Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-11-21 / 45. szám

Thursday, November 21, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Mindig úgy képzeltük apámmal, hogy először csak sétakocsizásra megyünk a fogattal, ha tény­leg megvesszük. Nem lesz ugyan karos, féderes ülésünk, de rongyos zsákból, viseltes nagykabát­ból is lehet kényelmes helyet ügyeskedni. A kö- vesuton majd ráz egy kicsit, de a Gyürüsin már simán gördül, kotyog alattunk a kerék. A Sándori rámpán átmegyünk az ártérre, kerülünk egyet a nagy rezgőnyárfák között, aztán kocogtatunk vissza. Persze körben, a rét felöl, hogy a domb- hajlat oldalán ülő tanyáknak is megmutassuk ma­gunkat. Amikor aztán végre kocsi elé foghattuk a lovat, apám egyszerre elfelejtette az álmódozásunkat. Megváltoztatta a haszontalan tervet. — Majd koi'a tavasszal, jártatásban kimegyünk, fiam. Most nem járhatunk üresen. Dudvát vi­szünk a huzataidéra. Visszafelé azért majd meg- szalajtatjuk egy kicsit. Az ujjaira csavarta a hajtószárat, másik kezé­ben a kócmadzagból sodort ostort szorongatta. Nem is mertem kérni tőle. Végig ő hajtott. Köz­ben lassan, ráérősen beszélt: — Tudod, némelyik ember már nem is tudja kicsoda, amikor a saját kocsiján suttyogtat az ostorral. Úgy elkerüli a gyalogosan ballagót, mint­ha csak egy kőrisfa lenne. Engem is de sokan el­kerültek ! A tavasszal Hebegi Tóni is. Az uraság­nál mellettem dolgozott. De sokat kisegítettem! Mindig kifelé forgott a kezéből a vasvilla, meg a lapát. Aztán, hogy elvette azt a réti lányt, kétlo- vas gazda lett. Jövök a tavasszal azzal a tuskés faderékkal. Nehéz volt, de mondom, csak elhúzom, nehogy más huzza el. A barackfás körül ért utói. Csutkatövet hozott a derékban, olyan maradék RÖVIDEN Mexico City. — 74 éves korában meghalt Lom­bardo Toledano, Mexikó szervezett munkásainak, kiváló vezére. • Róma. — A már több mint egy hete tartó diák­sztrájkok tovább folynak. Rómában, Turinban és Bolognában nagy diáktüntetések voltak, a gondo­latszabadság követelésével. Félbeszakították vagy bojkottálták az egyetemi előadásokat, elfoglalták az épületeket és felvonulásokat, tömeggyüléseket tartottak. • Bonn. — A Bonn-hoz közeli Siegen-ben a balol­dali ifjúság megakadályozta a szélső jobboldali, un. Nemzeti Demokrata Párt országos kongresszu­sának megnyitását. Több mint 3,000 főnyi baloldali ifjúság gyűlt össze. “Nem jöhet vissza a fasizmus” és “Egy Adolf elég volt”, kiáltották a tüntetők és a delegátusok nem tudtak a tömegen keresztül­hatolni. Egy órával később nyitották meg a kong­resszust és a 400 delegátus helyett csak 150 jutott be a terembe. • Moszkva. — A Szovjetunió nov. 16-án az űrbe röpitett egy tudományos kutatási műszerekkel el­látott mesterséges bolygót. A Proton 4 nevű, 17 metrikus tonna súlyú mübolygó a szakértők sze­rint a legnehezebb, legnagyobb űrbéli állomás, me­lyet valaha felbocsátottak. A Proton 4 minden 91.75 percben teszi meg a földkörüli útját. • Párizs. — Észak-Vietnam képviselője azt a vá­dat emelte, hogy az Egyesült Államok kiter­jesztette agresszióját Dél-Vietnamban és folytatja kémrepüléseit északon egészen Hanoi-ig, mindeze­ket annak a hamis vádnak a füstfelhője mögött, hogy Észak-Vietnam megszegte a leszerelt zónában a fegyvertilalmat. “Az a szándékunk, hogy lelep­lezzük ezeket az amerikai manővereket”, mondotta Nguyen Tanh Le, a Hanoi-i delegáció fő képvise­lője. • Geneva, N. Y. — 20 évi kísérletezés után, több­szöri keresztezéssel két újfajta almát termesztet­tek az állami mezőgazdasági kísérleti állomáson. Az uj Spijon almát a Red Spy és a Monroe, a Jo- nagold nevűt a Jonathan és a Golden Delicious ke­reszteződéséből hozták létre. Átmérőjük 3t4—3% incs és nemcsak nagyon tetszetősek, de kitűnő ízűek is. Azt jósolják, hogy 15 éven belül a legked­veltebb almák lesznek. KOCSIN Irta: ANNUS JÓZSEF ••••••*••••*•••••••« két kosámyit. Mondom, csak megállítom. Ohó, komám, van itt teher elég, azt mondja, s már hajt is tovább. Néztem utána. Szépen pörögtek a kere­kei. Három uj volt, a negyedik se pipált. Meg is fogadtam, hogy én soha nem kerülök igy el sen­kit. Mert rosszul gondolkodik az olyan ember, aki mindig nagyobbat akar rúgni a másikba, mint amekkorát őbelé rúgtak. Visszafelé vigan pattogtunk a kövesuton az üres kocsival. Néha összekoccant a fogam a rázó- dástól. A zajt lehetetlen volt tulkiabálni. Nem is beszéltünk, csak néztük a lovat. Tompora üteme­sen hintái előttünk. Farkának fekete selyme remegett, lengett, hullámzott. A zörömpölés tar­ka lármáját ritmusba fogta a patkók csattogása, mint zenekart a cimbalom. A száguldás szivdo- bogtató érzésével kényeskedtünk az ülésdeszkán. Féloldalt apámra pillantottam. Mosolygott a ka­lap árnyékában. Előre nézett merengő szemmel, mint a régi katonafényképen. Életben nem is lát­tam még ilyennek az arcát. A szemét igen. Akkor ült benne a párás boldogság, amikor a fogságból hazaérkezett, s együtt találta a családot, egész­ben a házat, a. jászolnál a kajla tehenet. Bandukoló embert pillantottunk meg az útsze­gélyen. Messziről tért a zörgő szekér elé. Össze- néztünk apámmal. Lám, milyen gyorsan elénk ve­zérelte a sors a gyalogos embert, akit fölhívunk a kocsira. Még harminc méter, még húsz! Csen­desítettük a lovat. Az nem is bánta. Hosszú, nyúj­tott léptekkel fékezett előbb, aztán a combjával. Majdnem ráült a fürhécre. Úgy látszik, megállni jobban szeretett, mint indulni. — Hoooó! — húzta a gyeplőt apám, s kalapot emelve lekiáltott az igyekvőnek. — Aggyisten! —- Nektek is! — emelte ránk egy pillanatra a szemét. Most ismertük meg. Páger Ferenc bá­tyánk volt. — Hazafelé? — Hazafelé — felelte kurtán az öreg, s újra elindult. Apám tanácstalanul nézte. Nem tudta, mit kel- 3ene most mondani. A kocsira invitálásnak is szi­gorú szertartása van. Mondatok, amelyek talán évszázada használatosak. Apám most akarta elő­ször használni, de nem tehette. Az öreg felborí­totta a rendet. Szinte kétségbeesetten szólt hát neki: —Üljön föl! Mi is arra megyünk! Ferenc bácsi már két fával odébb ballagott. Onnan lövöldözte vissza a szavakat. Egykedvűen, mint a meggymagot: — Majd máskor, öcsém, majd máskor. Most sietek! A ló is értetlenül bámult. Félig nekifeszült a hámnak, de nem indult. Talán azt várta, amit én„ hogy apám cserdit egyet az ostorral, büszkén megrántja a hajtószárat, s diadalmasan robogunk el a vén megátalkodott mellett. De apám csak enyhén rántotta meg a gyeplőt, aztán csendesen meghúzta a bal oldali szárat. Halk kettyenések- ke lekanyarodtunk a Meszes-dűlőre. A gebe elnyúlva cipekedett. Csipőcsontjai szin­te átfehérlettek a keshedt bőrön. Patkói itt nem csattogtak, s csak most láttam, hogy jobb hátsó lábát huzza is egy kiccsit. Szótlanul ültünk a kemény deszkán. Újra meg­markoltam a lőcsöt, amelyet az imént pedig elen­gedtem, hogy Ferenc bátyámnak helyet szorítsak mellettünk. . . H—U—M—O—R MAGOL A GYEREK — Pszt. .. — intettem magam, és a félhango­san űzött rejtvényfejtésre hangfogó került. Aki miatt cselekedtem, a szoba másik sarkában, szé­kében a hanyatt esés határán hintáivá magát, a leckét hadarta. Kicsit odafüleltem, hogy melyik tárgyat gyötri éppen? Ám a kicsi fülelésből nagy és erőteljes hallgatózás lett. Ugyanis képtelen vol­tam hirtelenjében felfogni, hogy történelemszö­veget vagy diákklubi vidámszámot hallok-e? — Jellasics harmincötezer krapekkel átrogyado­zott a Dráván. Vele szemben alig néhány ezer pók ácsorgóit a virgácsain. De ennek a piti galerinek a góréi sorra árulók lettek. Az országgyűlés azon­ban nem akart balhét, hát tovább fűzte a palikat, tudomásul véve, hogy István főherceg... Ki is volt ez a pacek? (Gyors lapozás vissza, majd elé­gedetten) : — Ja, igen! A nádor. Szóval a főbuli- zók tudomásul vették, hogy újra Batthyány kizá­rólag jobboldali ürgékből állította össze a kormá­nyát, igy akarta csőbe huzni Bécset, remélve, hogy lekoptatja Jellasicsot. De kihúzta a gyufát és emi­att szeptemberben beadta a slusszkulcsot... Sápadtan temetkeztem rejtvényeimbe, arra gondolva, hogy ha a gyerek ilyen stílusban fele! a suliban, aligha lesz menő fej töriből. Tátogtam a meglepetéstől, mikor a hét végén az ellenőrző­jében csillagos ötöst hozott haza. — Mi az atyu, nem is örülsz? — bámult rám. — De mennyire örülök, dadogtam, csak sosem hittem volna, hogy “rogyadozó krapekokra’% “jobboldali ürgékre” meg hasonlókra csillagos ötöst lehet kapni. Elkacagta magát: — Csak idehaza magolok diákosan, atyafej, a suliban magyarul nyomjuk a sódert. Egyszeriben megnyugodtam. VÁSÁROLJA KARÁCSONYI AJÁNDÉKÁT AZ AMERIKAI MAGYAR SZÓ Karácsonyi Bazárján! Vasárnap, december hó elsején déli 12-től este 5 óráig az Irving Plaza nagytermében, (15th Street és Irving Place, közel a 14-ik utcai IRT állomáshoz) • Magyar hanglemezek • Magyar babák, népművésze­ti cikkek • Magyar paprika • Szebbnél szebb női téli kabátok • Afrikai kézi faragványok • Magyar kézimunkák • Magyar könyvek • Klasszikus hanglemezek • Játékok fiuk, lányok részére • Sok, sok szebbnél szebb áru nagyon előnyös áron! Jöjjön korán! ★ Jó magyar ételt szolgálunk fel. ★ Belépődíj nincs

Next

/
Thumbnails
Contents