Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-11-14 / 44. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 14, 1968, Munkás és szakszervezeti hírek ______________________________ AZ ÁTLAG BÉREMELÉS 7.5 SZÁZALÉK WASHINGTON, D. C. — A Munkaügyi Hivatal közzétette: ez évben 3.5 millió munkás átlag 7.5 százalékos béremelést kapott. A legtöbb szerződés két, három évre szól. A fent jelzett béremelés a szerződés első évére vonatko­zik. A második és harmadik évi béremelés a szer­ződések többségénél kevesebb, úgyhogy ha az ösz- szes szerződés egész időtartamát vesszük alapul, a béremelés 6.6 százalékot tesz ki, a mellékjutta­tásokon kivül. NIXON ÉS AZ IPARI MUNKÁSSÁG Nixon győzelmének egyik magyarázata az az elé­gedetlenség, amely az ipari munkásság soraiban megmutatkozik. Ellentmondásnak hangzik ez, de igy van. A munkások elégedetlenek, mert a bér­emeléseket felemésztik az egyre magasabbra szö­kő árak, az adók állandó emelkedése, a munka­ütem felfokozása, az orvosi és kórházi költségek rohamos emelkedése. A munkások átlag heti “tiszta” keresete 72 dollár, az adók levonása után. EBBŐL NEM LEHET TISZTESSÉGESEN MEG­ÉLNI. A szakszervezeti vezérek és tagok Az AFL-CIO országos vezetői minden tőlük tel­hetőt elkövettek, hogy rávegyék a 13 milliós tag­ságot, adják szavazatukat Hubert H. Humphreyra. Ha a tagság hallgatott volna a vezetők felhívásá­ra, Humphrey került volna be a Fehér Házba. De a tagságnak kb. 50 százaléka nem követte a vezetők tanácsát és egyáltalán nem szavazott, vagy Nixonra, vagy Wallace-ra adta szavazatát. Politikai éretlenségről adtak tanúbizonyságot, ami­kor azt hitték, hogy ezzel hathatósan tiltakoznak helyzetük rosszabbodása ellen. Nixon megválasztásával súlyos megpróbáltatások várnak az egész ipari munkásságra. Nixon és tá­mogatói, akik a dollármilliókat adták megválasz­tásához, tervbe vették 1. a szakszervezetek további gúzsbakötését: 2. az Országos Munkaügyi Hivatal (NLRB) fel­számolását és helyébe egy “Munkás Bíróság” fel­állítását; 3. a munkanélküliek számának emelését (ezzel vélik megoldani az infláció problémáját); 4. szövetségi törvényhozást a “zárt” üzem betil­tására. Nem kétséges, hogy Nixon megválasztásával az amerikai ipari munkásság uj helyzet előtt áll. Ha nem akarja, hogy gazdasági helyzete a jelenlegi­nél rosszabbra forduljon, még nagyobb mértékben szembe kell helyezkednie a Nixont támogató mo­nopolistákkal. Lehetséges, hogy ezen kikerülhetetlen összetű­zésben a munkások felismerik, hogy kik a baráta­ik s kik az ellenségeik. Talán rájönnek arra, hogy az 1968-as választásokban mind a Demokrata, mind a Republikánus Párt a monopolisták érde­keit szolgálja. Talán idővel ráeszmélnek arra is, hogy a munkásoknak szükségük van egy nép érde­két szolgáló politikai pártra. Nixon megválasztása még élesebben napirendre lii/i egy monopólium-ellenes Néppárt megalapo- yát'ó'v>k szükségességét. E párt magában kell, hogy foglalja az ipari mun­kásokat. a szegény farmereket, a mezőgazdasági munkásokat, a kispolgárságot, az intellektueleket, a néger nép millióit, mindazokat, akiknek érdeke ellentétben áll az ipari-katonai komplexum érde­keivel. LÁTOGATÁS OCEAN HILL-BOWNSVILLEBEN (Részlet I. F. Stone’s Weekly nov. 4-i szá­mában megjelent cikkből) “Annyit jelent a fekete fennhatóság alatt lévő iskolákat meglátogatni, amelyekről oly vészjósló­an vélekedtek a vita részvevői, mintha valaki rossz álomból ébred. Az okt. 25-i, pénteki napot az Ocean Hill—Brownsville vidékén töltöttem. Meg­tekintettem az osztályokat, beszélgettem a tanítók­kal és az igazgatókkal a JHS 271-ben és a vele szomszédos IS 55-ben és mondhatom, ennek a lá­togatásnak gyógyitó hatása volt. Egész nap senki sem piketelt és csak egy rendőrt láttam. A köz­hangulat hihetetlenül más volt, mint amire egye­sek előkészítettek. Azt találtam, hogy fekete és fehér tanítók, zsidók és keresztények együtt dol­goztak, nemcsak békességben, hanem baráti szel­lemben, odaadással. A gyermekek tisztasága és csinos ruházkodása kedvező színben tüntette fel az otthonokat, ahonnan jöttek. Az osztályokban nyu­godt hangulat uralkodott. A tanítók nem kiabáltak a gyermekekre és a gyermekek sem kiáltoztak egymás között, ami a newyorki iskolákat annyira jellemzi. A nap végén úgy éreztem, hogy a faji és a szakszervezeti problémát óriási módon felfújták és ennek a küzdő iskolakörnyéknek igazi gondja egyszerűen csak az, hogy jó iskolákat tudjon te­remteni. Nem láttam semmilyen akadályt, hogy miért ne lehetne ezt a szakszervezeti érdekekkel összeegyeztetni és úgy éreztem, tragikus lenne, ha ez a közösségi ellenőrzési kísérlet most véget ér­ne... ” “Beszéltem Rhody McCoy-al, a körzet vezetőjé­vel; kisegítőjével, Lloyd Hunter-al; a JHS 271 igaz­gatójával, Wm. H. Harris-al és aligazgatójával, John Mandaracchia-val. Ezeknél odaadóbb embe­rekkel még nem találkoztam. Mindannyian agyon­dolgozott, zaklatott életet élnek, de élteti őket a kétségbeesés és az öröm ereje. Kétségbeesés azért, mert félnek, hogy a szakszervezet nyomása alatt az egész kísérlet hamarosan meghiúsulhat és öröm azért, mert alkalmuk van bemutatni a rendelke­zésükre álló rövid idő alatt, mit lehet közösségi ellenőrzéssel elérni. Ezek felvilágosult emberek. A velük való beszélgetés alatt az ember elfelejti a fehér-fekete ellentétről szóló badarságot. A szí­nek eltűnnek. Épp annyira félnek a fekete szélső­ségektől, mint a fehérek meg nem értésétől. Az ő érdeklődésük a gyermekekre összpontosul. Ugyanezt nem lehet állítani ellenfeleikre. A gyermek, legyen az fehér vagy fekete, csak elfe­lejtett, kívülálló valaki a tanítók sztrájkjában. A szakszervezet a ‘kellő eljárás’ jelszavával toboroz­za maga köré a tanítókat és egyetlen gondja az ő állásuk biztonsága. Nem a szülőkkel szövetkeznek a jobb oktatás érdekében, hanem az őket alkalma­zó bürokráciával, hogy saját előjogaikat megvéd­jék. Amit kihangsúlyoznak; a ‘kellő eljárás’ kérdé­se nem más, mint óriási méretű képmutatás.” I ÄPRÓSÁGOK I Kovács Erzsi rovata KI LESZ A DEMOKRATA PÁRT UJ VEZÉRE? WASHINGTON, D. C. — Még el sem csendese­dett a választási kampány zaja, máris megindult a harc a Demokrata Párt különböző frakciói között a párt vezetéséért. Humphrey azt állítja, hogy ő a vezér, de sokan úgy vélekednek, hogy rövid időn belül Edward M. Kennedy szenátor kerül a párt élére. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! Az utóbbi időben olyan sokat foglalkoztam tu­dományos cikkekkel, hogy valósággal tudósnak ér­zem magam. Ma reggel is nagyon érdekes — természetesen, tudományos — cikket olvastam. Ebben a cikkben arról van szó, hogy a háziasszonyok nem szeretik a nagyon zsíros húst. Jónak ugyan jó, jobb izü is, mint a sovány, de az orvosok úgy elijesztettek mindenkit a zsíros ételtől, hogy ma már mindenki a sovány húst keresi. A magyarok persze a disznóhust szeretik és a disznóhus a legkövérebb. Ezért érdemes foglalkoz­ni a legújabb felfedezéssel. Olyan szerkezetet találtak fel ezek az én kedves kollégáim, a tudósok, amely pontosan megmond­ja még az élő disznóról, hogy milyen vastag sza­lonnája van. Most azon dolgoznak, hogy kiválogas­sák a jól megtermett, de sovány husu disznókat és azokat próbálják tenyészteni, hogy a legközelebbi években a porkehopsok soványabbak és húsosab­bak legyenek. Persze ezek a tudósok nem állnak meg a disz­nóknál, sem a marháknál, de már az emberekkel is próbálkoznak. Erről még keveset tudnak, de sze­rintem ez nem is nagyon fontos, mert úgy tudom, hogy a kannibálok nem nagyon bánják, ha a va­csora zsíros. A legérdekesebb ebben a dologban az, hogy miként vizsgálják meg ezeket a szegény disznókat, A kísérletre kiszemelt áldozati bárányoknak, va­gyis disznóknak megütik az izmait és az ütés hang­ját felfogják és arról ki tudják számítani, hogy milyen sok a zsír rajta. Valószínűleg a disznó sivi- tását is lemérik, arról is sokat megtudnak. Az én nagymamám szomszédja, Prunyi néni Diósgyőrben megvakargatta, megtapogatta a levá­gásra szánt állatokat és bizony meg tudta ő mon­dani, hogy melyik milyen kövér! De most más vi­lág van, mindent röntgennel és mit tudom én mi mindennel mérnek. Mikor már a cikket jól megemésztettem, rááll­tam a mérőre. Rossz mérőm van, mindig sokat mutat. Gondoltam, kipróbálom ezt a legújabb tu­dományt. Előbb kuncogni kezdtem, mint egy kis: malac, aztán sivitottam, mint egy disznó, ütöttem az izmomat is, de az én mérőm nem mozdult. így hát én nem hiszek ennek a próbálkozásnak és ezentúl is, ha porkehopsot veszek, magam vágom le róla a felesleges zsírt. Ezeknek a kedves tudósoknak ajánlanék valami érdemlegesebb dolgot, amin törhetnék a fejüket. Ne azt tanulmányozzák, hogy soványabb legyen a hús, hanem azt, hogy OLCSÓBB LEGYEN! A mai drágaságban nem a disznó sivit, hanem, az asszonyok, mikor a szupermarketban meglát­ják az árakat. Hát kedves tudós kollégáim, dugják össze a fe­jüket és találjanak ki valami orvoslást a drágaság ellen. Ebben még én is szívesen segítségükre le­szek. New York, N. Y. — A City College hallgatói “menedéket” adtak a 19 éves David Koppnak, aki engedély nélkül már majd egy hónapja távol van. a katonaságtól. Többszáz diák tüntetett mellette az egyetem épülete előtt, majd az adminisztrációtól hivatalos menedéket követeltek a háború-ellenes: katonának. VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK mecbenpelhewk KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a Second Avemie-ról 4

Next

/
Thumbnails
Contents