Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-11-21 / 45. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 21, 1968 A kóborló riporter hta-Pe*»° Sokat Írnak és beszélnek arról, hogy mennyire lejárta magát a vasúti forgalom. Az autó, a repülőgép nagyon háttérbe szorította ezt az elavult utazási formát. A vasúttársaságok újabb és újabb tanácskozásokat folytatnak, hogy a mai életnek megfelelően működtessék a vasúti személyszállítást. Természetesen el kell ismerni, hogy ez nem köny- nyü feladat, különösen úgy, hogy kevés befektetéssel óriási hasznot hozzon. Legjobb bizonyítékot arra, hogy milyenek a vasúti közlekedési viszonyok manapság, akkor szereztem, amikor feleségemmel Pittsburghba mentünk. Tél közepe volt és minden hóval volt borítva. Nem akartunk autóval menni, mert tartottunk attól, hogy az esedékes hózivatar miatt nem lesz kellemes az utazás. Már úgyis nagyon régen utaztunk vonaton, hát — gondoltuk — egy kis kényelmes utazás nem árt! Az ember beül a kényelmes személykocsiba, jól elterpeszkedik az ülésen, olvas, vagy nézi a tovarohanó tájakat, vagy beszélget, A vonat meg rohan zakatolva, nagy füstfelhőket eresztve, városokon, falvakon, szántóföldeken és hegyeken át, a cél felé. Délután egy órakor indultunk a Pennsylvania állomásról és a menetrend szerint este nyolc óra felé kellett megérkeznünk. Lányunk látogatására mentünk, aki egyetemre járt Pittsburghban. Értesítettük, hogy mikor indulunk és mikor érkezünk. Azt is megírtuk, hogy várjon az állomásnál, mivel a várost nem ismerjük és ő könnyen eligazodik. Nem mondhatom, hogy a vonat zsúfolt lett volna, de majdnem tele volt. Legelőször az ötlött a szemünkbe, hogy müyen piszkos a kocsi. A padló szeméttel és vastag porréteggel volt ellepve, az ablakokon vastagon állt a piszok, látni lehetett, hogy régen nem tisztították. Különösen a feleségem találta a helyzetet undorítónak. Már vagy két órája döcögtünk és nem nagyzo- lok, ha azt mondom, hogy döcögtünk. Minden állomásnál úgy rémlett, hogy sokáig áll a vonat. Lassan besötétedett és a hóval borított tájakat már nem lehetett látni, csak itt-itt egy megvilágított ház ablakai tűntek fel. A vonat megállt egy teljesen puszta helyen, nagy sötétség kinn és benn a kocsiban fogvacogtató ridegség. Az emberek beszélgettek, olvastak és mindenki a télikabátjában ült. A személyzetből senkit sem láttunk, úgyhogy meg sem kérdezhettük, miért vesztegel a vonat nyílt pályán olyan sokáig. Mintha megbénult volna a vonat, mozdulatlanul állt, két teljes órán át, anélkül, hogy valaki is tudta volna az okát. Végre lassan elindultunk, nyikorogtak a kerekek, nem zakatoltak, mert csak nagyon lassan mentünk. Már éjfél felé járt az idő és bizony megéheztünk. Indítványoztam, hogy menjünk legalább egy kávéra. Az étkezőkocsi követlenül mögöttünk volt, hát bementünk. Nagyon gyér volt a világítás, egyetlen szál pincér szunyókált az egyik asztalnál, máskülönben egy lélek sem ült az asztaloknál. Még kávét sem akart inni a feleségem, olyan nyomasztó volt a hangulat. RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA \ ’437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (\ 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mmr^rnk. születésnapi torták, lakodalmi, Bar- i Mitzvah torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva Közben a vonat tovább kínlódott, a kerekek nyikorogtak, az utasok aludtak. Úgy tűnt, mintha már napok óta utaznánk. Szinte hihetetlen, hogy milyen idegölő és fárasztó egy ilyen eseménynélküli utazás; hogy igy lezüllött a járat két nagy város, Pittsburgh és New York között! Elvégre a huszadik században vagyunk! A világ legjobban fejlődő országában! Az egyik utas — kibámulva az ablakon — igy szólt: végre megérkeztünk Pittsburghba, nekem Chicagóba kell menni. No, gondoltam, aggastyán leszel, mire odaérsz! Amikor megérkeztünk, két óra húsz percet mutatott az óra. Szegény leányom elsírta magát örömében, amikor meglátott bennünket; már el sem tudta képzelni, mi okozta a nagy késést. Az állomáson senki sem tudta, vagy nem akarta megmondani, amikor magyarázatot kért. Mindenesetre úgy gondolok vissza erre az útra, mint valami rossz álomra. Hogy is létezhet ilyesmi, amikor a Holdutazást tűzték már napirendre. KARINTHY FERENC, a nagy Karinthy Frigyes fia. Zseni fiának lenni nem jó — bizonyítja ezt, hogy én is ezzel kezdem rövid beszámolómat Karinthy Ferenc newyorkí előadó estjéről. Pedig a fiú maga jogán is kivívta nevét a mai magyar irodalomban, mint elbeszélő, színműíró, kritikus, esszéista és a müveit közönség, amely a viharos idő ellenére nov. 12-én elment a Magyar Presbitériánus Egyház termébe, hogy meghallgassa az iró előadását a tegnap és a ma magyar irodalmáról (ez estét Hamza András, az egyház lelkésze rendezte, aki dicséretes munkát fejt ki az U.S. és Magyarország kulturkapcsolatai- nak fejlesztésére), nem csalatkozott benne. Persze, az idő rövidsége miatt Karinthy Ferenc nem adhatott átfogó képet irodalmunkról, inkább érdekes — és apához-fiuhoz méltóan humortól átszőtt — emlékeit közölte, mint aki születésétől kezdve irodalmunk nagyjai között élt. Előadását — és Krencsey Marianne szülésznő kedves felolvasását az előadó kisebb karcolataiból — a közönség kérdései és a rájuk adott feleletek követték, amik közül említendő, hogy Karinthy nyilatkozott a családja körül kitört irodalmi incidensről, amely jóideje izgalomban tartja a magyar irodalmi világot. Déry Tibor, a neves idősebb iró visszaemlékezéseiben az ízlést sértő kegyelettelen nyíltsággal irt Karinthy Frigyesnéhez fűződött barátságáról és az egyik hallgató megkérdezte “Ciliit” — igy nevezte őt apja — igaz-e, amit erről a N. Y. Times irt, hogy ő előre beleegyezett Déry ez írásának közlésébe? Karinthy kijelentette, hogy ennek az ellenkezője igaz: ő tütakozott ez ellen, de hiába. Sajnálatos — mondotta —, hogy amikor a N. Y. Times először Írja le Karinthy nevét, ezt hamis pletyka keretében teszi. Ennek kapcsán felmerült a kérdés, hogyan lehetne a magyar irodalmat az U.S.-ben, angol nyelven, ismertebbé tenni; erre a szomorú zárószót egy jelenvolt iró mondotta: hogy az amerikai kiadók, lapok, folyóiratok csak annyiban érdeklődnek a magyar irodalom és az hók iránt, amennyiben antikommunista propagandára vélik őket felhasználhatónak. Ez a propaganda még az előadás után is ott kisértett. Sajnálattal jelentették be, hogy Karinthy Ferenc könyvei ott nem kaphatók; de közölték, hogy Faludy György könyvét meg lehet vásárolni. Azét a Faludyét, aki az emigrációban minden nácinál és fasisztánál vadabbul és veszettebbül uszít már 12 év óta a mai Magyarország ellen. Elfogadták az uj szerződést NEW YORK, N. Y. — A városi tűzoltók 6,390 szavazattal 2,503 ellenében elfogadták az uj szerződést. Az uj szerződés az első osztályú tűzoltók évi fizetését 10,750 dollárra emeli a jövő év októberében. A tűzoltók ez évben évi 800 dollár fizetésemelést kapnak. Lezárták az állami egyetemet SAN FRANCISCO, Cal. — Az állami egyetemet lezárták, mert a diákok lázongása lehetetlenné tette a tanítást. A 19,000 egyetemi hallgatót befogadó intézmény forrongás színhelye az utóbbi pár hónapban, amióta az egyetem vezetősége elbocsátotta George Murray előadót, a “Black Panther” szervezet képviselőjét. A Bulgária N.K-ban az idén teljesen, illetve részlegesen 40 gépgyárat, akkumulátorgyárat, villamosgép- és kábelgyárat stb. adtak át rendeltetésének. 1969-ben 50 uj vállalat építését kezdik meg. Ebből 10 szerszámgépgyár lesz. — A gépgyártóipar fejlődése folytán a gépipari vállalatok aránya 1943-hoz viszonyítva 250:16. BRIT AGGODALMAK AZ AMERIKAI ELNÖK- VÁLASZTÁSOK UTÁN LONDON. — Brit parlamenti és kormánykörökben csalódottsággal fogadták Nixon megválasztásának hírét, jóllehet a miniszterek igyekeztek jó képet vágni a megváltoztathatatlanhoz, s Wüson miniszterelnök csakúgy, mint Heath ellenzéki vezér sietett táviratban gratulálni az uj elnöknek. Az angol hivatalos körök aggodalma főleg két lehetséges veszélyből fakad. Az egyik: nem szándékozik-e a Fehér Ház uj lakója, híven a hagyományos köztársaság párti politikához, visszatérni a gazdasági elszigeteltséghez és magas védővámokkal korlátozni más országok, közöttük Nagy- Britannia esélyeit az amerikai piacon. (Az aggályok a londoni tőzsdén is tükröződnek, az exportpiactól függő ipari részvények hirtelen áresésében), Londonban ugyanakkor félnek attól is, hogy a köztársaság párti elnök és a demokrata többségű kpngresszus kombinációja bénitólag hat majd a kormányzásra, és ez is károsan befolyásolhatja a világkereskedelmet, amelynek vü'ágzásától oly nagy mértékben függ Anglia gazdasági gyógyulása. A második és sürgetőbb ok a nyugtalanságra abból adódik, hogy félnek: nem fogja-e Nixon megválasztása hátráltatni a vietnami konfliktus tárgyalásos megoldását? A londoni Times arra figyelmeztet, hogy a Nixon-adminisztráció eredményességének első és alapvető feltétele: véget vetni a vietnami háborúnak. A Times hangsúlyozza, müyen “elkeseritően elenyésző” többséggel jutott be Nixon a Fehér Házba, és az egész választást elemezve, arra a következtetésre jut, hogy az amerikai közvélemény a konzervativizmus felé fordult. YÁÜENTES IKKfl-CSOMRfiOK meqrehdelhetők KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 BRACK MIKLÓS, igazgató 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 Bejárat a Second Avenoe-ról Trudeau: AMERIKÁT BELSŐ ROBBANÁS FENYEGETI Trudeau kanadai miniszterelnök Kingstonban egy diákgyiilésen kijelentette, hogy az amerikai szárazföldet belülről fenyegető veszélyek jóval nagyobbak, mint a “kelet—nyugati versengés veszélyei”. . . “Az északamerikai faji nyugtalanságok továbbterjedésének lehetősége és a forrongó La- tin:Amerika nyugtalanítóbb, mint az esetleges kelet-nyugati konfrontáció Európában”—mondotta. írudeautól megkérdezték, hogy Kanada csökkenteni kivánja-e a NATO iránt vállalt kötelezettségeit. A miniszterelnök kitérőleg azt válaszolta, hogy “Észak-Amerika civüizációját és kultúráját sokkal inkább fenyegeti a belső robbanás veszélye, mint a külső nyomás.”
