentkeztem. Kaptak utánam, mint a cukor után, mert ma már egyetlen magyar kiállításnak sem lehet sikere külföldön, ha népvi­seletben legalább egy pingáló-asszony nem pikto- rolja tele a szabad falfelületeket. A rezsim nem nagy, a vállalat fizeti a festéket, a pemzliket, a kis sámlit. így aztán csak elvegetálok valahogy. Már van egy Taunus-kocsim, a múlt hónapban vásárol­tam Érden egy kis villát, kétszázezerért. Teljesen lakható állapotban, csak a falakat kellett újra fes­tenem. — Miért? — Képzeld, tulipános mintákkal voltak tele! Hogy némely embernek milyen kifacsarodott izlésa van?! Kürti András írók egymás közt Két iró találkozik: — Mondd, neked hogy tetezett a Géza tévé já­téka ? — Nem tudom, elromlott a tévém. — Ez jó tipp! Én is ezt fogom mondani! A MAGYAR NYELV ÚJDONSÁGAI A magyar nyelv uj kifejezései lassan meggyö­kereznek. Ezt bizonyítja ez a kis párbeszéd: — Te hülye! — Hogy érted ezt ? ? — Egy az egyhez! Ez a másik nyelvi gyöngyszem viszont egy kis költői igényű képzavart fejez ki: — Tudod, az illetőnek a fejébe szállt a vérszem! • B. csak azért nem akar űrhajós lenni, mert fél, hogy amig ő a Marson van, idehaza megfúrják. ..................................................— —.................., «AMERIKAI MAGYAR SZÓ | J 130 East 16th Street I J New York, N. Y. 10003 • « Tisztelt Kiadóhivatal! « | I Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve^ (küldök megújításra $..................-t. ! Név: .........................................................................* I * Cim:............................................. | I I Város:..........................................Állam:............| ■ Zip Code:.............. «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents