Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-12-19 / 49. szám
Thursday, December 19, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlő: MAGÁBÓL A SZÖRNYETEG SZÁJÁBÓL... (Befejező közlemény) Brzezinski nem azért hivatta meg magát Prágába, a legnagyobb külpolitikai intézetben előadást tartani, hogy nyelvtudását gyakorolja. Az amerikai üzleti vezetők turista csoportja sem azért látogatott el Prágába múlt tavasszal, hogy a régi városrész építészetét tanulmányozza. A nyugatnémet és amerikai bankárok sem hiába kecsegtették 500 milliós kölcsönökkel a csehországi közgazdászokat, akik kapitalista-szovjet érdekközösségről ábrándoztak. Habár kezdetben csak elméleti és pénzügyi alá- aknázásra támaszkodtak, az erőszak lett volna végső fegyverük. Mint már említettük, Kahn azt várta, hogy a nyugatnémet militaristák fogják megadni a kegyelemdöfést a már megpuhitott Német Demokratikus Köztársaságnak. Ami pedig a Szovjetuniót illeti: “A politbürónak kétségtelenül még egy másik veszélyre is kellett gondolnia, abban az esetben, ha a Szovjetunió tétlenül nézi, hogy mi történik Csehszlovákiában. Ez a veszély abban állt, hogy ezek az események a Szovjetuniót katonailag védetten helyzetbe hoznák: hogy a Varsói Szerződés meggyengítése, Nyugat-Németország megerősödésével (miután a csehek elismerték és kereskedelmet folytatnak velük) egy szép nap arra vezetne, hogy Nyugat-Németország, az U.S. segítségével megtámadná a Szovjetuniót.” Kahn azon a véleményen van, hogy ez a háborús veszedelem volt a legfőbb tényező, amely végül a Szovjetuniót cselekvésre kényszeritette. A régi Dulles-féle irányvonalat tartották szem előtt "a kommunizmus visszaszorítására," amelyben végül a nukleáris fegyverhez folyamodnának. Habár ezt az irányvonalat titokban tartották, mégis ennek a nyomdokain haladtak, óvatosan tekintetbe véve a Szovjetunió jelenlegi hatásos visszaütő képességét. A Szovjetunió fantasztikus alábecslése Akik a szövegkönyvet megírták, azoknak az volt a szent meggyőződésük, hogy a szovjet vezetőség gyenge és demoralizált, nem képes, vagy nem mer ellenlépéseket tenni a szocializmus megmentésére. Kahn külön kiemeli, hogy ő maga is azok közé a nyugati szakértők közé tartozott, akik ilyen helytelenül bírálták el a helyzetet. Többször elismételgeti, hogy “fantasztikusan alábecsültük az oroszok bátorságát és határozottságát.” Azt is mondja “.. .megkapó, nyugtalanító körülmény az, hogy a legtöbb amerikai szakértő... a tavasz és a nyár folyamán úgy döntött, hogy a szovjet beavatkozás nagyon valószínűtlen.” Megjegyzi, hogy a szovjet kormány “nagymértékben” kiterjesztette az Észak-Vietnamnak nyújtott segítséget, elrendelte a távlövegek gyártásának növelését, újból felfegyverezte az arabokat és keményebb politikai vonalat alkalmazott Nyugat- Németországgal szemben. Azt kérdezi, “a sok amerikai-szovjet-szakértő— magamat beleértve —, miért becsülte alá ezek után is a vezetők abbeli képességét, hogy határozottan fellépjenek az érdekeik védelmében?” Válasza felületes — őt és kollégáit félrevezette saját propagandájuk, amely szerint a “szürke, szellemtelen” szovjet vezetőség egyhangú, fontos dolgokban magától értetődő magaviseleté lefegyverzi a szovjet kormányt. Az igazi válasz azonban, e sorok írója szerint, sokkal mélyebbre megy. Az imperialisták minduntalan, rendszeresen aláértékelik a Szovjetunió, a szocialista tábor és az imperialistákkal szembenálló más erők képességeit. Ha helyes megítélésből indulnának ki, akkor végül el kellene ismerniük, hogy befellegzett nekik és jobb tesz, ha beadják a kulcsot. A világ erő-egyensulyának tekintetbe vételével, az imperialisták agresszív politikája csak a valóság hamis értékeléséből indulhat ki. Ennek a politikának kalandos mesterkedésekre, alattomos támadásokra, ötödik oszlopok beépítésére kell támaszkodnia, a kapitalizmus ügyét a szocializmus nevében kell védelmeznie, háborút is a béke nevében kell folytatnia, stb. Meg kellett tenniök Kahn beismerve, hogy mivel a Szovjetunió a szövegkönyv jó részét valószínűleg sejtette, kijelenti: “a szovjet vezetők szempontjából a mérleg túlnyomó mértékben a beavatkozás oldalára billent... a fegyveres beavatkozás augusztusra már szükségessé vált." Miután önkritikát gyakorol korábbi hibás analízisére, Kahn most egy újabb hibát követ el. Azt mondja, hogy a csehszlovákiai krízist követően... “a Politbüro máris az elszigeteltség mellett döntött.” A szovjet befolyása úgy a világ kommunista mozgalmában, mint a “harmadik világban” erős hanyatlásnak indul. A Szovjetunió szláv orientációjú tesz és “elfordul” majd Európától és kultúrájától. Ä Szovjetuniót ezentúl csak nagyvonalú, “stratégiai” kérdésekben érdeklik majd a világproblémák. Ezentúl saját háza táján fog söpörni. A kapitalizmus és a szocializmus között egyre növekvő ür lesz. . . egymástól eltávolodnak... és nem fognak érdeklődni egymás ügyei iránt.” Ilyen álláspontból kiindulva, az amerikai imperialisták természetesen úgy érzik, hogy szabadon ronthatnak rá a haladó szellemű erőkre mindenütt a világon, háborút kezdhetnek Kuba, az ázsiai és afrikai népek elten, stb. Ez csak vágyálom a megrögzött szovjet-gyűlölők részéről. A csehszlovákiai események semmiképpen sem változtatják meg a szovjet politikát, mely arra irányul, hogy állandóan kiterjessze, elmélyítse világszerte a más országokkal való viszonyát, együttműködését. Ez a különböző társadalmi rendszerű országok között a békés egymás mellett élés politikája. A Csehszlovákiában tanúsított elvi határozottság, amely taktikai mérsékletességgel és emberiességgel párosult, a különböző társadalmi rendszerű országokat arra serkenti majd, hogy egyre szorosabb baráti kapcsolatba lépjenek és leszerelésre, a béke megvalósítására együttműködjenek a Szovjetunióval. Ha az amerikai imperializmus újabb agressziókba kezd a szocializmus elten, a szabadságukért küzdő népek elten, abban a tévhitben, hogy a szovjet közömbös marad, és az “elszigeteltség” politikáját követi, akkor még nagyobb kudarcokba kergeti magát, ugyanakkor Amerika népét katasztrófával fenyegeti. Az amerikai népnek kötelessége megakadályozni olyan őrült kommunista-ellenes uszítok, mint Kahn terveinek megvalósítását azzal, hogy lehetetlenné tesszük a katonai kalandok megindítását és az imperializmust visszakozásra és lefegyverzésre kényszerítjük. A rajtacsipett tolvaj tolvajt kiált Miután a Szovjetunió cselekedett és meghiúsította terveiket, az amerikai imperializmus szószólói méltatlankodva a szabadság védelmezői tettek. Benjamin Weltes ezt irta Washingtonból, egy meg nem nevezett kormányhivatalnokot idézve: “Időbe telt, amig Rusk és társai a csehszlovák ügyben eléggé felháborodtak. Először csak úgy reagáltak, hogy kár könnyet hullatni érte. A csehek Észak-Vietnam részére a negyedik legnagyobb hadiszállítók és álhatatosan kritizálták az Egyesült Államokat... a következő hetekben dolgozta ki Mr. Rusk azt az elgondolást, hogy a világ elitéli a szovjet akciót... De ennek. .. nem érzelmi vagy erkölcsi... csak taktikai céljai voltak.” Kahn, Weltes és mások szájából az amerikai imperialisták már beismerik, hogy álláspontjuk teljes egészében hamis volt és a Szovjetunió helyesen bírálta el a helyzetet. Az amerikai haladó szelleműek között sokan azt mondják, hogy ha az ellenforradalom veszélye valóban fennállt Csehszlovákiában, a beavatkozás szükséges volt. De — amint mondják — nem volt ilyen veszély, legalább is ők ennek semmi bizonyságát nem látták. Nos, most magából a szörnyeteg szájából hallják meg az igazat! • Az amerikai lepragyógyitó-misszió elnöke, dr. Oliver Hasselblad, egy san-francisco-i tudományos tanácskozáson bejelentette, hogy jelenleg az U.S.- ben 2,500 leprás beteg él, akiknek még 18 százalékát sem gyógykezelik. Az Egészségügyi Világ- szervezet hivatalos adatai szerint Földünkön 15 millió leprás van. I APRÓSÁGOK I Kovács Erzsi rovata Sok az eszkimó - kevés a fóka Sokszor hangzott el ez a panasz fenn északon, ahol az étet minden nagy és kis követelése a fókához és szerencsés esetben egy-egy bálnához fűződött. A húsát nyersen, vagy füstölve ették, a bőrét kidolgozták és nadrágot, kabátot, cipőt varrtak belőle, a zsírjával fütöttek és világítottak. Talán, ma már oda is eljutott egy kicsi a világ civilizációjának nagy fejlődéséből és nem kell már annyira félni, hogy a fóka kipusztul. Szeretném valahogy a tudomásukra adni, hogy ne féltsék már a fókákat, hiszen nemsokára húst ehetnek mindennap, akár háromszor is. Ez persze nem csak az eszkimókat, de minden ország szegény emberét érinti. Hát már megint csak a tudósokkal kell előjönnöm — hogy egyem a szivüket — hiszen csak ők azok, akik a szegény emberekre is gondolnak. Úgy- e, nem is olyan régen kitalálták, hogy a halcsontokból olyan port fognak összeállítani, amiben minden vitamin és egyéb, az egészségre szükséges táplálék benne van. Ugylátszik, hogy a halpor nem vált be, mert azóta se hallottam róla. Igaz, hogy én nem szeretem a halat és a halpor nem érdekek Most aztán Japánban (ahol szintén “sok az eszkimó és kevés a fóka”) a tudósok feltalálták, hogy BÚZÁBÓL HÚST állítanak elő. Hát ez már igen! A búza mindig az életet jelentette és szaga sincs. Magam is nagy örömmel fogadtam, csak az a baj, hogy nem részletezték, hogyan és milyen formában fogják előállítani. Pedig nagyon kiváncsi vagyok rá. Hogy tesz a búzából porkchops? Vagy steak? Csirke is tesz? Nagyon Szeretném tudni, mert az egy bizonyos, hogy nem sok főzés kell majd hozzá. Azt se tudom, hogyan fogjuk enni? Búzából tesz a hús és kenyeret fogunk hozzá enni? Engem ez nagyon érdekel és ígérem, hogy amint megtudok valamit erről a dologról, azonnal értesítem lapunkat, Addig is kedves asszonytársak, csak veszekedjenek a butcherral és megijeszthetik, hogy nemsokára, ha marhát, vagy borjut akarunk, nem őhozzá megyünk, hanem valamilyen buzaraktárba. Még azon is vorrizok, hogy mi tesz azzal a sok ökörrel, meg marhával? Na, majd meglátjuk! A LÁTSZAT CSAL A washingtoni népjóléti minisztérium újítást léptet életbe: ezentúl az jogosult a közsegélyre, aki nyilatkozatot ir alá és kijelenti, hogy segélyre szorul. Tehát nem folytatnak hosszas vizsgálatot minden esetben. Az uj rendszer szerint csak minden tizedik segély! kérő személy beadványát vizsgálják felül, hogy valóban jogos-e a segélyre? Az újítás jól hangzik, de mindjárt felmerül a kérdés: milyen összeget utal ki a szövetségi kormány? Ez eddig még titok. Sokan attól tartanak, hogy ha ez az összeg olyan alacsony tesz, mint amennyit egyes déli államok adnak, akkor az uj rendelet nem oldott meg semmit. Mississippi államban pl. a segélyre szoruló gyermek havi tiz dollárt kap; New Yorkban egy-egy gyermek után havi 75 dolláros segélyt utalnak ki. A déli és az északi államokban nyújtott segélyek közti különbség az oka annak, hogy a szegények olyan tömegesen vándorolnak az északi nagy városok gettóiba. George K. Wyman, New York állam közszolgálati hivatalának vezetője a társadalomtudósok nemrég tartott összejövetelén kihangsúlyozta, hogy az ország segélyproblémája csak úgy oldható meg, ha a szövetségi kormány által kiutalt segélyösszeg viszonylagosan egyforma országszerte. A segély elnyerése egy nyilatkozat aláírása révén helyes lépés, de csak akkor, ha azt a második lépés is követi, vagyis a szövetségi segélyt egyenlővé és kielégítővé teszik országszerte. A második lépés nélkül a helyzet nem enyhül, sőt még válságosabb tesz. •★★★★★★★★■ÁrArr **★★★■* ★★+■*■ ■*•***+*★★★★★★★**-HMi v* Aki az igazat tudni akarja, előfizet az Amerikai Magyar Szóral
